RA 6

Mit is mondtam az év elején? Hogy új élet, új remények?
Basszus, nem így gondoltam!

Rendben, itt az idei év mérlegének az ideje, habár tudom, a pénzügyi mérleg leadási határideje csak május vége.

Hát, az új élet összejött, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt Emberrel. És remekül megvagyunk ketten. Sajnos nagyon nagy ára van ennek, mert nem jódolgunkban héderelünk együtt itthon. Ára az ő folyamatos szenvedése, a reménytelensége, nem utolsó sorban a katasztrofális anyagi helyzetünk, mivel nekem továbbra sincs munkám.
De pánikra semmi ok, a bajban ismerszik meg a jó barát. Vagyis a család.

Akik nélkül mi most a teljes kétségbe esés szélén lennénk. De Ők vannak nekünk. Soha nem kérdezik azt, hogy mikor, miből fogjuk tudni megadni, hanem csak azt kérdezik, van-e szükségünk pénzre. Hogy tudnak- e segíteni bármiben.

Mondjuk, nem bánnám, ha látnám végre az alagút végét, nekem borzasztóan nehéz, hogy már ígérni sem tudok.

Ember megkapta a harmadik infúzióját, most nagyon szkeptikusak vagyunk, lehet szopóágba kerültünk. Egyelőre nincs arra remény,hogy januárban vissza tudjon menni dolgozni. Ha igen, akkor léteznek csodák.

A jó hír az, hogy a cége visszavárja, nem vettek fel helyette senkit.

És hogy a címbeli harmadik újról- a reményről is ejtsek pár szót, várjuk a 24-ik hetet, talán akkor átállítják a gyógyszerezését.


A baj nem jár egyedül, két hete Apukám elesett, combnyaktöréssel mostanáig kórházban feküdt.
Mondjuk, szerencse, hogy Anyukám okosan mentőt hívott, és nem minket, meg hogy első éjszaka kapacitás hiányában nem műtötték meg.
Mert másnap délelőtt a főorvos- aki az én kezemet is műtötte- vette észre, hogy a gyógyszerei között van egy nagyon durva vérhígító, amit ugyan az SBO-n bediktáltunk, de az ügyeletes orvos akkor este el sem olvasta a kórtörténetet- műteni akarta.
Hálistennek a főorvos volt másnap ügyeletben, azonnal törölte a műtétet, rendelt valami különleges anyagot, amit menetrend szerinti Volán járat hozott Pestről, és miután azt infúzióba beadta, csak azután műtötte meg.
Mikor kiderült, hogy elsőre sztornó a műtét, kérdem a főorvostól, hogy tegnap este még azt mondta az ügyeletes, hogy éjszaka megműti- akkor nem látták?
Azt mondta, örüljek, hogy nem volt rá idő, mert elvérzett volna a műtét alatt.
Amúgy az itteni traumatológiai osztály katasztrófa, azóta váltott műszakban Anyukámmal ápoltuk Apát, a nővérek még azt sem tudták, hogy adtak-e neki gyógyszert, vagy csak akartak. Volt olyan este, hogy 10 órakor még nem volt kiosztva a gyógyszer a szobában. Ezért voltunk folyamatosan ott, Anya mérte a cukrát, adta az inzulint, én műtét utáni reggel nyolckor balhéztam egyet a nővérekkel, mert állították, hogy az éjszakás nővér 6 órakor adott fájdalomcsillapítót, Apu és a szobatársak állították, hogy csak ígérte, de nem vitt. Tőlem kérdezte meg a nővér, hogy milyen fájdalomcsillapítót adjon. Szerencsére fájdalomcsillapítóból már nagyon kiművelt vagyok, a választékban volt olyan is, ami itthon is van, Embernek rengeteg féle fájdalomcsillapító volt felírva. Úgyhogy azt is mi vittünk be, plusz a saját gyógyszereit.

Azért most már minden jó, ma hazakerült. Már száguldozik a porchéval.
Mondjuk, most örülök, hogy tavaly rá vettük a fürdőszoba felújítására, mert így most a zuhanyfülke minden pénzt megér. Betegszállító vitte haza, kimentünk mi is utána, eltakarítottuk a havat az udvarról, erre legalább Anyunak nem lesz gondja, meg vittem sütiket, mert Anyu keze még mindig nem jó a műtét után, meg már ideje sincs csinálni sok mindent. Apa ellátása szerintem igénybe veszi teljesen.

Jó kis két hét volt, ingáztam a kórház, a suli, itthon között, Emberrel az infúzióra, ja, még én is jártam fizikoterápiára, heti három nap. Kivagyok. Tanulnom kéne, nyakamon a vizsga, lehet a karácsonyfa alatt fogok majd. De legalább kitört a szünet.

Örömünnep

Már néhány napja tudom, hogy kiválasztották!

Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.

És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.

Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.

Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.

És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.

Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.

Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.

Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.

Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.

Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.

Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.


Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.

RA 5.0

Az első infúziós nap nagyon hosszú volt.

Mire végre lejárt, addigra más alig bírt hazavezetni, a garázstól hazáig majdnem összeesett. Volt fülzúgás, látászavarok, szédülés, és aluszékonyság. Hála Istennek, szerencsésen hazaértünk, evett, és bezuhant az ágyba. Este annyi időre kelt fel, hogy bevegye az első sorozat metotrexátot, majd aludt tovább másnap reggelig.

Az infúzió összesen 250ml folyadék. Na most ennyi fiziológiás sóoldattól nem igazán valószínűek ezek a tünetek.

Másnapra aztán összeért az ég a földdel, újra nagy fájdalmai voltak, amik egész héten többé- kevésbé vele maradtak.

Jött a düh, az elkeseredettség, a panasz. Hogy feladja, hogy nem bírja, hogy ez volt az utolsó remény.

Szerencsére csütörtökön háziorvoshoz kellett mennie, és ott a dokink leült vele, átbeszélték, megnyugtatta, lecsillapította.

Köszönet itt is érte, Józsi!

Aztán a következő héten, napról napra egyre jobban volt, egyre könnyebben mozgott.

Infúzió után 14 nappal volt a köztes vérvétel, de akkor már elég jól volt. Akkor derült ki, hogy a sorstárs, aki Emberrel egyszerre kezdett, ő is hasonló gondokkal küzd, neki sem lett rögtön jobb. A levett vérből egyedül a sülyedést nézték, és rendkívül jó eredménye lett. A többi minta irány Glasgow, via DHL szárazjégben.
Infúziós nővérke szerint a metotrexát önmagában nem tud ilyen mértékű sülyedést produkálni két hét alatt.

A következő két hét is a folyamatos javulásról, egyre kevesebb fájdalomról, egyre növekvő állóképességről szólt.

Hogy a tocilizumab-e, vagy a metotrexát működik, azt senki nem tudja, de hogy valami működik, az biztos.

RA 4.0

Reumatoid artritis

Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".

Ez a kezelés pillanatnyilag az elérhető legjobb, így szerintem nincs annak értelme, hogy azon meditáljunk, hogy melyik ágba került, és mit kap.

A kezelés 4 hete egy újabb masszív vérvétellel, ízületszámlálással, teljes vizsgálattal, állapotra vonatkozó kérdőívekkel, és egy egy órás infúzióval kezdődött. Szigorú szabályai vannak, fix egy óra alatt kell lecsepegjen, folyamatos ellenőrzés mellett. Utána volt egy újabb vérvétel, majd egy fél órás megfigyeléssel zárult.
Megkapta a kis dobozt, tele nagy, piros kapszulákkal. A felirat szerint vagy 2,5mg metotrexát, vagy placebo, melyből minden héten hétfőn kell a második infúzióig 3 darabot bevennie. A második infúzióra magával kell vigye a dobozt a maradék kapszulákkal, majd akkor új dobozt kap.

Amúgy az infúziós kezelés ambuláns, most az elején egy egész délelőttöt igénybe vesz, mindenféle vizsgálatok, megfigyelés miatt, később ez csökken állítólag.

A kutatásban való részvételnek azért vannak árnyoldalai is.
Mivel az új hatóanyag immun szupresszáns, így különösen figyelni kell minden fertőzésre, azonnal orvoshoz kell menni, nem kaphat bármilyen gyógyszert, bármi más orvosi beavatkozáskor szükséges a kezelőorvossal konzultálni.

Ennek nyomán a Medrol adag nem mehet 8 mg fölé, fájdalomcsillapítóként napi 1500 mg paracetamol alkalmazható csak max. Más nem.
Semmi.


Viszont 24 órán át elérhető a Juditka, ha bármi gond van...

Olyan, de olyan rizottót ettünk, hogy nem bírom magamba tartani.

Most, miután megfőztem harmadjára, és még mindig szerelmes vagyok belé, el sem tudom képzelni, hogy hogyan maradhatott ki az életemből eddig.

Igazából én nem is szeretem a rizst.
Lábrázást kapok, főleg a pergős rizstől.


Elég sok főzős műsort nézek, meg sok gasztroblogot olvasok és mindig ámultam, ahogy áradoztak a rizottóról. Csak beleült a bogár a fülembe, addig- addig, hogy a maradék húslevest méregettem, aztán döntöttem.

Márpedig én rizottót fogok főzni.

Először vettem Tesco-s kerek szemű rizottó rizst, á 400 Ft/ 500 g, mit nekem, egyszer élünk!

A többi megvolt itthon.

Én először vargányát pirítottam olivaolajon, ment rá kakukkfű, tekertem rá színes borsot, fagyasztott zöldborsót, sárgarépa kockát, a végén még párolt rókagomba, kis chili, és az egészet húslevessel felöntve összepároltam.

Én mindig úgy főzök, hogy előkészítek mindent, összevágok, aprítok, előveszek, kiadagolom, kezem ügyébe készítek, és csak utána fogok neki főzni.

Hiába, a régi vendéglátós beidegződés.
Pontos mennyiségek nincsenek, nálam a mértékegység a sacc/kb, az meg mindenkinek van otthon.

Vaj- olivaolaj keverékén megpároltam a karikákra vágott póréhagymát, amikor az megpárolódott, hozzáadtam a kerek szemű rizst, átforrósítottam és nyakon öntöttem egy pohár fehérborral.

És innentől nem mozdultam a lábasom mellől, csak kevertem, kevertem.

Amikor a bort elfőtte, kezdtem a forrásban lévő húslevest merőkanalanként hozzákeverni.

Felhúztam a főzőórámat, kíváncsi voltam, mennyi idő.

Tizenöt perc után, nekem még nem volt teljesen jó, de ekkor hozzá kevertem az időközben megpárolódott gombás keveréket, majd folytattam a húsleves hozzáadását.

A huszadik perc után késznek nyilvánítottam, hozzákevertem egy kis vajat, lefedtem, és annyi időre hagytam magára, amíg aprítottam egy kis petrezselymet a tálaláshoz és kivettem a Grana Padano-t ( régi idők fénye) a hűtőből.

Tálaltam, reszeltem rá egy kis sajtot.

Kész, amikor belekóstoltam, én is kész voltam.

Szenzációs.

Most már bánom, hogy annyi évet elpazaroltam rizottó nélkül.

Azóta még kétszer megfőztem, itthon volt Zs. neki is nagyon ízlett.
Fel is csomagoltam a drága kerek szemű rizst neki, remélem azóta ő is főzött rizottót.

Azóta vettem sima kerek szemű rizst, á 260 Ft/ kg, teljesen jó az is hozzá.

Egyelőre, amíg meg nem unjuk, a gombás rizottó műsoron marad!

Rizottó

Mondjuk, van annak valami diszkrét bája, ahogyan a nagy szegénységünkben és nyomorúságunk közepette fejedelmi kajákat eszünk.

Még régebben Moni kérdezte, hogyan lettem foodie.

Hát így!

Bennem valami állandó páni félelem dolgozik, hogy neadj Isten éhen halunk! Vagy csak a paraszt vérem üt ki, amikor nem bírom elnézni, hogy valami pocsékba menjen.

Az idei év elkényeztetett gomba szempontjából. Volt olyan hét, hogy gombásztunk kedden, csütörtökön és szombaton. Szegény Ember amikor csak meg tudott mozdulni, azon ügyködött, hogy engem gombászni vigyen. Sőt! Amikor megérkeztünk a szokásos helyünkre, rendszerint már 3-5 autó állt. De nem tántorított el, és én mindig bementem a kis vacak erdőrészbe.

Nagyjából egy és két óra közötti időt töltöttem benn, azt nem mindig volt türelme végig ülni a kocsiban, én meg nem mertem noszogatni, hogy jöjjön be velem, elég megpróbáltatás volt neki néha a vezetés is.

De azért csak besétált ide, oda, aztán mire nekem megtelt a kosár, meg a rendelkezésre álló nagy papírszatyrok, addigra ő is teleszedett egy katicát.

Rettentő büszke vagyok rá, nagyon ügyes tanítvány, kifogástalanul felismerte a gombákat, igaz, csak azt szedte, amit már látott tőlem.
Mondjuk sötét trombitagombát, vargányát.

Ennyi vargányát, rókagombát és sötét trombitagombát soha nem láttam egy helyen.
Az elején, még a vadászat, zsákmány lelés hevében szedtem én a kevésbé értékes gombákat is, aztán ahogy telt a kosár, szatyor, és még mindig friss, ropogós vargányákon, rókákon estem keresztül, bizony, leültem az erdő közepén, és kiválogattam a zsákmányt, és volt, hogy már a pólómba szedtem, mert a szatyor leszakadt a zsákmány alatt.

A sötét trombitagomba számomra különösen kedves lény, évek óta alig láttam a piacon, erdőben kb 10 éve találkoztunk utoljára. Volt egy asszony, aki időnként nekem szedett, ha véletlenül talált, errefelé nem nagyon ismerik, itt csak a róka, vargánya a gomba.

Valami szenzációs szerzet, igazából ahhoz túl vékony, aromás, hogy önállóan felhasználjuk. De amint nem gombaként, hanem fűszerként tekintünk rá, megváltozik a helyzet.
Amióta ismerem, azóta a húsleves elengedhetetlen része, nélküle üres, jellegtelen ízű a leves, természetes umami forrás. Használom pörköltekbe, mindenféle húsos és zöldséges fogásba, tartok belőle darálva, ha nem kívánatos magának a gombának a jelenléte. A fagyasztóban dugdostam belőle egy-egy kisebb csomagocskát, családom hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy már megint csak egy kisujjnyi szeletet vágtam a szorosan fóliába csomagolt ínyencségből, majd össze verekedtek a tálaláskor, hogy kinek jusson több levesbe főtt trombi. Hiába, kincs, ami nincs!

Nade az idén!

Hegyekben állt a trombi, a vargánya és mindig lőttünk hozzá pár rókát is.

Már három fagyasztó fiók tele pirított vargányával, sok- sok mosott trombitacsomaggal, kevés rókával. És még mindig tele volt az erdő trombitával, vargányával.
Az új tető a kert felől pont jó magasságban volt, extra gyorsan száradt rajta a vargánya és a trombita, már nem aggódtam a fagyasztó miatt.

Imádtam.


Az idén, a szokatlanul esős nyár miatt túltermelés lépett fel zöldbab, uborka, cukkini és borsó esetében, így azok is mind beugrottak a fagyasztóba. Aztán eljött az ősz, és a suli udvarán kibújt a rizike, a fenyőpereszke és a fenyő tinórú. Naná, hogy nem hagyhattam ott, pláne, hogy akkor már Ember kórházban volt, esélyem sem volt erdőbe jutni. Csoporttársaim igen élvezték a helyzetet, hogy érkezés után én azonnal ki az udvarra, majd kezdés előtt vissza egy szatyor gombával.

Aztán a kapirgálós csirkéim sorsa is beteljesedett, amik a barátnőmnél nevelkedtek, kénytelenek voltunk nagy mészárlást rendezni.

Aztán eljött a sárgarépa, gyökér ásás, és bizony, szakadt meg a szívem a kisebb darabokért. Ha úgy teszem el télire, úgy összefonnyad, hogy nem bírom megpucolni.
Meditáltam fölöttük egy kis időt, aztán leültem és az apraját felpucoltam, és kis blansírozás után ugrott a fagyasztóba. Sok munka most, kevés főzéskor.

Végül munkásra sikerült ez az ősz, de az éhhalál réme egy kissé távolabb került.

Igaz is, ma Márton nap van, és aki Márton napkor libát nem eszik, egész évben éhezik!

Megyek is, gyorsan, kenek egy- egy libazsíros kenyeret Embernek és nekem, más libaság ugyanis nincs itthon!

Hogy hogyan jutott mindez most eszembe?

Ja, a rizottó!

Hát arról majd holnap.

RA 3.0

Mi is ez?

A reumatoid artritis autoimmun betegség, valamikor- valahogy, külső hatásokra, pl. bakteriális fertőzés, vírus, vagy egyéb miatt a szervezet védekező rendszerébe hiba csúszik, és a saját ízületi szöveteket is ellenségnek érzékeli, megtámadja és elpusztítja azokat.

Kezdődik a kéz, láb kisízületeinek duzzanatával, fájdalmas gyulladásával, mindig szimmetrikus, magas c-reaktív protein, vagy rheumatoid faktor jellemzi, komplex kórkép, a kezdeti stádiumban elég nehéz diagnosztizálni, laborvizsgálat, röntgen és fizikai vizsgálat együttesen adnak diagnózist.
A betegség háromszor gyakoribb a nők körében, mint a férfiak között.

Ha sikerül kezdeti stádiumban diagnosztizálni, amikor még az ízületi porc még nem szenvedett maradandó károsodást, akkor van esély megfelelő terápiával a betegség előre haladását lelassítani, illetve különleges esetekben megállítani.
Az RA-s beteg nem gyógyul meg, a tudomány jelen állása szerint, csak időben adott kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása, a súlyos mozgáskorlátozottság nem alakul ki, illetve kitolható az aktív időszakok közötti idő, illetve nagy mértékben csökkenthető a fájdalom.

A prednisolon és társai korticosteroidok a gyulladás és a fájdalom csillapításában vesznek részt, magát a betegség előre haladását nem befolyásolják számottevően.

A bázis- vagy hagyományos terápiát jelenleg a protokollban a metotrexátra alapozzák, évtizedek óta, ami amúgy magas dózisban a kemoterápia egyik alkotója, súlyosan toxikus.

Az elmúlt években végzett kutatások nyomán, fedezték fel az ún biológiai terápiák hatásosságát, mely nagyobb mértékben javítja a betegek állapotát, illetve hatékonyabban lassítja, esetenként állítja meg a betegség előrehaladását, vagy magukban, vagy metotrexát-tal kombinálva.

Jelenleg azok kaphatnak biológiai terápiát a protokoll szerint, akik a metotrexát-ra nem reagálnak megfelelően, vagy a metotrexát mellékhatásait nem tolerálják.
Természetesen, az egészségügyben tapasztalt pénzügyi helyzet miatt külön TB engedélyezésre van szükség, érthető, hiszen ezek a kezelések még rettentő drágák!

A biológiai terápiák két típus szerint különülnek el, az egyik, és szélesebb körben használt a TNF gátlók (tumor nekrózis faktor) a másik az interleukin 6 . De innen már ez nekem túl magas, a hatásmechanizmust nem értem.

Namost az a kutatás, amelyben Ember részt vesz, a második csoportba tartozó hatóanyagot vizsgálja, azért négy ágú, mert négy féle összetételben kapják a kezelést a kutatásban részt vevő betegek.

A gyógyszer hatóanyaga Magyarországon törzskönyvezett, volt már 2- illetve 3 ágú kutatás közepes és súlyos állapotú betegekkel Magyarországon és világszerte, az eredmények nagyon pozitívak.

A jelenlegi kutatás kimondottan olyan betegek részvételével zajlik, akik kezdeti stádiumúak, elváltozás rtg felvételen nem látható, illetve akik még nem kaptak semmilyen kezelést, nem szedtek metotrexátot.

Emlékeim szerint a következő módon alakulnak a lehetséges terápiák:
8 mg tocilizumab- 0 metotrexát
8 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
4 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
0 mg tocilizumab- egész adag metotrexát

Mivel kutatás, így természetesen nem tudja senki, csak a gyógyszergyárban a kutatást végzők, hogy melyik beteg éppen mit kap.

Mivel a negyedik ágban nincs új hatóanyag, így a korrektség jegyében 52 hét után fordul, és garantáltan mindenki kap hatóanyagot. Aki az elején kapott, az a kutatás második felében fog placebo-t kapni az infúzióban és metotrexátot a kapszulában, aki metotrexátot kapott a kutatás során kapszulában, és placebo-t az infúzióban, az majd a kapszulában fogja a placebo-t kapni, az infúzióban pedig a hatóanyagot.
A teljes kutatás 104 hetet jelent, 4 hetente egy infúzióval, hetente x számú tablettával.

Így biztosított, hogy mindenki, aki részt vesz a kutatásban, hozzáférjen a hatóanyaghoz. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem marad senki kezelés nélkül, tehát valamilyen formában kezelve van a betegsége.

Barátom segítségével a található kevés információt próbáltam bővíteni, és amit találtam, az több mint biztató.

Pillanatnyilag az elérhető legjobb kezeléshez fér hozzá.


Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".

Reménykedünk!

RA 2.0

Reumatoid artritis


Szerencse a sok nyomorúságban, hogy helyben van a 20 artritis centrum közül az egyik, hogy kiváló a reumakórház, hogy ilyen lelkiismeretes orvosokkal, nővérekkel hozott össze a szerencse, mint itt. Szerencse, hogy nem kell Pestre vagy Debrecenbe menni, mert amilyen állapotban volt, nem bírta volna ki az utat és itt is megkapja ugyanazt a kezelést, vagy még jobbat is.
De odafigyelést, törődést, emberi szót mindenképp.

Azonnal befektették, és elkezdték egyelőre a steroid kúrát, kiegészítve fizikoterápiával, gyógytornával, fürdővel.


Azt a nyugalmat, emberi hozzáállást, amit a reumakórházban tapasztaltunk, nem sok magyarországi eü intézményben láthatjuk.

Két hét bennfekvés után olyan állapotba hozták, hogy hazakerült. Ezzel párhuzamosan a főorvos asszony, és a kezelőorvosa elkezdték szervezni egy gyógyszerkutatásban való részvételét.

Szerencse, hogy pont a kezdeti stádiumú betegekkel folyik a Roche-nak egy négy ágú gyógyszerkísérlete.

Szerencse, hogy helyben van akkreditált RA centrum, amely részt vehet a kísérletben.

Szerencse, hogy az orvosa tudott a folyó kísérletről.

Szerencse, hogy érdekelte a beteg későbbi életkilátása.

Szerencse, hogy önzetlenül mindent megtett, hogy Embert bejuttassa a kísérletbe, hogy mihamarabb lábra állhasson.

Ennek az volt az ára, hogy időlegesen lecsökkentették a Medrolt (korticosteroid), volt egy teljes screening- bocs, nem találok hozzá magyar megfelelőt- ízületszámlálás, 80 liter vér levétele, különféle vizsgálatokra, Mantoux tüdőpróba a TBC kizárására, tüdőröntgen, összehasonlító kéz és láb rtg felvétel, kérdőív, egyéb.



Nem minden vizsgálatot végeztek a reuma kórházban, át kellett ballagni a város különböző pontjaira, elég izgi volt, ahogyan csigalassúsággal araszoltunk az utcán. Mivel reggel a screening-el kezdtek, a Medrol-t csak 10 óra felé vehette be, hogy ne kapjanak fals eredményt. Medrol nélkül meg ugye lábra se tudott állni. Kocsiba ülni, meg vezetni meg pláne nem.
Az elmúlt hetekben annyi segítséget kellett kérni barátoktól a szállításban, hogy már nem volt pofám zaklatni valakit.

De a Medrol elkezdett dolgozni, így sétáltunk.
Szerencse, hogy kicsiny városunkban emberiek a távolságok.

Mondjuk az vicces volt, hogy bármely vizsgálatra mentünk, mindig mondani kellett a kartonozóban, vagy a recepción, hogy study miatt jöttünk. Na, ez aztán varázsszó volt, azonnal ugrottak, intézkedtek, ha várakozni kellett, rögtön szereztek ülőhelyet, mondjuk onnan felállni nagy mutatvány volt Embernek, kérték szaporán az elnézést, ha mondjuk a röntgen foglalt volt éppen.

Hja, kérem, ha a gyógyszergyár fizeti a számlát, mindjárt más!


Majd feszült 2 hét várakozás következett, hogy miután elkészültek a leletek, és a dr. nő -továbbiakban Juditka - elküldte őket e-mailen Svájcba, a kutatásvezető jóváhagyja-e Ember bevonását a kísérletbe, hogy megfelel-e a kritériumoknak.

Két hét után hívott Juditka.

Benn vagyunk!

Hurrá!

RA 1.0

Ziebinek kellett kommentelni, hogy rávegyem magam, foglalkozni a blogommal.

Túl sűrű volt a nyár, a sulival is bajok vannak, írtam róla, aztán kitöröltem, túl sok a személyes dolog benne. Nem velem van a baj, bírom, kisebb- nagyobb döccenők vannak, de nincs gond vele. Csapat, meg beosztás, meg néha az emberi hülyeség miatt nyűglődök vele. Pedig milyen szuper is lehetett volna. De hát ami elromlott, azt már nem lehet megjavítani, így kell túlélni, elfogadni.

Végül is vannak nagyobb gondok, mint némely embernek látszó lények -80 IQ-ja.

Májusban még tele voltam tervvel, hittel, reménnyel. Aztán jöttek rossz dolgok.
Június végén váratlanul elveszítettünk egy jóbarátot. Siratja fiatal felesége, 8 éves kisfia, és mi, mindannyian, akiknek része volt az Ő igazi barátságában.

Ekkor valami elromlott az életünkben.

Szándékosan nem szóltunk Embernek, amikor megtörtént a tragédia, hadd élvezze a messzi távolban a régen várt, nagyon vágyott baráti találkozót. Természetesen akadt, aki a rossz hírt feltétlen meg kellett ossza, aki nem volt képes várni egy hetet, amíg hazaér.
A temetésre haza ért, de azóta nem volt jól.

Pedig hogy reménykedtem, hogy ez az év jó lesz. Terveim voltak, képesnek éreztem magam arra, hogy megváltoztassam a két évtizedes tapasztalatot. Nem féltem, azt gondoltam, most egy ilyen helyzet van, túl kell élni, majd jön jobb idő. Amíg a kezét fel bírja emelni én nem félek, megleszünk valahogy.
A szavak teremtő ereje!


Július- augusztusban 5 hétig nem tudott dolgozni, nagyon nagy fájdalmai voltak. Házidoki kezelgette, aztán augusztus végén megpróbált visszamenni dolgozni. Újabb gyógyszerek, újabb kezelés, majd szeptember elejére újra rémes állapotba került.

Mozgásképtelen állapotban volt, amikor a reumatológián az orvos meglátta, azonnal szerzett két nappal későbbre időpontot a reumakórház főorvosához. Azt az éjszakát alig bírtuk túlélni.

Eddigi életünk egy perc alatt összeomlott, amikor meghallottuk a diagnózist.

Reumatoid artritis

Kezdődik!

Apaaa! Apaaaaa! Kezdődik! Keezdőődik!

Puff! Elkezdődött!

Szóval.
Tegnap: Adózás.
Ma: Számvitel.
Holnap: Gazdálkodás.

És profik vagyunk, mert elkértük a tantónénitől elektronikusan az anyagot, és átküldjük egymásnak. Mert könyvünk, az nincs. Jóhogy!

Pali tréner azt mondta a motivációs tréningen, legyünk proaktívak, merjünk úgy tekinteni magunkra, mint szolgáltatás igénybe vevőkre.

Igyekszünk. Igyekszünk.

Huhhh

Hol is kezdjem?

Mióta kinyitották a játszóterem, azóta igen hanyagolódik ez a blog.
De!
A kert gyönyörű, gaz nem sok benne, minden kikelt, nő, gyarapodik, és jelentem, van egy szem piros eper! Szerintem a mai nap szedtem az utolsó adag tövisalja gombát. Lassan három hete azt eszünk, meg zöldhagymát.
Csak ha így folytatja az időjárás, lehet búvárpipát is kell adnom a kertnek.

Embernek van mindennap meleg étel, vasalt ing, Zs lerakta a három éve cipelt terhet, szárnyal, mosolygós, és 49 kiló. Kutya megsétáltatva, alaposan kiütve, csak hever a szőlős túra után.













Nem mertem eddig írni róla, de voltam két hete felvételizni.
Jelentkeztem a Munkaügyi központ által meghirdetett pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyamra. Az én képzettségem ugyan magasabb, de a mai piaci kínálat nem igen fedi le.
Két hete volt a felvételi, és igen-igen nehéznek éreztem. Továbbá összesen 16 helyet hirdettek meg, voltunk vagy 75-en jelentkezők.

Éssssssssssss! Igen, felvettek!

Szerdán megyek egy psziho tesztre, hátha kiderül, hogy szociopata vagyok:o)), majd csapatépítő tréning, szerződés kötés, majd 25-én gyí!!

Volt még valami, ami egy gyereknek nagy-nagy örömet szerzett, de azt majd egy következő postban fejtem ki.

Most már csak valami nasit kéne gyártani, mire Ember hazaér, mert a folyamatos antibio kúra mellékhatásaként végre eszik, és hízik is.

Turbolya

Kicsit elhavazódtam így tavasz elején:o))


Vagyok olyan elvetemült, hogy megkóstolok minden vadon termő zöldet, termést, bármit, ami ehetőnek tűnik, miután utána néztem a barátom segítségével. Évek óta, ilyen tájt, amikor kemény harcot vívok a kertembe betörni készülő, különféle magról, gyökérről, miegymásról kibújó gazzal, találkoztam a turbolyával. Hogy hogyan történt a bemutatkozás, a fene sem emlékszik, csak a kertem egy pontján tudom, hogy van turbolya. Minden évben, a friss hajtásból téptem, morzsolgattam, szagolgattam a biztos meghatározást segítő ánizsos illatot, aztán itt elakadt a dolog, lévén túl napsütötte helyen van, gyorsan sárga, száraz lesz, soha olyan harsogó zöld.

Az idén tavasszal sokat jártunk a kutyával a szőlőbe sétálni, és minden alkalommal a lépcsőt használtuk, ami a lakóparkba visz fel, ami mögött már a szőlős van. Nézegettem, hogy a lépcső mellett vastag, turbolyához hasonló szőnyeg van, de ugye ezzel a nyakli kamasszal nem igen lehet megállni legelészni. Főleg, hogy a lépcsőn nagy a forgalom.

Kicsit késve, de megjött a húsvéti gida. Mindösszesen 6 és fél kiló, nettó gyönyörűség. A család kissé jobban is szereti, mint a bárányt. Valahogy az ünnepi menüben konzervatív vagyok, ragaszkodom a jól megszokott menüsorhoz. Ezért volt nálunk húsleves, bárány( gida) sült, és tojásos gida.

Furcsa szerzet ez a tojásos gida. A bárány, gida sütésénél és minimalista vagyok, szerintem a kevesebb, több. Az elősütött, piros-ropogós darabokat megszórtam borssal, sóval, kis apróra vágott fokhagymával. Na jó, inkább többel, ugyanis fokhagyma függő vagyok:o)), majd kevés vízzel, fedő alatt puhára pároltam a gerincből, bordákból, hasaaljából darabolt nagyobbacska húsokat. Amikor puha volt, újra zsírjára sütöttem, és tojásból sok tejszínnel rántotta alapot készítettem. Itt tértem el az eredeti, anyukám készítette bárány( gida) recepttől. Ennél a fázisnál kellene sok-sok apróra vágott petrezselyem zöldet hozzákeverni, majd a sülő húsra borítva lágy rántottává sütni.


Végre kiürült a ház, és Emberrel bevásárlás után elmentem én is a garázsba, letenni az autót. Hazafelé, a lépcsőn lejövet, volt időm, és gyorsan leszedtem egy nagy csokor turbolyát. Most, hogy a vendégek elhúztak, már nyugodtan kísérletezhetek, legfejjebb Axel finomat vacsorázik. Volt még otthon egy kevés tojásosnak előkészített gida, egy életem, egy halálom, kipróbálom.

Egy pici tojásba apróra vágott turbolyát kevertem, és a gida zsírján sütöttem egy falatot. Nem mertem egyből az egészet turbolyával csinálni, de a legfőbb minőségellenőr és tojásos gida specialista- Zsebi- extra jónak ítélte. Így született a tojásos gida turbolyával.

Ugató Axel legyek, ha leánykorában nem turbolyás volt a tojásos bárány( gida)!:o)))

Csak valahol a századok során a kollektív tudatból kikopott a turbolya, és maradt helyette a petrezselyem zöld.

Ecetes, hagymás krumplisalátával ettük, mint a bárányt(gidát) mindig.

Amíg ilyen friss turbolya van, mindig azzal fogom csinálni.

Tegnap hoztam egy újabb csokrot, Zsebi kért, hogy fagyasszak neki le egy hengert.
Petrezselyem, kapor, zeller zöldet szoktam nagyon apróra vágni és annyi vajjal keverem össze, hogy éppen összefogja, folpack-ba tekerem, és fagyasztom, mint a fűszervajat. Amikor szükségem van rá, kiveszem, egyik végét kibontom, és karikákat vágok belőle. A többi megy vissza a helyére. Amibe ezeket teszem, abba nem árt egy néhány grammnyi vaj, felhasználható akár a friss. Így megspórolom a fagyasztó takarítást, mert nem szóródik szana- és széjjel, nagyobb mérgem nincs, mint a szétszóródott zöldfűszert a fagyasztóból takarítani.

Ugye megmondtam!

Amikor a hegyek elindulnak...
Talán először egy kis kavics indul meg, lassan csúszik, egyre gyorsabb lesz, csatlakoznak a társak is. És görögnek megállíthatatlanul. Egyre nagyobbak. Egyre hangosabbak...

Csak egy telefon.
Ugye megmondtam, hogy ne izgulj!

Mázsás kövek gördültek le rólam.
Minden napra szeretnék valami hasonló kaliberű jó hírt!

Szolgálunk és védünk!

Múlt héten Anya szólt, hogy valaki, vagy valami kidöntötte a kert kerítését otthon. De nagy a hó, nem tud semmit, hogy mikor, és hogy.

Mivel az én nevemen van a ház és a biztosítás is, felhívtam a biztosítót, bejelenteni a kárt. A biztosító szerdán tette tiszteletét, és megállapította, hogy valószínű valami motoros eszközzel nekitolattak, vagy neki mentek a kerítésnek, még autóról származó dolgok is előkerültek a hó alól. A biztosítási eseményt elismerik, de a kár kifizetésének feltétele a rendőrségi bejelentés és a lezárt nyomozás.

Kitört két betonoszlop, a harmadik elhajlott, a kerítés a földön fekszik. Tegyek feljelentést.

Felhívtam embert, hogy szerinte hova menjek. Szerinte, a Megyei RKF-hez tartozik, mert ugye B.-n van a ház.

Bementem, ügyeletesnek előadtam, azt mondja, menjek a városi kapitányságra. Mondom, mi van? Nem a városban van a kár. Nem baj,de ebben a megyében van, evidens, hogy a városi az illetékes. Aha, a Nap pedig forog a föld körül ugye.

Hát, a városin már nem a fejem kapkodtam, hanem a levegőt. Olyan értelmes rendőrlánnyal volt szerencsétlenségem találkozni, hogy mutogatni lehetne. Elrettentő példaként. Azoknak a nőknek, akik a súlyosan fogyatékos magzatuk megtartásán gondolkodnak.

Mondom, a biztosító küldött ide, mert feljelentést kell tennem ebben- és ebben az ügyben. Erre kaptam egy fél órás szónoklatot, hogy miért nem jelentettem be a rendőrségnek. Mondom, azért vagyok itt. De miért nem akkor, amikor megtörtént. Mert nem tudjuk vazze, hogy mikor történt. De miért nem jelentettem be. Mondom, most szeretném. De hát ennek nem ez az eljárási rendje. Akkor menjek ki az ajtón, és hívjam fel a 107-et és tegyem meg a bejelentést? Ó, ő azt nem mondta. Akkor mi a teendőm? Tegyek bejelentést. Aztán tehetek feljelentést. Mondom, a körzeti megbízottat tájékoztattuk, ő irányított ide. És ez kábé fél órán át.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, mondom haladjunk.

Haladunk.
Kérdez.
Válaszolok. Rajzolok.
Hülyeséget kérdez.
Visszakérdezek.
Rendre utasít, hogy ne kérdezzek vissza.
Becsüljem meg a kárt.
Nem tudok becsülni. Még nem építettem kerítést. (A tégla meg cement árát bezzeg tudnám.) Ön már épített kerítést?
Nem.
De nekem kell becsülni!
Becsüljek valamit.
Ötvenezer jó puhaforint.
Á, az nincs annyi!
OK, mennyi?
Neki nem kell azt tudni, én kell becsüljek.
OK! Ötvenezer!
Á, az sok.
Írja, le amit mondok!
De hát az nem annyi.
Nemérdekel, írja le!
De hát a biztosító miért nem szólt, hogy rendőrségi feljelentés kell?

Kéééééééééész vagyok.

Másfél órával később valahol a Tejút galaxisban megszületett a "jegyzőkönyv feljelentésről".

Aláírom, és nézem a kedves kis rendőrlányka nevét, mert ugye bemutatkozni az nem menő.

Rozalinda!
+meg!
Mindent értek...

Úgy elfáradtam, mintha egész nap kapáltam volna.

terápia

Van nekem egy barátnőm. Valami csoda.
Ha az első randevúja jól sikerül, akár a lánya is lehetnék.
A legidősebb fia 3 évvel fiatalabb tőlem. A kicsi 21 éves.

Gergő a hatodik hónap végén született, Ica majdnem meghalt a műtőasztalon. Hónapokig rettegtek, hogy megmarad-e Gergő. Szerencsére, megmaradt. Csak az Achilles inak nem fejlődtek ki teljesen, sok év Pető Intézet, és megszámlálhatatlan műtét után, él, virul, dolgozik. Tolókocsival képes közlekedni. Otthon, a lakásban néhány lépést. Icának nem lehetett több gyereke.

Amikor mi megismerkedtünk, Zsebi akkor volt 3 éves. Gergő négy.
Többször jártunk náluk, és Zsebi majd egy év után vette észre, hogy Gergő nem úgy jár, ahogy a többi gyerek. Elmagyaráztuk, megértette. Sokat kapott Gergőtől. Megtanult úgy tekinteni egy sérült emberre, hogy nem szánakozott rajta. Az embert látta benne. Soha nem volt kérdés számára a fogyatékosság, nem volt előítélete a sérült emberekkel szemben. Megtanult úgy viselkedni, hogy érdemben segíteni tudjon, ha szükséges. Szerintem mindenkinek kijárna egy ilyen ismerős. Hogy megtanuljuk kezelni azt, ami más. Nem jobb, rosszabb. Más. Valamint megtanuljuk elfogadni a megváltoztathatatlant.

Sokat tanultam én is Icától.
Mást a földhöz vágott volna egy ilyen helyzet. Őt nem. Bizonyára voltak álmatlan éjszakái. Bizonyára sírt. Amíg tartottak a könnyei.
Aztán megrázta magát. És elkezdte a talpra állást. Amíg volt remény bármi változásra, állapot javításra, fejlesztésre addig mentek. Vállalták a rengeteg fájdalmat, gyógytornát, masszírozást. Éveket Budapesten, a Pető Intézetben. Tudta, hogy Gergő nem fog soha járni, szaladni. De elfogadta a helyzetet, soha nem panaszkodott. Kihozta a helyzetből a legjobbat.

Végzettségét tekintve ápolónő. Gergő születéséig a városi öregotthonban dolgozott. Amikor a Pető Intézetben már nem tudtak több csodát tenni, Gergő hazakerült, és a helyi Gyerekváros konduktív osztályára került. Ica hozta, vitte, végig csinálta a napi rutint, megalakította a Mozgássérült Gyermekek Szüleinek Egyesületét. Kilincselt, vigasztalt, példát mutatott, nem siránkozott. Nyári tábort szervezett. Forrást koldult össze hozzá. Pályázatot írt.

Akkoriban még nem voltak az állami gondozottak lakóotthonokban,mint mostanában. Akkoriban, kb 15 éve csak nagy állami intézetek voltak. Amíg Gergőre várt, a foglalkozás ideje alatt, addig átment a csecsemő osztályra. Kicserélt egy pelenkát, megsimogatott egy buksit, megetetett egy gyereket. Csak úgy. Mert szánta őket. Mert a gyárban nem volt kapacitás egyesével foglalkozni, szeretni a gyerekeket. Mert három éves korukig, mind ott voltak, akik ott voltak, mind sérültek voltak. A sérült gyereket nem vállalták a nevelőszülők, a sérült gyerekeket nem fogadták örökbe.

Aztán egyszer az intézet vezetője megkérdezte, miért csinálja? Elmondta.
Mert a saját gyereke is sérült. Hogy soha többé nem lehet gyereke. Mert szereti a gyerekeket. Hogy sajnálja azokat, akik nem kapnak esélyt. Hogy ha ő nem éli túl a szülést, a sajátja is itt lehetne, ugyanilyen állapotban.

A vezető megkérdezte, miért nem visz haza egy gyereket?

Végülis miért ne? Hazament. Megbeszélték.

Másnap szólt a vezetőnek. Szeretne hazavinni egy gyereket. Egy sérült gyereket.

Egy. Zsozsó. Három éves volt. Születéskor agyvérzést kapott, féloldala erőtlen, bénult. Néhány hónapos korában a szülei magára hagyták. Napok múlva a szomszédok hívtak rendőrt a gyereksírás hallatán. Így került intézetbe.
Nem beszélt, nem volt szobatiszta, nem tudott önállóan enni.

Fél év intenzív szeretet és odafigyelés után szobatiszta volt, kommunikált, igaz, enni nem evett, hanem zabált. Volt elég étel, volt idő, megvárták, amíg jóllakik.
Most, 18 éves lesz. Örökre velük marad. Szeretné a nevüket felvenni. Ő Ica negyedik fia.

Kettő. Egyszer a Gyerekváros vezetője szólt, hogy lenne egy gyerek. Anyuka elhagyta apukát, négy gyerekkel, nincs téli tüzelő, apuka TBC-s lett, kórház, a gyerekek ne kerüljenek be az állami rendszerbe, nem-e venné magához az egyiket? Ő volt Jacobs- egy kávéreklám után szabadon:o)) Néhány év nevelés után, örökbe fogadták Svájcba.

No eddig csupa fiú. Hogy kellene egy lány is!

Három. Bea. Volt egy helyi szinten nagy port felvert ügy, apuka éhségsztrájkolt, gyerekelhelyezési per, sajtóhírverés, nem igazán követtem nyomon. Egyszer csak, amikor mentem hozzá, egy kislány volt náluk. Beatrix. Öt éves. Fél szemére vak. Hosszú, tömött haja a derekáig ért. Levágták. Tetves volt. Szülei különváltak, gondoskodni egyik sem tudott róla. Hiába éhségsztrájkolt apuka. Okos. Ügyes. Szép. Öröm Icának, akit Mamának hív. Kiváló bizonyítványa van. A kedvencem. Az én fő segédem, mióta Zsebi csak vendég itthon, azóta kicsit az én lányom is. Szeret itt lenni. Mert itt olyan jó csend van.:o)))Gitártanárhoz jár. Talán állatorvos lesz. Vagy óvónő.
Bea most 13 éves.

Négy. Egy éjszakai pillangónak újabb gyereke született. Amikor dolgozni ment a hármasra, egy falubeli néni vigyázott a kicsire. Egyik alkalommal a leány úgy gondolta, elég, ha betolja a kapun belül a babakocsit, a néni majd gondját viseli Dávidnak. A néni aznap a lányához utazott, csak egy hét múlva tért haza kis falujába. Akkor hallotta a jegyzőtől, hogy micsoda kalamajkába keveredett is ő. Pihe-puha kezű, szőke fürtös két éves. Csak két évig él velük, anyuka visszakapta nevelésre.

Öt. Bianka. Nem illik rá a neve. Súlyos immunhiányos betegséggel született. A hasonló betegségben szenvedők általában nem érik meg a felnőttkort. Folyamatos gyógykezelés alatt áll. Havonta Budapesti kontroll. Egy hátizsák gyógyszer. Mióta itt van, betegsége jól kézben tartott, remisszióban van. 15 éves. A legutóbbi láthatáson nevelőapa számon kérte, mikor lesz az esküvő, anyád már ennyi idősen szült.

Hat. Norbi. Enyhe értelmi fogyatékos. Rendezetlen családi viszonyok miatt a gyermekvédelem kiemeli a családból. Nehezen találja a helyét. Időközben apja meghal. Marad. Iskoláival nehezen boldogul. Nyári szünetben korrepetálásra van szükség. Négy tantárgyból bukás. Magántanár. Lecketanulás. Átment. Következő évfolyamba léphet. Apró dolgokkal meg lehet bízni. Ösztönösen fél mindentől, ami ismeretlen. A lányok kinevetik.

Úgy élnek, ahogy egy átlag család...
Mindenkinek van feladata. És születésnapja. És ballagása. Nyaralása. Karácsonya. Amikor valamelyik beteg, virraszt felette.

A ház állandóan tele. Hangos. Élet. Vasárnapi ebéd két turnusban, szigorúan két kiló hús, ha mindenki itt van. Négy saját unoka, 1 készen kapott.


Anya.
Nevelőanya. Mama. Ica néni.
Nagymama.
Anyaoroszlán.
Barát.

Az ajtaja mindig nyitva áll. Segít, amiben tud. A szívébe az egész világ belefér.

Néhány éve polgárőr is. Most éppen nevelőszülőkkel szervezi a jótékonysági bált, együttműködési programban vesz részt, külföldi nevelőszülőket vár látogatásra, tapasztalatcserére.

Az élet neki sem könnyű. Inkább nehéz. A mai viszonyok között emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy minden nap enni tudjon adni népes családjának. A négy gyerek nevelése nem minősül munkaviszonynak. Ha jól tudom, a TB-t is maga után fizeti. Nem a pénzért teszi. Hanem azért,mert ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy megtapasztalják, hogy milyen a valódi világ. Milyen egy család. Hogy semmi nincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni. Hogy lehet szeretni. Odafigyelni. Gondoskodni. Esélyt kapnak. Egy jobb életre. Mintát. Derűsen. Okosan.

Minden fortély birtokában van. Könnyű nekem, mert van nekem. Mindig kapható egy kis kalákára. Ha ő szerez valamit, megosztja velem. Ha én, akkor vele. Téptünk már fácánt, vadkacsát részibe, főztünk szilvalekvárt üstben, évente visít legalább egyszer, de inkább kétszer a malac. Erdő- mező asztalt terít nekünk. Együtt. Ki miben jobb.



És ma házi húzott rétest sütöttünk együtt, mert tegnap valahogy szóba jött, hogy én még olyant soha nem csináltam.

Tökös-mákos. Túrós. Meggyes. Krumplis.

Anyám helyett anyám.

Példakép.

Nincs publicitása. Akik ismerik, azoknak is hétköznapi. Vagy csak részleteket látnak belőle.

Drága barátnőm!


Köszönöm!

Púpos napja

Az összes szabad vegyértékem a hétvégén a konyhában került lekötésre.

A közeledő Púpos napja alkalmából.



Szüleim megegyeztek, hogy ha gyerekük születik, a fiú az apa vallását kapja, a lány az anya vallását. Így lett Á. unitárius, és én katolikus. A karácsonyi éjféli misén kívül csak akkor jártunk templomba, ha a kötelező dolgokon túl kellett lenni. Úgymint a keresztség, az első áldozás, bérmálás és Á. konfirmálása.

Az unitárius egyház a lelkiismereti és vallásszabadsági törvény (1568) a világon elsőként való kieszközölésétől számítja fennállását.

"Az unitárius vallás a reformáció radikális ágaként alakult ki Erdélyben, és lett az egyetlen magyar alapítású vallás! Reformátora és egyházalapítója Dávid Ferenc, akit 1579-ben haladó nézetei miatt, hitújítás vádjával, holtig tartó börtönbüntetésre ítéltek és Déva várába zártak, ahol még abban az évben meghalt. Dávid Ferenc a "semper reformanda" - az állandó reformálás - elvét hirdette. A reformációt nem tekintette befejezettnek, ezért a keresztény vallás dogmáit és tanításait a Biblia alapján, az értelem segítségével vizsgálta. Így jutott el arra a felismerésre, hogy Isten mind lényegében mind személyében egyetlen egy. Ez a felismerés, a lényegében és személyében egy Istenről szóló tanítás lett reformációjának, későbbi egyházának alapállása és ismertetője. "

Nevében hordozza a legfőbb hitvallást, hogy EGY- Uni- az Isten. Jézusról, mint isteni eszményképről beszélnek, hitük szerint a szentlélek nem személy, hanem Istennek ereje, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát: megvilágosít, megnyugtat, bátorít és boldogít. Puritán, egyszerű hit, minden fölösleges hívságtól, sallangtól mentes, a gondolkodást, és a racionalizmust helyezi a középpontba.

Ebből adódóan az istentiszteletek csak az együvé tartozás érzését jelentik, az Úrvacsora, mely évente 4 alkalommal kerül kiszolgáltatásra, - úgymint karácsony, húsvét, pünkösd és az őszi hálaadási ünnepség- sem jelenti az átlényegülést, pusztán a Jézusra való emlékezést szolgálja. Nincs gyónás, egyetemes bűnbocsánat, és nincs nagyböjt sem a szó katolikus értelmében. De van valami, ami mégis megkülönbözteti ezt az időszakot, valamilyen szinten még az unitárius ember is átéli a nagyböjtöt.
A farsang utolsó napja, Gálfalván hagyományosan Púpos napja, az, ami a katolikusoknál húshagyó kedd.

Nálunk már csak hagyományosan Púpos nap lesz holnap. Mármint mindenből púposan lesz a tányérokon.

Készült:
Csíkleves,
Gulyás,
Aranygaluska vaníliasodóval,
Hájas tészta üstben főtt, cukor nélküli szilvalekvárral.

Csak hogy ne kapjak cukorsokkot, holnap sütök még valami disznóságot, most már egyre biztosabb a márciusi visítás, kell a hely a fagyasztóban:o))))

* a vastagon szedett szövegrészt innen másoltam, sok érdekességet lehet találni, külön érdekesség még a népszokások, viszont nagyon nehéz olvasni, nincs tördelve a szöveg, kifolyik a szemem, már az első mondatok után.


Segíccséééééég! Ha tudja valaki, hogy kell linket beszúrni, megköszönném!

Címszavakban

Ha nem veszik figyelembe a két héttel ezelőtt kapott időpontot, mi értelme van?

Fül-orr- gégészet időpont 2010 február 11 9.45 óra. A 11 órás már fél órája elment,
amikor én még kinn ücsörögtem. Ja, ő beadta a papírjait. Én csak vártam, hogy szólítani fognak:o(((

Van külön gyerek, és felnőtt rendelés.
Ugyanott, ugyanakkor, ugyanaz az orvos. És a gyerkőcöknek ugyanazt a sort kell kiállni. De a nyugdíjas az sürgősebb. A négyéves gyerek, meg szorongjon, sírdogáljon a folyóson. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Arc-koponya ct időpont 2010. március 29. 16.30 óra. (meglátjuk)

Allergia vizsgálat február 25. 13 óra( tuti)- spanom csinálja:o))

Nasonax orrspray 23xx Ft.

Apu! Jó bort csináltál! Megígérem, az idei szőlőt lesz hova tenni!

Napirend

Hát igen, napirend.

Fel kell hagynom a nyavajgós életmóddal, ideje rendes napirenddel élni.
Ennek nevében, tegnap este szépen elterveztem, hogy ma vasalás lesz, és mosás.
Aha!

Reggel 6-kor szól Ember, hogy talán van annyi víz a kávégépben, hogy fel tudjunk ébredni. Borotválkozni már nem tud. Hát csőtörés.

Mert miért ne?

A szűrőkancsóban egy ml víz sincs. Vasalás kilőve. Mosás? Naná!

Persze, Axi nem hazudtolta meg vizicsirke mivoltát, a vizesvödör megint rágókául szolgált. Vajon a bubis ásványvizet díjazná?

Még szerencse, hogy a szomszéd háztetője túl meredek, így a múlt heti nagy havazás után, a hó elindult lefele. Kicsit olvadt is, az alja prímán jeges, jó tömény.
Lekalapáltam belőle egy vödörnyi jeges havat és felolvasztottam neki.

Mire jó a hó:o))

Amikor Zsebi ballagott, akkor volt még jó móka, tele reggel a ház itt alvó rokonokkal, 10 órára már a suliba kellett lenni, nagyüzem a fürdőben, szokásos módon, vécé lehúz. És csend. Ja, hát víz, az nem volt. Akkor szerencsénk volt, az udvaron állt az esővizes vödör, Dorcika nem volt vizicsirke, volt benne esővíz. Csak kellemetlen volt bubis vízzel fogat mosni. Még jó, hogy Zsebi Medvééknél aludt, onnan szedtük össze. Legalább az ő toalettje rendben volt.


Szerintetek meddig tart a vízműnek kijavítani?

Az enyém, én kapartam magamnak!

Zűrős hetek vannak mögöttem. Próbálom rendezni soraimat, több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel.
Lassan meg kellene találni a megfelelő helyet, kicsit olyan, mintha a saját otthonomat keresném. Mindnek van valami gyíkja. Pffffffff.
Kicsit belesüppedtem az önsajnálatba, sötét van, és hideg, már unom a hóesést is. Pedig lassan ki kellene rángatnom magam, mondjuk a hajamnál fogva:o)

Kell valami értelmes elfoglaltság, kezdem érezni azt, hogy ez már nem pihenés, hanem tespedés. A házi tündérkedés lassan már nem pálya, a célközönség visszautazott Debrecenbe, elindult az új félév. Hiányzik na! Pedig csak 4 órája integetett a vonatról.

A nyakli kamasz is már egyre nehezebben viseli a telet, most, hogy ilyen sok hó van, ritkán tudom elvinni sétálni, emiatt, ha mégis elindulunk, iszonyatosan rosszul viselkedik, rángat, rohanna, felugrál. Minél ritkábban megyünk, annál izgágább, emiatt már nem akarok ilyen időben elindulni vele, és a kutya a saját farkába harap. Marad az udvaron való játék.

Hagyomány

Hagyományai mindenkinek vannak. De ritkán vagyunk ott, amikor születnek.

Én most szerencsés voltam, ott lehettem. Vagy én csináltam?

Zsebi már nagy, nem csinálunk nagy dolgot az ajándékozásból, és ugyanúgy gondolkodik ő is az ajándékokról, mint én. Képtelenek vagyunk édes semmiségeket ajándékozni.

Közeledett a Mikulás, nálunk ez csak némi mogyorót, narancsot, kis csokit jelent csak. Emlékeim szerint, a szekrényben várakozik az abroszok tetején a filcből készült piros mikulászsák, abba beleborítok mindent, és ki mit zsákmányol belőle, az a Miki ajándéka. Lassan alakult a mátrix, minden van otthon, éljen- éljen Mikulás!

Szokásos módon pénteken érkezett délelőtt Zsebi, majd barátokkal találkoztak, este majd jönnek, mondták. Emberéknél névnapot ünnepeltek, én is hivatalos voltam. Haza gyalog jöttünk, kis városunk kézműves karácsonyi vásárán keresztül. Néhány bódéban szokásos kaják, és forralt bor. Eszünkbe jutott a tavalyi bécsi advent, gyerünk forralt bort vagy puncsot inni.

Kiábrándító.

A puncsnak nevezett borzalom üres, ízetlen, langyos, mint az egész adventi vásár. És decinként 300 jó puha magyar forint. Műanyag pohárban. Igazán rájöhetne valami élelmes kereskedő, hogy jó buli lenne bögrében adni a pancsot, aztán a vevő vagy visszaváltja mint Bécsben, vagy elviszi magának szuvenírként. Itt is lehetne matricázni rá várat, lovasszobrot, miegymást, az itt is van.

Bécsben tavaly 5 ajró volt a 2,5 deci puncs, forró, illatos, finom, ha visszavitted a bögrét, 2 ajrót visszaadtak. Nem vittem vissza! Hazáig szimatoltunk, mi ilyen jó illatú? Itthon megtöltöttem Bécsből hozott Mozart golyóval és ajándékba adtam annak, aki nem jöhetett. Hangulata volt, örült neki, aki kapta.

Lehet, rosszul vagyok összerakva, de ha valami nem éri meg az árát, azt borzasztóan sajnálom utólag. Nem magamtól, félreértés ne essék, hanem attól, aki sárba tiporja a vendéget. Azzal, hogy igénytelen árut, marha drágán ad. Amúgy jó magyarosan, stílusosan.

Szerintem már meg is van a piaci rés!

Jövő karácsonykor puncsot fogok árulni, kézműves- ha ha ha- mézeskaláccsal. Legalább finom legyen, ha már nem olcsó!:o)))


Nosza, Mikulás. Van bor, van narancs, mandarin, fahéj, vanília, méz, tea. Próbáltam kitalálni, mi volt benne az alkohol? Mivel én nem iszom semmi rövid italt, nem sikerült rájönni, hogy mi lehetett benne. De valami kellett. Volt egy kis vodka az üveg alján, gondoltam, nem rontja el.

Olyan príma Mikulás bulit csaptunk, puncsot ittunk, mogyorót szemelgettünk, beszélgettünk, nevettünk, egy rendes, boldog család voltunk, hogy Zsebiéknek nem volt kedve elindulni a Medve szüleihez Mikulásozni.

Hogy hogy jutott épp most eszembe?

Ma rövid nap, újra teljes a létszám, Zsebi kicsit el van kenődve a tegnapi sikertelen kémia vizsgája miatt, próbálok lelket önteni belé, a kedvében járni. Axinak ma jött meg a törzskönyve postán, -köszönet itt is Zsuzsa és Gyuri!odakinn hideg, borongós idő, a sós perec kifőzve, már kel.

Medve: Apropó főzés! Esetleg nem-e lehetne puncsfőzés?

Puncsfőzés?
Végülis bor, tea, narancs, vanília, fahéj, szegfűszeg van, igen, azóta tudom, rum is van!

Mikorra a perec kisül, jó lesz?

Jólesz, jólett, jóvót.

Sok ilyen puncspartit akarok még!!!!!

Újdonságok hete

Az én drága Emberem tudja, dinnyeszezonban egy-egy csíkos kismalacnak, késő ősszel pedig sütőtöknek kell vele hazajönni, ha Horton jár. Kb hetente kétszer jár:o))

Október közepétől szenvedtem a fogammal, mire elveszítettem, ráment kb 6 hét, ebből 3 hét tömény antibiotikum kúra +3óránként Cataflam, láz, miegymás. Enni alig, a gyomrom sztrájkolt. Halálomon voltam, na.

Szegény Ember, gondolta, hátha a sütőtököt megeszem valahogy, hozott egy kisebbfajta zsákkal. Mert minek megállni Horton holnapután is, ha megeszem.

Az evés, az most az ünnepekre alakult valamennyire, hála az égnek, meg a normaflore-nak. Kezdte a gyomrom bevenni a normális ételt is, nem csak az almalevest. Ettem a sütőtököt, Zsebi is segített. De még maradt két kisebb, nem is világbajnok ízűek. Mivel a kamra most lett kész november végére, nem sikerült kiszáradni a vakolatnak, így nagy a páratartalom odabenn, elkezdett romlani.

A kényszerű fogyókúra miatt ledobott kilók elkezdtek az új évben alattomosan visszakúszni, a mézes sütőtök pedig túl sok kalória, nézegettem a két tököt.

Régen akartam már minden érdekes dolgot megfőzni, de hát kérem, az idő nagy úr! Amikor dolgoztam, és este hat körül estem be az ajtón, nem igazán kockáztattam, hogy valami olyan újdonságot főzzek, ami nem ízlik a családnak, idő pedig nincs korrigálni.

Mióta Zsebi nincs itthon, minden kicsit csípős, kicsit érdekes, max Ember nem eszik belőle.

Kerestem az én barátommal receptet, elolvastam hármat, mondom csak lesz a háromból egy.
1.Tök megpucol, kockáz, két kis krumpli ugyanígy, kis póréhagyma karika, só, bors.
2.Fedő.
3.Tűz.
4.Botmixer.
5.Kis szerecsendió, kis kakukkfű, chilli pehely, tejszín.
6.Kész!

Még karácsony előtt jártam a cukrászboltban, láttam szeletelt mandulát, baromira jó ára volt, hazajött. Brokkoli krémlevesre szoktam pirított mandulát tenni, gondoltam ki próbálom.
Most pihegek.
Csak azon óbégatok, hogy eddig mi a túróért nem csináltam. Remélem Embernek is ízlik majd.

Ja, vödrös narancs akció a Spar-nál, így egy kis finom narancslé is bele.

És hogy mitől újdonságok hete?

Mert két éve kóbászol egy csomag Zara márkájú zöld lasagne tészta, valamint a fagyasztóban némi darált hús.

Nálunk a lasagne-nak nagyon rossz híre van, sógornőm azzal várta sok év után régen látott, konzervatív ízlésű és cukorbeteg apámat vendégségbe. Apu hajlandó volt megkóstolni, és közölte, hogy a leves neki pont elég volt. A tészta már nem fér bele a napi szénhidrátba.

Minket ez a veszély nem fenyeget, ezért tegnap elkészült a nagy mű. Az Ember azt mondja, ahogy engem ismer, lesz ez még jobb is. Kicsit száraz lett, én biztos hogy sokkal több besamellel fogom készíteni ezután. Vagy spenóttal és túróval. Azt jobban szereti, mint a paradicsomos dolgokat. Plusz, tele a fagyasztó spenóttal.

Azért ma délben hazaugrott lasagne-t enni!

Pajti

Nekem soha nem volt kutyám gyerekkoromban, egészen addig amíg egyszer Apa haza nem hozott egy cukros stanicliben egy pindurka kiskutyát. Valami kis falusi kuty volt, kistermetű, olyan egerésző fajta. Az én gyerekkoromban a kutyának még volt funkciója és helye. Kislány voltam, talán még iskolába sem jártam. Nagyon boldog voltam, de valami nem volt kerek. Füles beteg volt. Igazi baját soha nem tudtuk meg, csak azt, hogy a vége felé már mozogni sem tudott. Talán fél éves sem volt. Egy téli reggelen Anya közölte, hogy elpusztult. Segítettem Apának eltemetni.
Megsirattam.

Anya mereven ellenállt utána minden kísérletünknek, hogy kutyánk legyen.


Aztán, Zsebi másfél éves korában kibéreltünk egy kis takaros udvari lakást egy kedves idős párnál. Papa és P. néni együtt lakott Pajtival. Idős kutya volt, már akkor talán 11 éves lehetett, németjuhász és újfundlandi keverék volt. Zsebi és a kutya orra egy magasságban volt. Megszeretett bennünket.

Olyan humora volt, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Odasettenkedett Zsebi mellé, aztán billentett a farával egyet Zsebin, aki lódult pár lépést. Pajti meg vigyorgott.
Valami hat évet laktunk ott, sokat tanultam a kutyáról. Egy kicsit az én kutyám is volt, mint ahogy Papa egy kicsit a nagyapám is. Bölcs, Don kanyart megjárt áldott jó ember volt.

Szilveszterkor nagyon nehezen viselte a petárdázást, velünk ünnepelt. A virsliből egy pár csak az övé volt.

Papa volt a főnök. Az első a rangsorban.
De Bandi volt az ISTEN. A Papa veje.

Ha befordult a sarkon a szakadt 120 Skodával, Pajti majd szétszedte a házat.
Néha sikerült kiszöknie, ha valaki ügyetlenkedett a kapun. Papa elindult, körbejárta a környéket, Pajtit keresve. Pajti sehol. Ha meglátta sem engedelmeskedett.

Na, ilyenkor Papa telefonált Bandinak, ő beült a kocsiba, tett két kört a környéken, Pajti azonnal előkerült. Bandi kinyitotta az ajtót, szólt neki. Pajti azonnal beugrott az autóba, minden rendben volt.

Aztán elköltöztünk.

Pajti még élt, és mi visszajártunk hozzá és Papáékhoz. Már nagyon öreg volt, és egyre betegebb. Amikor utoljára láttam, már nem tudott felállni, csak a két első mancsára, de puszit adott örömében.


Egyik éjszaka Pajtival álmodtam. Azt álmodtam, hogy újra egészséges volt, és viháncolt velem, belefúrta a fejét a karom alá, hogy öleljem, pitizett, pacsit adott.


Azon éjszakán ment el. Elbúcsúzott.

Bosszús, basszus

Nem hiszem el, hogy egy butapesti könyvelő nem tudja helyesen kiállítani a kilépő papírjaimat. Hogy elküldöm neki szkennelve a helyes nyomtatványt, küldök neki sms-t, és nem nyög rá semmit három napja.

Nem hiszem el, hogy az év első munkanapján nincs műszaki vizsgáztatás, mert új rendszer, kamera, szoftver, meg anyám kínja, meg tücsök.

Nem hiszem el, hogy miután tegnapelőtt, vastag summáért le műszakizik, úgy hogy a szerelő csak viszi, meg hozza, markát tartja, tegnap felforralja a hűtővizet. Nem hiszem el, hogy az egész móka most már tényleg nem a nyomorúságról szól.

Nem hiszem el, hogy szakadó esőben jó móka egész nap kint lenni. Persze estére már fázott, alig bírtam meggyőzni, hogy nem fogom akkor se beengedni.

Elhiszem, hogy a vizsgaidőszakban az emberek meghülyülnek. Zsebi és Medve megjelent pink szövegkiemelővel rajzott macskafejekkel az arcukon.

Elhiszem!

Lazac 2.0

No, a lazac...

Szóval már írtam, hogy bosszant, ami ma Magyarországon folyik élelmiszer kereskedelem és gyártás címén. Két évtizede már, hogy önálló háztartást vezetek, és én még tanultam főzni Anyukámtól. Illetve a nagymamám, hála istennek szép kort ért meg, volt lehetőségem meghallgatni a történeteit, az életét, a megtartó faluközösség meséit. Ha a nagyszüleink tudtak önfenntartó gazdálkodást folytatni, akkor én sem fogok ipari hulladékot enni, etetni.

Mindig szerettem a konyhában forgolódni, az életem úgy alakult, hogy egy bő évtizedet hivatásszerűen töltöttem a konyhában. Sok mindent megtanultam és hobbinak megmaradt a rendszeres főzés és sütés.

Zsebi kiskorában olyan természetesen nyúlt a boltban a tengeri herkentyűk, egzotikus különlegességek után, hogy miatta nálunk minden megfordul az ebédlőasztalon. Legalább egyszer.

Lazaccal még a konyhás korszakomban találkoztam először, a '90 évek elején. Addigi olvasmányaim alapján kialakítottam róla egy képet. Valami extra finom, leginkább a pisztránghoz hasonlónak képzeltem el.

Az első lazaccal való találkozásom a pult belső oldalán esett, öklendezésbe fulladó tömény borzalom volt. Elszívó maxi gázra tekerése után, maradt a konyhán kívülről való kukucskálás. Ha chef kitálalta a lazacot, már be mentem a konyhára. Amíg csak a roston lazacot ismertem, egyszerűen képtelen voltam elviselni azt a tömény halszagot, amit sülés közben árasztott.

Aztán már rég nem a konyhában kerestem a kenyerem, amikor egyik kedves kollégám elmesélte, hogy milyen isteni füstölt lazacot készít az édesanyja a munkahelyén. Elmeséltem neki a történetet, és ő felfogadta, hogy összebarátkoztat a LAZACCAL. Kaptam tőle kb 10 dkg füstölt lazacot.

Álltunk a konyhában és szemeztünk egymással. A lazac és én. Végül a kíváncsiságom győzött és megkóstoltam. Csak úgy, nyersen. És végem volt. A szenvedély örökké tart.

Azóta hagyomány, hogy nálunk karácsonykor hidegtál van, amin kötelező a füstölt pisztráng és a lazac. Már egész évben bevásárláskor útba ejtem a halas pultokat, a fagyasztott halakat,általában beugrik valami ultra akciós cucc, ami aztán türelmesen várakozik a fagyasztó halas fiókjában a nagy fellépés idejére.

Hát az idén sehogy se sikerült beleszaladni, meg válság is van ugye, 7-9 ezer jó lágy magyar forint is kicsit túlzás kilónként érte, meg mire elég 10 dkg lazac? Már a hidegtál összerakása közben becsúszik az a mennyiség.
December 1-én ugye SZL közölte, hogy vagy négy óra, vagy el lehet ballagni. Neked is boldog karácsonyt szívem!

De lazac még mindig nincs. Értem én, hogy válság, meg munkanélküliség, de lazac nélkül karácsony?

Még novemberben egy kis malacka visított, így kedves barátosném pincéjében pácolódott néhány tábla császár szalonna, meg a sózott szalonna. Várta az idő teltét, készülődött a füstre.

De lazac még mindig nem volt.

A szokásos adventi körömben, kedves ismerős halasnál gyönyörű lazacfilét találtam karácsony előtti héten. Az ára elfogadható, 2xxx forint. Hát hazajött velem fél kiló. Aztán újra jött a szemezés. A lazac és én!

Mindig mondom Zsebinek, ha valamit nem tud, kérdezze meg a barátját!
Nosza, mondom, barátom, gugli, mond meg nekem, füstölt lazac. Lazac van, füst lesz, mi legyen?

Találtam grav lax recit, meg nem mondom, hol, szita az agyam a nevekkel.
Lényeg, kb 30dkg nagy szemű só, bors, citrom reszelt héja. Egy tálban szépen alá ágyaztam, és beborítottam a fűszeres sóval, letakartam, ment a hűtőbe. Másnap megfordítottam. Pont. A reci szerint 48 óra után kész, ehető.
Letelt, jött a kóstolás. Jó volt, de nekem hiányzott a füstölt íz belőle.

Hó-hó, hát holnap megy a szalonna a füstre, mi lenne, ha reggel a lazac is elmenne velük, és délután haza is jönne? Veszett több is Mohácsnál, próbáljuk ki.

Lemostam a fűszeres sót róla, leszárogattam, átszúrtam a bőrét és madzagra kötve felakasztottam a kamrába. Másnap reggel elvittem barátosnémhoz a füstre.
Délután jöttek mézest sütni és elhozták.

Kóstoló...

Mennyei! Tudod mikor fogok legközelebb boltban füstölt lazacot venni?

Még mindig tartott a karácsonyi őrület, a lazac ára is baráti, úgyhogy újra próba, karácsonyig még pont megérik címszó, a szalonna még mindig a füstön kódorog, hurrá, éljen a füstölt lazac. Szeretem.

Hát így esett, hogy a munkanélküli füstölt lazacot ebédelt! Tegnap is:o))

Jövőre a pisztráng is kikisérleteződik.

Lazac

Valamikor rengeteget olvastam. Először amit otthon találtam, szüleim szerették a könyveket, áldoztak is rá. Majd Irénke nénit kergettem az őrületbe, amikor már az iskola könyvtárban nem volt olyan könyv, amit nekem a kezembe adhatott volna, mert már mindent olvastam. Aztán jött a felnőtt könyvtár, majd Emberék tiszteletre méltó könyvtára... Az irodalmi ízlésemet valahogy úgy definiálnám, mindenevő vagyok. Válogatás nélkül mindent elolvastam, ami elém került.

Olvastam sci-fit is, és akkoriban olyan abszurd történeteket írtak le, amit soha nem gondoltunk komolyan. Az tudomány akkori állása szerint. Aztán elröpült 30 év, és néha csak kapkodom a fejem, hogy nem csak Jules Verne látott a jövőbe, hanem mindenki más, aki írásra adta a fejét.

Vigyázzatok írók, mit vettek papírra, mert az idő szövedékébe beleszövitek, és gyermekeink, unokáink életében realitássá válik!

Soha nem gondoltam, hogy eljön az az idő, amikor télen tavasz van, nyáron banán érik, tavasz meg egy csütörtöki napra esik.Soha nem gondoltam, hogy az ételünk lesz az, ami nem táplál, hanem megbetegít. Soha nem gondoltam, hogy generációk nőnek úgy fel, hogy nem főznek, nem esznek mást, csak iparilag feldolgozott hulladékot.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen érzelmi magányban fog élni az emberek nagy hányada, ahol semmi más nincs, csak a média által megcsócsált és visszaöklendezett értékrend.

Elfelejtettük az előttünk járó generációk tudását, tapasztalatát...Sajnos, az a szomorú megállapításom, hogy civilizációnk önmagát pusztítja. De ezt már sokan leírták és elmondták előttem, sokkal okosabb emberek tőlem. Azonban azt gondolom, tehetünk ellene. Csak úgy kicsiben, otthon. A változtatást magunkon kell kezdeni. Ha mi változtatunk magunkon, akkor a környezetünk is változik velünk. Rajtunk múlik.

Nem tartom magam zöldnek, vagyis a Greenpeace nekem túl szélsőséges, túl harsány, túl radikális. Mondom nekem, és úgy, hogy nem ástam magam bele a témába, csak ritkán nézek híreket, nyomtatott sajtót nem olvasok, marad nekem a net információ forrásnak.

De. Halálra idegesítem magam, hogy az elmúlt évtizedek alatt a globalizáció, első sorban annak is a hátrányai- a kertek alatt belopakodott, most már az autópályán beszáguldott az életünkbe. Vagyis nem a globalizációval van igazából a bajom, hanem ezzel az eszement, pazarló fogyasztói társadalommal.

Halálra idegesítem magam, hogy minden olcsó. Eldobható. Vacak. Ehetetlen. Eltörik. Kireped. Beázik.

Elegem van abból, hogy mindent, ami régen működött, azt már túlhaladottnak minősítünk. Hogy ősanyázunk, ha valaki nem akar konzumidióta lenni. Hogy múmiának nevezünk valakit, aki 60 évesen azt mondja a fiatalabb generációnak, állj, lehet ezt másképp csinálni. Nem kell eldobni, lehet javítani, megóvni, ápolni.

A kapcsolatokat, a házasságot, a családot. Mint ahogy a tárgyainkat is.

Nekem a család a hely, ahol biztonságban vagyok. A hely, ami megvéd, ahol önmagam lehetek. Ahol véd- és dacszövetség ölel át. Ahol a másik nem az ellenség. Ahol a fájdalmamat kisírhatom, senki nem tart gyávának. Ahol a másik fontosabb, mint én. Ahol semmi sincs magától, de mégis minden van, ahol nem jár, de adható. És kapod, mert adsz. Az a hely, ahová nem a bíróság ítélt életfogytiglanra, hanem amit magam választottam. Ahol nem visszatartó rácsok vannak, hanem biztonságot adó határok.

Nekem ez a család.

Ja, a lazac! Hát az majd egy következő bejegyzés lesz.

Gomba

Olvasom Alíz blogjában, hogy rókagombával, vargányával töltött böjtös káposztát készített. Csurog a nyálam. Mikor lesz már nyár? Gomba hiányos vagyok. A fotóim nem ezen a gépen vannak, még nézelődni sem tudok. Kismillió fotónk van, gombás, kertes, Dorcikás, Micás, hegyes, szana és széjjel a gépeken, persze erről a gépről most semmit sem érek el. ÁÁÁÁÁÁ

To do listára felírni, most, hogy időmilliomos leszek, hogy rendbe kell tenni a fotókat.

sablon?

Túl sok blogot olvastam mostanában...Ráérek, ma még fizetésért neteztem, holnaptól beállok a sorba. Túl sokan voltak ma a MK-ban. Holnaptól szabad vagyok. Szabad.

Ötleteim vannak, most időm is akad.
Megtanulom, hogyan működik a blog írás, sablon szerkesztés, miegymás.

Egyszer, régen volt egy blogom, az volt a címe: Az élet árnyékos oldalán. Nem írtam bele semmit. Elsülyedt. Béke poraira. Önsorsrontó cím volt.

Most nem fogadtam meg semmit, Ember csupa jót prófétált szilveszterkor. Máskor két kézzel tapasztottam be a száját a jövendöléskor. De mindig kibugyogott belőle, aminek ki kellett jönni.
Kijött- Bejött. Ámen.
Eddig minden páratlan év jó volt. 2009 rémálmaimban jöjjön elő. Lehet, most fordul át, a páros lesz jó. Hajrá 2010!