2012. március 7., szerda

Áttörés






Évek óta szemezek a macaronnal.
Túl nyuszi voltam, mindig találtam kifogást, hogy miért nem.

Aztán Lencsilány játékot hirdetett, melyben azt kérte a játékban való részvétel feltételeként, csináljunk valami olyan dolgot, mit rég szeretnénk, de soha nem volt bátorságunk kipróbálni.

Számomra valamiért nem volt kérdés, hogy macaron lesz az.

Először kellett találni egy jó receptet, én meg is találtam ezt itt.
Mivel Farkas Vilmos elismert szakember, mindenben szót fogadtam neki

Próba I.

Jó- jó, de nem az igazi, megemelkedett, és utána kirepedezett. Rájöttem, nincs sima csövem :(
Habzsák magába nem működött, ovális volt a nyílás. A massza pedig túl híg.

Kidobni nem kellett, Ember szíves- örömest bepuszilta, főleg, miután étcsoki ganache-al betöltöttem.

Próba II.

Még mindig nem tudom, milyen az igazi macaron!
Ez is olyan, mint egy szemcsés habcsók. Valamit nagyon nem jól csinálok!

Próba III. ma:

Én szeletelt mandulát darálok kávédarálóval, és cukorral, így lesz mandula lisztem. Ma át is szitáltam.

Lényeges elem, szerintem az is volt az egyik hiba, hogy nem tudtam jól összeidőzíteni a cukorszirupot a habveréssel.
Van ugyan maghőmérőm, de nem digitális, ezt a cukorszirupot a kedvenc nyeles lábasomba főzve nem is tudom lemérni, túl kevés az anyag benne, nem ér rendesen bele a maghőmérő. Így ujj próbát csináltam.
Most valamiért jól összejött az időzítés, pont jókor lett kész a cukorszirup.

Másik fontos lépés, hogy a cukorsziruppal a habot sokáig kevertem, majdnem szobahőmérsékletre hűlve adtam a mandulakrémhez.

Már összekeverve látszott, valami más, mint az eddigiek.

És megoldottam a sima cső problémáját, visszatértem a bonbonoknál használt Rossmann-os uzsonnás zacskóhoz, meg habzsáktartónak már jól bevált krémtúrós kis vödörhöz :D



Itt már látszik, 45 perc után, hogy "meghúzott" a tészta. Már matt a felszíne, indulhat a szoliba :D


Csúcsok elsimultak maguktól, amennyire kellett, ellapultak, érintésre nem ragad.





Másik lényeges kérdés, így utólag a sütés hőfoka.
Nekem egy ősöreg gáztűzhelyem van, meg egy mechanikus sütőhőmérőm.

Takaréklángon sült a macaron, ha emelkedett a kívánatos 150 fok főlé, kitámasztottam az ajtót egy fakanállal.
Ezt a trükköt még nagyanyám is ismerte :D

Csodálatos volt látni sülés közben, hogy szabályos marad, nem emelkedik túl magasra, hogy alakul a talpacskája.

Némi fogalomzavar azért volt a fejemben eddig, mikor azt olvastam másoknál, hogy a macaron az kívül roppanós, belül krémesen puha. Nem értettem, hogy a krémektől krémesen puha, az eddigiek nálam mind rágósak voltak.
De most már értem.

A macaron sülés után kívül roppanós, vékony héjból és krémes belső habból áll, ami azt jelenti, hogy nem kell kiszárítani :D

Kb 8- 10 perc 150 fokon pont elég neki, akkor már elengedi a sütőpapírt, és nem roppan össze a kezem között.

Kihűlés után a bonbonozásból kimaradt étcsoki és tejcsoki krémmel töltöttem össze.
Recept nincs hozzá, csak iránymutatás:
Valamennyi tejszínben, valamennyi, valamilyen csoki felolvaszt, ilyen- olyan alkohollal, vaníliával, kardamom maggal ízesítve, kihűtve.
Pont

És tááááddááámmm!!!:








Köszönöm, Lencsilány, nélküled ez nem ment volna!