2015. november 25., szerda

Ma van a szerencsenapom...



Amikor is sikerült nagyon baráti áron hozzájutni 2,5 kg sertés szűzpecsenyéhez.
Amikor hazaértem, és szét akartam csomagolni kiderült, hogy mindösszesen 325 gramm sertést tartalmazott. A súly maradékát két szép egész marhabélszín tette ki...
Tesco, én így szeretlek :D



Mindösszesen ennyi a sertésszűz benne.


Veszek lottót :D


2015. június 8., hétfő

Medárd



Nagyon várom az esőt. Nagyon kell.
Egyelőre még csak én sírok, mint a záporeső. Remélem ez is él és negyven napig esni fog...


Ugyan még nem hivatalos, és az ünnepélyes avatás még hátravan, mégis már az vagy!


dr. C-K Zs
Gratulálunk és büszkék vagyunk rád!


2015. február 6., péntek

Merj nagyot álmodni...



Miután hazajöttem Mátraházáról, elkezdtem rendbe rakni az elmaradásokat, feldolgozni a számlaleveleket, utalni a szükségeseket. A havi szokásos számlalevelek mellett volt a lakásbiztosításomnak a 2015. április 17-től érvényes biztosítási összegek és kártérítési limitekről szóló értesítője is.

Kicsit átolvasgatva találtam benne baleseti és sima kártérítési eseményeket, lévén, hogy a lakásbiztosításom tartalmaz egy életbiztosítást rám, mint szerződőre, valamint balesetbiztosítást az ingatlanban bejelentettek számára, és volt ilyen sor, hogy kis műtéti térítés, közepes műtéti térítés, nagy műtéti térítés. Én már el is felejtettem, hogy a biztosításom miket tartalmaz, de ennek örömére felhívtam a biztosítási ügynökömet, akinek pár mondatban vázoltam az eseményeket. Ő időt kért, míg utánanéz, és húsz perc múlva hívott, hogy igen, jól gondolom, jogosult vagyok térítést kérni a szívkatéterezésre...
Ennek örömére január 29-én Ember beszambázott a biztosító irodájába, elhozta a kárigény-bejelentő lapot, amit kitöltve e hét hétfőjén, vagyis február 2-án a kórházi zárójelentéseket csatolva én adtam be, nagyjából tíz perc időráfordítással.

Még meditáltam is azon, hogy vajon melyik kategóriába sorolják a szívkatéterezést, naná, hogy a legkisebbe, hiszen úgyis mindenki a legolcsóbban akarja megúszni.

Mivel december kilencedike óta nem kaptam egy fillér táppénzt se, igen-igen szűk hét esztendő köszöntött ránk, szívszakadva várom a postást minden nap.
Az előbb csengetnek, ojjé, végre!
Postás áll az ajtó előtt, kezében pénzesutalvány, hurrá! Itt írjam alá. Jé, mennyi táppénz egyszerre! Kifizették a teljes két hónapot egyben?
Nem, szerinte nem a tb az utalvány feladója, hanem a biztosító!
És tényleg!
Szóval, a legbutább lakásbiztosításban foglalt életbiztosítás alapján, szűk négy nappal a kárigény benyújtása után postai úton kifizette az ügyfélnek a legmagasabb műtéti térítést a biztosító.

Nem kis műtét, nem közepes műtét, hanem a nagyműtét után fizetett azonnal, lacafacázás  nélkül.

Amúgy, ha nem decemberben történik az infarktusom, eszembe sem jut a kártérítés igénylése... Csak most, hogy pont most küldték a papírt, így persze, hogy átestem rajta, kiszúrta a szemem.

Ugye, Mázli... posztomban azt kértem, hogy legyen egy zsák pénzem, a módját nem igen tudtam, hogy honnan, miből. Na, így kell ezt csinálni, kérem!

Szóval, merj nagyot álmodni!

2015. január 30., péntek

Mázli





Nekünk a páratlan évek a jók.
Minden páros évben nehéz idők voltak, a jó dolgok mindig páratlan évben jöttek.

Még december elején pont meditáltam, hogy hogyhogy még nincs szar a palacsintában. Nem volt egy kiemelkedően jó év, csak úgy tessék-lássék elment szódával, de a nagy bajok elkerültek.

Egy keddi nap volt, éjszakás műszak után, már teljesen be voltam sózva az Advent kapcsán, terveim voltak. Felébredtem, a szokásos kávé, reggeli pizsamás tenge-lenge, elindult a nap, én is az állataim felé. Miközben nyomtam a reggeli rutint, olyan rossz volt a nyakam, mintha elfeküdtem volna. Kicsit rövidebbre fogtam a reggeliztetést, iparkodtam befelé.
Begyújtottam az  sparhertembe, ha már hétvégén ideért a fa, amúgy is imádom, olyan finom melege van, mint a gáznak sohasem.

Már nem is annyira a nyakam volt rossz, hanem mintha becsípődött volna a gerincem, valahol a lapockám-vállam magasságában. Egyre fokozódott a fájdalom, jaj valaki segítsen, roppantson ki, jaj-jaj. Egyre rosszabb lett, próbáltam megtalálni a pozíciót, amiben kevésbé fáj, de az Istennek se sikerült. Bementem a hálóba, hátha a jó matracomon  menni fog. Nem ment, egyre rosszabb lett, a telefonom is kint hagytam a nappaliban. Elindultam kifelé, de már csak a fürdőig jutottam, ott rám tört a rosszullét, valameddig dekkoltam ott, vert a hideg veríték, egyre rosszabbul éreztem magam.
Hullámokban jött, minden hullám után volt valamennyi idő, ami kicsit könnyebb volt, mintha szültem volna, komolyan, de minden szünet után erősebben tört rám a fájdalom.
Másfél óra múlva, mikor már éreztem, hogy egyre gyengébb vagyok, hívtam Embert, gyere, nagyon-nagyon rosszul vagyok. Indulok, -válaszolta.
Anyám, annyira rosszul vagyok! Eltelt egy kis idő, aztán valahonnan, az agyam hátsó részéből elindult egy gondolat, hogy ha én most nem hívom fel a 112-t, elpatkolok, mire Ember hazaér a város túlsó végéből...

Nem ismerem a protokollt, de érzésem szerint mindannak, amit a 112 elindulása kapcsán ígértek, semmi értelme nincs, nem volt a helyzet magaslatán az új, egységes segélyhívó rendszer. Adminisztratív kérdéseket tettek fel, ami, úgy éreztem, az akkori állapotomban tök fölösleges időhúzás. Akkorra már olyan gyenge voltam, hogy a telefont kihangosítva, az ölembe ejtve beszéltem, iszonyú halkan és nagy szünetekkel. Rá is kérdezett az operátor, hogy miért hallgat a néni? Hát izé, anyukád  mert nem bírok beszélni. Végül átadta a hívást az E.-i mentésirányításnak, ahol újra kezdhettem elölről. Ott viszont vérprofik voltak, nem húzták az időt, pár kérdés, a lényeges dolgokról, és máris indították a kocsit. Addigra már az őrült nagy fájdalom sugárzott a kulcscsontomba, a vállaimba.

Ember megérkezett, mire hazaért - aznap pont kocsival ment el - a mentők is jöttek mögötte, talán valami öt perc alatt itt voltak, hát kérem, a párhuzamos utcában van a mentőállomás :D

Szerencsém volt, hogy a mentésirányítás úgy gondolta, hogy tényleg nagy a baj, rohamkocsi jött oxikológus orvossal. Azonnal beraktak a mentőbe, a mentőápoló már rakta is rám a tappancsokat, EKG. Elkészült, orvos be, hát kérem, azonnali szívkatéterezésre van szükség, helikopteres mentéssel, vállalom-e a repülést. Alternatíva? - kérdeztem. Hát elindulhatunk rohamkocsival Miskolcra, de nem biztos, hogy maga is odaér élve, hátsó fali infarktusra gyanakszom, de azonnal csináljuk azt az EKG-t, amit elektronikusan átküldünk a koronária-őrzőbe, és majd meglátjuk. Hátizé...
Orvos ki, ápoló be, EKG elkészült. Közben marék gyógyszer, vénát szúrt, branül be, morfium csöpög, monitor fel, oxigén.
Orvos vissza, bejön a vonalban Miskolc, diagnózis helyes, vállalja-e a beteg a repülést? Igen, vállalja. Oké, indítjuk a helikoptert.
Hát igen látványos műsor volt, kertvárosi utca, utólagos rekonstrukciók szerint majd fél órát állt a rohammentő a ház előtt, szegény Ember, azt se tudta mi van, csak várakozott a mentő mellett. Végül kértem, ha lehet, jöjjön be, tudjak vele két szót beszélni. De hát nekem kell dönteni, hogy repülök-e vagy nem. Velünk nem jöhet, csak úgy, hogy vissza nem hozzák.
Inkább maradjon, nagyobb segítség, ha utánam jön majd, ha túléltem. Ha nem, akkor már úgyis mindegy.

Azt a profizmust, emberséget, amit én a fiúktól kaptam, soha nem tudom megszolgálni. Profik voltak, hatalmas nagy empátiával, emberséggel. Végül az orvostól kaptam a jó tanácsot, hogy bármi beavatkozást kínálnak, fogadjam el Miskolcon, profi csapat van, ne aggódjak.
Kimentünk az Apollo reptérre, picit vártunk, míg a helikopter megjött, még a rohammentőben átszerelték a helikopter monitorát, odakinn viharos szél volt. Átvett a másik csapat, beraktak a helikopterbe, kaptam egy fülest, hogy ne zavarjon a zaj, és repültünk. Az élmény része kimaradt, totálisan ki volt üresedve a fejem, nem aggódtam, nem féltem. Csak voltam. Léteztem. Éltem.
Leszálltunk valahol, egy kórház tetején, be egy másik mentőbe, a helikopteres fiúk jöttek velem, amíg lepakoltak a koronária-őrzőbe, átadtak, addig tudtam telefonálni Embernek, hogy megérkeztem Miskolcra és azonnal visznek a műtőbe. A rohammentősök nem igazán foglalkoztak azzal, hogy őt tájékoztassák, volt fontosabb dolguk is :D

Végül, 3,5 órával az első tünetek után már a katéterezésen is túl voltam, már csak a még majd 24 óra mozdulatlan fekvés várt rám. De éltem, és túléltem.

Élmény volt látni a műtőben, ahogy a katéterrel behelyezik a stentet, ahogy a kontrasztanyagot befecskendezve kirajzolódik a dobogó szívemben az adott érhálózat.

Végül két nap után áthelyeztek a honos kórház kardiológiájára, ott hat nap után annyira jól voltam, hogy két hete hazaengedtek. Most még itthon lábadozok, iszonyú gyenge vagyok, halvány árnyéka csak önmagamnak. Hamarosan elvonulok Mátraházára, három hetes rabosítás következik, a rehabilitáció.

De élek, mert mázlim volt.

Marha nagy mázlim volt, mert felismertem, hogy nagy a baj. Mázlim volt, mert a mentésirányítás úgy gondolta, hogy rohammentő kell, és orvos. Mázlim volt, hogy volt szabad kocsi és csapat. Mázlim volt, hogy azonnal felismerte az orvos, vérprofi volt, hogy egy ilyen nehezen diagnosztizálható infarktusom van, amibe tíz betegből kilenc általában belehal. Mázlim volt, hogy volt szabad mentőhelikopter, és a viharos szél ellenére még éppen tudtunk repülni, és le sem zuhantunk :D. Végül mázlim volt, hogy volt szabad műtő, és orvos.
Szóval mázlista vagyok, maxi gázon, mert túléltem.

Éveken keresztül mindig munkát kértem az Istentől, Sorstól, Univerzumtól - mindenki helyettesítse be, a számára elfogadhatóval - és kaptam is annyit, hogy majdnem beledöglöttem.

Én bolond, hogy nem egy zsák pénzt kértem :(

Tehát a kerekhasú 2015-re - by Moni - kívánok jó egészséget, anyagi jólétet, megvalósult álmokban- vágyakban gazdag boldog új évet, és persze, mindenkinek egy dúsgazdag amerikai nagybácsit, aki rátok hagyja a vagyonát, vagy egy lottó ötöst, természetesen csak azután, miután én megnyertem a magam zsák pénzét, mivel amerikai nagybácsink a tudomásunk szerint nincsen :D

2015. január 17., szombat

Magaslati levegő


Még egy hétig rabosítva vagyok Mátraházán, de hétvégére jó magaviseletért  eredmények okán eltávot kaptam és hoztam nektek pár képet és egy kis cukiságot, hogy addig se unatkozzatok és ne hiányoljátok a bejegyzéseimet.

                                                         
                                                         Ez csak a negyede az épületnek...


                                                            Kicsit más szögből...


                                                             Kicsit közelebbről...



                                                              Igazgatási épület...


                                                                          Park...


                                                                      Diókunyerálás...


                                                                      Motkány :D



                                                                   Park másik oldala...


                                                                        Szobatársammal...

                   És hogy még fokozzam a cukiságot, kaptok egy rövid videót is :D


video

Vigyázzatok magatokra, jövő hétvégén, ha Isten és a főorvos is úgy akarja, jövök :D


2014. december 31., szerda

Új év, új élet, új remények...

Kedveseim!

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy feldobtam a pacskert, közlöm, hogy igencsak kicsinykén múlt, de azért még koszorúra nem kell félretennetek :D
Majd, ha egyszer vicces kedvem lesz, mesélek, egyelőre elég az, hogy jól vagyok, mint a mellékelt ábra mutatja.

Cserébe hoztam nektek valamit, ha már 2014. szilveszter napján van szerencsém itt ülni a gép előtt, és írni :D

Kívánság

2015-re kívánok mindannyiatoknak, minden szíveteknek kedvesnek sok-sok jó egészséget, sikerekben, megvalósult tervekben, boldogságban, gazdagságban bővelkedő sikeres évet. Azt kívánom, hogy úgy éljétek az elkövetkező életeket, hogy a helyeteken érezzétek magatokat, minden jó dologból több legyen, mint a szükséges, a baj elkerüljön.
Jövőre veletek ugyanitt!

Boldog új évet!


2014. május 17., szombat

Kis magyar abszurd...


Na, hogy hívják a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatóját? Na, hogy?

Szarka Zsolt.
Az alkalmazottak csak méltók akarnak lenni a vezírhez ...
Lassan a hollót le kéne cserélni a címerből. Ja, vagy hogy már az megtörtént?

Napi morgás rovatunkat hallottátok.

2014. február 17., hétfő

Bizseregnek az ujjaim...

Eddig ráültem a kezeimre, de a hétvégi napsütés és langyidő győzött, és engedtem az ujjaim bizsergésének és megnyitottam a szezont.
Egyelőre csak a lassan és körülményesen kelő és növő cuccost vetettem el, úgy mind paprikák, padlizsánok.
A paradicsommal még várnom kell.

Vetettem paprikákból: 
Táltos- régesrég lejárt, úgyhogy nagy reményeket nem fűzök hozzá,
Helga- friss, Agroseles magból- tavaly későn találtam rá az Agrosel nevezetű magokra, addig szívtam a kici ócó tescós magokkal. Végül rászántam kicsivel többet, és vettem friss Agroseles magot. Idén már nem lacafacáztam, és sárgarépából, paprikából valamint karalábéból már eleve ilyet vettem. El nem hanyagolható kérdés, hogy 5-10 g mag van egy csomagban, így már nem is olyan sok érte a 150 pénz.
Alexander pritamin-GW- tavalyi beszerzés, pár szál kell csak.
California Wonder- Lidl- na, ennek története van.

Kecskeméti Lila padlizsán: ZKI, tavalyi beszerzés.
Early Long Purple 3: Agrosel, tavalyi beszerzés
Violetta Lunga: Lidl, ha már lett kaliforniai paprika, meg miegymás :D
Elmesélem. 

Pénteken este, bevásárlás közben csak úgy, a szemem sarkából konstatáltam, hogy megjelentek a magos állványok a Lidlben. Őrült tömeg volt, meg amúgy is siettünk, úgyhogy nem álltam meg.
Tegnap délután csábító volt a langyidő, miután délelőtt nyuszitakarítás volt, tetőtől talpig, délután gondoltam, örömzene következik, teszek egy kört a Tesco-Lidl felé.
Az is megért egy misét, hogy a Tescoba is belenyúltam a tutiba, kinéztem magamnak egy csini habverőt, az itthoni igen rongyos már, de nem vagyok hajlandó majd egy ezrest adni érte. Találtam egy pofás fajtát, polccímke szerint 349 pénz, halleluja, végre.
Közben lőttem néhány igen-igen barátságos árú Tást, meg sikerült megint telepakolni a kosarat, úgyhogy nem igazán lepődtem meg a végösszegen. Á, málhával nem mászok be a Lidlbe, inkább a legközelebbi buszmegálló felé vettem az irányt. Amíg vártam a pár perc múlva érkező buszt, csak átolvastam már a blokkomat. Még jó, hogy nem itthon tettem, mert a barátságos árú habverőt sikerült a Tescónak 2 199 forintért blokkolni. Na jó hogy visszamentem a vevőszolira. Szépen kifizették a különbözetet, és kaptam még egy 200 forintos utalványt is. Így mindösszesen került 150 forintba.

Ha már elment a busz, és következő úgyis csak húsz perc múlva jött, beugrottam mégis a Lidlbe.
Forgatom az állványt, sok érdekes mag, sok-sok virágmag is, keresem az árat, állvány oldalán ,13-. Se pénznem, se semmi. Az agyam automatikusan sikított, hogy 13 pénzért vegyél még, vegyél még. Tudom, ez  már beteges, amúgy. :( Aztán csak nem volt a helyén a jelzés, kattogott az agyam, hogy ugyan lehet-e Magyarországon bárminek az árát nem forintban feltüntetni-e, de már fogtam pár csomaggal, úgy 15-el, amikor arra járt egy eladó, megállítom, hogy 
- Szia, szerinted ez a kiírás mit jelent? 13 forintot, vagy 0,13 eurót?
- Húbazz - szerintem euró.
- Akkor ezt így hogy?
- Várjál, mindjárt megnézzük a pénztárgépen, mennyiért hozza? Jolánka, nézd már meg mennyi? Hogy 40 forint? De nem az van kiírva, wazze!
De már addigra ő is szénné röhögte magát, hogy hogy lehet így kirakni az árat, hogy elvileg euróban nem lehet feltüntetni, de visszaszámolva eurócent lehetett, de semmi pénznem.
A Jolánkának nem volt már annyira őszinte a mosolya, amikor közöltem, hogy azért én annyiért szeretném elvinni, amennyi az időközben beszedett címkén volt. Kis várakozás után, boltvezető úgy gondolta, inkább benyelik a 405 forint veszteséget, és nekem ideadják a 15 csomag magot 195 forintért.
Mondjuk, ha hivatalos ellenőrzés keretében látják meg, százezres nagyságrendű lett volna a bírság. Azért csuklottam ám késő estig. Biztos, emlegették a női felmenőimet.
Úgyhogy lett jóóó sok saláta, kaliforniai paprika, Violetta Lunga padlizsán meg pár tasak virágmag. És még kurva szolid voltam, mert csak a legolcsóbb magokat szedegettem össze és csak azokat óhajtottam megvásárolni ennyire jutányos áron, amiket már fogtam, amikor elkezdtem kérdezősködni.

Hiába, idült betegség ez a kertészkedés, már az egyik gazdaboltban a leltári szám is a fülembe van, lassan már tőlem kérdeznek, annyi időt töltök ott :D
És megint tanultam valamit. Valamikor a nyáron vettem sárgacímkés kaspós kálákat a Tescóban, ami szépen, ahogy meg van írva a nagy könyvben, sorra kinyiffant. Nem piszkáltam a cserepeket, konstatáltam, hogy már megint egy virág, ami nem bírta nálam, aztán örültem a sok színes kaspónak, meg annak, hogy pár hétig azért virult nálam is. Mondjuk, az ára is olyan volt, hogy a kaspó magában többe került volna. Aztán, szombaton újra a gazdaboltban túrtam a különféle cuccost, és a kezembe került a kála csomagja. Áhh, 370 forint, veszek egyet, ha egyszer virágzik, már jó. Erre mondja Zs. a boltvezető, hogy simán újra lehet virágoztatni. Elmeséltem neki, hogy hogy jártam, erre azt kérdi, hogy kidobtam-e a kinyúvadt káláim cserepét? Áh, trehány vagyok ahhoz, dehogy dobtam. Ott van a telelőbe, csak egy polccal lentebb raktam, úgy már nem bántotta a szememet, és nem jutott minden nap eszembe a kudarcom.
Hát akkor szíveskedjek áttúrni a cserepet, mert lehet, hogy a rizóma ott alszik a cserépben.
Hát ma délelőtt áttúrtam és négyből háromban ott aludt a rizóma :D és csini kis friss hajtások lapultak a föld alatt.
Egyet, és a friss szerzeményt elültettem friss földbe, meglocsoltam.
A másik kettőt egy hónap múlva szeretném elültetni. Innen lehet nekik szurkolni, hogy minden jól menjen.
Már csak az orchideáimra kéne valamit kitalálni, nálam sehogy se sikerül, még a gyönyörű bimbós is ledobja egy hét alatt az összes virágot, bimbót, mindent. Újra még soha nem virágzott nálam. 
Ha valaki tud valami okosságot, ne tartsa magába.

2014. január 26., vasárnap

Egy kis statisztika...

Ahhoz képest, hogy milyen régen nem írtam, egész érdekesen alakul a blog statisztikája, például ez az elmúlt hét termése.
Magyarország
76
Egyesült Államok
55
Románia
9
Írország
4
Vietnam
4
Németország
3
Marokkó
3
Szlovákia
2
Ukrajna
2
Egyesült Királyság
1

Csókoltatok minden kedves visszatérő olvasót, azokat, akiket ismerek és azokat is, akiket reményeim szerint ezután fogok majd megismerni. Nem mint ha az európai országokból olvasók nem lennének érdekesek, velük nagyjából képben vagyok :D, de azért a kíváncsiság kifúrja az oldalam, hogy ki és milyen módon talált rám, mondjuk, Vietnamból és Marokkóból.

Mindazoknak akik rendületlenül visszajárnak hozzám szólok, hogy nincs semmi gáz, jól vagyok.
Szokásos értelemben és szó szerint is egy kissé elhavazva ugyan, de majd minden ügyem rendben van. A lottó ötös változatlanul nem szakadt a nyakamba, de azért, hála Istennek rendben vagyunk. Egyre jobban, minden téren.
Nyuszikáim, köszönöm szépen jól vannak, igen-igen népes csapat van most is, és már úton az utánpótlás.
Nem, a kertnek még nem fogtam hozzá, ráültem a kezemre és nem estem kísértésbe, hogy elvessem idejekorán a magokat. 
A kert az ősszel felásódott, most puha paplan alatt pihen. A nyuszóknak hála, most már némi szerves trágya is került, tavalyelőtti anyag komposztálódott plusz a nyári és az őszi pedig mostanáig válogatva kikerült a felásott földre. A bogyók ugyan keveredtek a kikapart árpával és zabbal, max az is lesz a kertben. Az elpocsékolt szénát külön gyűjtögetem, terveim szerint azzal fogok majd mulcsozni. Úgyhogy remélem, idén bő termésben lesz részünk, hála a gazdag trágyázásnak.
Most jutottam odáig, hogy átnéztem a magos dobozom, felírtam, hogy milyen magokat kell vennem, hamarosan beszerzem a palántaföldet is, sajnos, vagy szerencsére nincs vakondom, úgyhogy a vakondtúrás kiesett. Marad a zacskós palántaföld.

Jut eszembe!
Itt egy lista, ha találtok magatoknak rajta valamit, írjatok egy mail-t és várjátok a levélkét :D


1. Japanese Black Triffele   
2 Gardener Delight- koktél
3 Tigerella 
4. Cherokee Purple- korlátozott magszám áll csak rendelkezésre.
5 Goldene Königin
6 OSU Blue
7 Goldkrone- narancssárga koktél világbajnok ízű
8 Black Prince
9 Krumplilevelű kétféle is
10 Paprika alakú
11 Perun 
12 Erdélyi Szív-aszimmetrikus
13 Erdélyi szív- Berta
14 Nagy fodros
15 Erdélyi nagy szív
16 Tumbling Tom Red- ámpolnába, csüngő.
17 San marzano- ZKi, és Kertimagos is.

2013. június 1., szombat

Bolondos június

Ma felhívott anyukám, és megkérdezte, hogy otthon vagyok-e....

Mert ha igen, hozna nekem valamit.

És végül megérkezett:


Csak a méretek érzékeltetése végett: 
Elérte a végzete, sajttal, császárszalonnával, sütőben




2013. május 26., vasárnap

Tudom, tudom....

Tudom, jóóóól eltűntem, de mindenre van mentségem :D

Persze, jó kifogás soha nem volt rossz :D
Szóval dolgozom február 11-e óta, távmunkában, itthonról, elvileg hat órában.
Gyakorlatilag több, és a távmunka sok előnye nélkül, vagyis nem én osztom be az időmet, kötött két műszak van, és egy kicsit túl is vállaltam magam.
Hja, kérem, ha egy üzlet beindul, akkor csőstűl jön a többi melléje.
Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy lassan nagyon nehezen bírom, és emiatt természetesen valami mindig hátrébb sorolódik. Jelen esetben a blog, meg hát a társadalmi életem, sajnos, azt veszem észre, hogy egyre kevesebb időm van a barátaimra, családtagjaimra.
Néha elönt a bűntudat, és akkor mindent félrehajítva ráülök a facebookra, és legalább virtuálisan ápolom  a barátságaimat. Olvasni mindenkit olvasok, a blogoszférában, akiket eddig, csak sajnos a kommentelésig ritkán jutok.
A minimenzám is működik tovább, nem hagyhatom a kosztosaimat ebek harmicadjára...
Annyi rengeteg jó kaját csináltam, csak úgy, spontán, mi van a kamrába, mit kell feldolgozni mielőtt az enyészet útjára lépne egy-egy alapanyag.
Legújabb szerelmem a szárzeller, kínai kel, rukkola.
Van egy kosztosom, aki ugyan csak két hetente egyszer eszik nálam, de neki mindig saláta a menü, éppen abból, ami a kamrában akad.
Isteni saláták lesznek szárzellerből, almából, retekből, sárgarépából, és citrusfélékből.
Csak simán csíkozom, a narancsot-grapefruitot filézem, átkeverem, a lecsöpögő levet a salátára csorgatom, olívával meglocsolom, és mindig van rajta valami fehérje- tojás, sajt, csirkemell, sonka, ami épp akad.
Egy ritmus van, kétszer van tészta, egyszer hagyományos főzelék, és kétszer valamilyen hús, amiből az egyik pénteken, hal formájában :D
Holnap sütőben sült tészta, nagyon egyszerű, kicsit előkészülök, és amíg kész lesz, van időm blogot írni.
Most írok receptet is, hátha valaki nem ismeri:
Pár évvel ezelőtt kedvenc sógoréknál hédereltünk pár napot, és legeslegkedvencebb sógornőm csinált ilyet, zacskós fixből, persze.
Nekem ízlett, de nem óhajtok zacskóból dolgozni, ezért kipróbáltam az itthoni alapanyagokból, és kiváló lett.

Úgy indul, hogy felderítőútra indultam, hogy miféle zöldségek akadnak a kamrában.
Jelen esetben padlizsánt találtam- nemrég Lidl jó áron mérte, naná, hazajött, aztán meg jól elfelejtettem...
Akadt még némi karfiol, igencsak sürgősen felhasználásra szorult, meg természetesen zellerszár. A nyár kincseiből volt még aszalt paradicsom, a Tesco meg hozzá járult az elmúlt hetekben némi mozarellával, és ultra akciós tejszínnel, és húsvét után a füstölt cuccot, kolozsvári szalonnát is igen-igen baráti áron adta.
A hűtőben is mindig akad többféle maradék sajt, dirib-darab, az is bele mehet, nem rontja el.
Szóval, a padlizsánnal kezdtem, két méretes darabot meghámoztam, egy szűrőbe raktam, és sós vízben kiszívattam a keserű levét.
A karfiolt picit előfőztem, apró rózsákra vágtam.
Egy nagy tálba öntöttem, jelen esetben egy fél kilós csomag fusilli tésztát, szárazon, kockára vágtam kb 25 dkg füstölt tarját, és az ízek gazdagítására kevés kolozsvári szalonnát. Jó lett volna póré karika is bele, de azt  elfőztem a pénteki spárgás-vargányás rizottóba.
Aprítottam bele egy fél csomagnyi zellerszárat, pici oregánót és kb 10 dkg olajba eltett szárított paradicsomot tettem bele, és szárazon összeforgattam.
A tepsit kikentem a paradicsom olajával, és beleszórtam a keveréket. Leszűrtem a padlizsánt, azt is egyenletesen elterítettem a tetején, végül az előfőzött karfiolt.
Tejet forraltam, kb kicsit több, mint fél litert, ebbe tettem sok-sok aprított petrezselymet, és egy kevés fagyasztott-aprított bazsalikomot, sóztam, és két evőkanál keményítővel besűrítettem, persze, miután a keményítőt kevés vízben csomómentesre kevertem.
Végül beleborítottam két, 0,2 l doboz 30%-kos tejszínt.
Maradék sajtokat, jelen esetben camembert, és mozzarella, darabokra tépdestem, és az egész tetejére szórtam, majd a tejes-tejszínes trutyit egyenletesen ráöntöttem.
Most már a sütőben dekkol, reményeim szerint kaptok fotót is.

Tudom, kicsit bonyolultnak hangzik, de tényleg nem az. És mivel a tészta- egyéb hozzávalók aránya a zöldségek irányába tolódik, minden esetben, szerintem tök egészséges. Arról nem beszélve, hogy mennyire finom.
Ha a trutyit beszívta a tészta, és megpuhult, majd még szórok rá egy kis reszelt sajtot, és azt rápirítom.
Ez a mennyiség brutális méret lesz végül, sztem 6-8 ember simán jóllakik vele dugig.
Van amikor brokkolival csinálom, paprikával, cukkinivel, mikor mi akad itthon.


Tortázás is megy, ugyan kicsit megritkultak, megtanultam néha nemet mondani.
Mondjuk, van olyan ember, akinek nem tudok, és nem is akarok. De a fotózás legtöbbször elmarad, így nem tudok nektek képeket mutatni.

Kert: Hát, ha május elsején kérdezik, akkor azt mondom, nem történt vele semmi...
De aztán sikerült megásni, valamikor májusban került bele zöldbab, és uborka, némi zöldhagymának való. Aztán a pünkösdi hosszú hétvégén, ami nekem extra hosszú volt, két nap szabival megfejelve, nem mintha túl sokat haladtam volna, de sikerült hétfőn a fele paradicsomot elültetni, és anya is hozott egy nagy ágyásra való  hagymapalántát, azt is elültettem- Kati!- a tied is ott van közte :D.

Ja, nem is írtam, hogy hogy jártam.
Az első paradicsom vetésem, a saját fajtáimból, amit március 10-e körül vetettem, kidöglött, hideg volt, fáztak, és sötét volt.
Ennek örömére nem is vetettem újra csak húsvét után, amikor némi kavarás eredményeképp azt gondoltam, hogy kidobtam a saját fogású magjaimat. Lógattam az orromat, egy napig, aztán ennek örömére elvetettem a tőletek származó cseremagokat. Az egészet, az összeset, mindenkiét :D.
Aztán, egy hét múlva megtaláltam a sajátjaimat.
Azokról sem akartam lemondani, ezért így alakult az idén, hogy ha jól számoltam, összesen 23 féle paradicsom van, számolatlan mennyiségben...mert természetesen az utolsó magig kikelt minden :D
Valamennyin még nem sikerült túladnom, de ma majdnem befejeztem a kert beültetését paradicsommal, padlizsánnal, meg bazsalikommal. még kellett volna fél órácska, de Géza nem várta meg, hogy befejezzem. :(
Nagyjából száz palántám maradt meg.
Ja, van még a kertben pár őszi ültetésű fokhagyma, két kicsike sor cékla, néhány mángold palánta, és a kedvencem,a gömbcukkini. Az idén viszont az istennek se jön ki a saláta, a karalábé, már háromszor újra vetettem, de semmi :(
Ami nem lesz az idén, az a borsó, ugye, mini kertben kár rá helyet vesztegetni, majd anyánál legelünk zsenge borsót, és nem lesz benne sárgarépa, ugye, a késői ásás után már nem mertem elvetni, mert attól féltem, nem kel ki. Hát pedig azóta éppen elég eső esett, de hát késő bánat.
A Katitól kapott rózsaszínű sütőtök magját pohárba vetettem, szegények, itt sínylődnek az udvaron, az ablakpárkányon...
Nekik már szerintem csak a nyuszidombon lesz helyük :D lehet, nem fognak panaszkodni, hogy trágyadombra kerülnek.

És ezzel el érkeztünk a nyufikhoz, nagyon-nagy a szerelem, változatlanul.
A törpe tenyészpárt, miután a piciket húsvétkor elkapkodták, elajándékoztam a második szomszédba, gyerekeknek, nagyon örültek neki :D A napokban várható tán ott is a gyerekáldás, mármint törpenyúléknál.

Nekem most igen sokan vannak, szülinapomra fialt két anyám, az egyik 12-t, a másik, előhasiként 10-t. A 12-es alomból egyet az anya kukázott két naposan, még a ketrecből is kidobta, a többi 11, köszöni, jól van. A másik anya is felnevelte a 10-t. Múlt hét végén választottam, most a két anya pihenőn van. Azért minden héten előfordul egy-egy szökés, hálistennek Axel nem bántja őket, sőt, szól, ha valaki kinn héderel, veri az ablakot, magas hangon ugat, ez az ugatás csak nekem szól, ha valami baj van. A hétvégén sikerült leoltani őket, remélem, a mixomatózist megússzuk, ugye, az oroszlán bajszát se cibáljuk.
Az előző alomból öt lett Béla, kettő anya- Fanni és Lujzi. Ők már várandósak, nagyjából 12 nap van még hátra, aztán meglátjuk, hogy mit látunk meg. A bélák finomak voltak, azokat is elkapkodták, alig maradt nekem valami belőlük.
A mostaniak szerintem mind bélák lesznek, így is lázas ketrecépítés volt húsvétkor is és pünkösdkor is. Mondjuk, ketrecnek való anyagot épp szereztem ingyen :D, csak a fuvarost kellett kifizetni, csak épp helyem nem lesz már túl sok nyufinak. Mondjuk, így is leeszik a fejemről a hajat, napi műsor nekem a zöld szerzés, cipelés, hordás.
Mióta nyufik vannak, egész pofátlan vagyok, oda merek menni vadidegenekhez, hogy nem-e adná nekem a zöldhulladékot- a piacon a kofák már ismernek-, mi lesz a sorsa az elbontott pavilonnak, mármint a faanyagnak, OSB-nek, egyébnek :D
A szomszédok is kiveszik a részüket, van, akinek a kert nagy része csak kaszálva van, felajánlotta, meg is forgatta, fel is takarta, nekünk csak el kellett hozni haza a kész szénát.

Ja, közben meg fészket rakott nálunk egy feketerigó pár, hagyományosan Gézának szólítjuk, ki is keltek a fiókák, most tanulnak röpülni, mivel a farktollaik igen fejletlenek még, kicsit koordinálatlan a röppálya, nem mindig oda érkeznek, ahova indultak. Axel elől ki kellett menteni párszor egy-egy fiókát, Géza-Gézáné igen hangosan fújta a riadót, ha a picik az udvaron landoltak. Szerencsére nagyon nagy állatbarát kutyunk van, nem bántja, csak megnyalogatná, meg játszana. Végül is a Gézáék jól választottak helyet, Axel kevesebb kockázatot jelent, mint ha macskák járkálnának.

Időközben Axel megchipesedett, és fény derült a fülprobléma okára is, sajnos nem lehet vele mit tenni, kapott újabb fajta antibiotikus fülcseppet, antibiotikumot szájon át, de hosszú távon sajnos, együtt kell élnünk a betegséggel, neki a fültályoggal, ami tipikus a németjuhászoknál, túl sok eszköz nem áll a rendelkezésünkre a gyógyítására. De amíg nem okoz súlyosabb bajt, a kedélye jó, nem gyengül le, addig nincs teendőnk, csak a szokásos, időnként ki kell tisztítani a pangó gennytől a külső fület, alkalomszerűen az antibiotikumos kúrát lehet ismételni, valószínű megsüketül majd arra a fülére, de attól még hosszú, viszonylag boldog kutyaéletet élhet ezzel együtt is.
Igyekszem megtenni érte, amit lehet, a boldogság, hogy sok időt töltök vele, már sokat segít. És, most, hogy tudjuk, nem ártunk vele, és a chipet is megkapta, újra mehetünk hosszú szőlős túrákra.
Újabb elfoglaltság nekem...

Na, ugye hogy volt mentségem a hosszú hallgatásra?

2013. március 10., vasárnap

Még élek...



Igen, tudom, már nagyon rég nem írtam...

De mentségemre legyen mondva mostanában igencsak sűrű napok vannak, egész nap a billentyűket csépelem, két műszakban, közben meg gyarapodott a házi állatkert, október óta nyufik vannak a fedélzeten, most is két hasas anya, 7+3 kisebb-nagyobb füles, nálunk a nyufik vagy híznak, vagy hasasak, vagy szoptatnak. Na, jó, Papus azért mást szokott csinálni :D







Ketrec építés következik, majd ünnep utánra kapok segítséget kisVirágom pasija személyében.

Közben főzök, ugyanis zugmenzát üzemeltetek, kicsiben, de a maradék időmet lefoglalja, teljesen, plusz kutyafülét mosok, Axelnek a füle változatlanul állandóan tele gennyel, semmire nem javul, az állatorvos is csak valami allergiára tippel, ötlete sincs, hogy mi lehet. Ja, vagy két hónap óta neki is főzök, mert gyanúsak a tápok, de már a fene se tudja, mi lehet. Ha valakinek van ötlete, hogy merre induljak, ne tartsa magába. Szürke Ördögöt szittelek, alkalmanként, épp hogy elvitték ma is.

Hogy a kerttel mi lesz, nem tudom, reményeim szerint kerítek valakit, aki majd felássa, utána már megbírkózom én is vele. Az a baj, hogy időm csak- csak lenne, de ha megerőltetem az amúgy is göthös kezeimet, akkor dolgozni nem tudok, mostanában csupa olyan tevékenységem akad, ahova a kezem kell, na.
Így jártam.

Azért a reményhal meg utoljára, ha meg nem, akkor jön a szarok rája.
Ennek fényében már két hete elvetettem paprika- padlizsán magokat, ma pedig az Anya fajtáiból a nagy szív, illetve a fodrost.

Mihelyt felszabadul a palántázó tálca= ki tudom poharazni a paprikákat, padlizsánokat, rögtön vetem a többi paradicsomot is.

Idén terveim szerint így indulok:

6 Goldkrone-2 vödörben udvaron
6 Perun- 2 vödörben udvaron
2 Tumbling Tom Red-vödörben udvaron
3 Goldene Königin(Juhmeli)
6 Venus- vödörben, udvaron
3 Gardener Delight (Konyhológus)
2-2-2-2-2-2 Japanese Black Triffle, Black Krim, Brandywine Red, Tigerella, Cherokee Purple, Mortgage Lifter (Konyhológus)
2-2-2 Piros csíkos, Zöld csíkos, Fekete(Lizi)
6 Black Prince
8 Paprika alakú
6 Krumplilevelű,
6 Roma VF
6 San Marzano
3 Romus
és végül amennyi lesz, meg hely amennyi akad az Anya fajtái, nagy, fodros, szív, szív berta, szív aszimmetrikus.

Lehet hogy csak paradicsom lesz idén a kertben?

2013. február 15., péntek

Megkönnyebbültem...


Miután egész héten azon stresszeltem, hogy mikor lesz időm összerakni és ma éjfélig beküldeni Ember személyi jövedelemadó bevallását, ma szünetben kinyitottam a borítékot, és lőn, beadási határidő nem február 15, hanem február 25.

Hurrá!

2013. február 13., szerda

Sezlony...

Ezt találtam: http://divany.hu/shopaholic/2013/02/13/valentin/

Most nincs időm kifejteni, de kicsit bosszantó cikk, és olyan csúsztatásokat tartalmaz, hogy ezért jónevű újságot be is csuknának.
A legjobb, hogy nem lehet kommentelni...

2013. január 25., péntek

"Főzni jó..."


Tisztelt Tesco!

Az elmúlt időszakban regisztráltam a Főzni jó oldalukra, ahova is feltöltöttem két receptemet, a saját konyhámban készült fotóimmal.
A héten ellenőriztem, hogy megjelentek-e, és meglepődve tapasztaltam, hogy a feltöltést megtagadták, mondván, máshol megjelent receptet, illetve lopott képet tartalmaz.
Dicséretes, hogy önök komolyan veszik a szerzői jogokat, bizonyára indokolt is.

De, pici gondom van, mert az Önök által linkelt üzenet az én saját tulajdonú blogomra mutat.
Tehát a képek, azok az enyémek, a regisztrációkor a nick-et is ugyanazt a  Fernelt rögzítettem, mint ami a blogban is engem azonosít, a blog e-mail címével regisztráltam, az avatárom is ugyanaz, tehát beazonosíthatóan én vagyok a blog tulajdonosa. Továbbá amikor regisztráltam, sehol nem találtam olyan kitételt, hogy  nem tölthetem fel azt a receptemet- ami saját fejlesztés, teljesen , ami már a saját blogomban megjelent.

Továbbá, átnézve a Főzni jó honlapot, azt látom, hogy mindenki saját nevével van megjelölve a receptek mellett. Az lenne a kérdésem, hogy akkor mi szükség van a nick-re, plusz, nem biztos, hogy örülnék, ha saját nevem szerepelne. Azt gondoltam, ugyanúgy a nick szerepel majd.


Kérem, mielőbb tájékoztassanak arról, hogy mi a megoldás. Ha más nem, recept feltöltésnél legyen egy menüpont, kötelezően megválaszolandó, hogy soha- semmikor, sehol nem jelent meg az adott recept. Akkor mondjuk, nem sok semmi lenne az önök oldalán, mert nagyjából minden recept, valahol, valamikor megjelent. Kevés a kreatív háziasszony, ember, aki teljesen új receptet alkot, a semmiből.

Köszönettel:

Fernel

2013. január 15., kedd

Aranydurbincs




Mióta ilyen bőséges erőforrások állnak rendelkezésre, sűrűn szerepel hal az étlapon.
Az elmúlt két hétvégét teljes egészében lefoglalta a karácsonyi ajándék felhasználása, amit kedves sógoréktól kaptunk, így este későn mire hazaértünk, éhesen, fáradtan, már csak aludni volt energiánk.
Tanulva az első hétvége tapasztalataiból, a másodikra már felkészültem.

Csütörtökön este előbányásztam a fagyasztóból két aranydurbincsot, és két tilápia filét, valami könnyűre vágytam, hogy harmonizáljon a lelkivilágommal a hétvégi kaja.
A halak békésen olvadoztak a nagyon hideg kamrában, reggel az aranydurbincsokat kicsit bevagdostam, mindkét oldalon.
Mozsárban összetörtem 8 cikk fokhagymát, jó sok csilipelyhet, darabos tengeri sót, színes borsot, citromlevet, és annyi olíva olajjal kevertem ki, hogy mártás sűrűségű legyen.

Amúgy a fokhagyma, citrom, só olajjal ugyanolyan emulziót képez, mint a tojásos majonéz, a francia konyha aioli néven, a román és erdélyi konyha mujdei- muzsdély néven ismeri.
A muzsdélyt amúgy még fölengedik borvízzel, vagy szódával, halételek, flekkenek elengedhetetlen kísérője.

A beirdalt durbincsokat minden oldalukon bekentem, a hasüregükbe is tettem a pácból, lefóliázva félre raktam. A tilápiákat pedig külön ugyanígy bekentem és egy dobozban félre raktam.

Péntekre túrós tésztát főztem, jó sok maradt belőle, továbbá volt a hűtőben még egy adagnyi spenótfőzelék, fokhagymásan, tejesen.
Délután a durbincsokat egy kiolajozott tepsibe fektettem, és takarás nélkül pirosra sütöttem, és még melegen lefiléztem.

Szombaton este ettük, a maradék túrós csuszával, és egy-egy kanál spenótfőzelékkel, mártás gyanánt.
A halacska isteni finom lett, az omlós, hófehér, zamatos hús kiválóan átvette a pácot, a halaknak általában kell egy kis idő, hogy átjárja a  só, és a fűszerek íze.

Ugyan sok fokhagymát használtam, mégse volt zavaró, vagy bántóan fokhagymás, a csilitől picit pikáns, aromás lett.

A köret pedig telitalálat lett hozzá, így változnak a maradékok fenséges lakomákká.

A tilápiákat vasárnap este gyorsan bebundáztam, míg paníroztam, épp megfőtt hozzá egy kis rizs, fokhagymás majonézt csináltam hozzá.

Nézzétek el nekem, annyira fáradt voltam, hogy fotóval már nem bajlódtam, képzeljétek el helyette.

2013. január 3., csütörtök

Új év, új élet, új remények...

Na, kérem szépen, hát ezen is túl vagyunk.
Valahogy a páratlan éveket jobban csípem!

A karácsony- szilveszter leteltével már nagyon elegem van a húsból, meg a nagy, nehéz ételekből. Időközben, még a tavalyi év utolsó napjáról beköszöntött fogfájás, némi láz és arcdagadás miatt újra antibiotikumon vagyok, és legjobb barátom a Cataflam.  Úgyhogy a gyomrom nagyon lázadozik minden ellen, és kedvem sincs enni rendesen.
Tegnap olyan rosszul voltam, hogy képtelen voltam eltántorogni a fogorvosomhoz, mára hagytam, de már Cataflam is elfogyott az este, kénytelen voltam kimászni a házból. Reggel egyéb elkötelezettség miatt nem tudtam elindulni időben, késő délelőtt indultam, a fogdokival elkerültük egymást. De holnap reggelre lebeszéltem az asszisztenssel.
Cataflam még mindig nem volt, nem kísérletezek egyébbel, a hosszú hétvége meggyőzött róla, hogy fölösleges másra hagyatkoznom. Rendben, házi doki délután rendel, majd vele íratok fel.
Aham, csak a két orvos között volt több mint két óra. Ha haza megyek, mire hazaérek, fordulhatok vissza, gondoltam egy merészet, és nagyot, buszra ültem, és kiügettem a Tesco-ba.
Az elmúlt hetekben rengeteget jártam oda, nagy vadászatokat csaptam, extra finomságokat, meg különlegességeket zsákmányoltam fillérekért, de tényleg fillérekért.
Kicsit el is gondolkodtam, hogy mennyire józan ész- a spájzolós fajtám- vagy függőség-e már nálam a "vadászat".
Miután volt olyan alkalom, hogy csak egy zsák kutyatápot vettem- jelzem, azért mentem, és semmi mást, megnyugodtam, hogy mégse vagyok teljesen függő, így ma bevállaltam a Tesco-t.
Megint volt 70%-os hal akció, de mivel telt ház van a fagyon, így nem szólítottam magamhoz egyetlen halacskát sem. De valahogy csak beleugrott a kosaramba két két darabos avokádós csomag, br. 119 Ft-ért.
Meg hát ha a 6 200 Ft-os camembert-be oltott kék sajtot árazzák le 999-re, akkor bizony az nem marad ott :D

Itthon úgy döntöttem, jó kis saláta lesz belőle.
Összetépkedtem négy jégsaláta levelet, rászeleteltem pár koktélparadicsomot.

A karácsonyi nagy halazásból maradt még füstölt pisztráng, egy fél filét rátépkedtem, egy avokádót összekockáztam, kis póréhagymát szeleteltem rá, meglocsoltam citromlével, összekevertem.


Végül kis sajtot aprítottam rá, a kockázás nem fedi a valóságot :D, tekertem rá színes borsot és néhány csepp olívával megcsöpögtettem.


Mivel a pisztráng kicsit sós volt, nem sóztam.

Csak leültem melléje és bekebeleztem.

És hogy a halas bejegyzés teljes legyen, hoztam nektek pár fotót a karácsonyi halainkról:
 Aranydurbincs és ausztrál fogas (barramundi) sárgarépa- burgonya ágyon
Karácsonyi hidegtál sk füstölt lazaccal és pisztránggal.

2012. december 19., szerda

Sorsolás!

Mivel úgy adódott, hogy nem leszek itthon este, így gyorsan le is zártam a játékot, és a random.org segítségével sorsoltam.
A kommentek időrendi sorrendjében írtalak fel benneteket, mindösszesen négyen játszottatok velem.

És akkor nyomtam egy gombot, és tádám:
A nyertes Sütis néne!!

A magam és a Yellow Raven nevében sok szeretettel gratulálunk, és várok egy örömködő emilkét a blog szolgálatos címére!

Köszönöm a játékot!

2012. december 18., kedd

Aranyhal folytatás...

Ma jött el az a nap, amikor a halacskáim füstre kerültek!

Még tegnap kivettem őket a sóból, lemostam, és máig a kamrában száradtak.

Kis viszontagság után felkapaszkodtam a kertbe, és vágtam némi meggyfa ágat, egyúttal a nyuszikáimnak is hoztam vastagabb ágat, rágófának.
Plusz a metszés is letudva :D

Szokásos módon begyújtottam a már sokszor megénekelt kerek kis grillkályhát, és türelmesen vártam, hogy leégjen a tűz, már csak némi parázs maradjon.
Addig metszőollóval arasznyi darabokra vágtam a meggyágakat, tettem- vettem, melegedtem.

Amikor már csak parázs volt,telepakoltam a tűzteret a nyirkos meggyágakkal, és mivel a lazacnak nem kell hőkezelődnie, ő ugrott elsőként a rácsra, bőrös felével lefelé.

Gyorsan lefedtem, de nem mentem messzire, csak füst ízű kell legyen, nem szabad hőkezelődnie.
A kis grill meg csak eregette a füstöt:
Kb öt perc után levettem a fedőt, belenéztem, a halacskát megfordítottam, és újra lefedtem.

Újabb öt perc után késznek nyilvánítottam.
Időközben a tűztérbe rakott ágak kicsit kiszáradtak, némelyiket már kóstolgatta a tűz. Pont eljött a pisztrángok ideje, nekik ugyanis a lazaccal ellentétben pont kell egy kicsit hőkezelődni.

Bőszen pöfékelt tovább a grill, én már kellő füstös aromával rendelkezem :D


Kb 6-8 perc után fedő le, rács mindenestől le, a meggyágak már nem csak füstöltek, gyorsan újabb nedves ágat rápakoltam, a rácsot visszatéve megforgattam a pisztrángokat, a bőrük kicsit megpirult, hurrá, fedő vissza.

A közepén levő két nagyobb pisztráng már elkészült, őket kimenekítettem, a többit átrendeztem a rácson, újabb öt perc, kész.


Most holnapig mindenki megy a hűvös kamrába, majd holnap letörlöm őket, most még kicsit kaparósan erős a füstszag, a lazacot kénytelen voltam megkóstolni, egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hidegben.


Jelentem, isteni!

Alig bírtam abba hagyni az evését :D

Játék!

Ma éjfélig még jelentkezhettek!


Hahó!

Ébresztő!

Tik- Tak! Tik- Tak!

2012. december 16., vasárnap

Aranyhal újra

Mivel megígértem Lizinek, hogy beszámolok a halakról, most a karácsonyi füstölt pisztráng és lazacról fogok írni.
Mivel a héten a Tesco inkább kidobta, mint leakciózta a halat, így a héten a fagyasztóból dolgoztam.
Nálunk most kicsit korábban lesz a karácsony, előre hoztuk 23-ra, így épp ideje volt, hogy előkészítsem a nap fénypontjait.
Mivel karácsonykor füstölt lazacnak és pisztrángnak lenni kell, amikor alkalmas darabokat találok, elkezdek gyűjtögetni. Így esett, hogy most csak előkaptam a fagyasztóból egy méretes darab lazac filét és néhány pisztrángot.

Elkészítettem hozzá a sót- nagy szemű tengeri sót használok- verhetetlen beszerzési forrás a Lidl, hozzáreszeltem két citrom héját, tekertem hozzá színes borsot, és egy marék porcukorral alaposan elkevertem.

A lazacot egy akkora edénybe tettem, amit épp pontosan kitölt, alája jó vastagon szórtam a fűszeres sóból, a     bőrös felével felfelé belefektettem, bőven betakartam a sóval, nehogy megfázzon, egy fólia darabbal letakartam, és egy dobozos tejjel lenyomtattam.
Mivel a pisztrángok elég méretesek voltak, őket egy sütőtepsibe fektettem, hasukat megtömtem sóval, alájuk, föléjük bőven ment só, majd egy deszkával lenyomtatva, lesúlyozva őket is félre tettem.
Ez volt tegnap, ma átforgattam őket, ami eddig alul volt, az felülre került, a só jó lucskosra ázott, visszaraktam a súlyokat, most várakoznak.
Holnap folyt. köv...

2012. december 15., szombat

Köszönöm! 2012 Upgrade

Végre- végre eljutottam oda, hogy tudtam fotót hozni, ugyanis a suszter cipője lyukas- nyekereg a nyomtatóm, elfogyott a vastagpapír, technikai szünet volt, kerestem a gép kábelét, hogy le tudjam tölteni a fotókat.

És akkor itt a nyeremény, egy doboz bonbon, hasonlatos ehhez, ez hétfőn már az új gazdájához utazik, és egy, színben teljesen passzoló fülcsi, a Yellow Raven felajánlásával.


Remélem, a fénykép meghozza a játékos kedveteket, eddig mindösszesen ketten jelentkeztetek.
Hogy túl bonyolult volt-e a játék kiírás, vagy általános érdektelenség miatt, esetleg nem a képernyő előtt töltitek az időt, nem tudom.

Még mindig van időtök jelentkezni, ha nagy gondot okoz a facebookon lájkolni, és nekem elküldeni, esetleg nincs facebook profilotok, akkor eltekintek tőle, a Yellow Raven-el egyeztetve.


Volt még némi mézeskalács sütés, és két mézesházikó is.





2012. december 11., kedd

Köszönöm! 2012

Kicsit lassan indult nálam a karácsonyi készülődés, és nem is ért utol a karácsonyi hangulat. Mégis, Vancától megjött a kedvem.

Így, az év vége felé megint elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.
Hálás lehetek a sok támogatásért, a sok segítségért, amit a közvetlen környezetemtől kapok.
Hálás lehetek a tágabb ismerőseimért, barátaimért, akik a bajban is velem vannak.
Hálás lehetek azoknak az idegeneknek, akik a különféle ügyintézéseim során ismeretlenül, mégis sok empátiával fordultak felém, és segítőkészséget, jó szándékot, emberséget kaptam.
Hálás lehetek, hogy a sok nyomorúság között mégis melegben, jóllakottan és viszonylag egészségesen írhatom meg ezt a bejegyzést.
Hálás vagyok a barátságos környezetért, aminek köszönhetően Ember elevickél a vállalkozás útvesztőiben., mindeközben újabb két évig kapja az infúziót. Tök ingyen!

Hálás vagyok a csodálatos családomért, testvéreinkért, szüleimért, és a még csodálatosabb gyerekemért.

És hálás vagyok Értetek, akik rendszeresen visszajártok hozzám, Értetek, akiket lassan a barátaimnak érzek.
Értetek, akik közül már néhányotokkal túl vagyunk a virtuális kapcsolaton, akikhez már van név, és néhány esetben már arc is.
És végül, de nem utolsó sorban, Andiért, aki a tavalyi nyertest szállította hozzám, és akivel azóta egy csodálatos barátság bontakozott ki, a való világban is!
Úgyhogy meghirdetem az idei Köszönöm akciót, ezúttal a Yellow Raven támogatásával.

És hogy mit lehet nyerni?

Egyelőre annyit árulok el, hogy egy doboz kézműves bonbont, és némi kézműves ékszert :D

Az idei játékszabályokat kicsit módosítom, elkerülendő a tavalyi fiaskót, amikor is az első nyertes szart rá jelentkezni, többedik felszólításra is, azóta se láttam a színét se :(
Na, de a második nyertes, hát azért már megérte.

Mit kell tenned?

Iratkozz fel december 18 éjfélig rendszeres olvasómnak ( ha még nem vagy az :D) és hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél, lájkold, és oszd meg a facebookon a Yellow Raven oldalát, és a megosztás linkjét küld el nekem a blog ügyeletes címére.

Sorsolás 2012. 12. 19 -én, 18. 30- kor.

A bal oldali oldalsávban megtalálod a Yellow Raven aktuális játékát is, még nem késő ott is részt venni, olvasd el a játékszabályokat és még bekerülhetsz abba a kalapba is!

Fotó, majd ezután valamikor:D


2012. december 5., szerda

Takarékosan

Mivel időm van, sűrűn járkálok a városban, és vadászom az akciókat, az olcsó dolgokat.
Miután a nyár végén a Tesco-ban felújították a halas pultot, egy csomó finomság jelent meg rajta. Óh, anyám, a mennyek kapuja nyílik meg nekem, lehet nyálcsorgatni és tanulni.
Sőt, rájöttem, hogy mivel kis város, kevés munka, kevés pénz, bizony, nem nagyon viszik a cuccot. Időnként megállít egy nagy piros 50%-os tábla, sőt, még 70 %-os is akad.
Na, ilyenkor aztán igen- igen kedvező számok vannak a kis táblácskán :D Miután már visszatérő vásárló vagyok, a srácok néha megsúgják, mikor várható a 70-es tábla :D
Így esett, hogy a fagyasztómat kicsit át kellett pakolni, és új, nagy fiókot kinevezni halasnak. Időnként tilápia filé, arany durbincs, garnéla- különböző méretben, bébipolip és tintahal, tengeri süllő és barramundi akad a horogra. A kagylókat még nem sikerült beemelni a repertoárban, de az az én agyi fixációm, nem a Tesco sara. Remélem egyszer eljön a kagylók ideje is, egyelőre gyűjtögetem a bátorságot.


Néha elgondolkodom, hogy vajon bűnös vagyok-e pazarlás vétkében, mert ilyen extra kajákat eszünk amikor kilóg a fenekünk a nadrágból. Aztán megállapítom, hogy nem, mert ha disznóhúst zabálnánk, az sem lenne olcsóbb. Továbbá, mi nagyon keveset eszünk mennyiségre, tehát míg más családoknál egy kiló hús meg se kottyan egy ebédre, mi 3-4-szer is eszünk belőle. Mivel sok időm van, és eléggé jó élelmiszer ismerettel rendelkezem, sokat járok "vadászni". Lassan már teljes áron nem is akarok semmit sem megvenni, kimondottan vadászom a lejáratközeli cuccost.
Kopp- kopp, még nem fáztam rá, soha. Hallgatok az ösztöneimre, ha bármilyen jó áron van, de összeugrik a gyomrom, és nem indul meg a nyálelválasztásom, soha nem veszem meg.
Soha nem veszek feldolgozott élelmiszert, csak és kizárólag alapanyagot. Azt meg megfelelő konyhatechnológiával kiváló kajává változtatom, és úgy gondolom, hogy kevesebb kárt okozok ezzel, mintha mindenféle adalékanyaggal, ízfokozóval, tartósítószerrel teletömött, emberi fogyasztásra alkalmatlan ipari hulladékkal etetném a családom.

Úgyhogy nálunk hónapok óta kicsit átalakult a konyha, hetente legalább egyszer hal van a menün. Sertéshús már csak a karácsonyi töltött káposztához várakozik a fagyon. Van helyette sokféle hal, csirke, pulyka, nyúl.
Ember nem tiltakozik, imádja a halakat, meg a könnyű húsféléket. Azt hiszem, az egészségi állapota miatt is ráfér, ha hanyagolom a nehezebb kajákat.


Tegnap is ócsó nap volt, mondjuk, csak egy arany durbincs várt már rám, pedig az igen- igen finom jószág, evvan, de volt helyette tengeri süllő, igen baráti, 1300 Ft/ kg áron. Hoztam belőle 3 db-ot, nem volt egészen egy kiló.
Mivel még tengeri süllőt nem ettünk, elkezdtem azon meditálni, mi is legyen belőle?

Szétnéztem a kamrában, és hűtőben, aztán alkottam valamit.

Először is lepikkelyeztem egy süllőt, besóztam a hasát, és citromot facsartam bele.

 Közben meghámoztam három krumplit, közepes vastagságú szeletekre vágtam, és picit előfőztem sós vízben. Mostanában jártam úgy párszor, hogy a rakott krumpli nem puhult meg egy óra alatt sem a sütőben.

Kis darabka kolozsvári szalonnát összekockáztam, kiolvasztottam, jó arasznyi maradék póréhagymát felkarikáztam, rádobtam, kis olívával felturbóztam, ment rá két pici cikk fokhagyma, meg szeletekre vágott csiperke gomba. Borsot tekertem rá, hagytam, hogy a gomba kieressze a levét.
Sózni nem sóztam, mert dekkolt a hűtőben egy dobozban pár deka maradék feta sajt, azt tettem hozzá, jól beleolvadt. 
Végül tekertem rá csilipelyhet, és felöntöttem egy doboz tejszínnel, megszórtam kis vágott petrezselyemmel
Az időközben elkészült krumplit leszűrtem, egy jénait kivajaztam, a krumplit beleterítettem:

 Rákanalaztam a gombás- tejszínes mártást

 Végül ráfektettem a halacskát, kis vajat morzsoltam a bőrére, és a hasába.
 190 C és 30 perc után:
Tányéron már nem sikerült fotózni, eszméletlen gyorsan elpárolgott! A krumpli valami szenzációs lett, Ember karácsonyra visszatapsolta :D

A halacska nagyon finom volt, úgyhogy ezután bármikor meghívom ebédre :D

Ha jól átgondolom, a tejszín kivételével minden nagyon- nagyon olcsó volt, mindent leárazva vettem, igaz, kicsit sok volt a maszatolás, de megérte a végeredmény, fejedelmi vacsi volt.

És hogy Valinak se maradjak adósa a válasszal, az óriás garnélák még mindig várakoznak, kiderült, Újpasi nem igazán kedveli a tenger gyümölcseit. Hála Istennek, több marad nekünk.
Amúgy jó étvágya van, de inkább flekken, sült kacsa, töltött káposzta vonalon :D
Úgyhogy alig várom, hogy Zs. haza jöjjön, hogy csilis-mézes garnélát együnk. Megenném én magamban is, de pofátlanságnak érzem, hogy kihagyjam a gyerekemet a garnélás buliból, mikor ő is imádja.

Nehéz az anyák sorsa!