2011. december 23., péntek

Köszönöm! 4.0 Nyeremény átadás

Sokszor érzem úgy, hogy vannak olyan emberek, akikkel első pillanatban talál a szó, akik olyanok, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy mégis csak szerencsés korban élek, és szerencsés vagyok, mert létezik internet, hogy meg is tudom fizetni, mert így sok olyan emberrel tudok megismerkedni, akikkel az internet előtti időben esélyem sem lett volna találkozni.

Mint tudjátok, másodjára sikerült nyertest hirdetnem.
És nagy- nagy örömömre a szerencsés nyertes Mazsolla lett, így hosszas szervezés után összehoztuk a személyes átvételt.

És eljött az a nap, mikor minden akadály elhárult a személyes találkozó elől, amikor elindultak végre! Jött természetesen Mazsi, nagynénje, Andi, a hálátlan sofőr pozíciót Andi fia, Toma töltötte be, és elkísérte őket Vivi, Toma barátnője.
Kis telefonos segítség után végre megérkeztek, és úgy üdvözöltük egymást, mint rég nem látott barátot.


Csodálatos embereket ismertünk meg, első pillanattól fesztelenek voltak, imádnivaló vendégek, kiket öröm volt vendégül látni.

Lánykám is hazajött hétvégére, mivel egy korosztály, azonnal egymásra találtak Mazsival és Tomáékkal, aminek végtelenül örültem.

Látni kellett volna bennünket, ahogyan csiripelve, nevetgélve, be nem állt a szánk. Némi bemelegítés után nekiestünk egy késői reggelinek, kedves vendégeimet öröm volt etetni, minden ízlett nekik, sőt, Andi még hősiesen megkóstolta a füstölt lazacot is, melyet kis gonoszságból kimondottan neki vettem elő, mivel nem szereti a lazacot :D


Aztán hirtelen felindulásból megtörtént a nyereményátvétel, Mazsi nagyon örült mindennek. Úgy örvendezett, mint egy gyerek!
Valami miatt a fotók mind homályosak lettek, de higgyétek el, mindenki elégedett volt.
Mazsi és Andi elmondása szerint a másik csomag is nagyon jó helyre kerül- került, egyedülanya négy gyerekkel.
Pont valami ilyenre gondoltam.

Kaptunk ám mi is ajándékot, finom narancs- és grapefruitlekvárt, szekszárdi bort, extra kávét!
Nagyon köszönjük!


Nem rettentünk meg az esőtől, és 1 óra környékén felkerekedtünk, és futólépésben végig nyargaltunk a történelmi belvároson. Kicsit fényképezkedtünk a belvárosban, de az idő egyre rosszabb lett, az esernyőink csődöt mondtak.





Félúton aztán túl sok lett a jeges szél, egyre erősödő eső, és hazafelé vettük az irányt.

Addigra Ember is hazaért, közben a csirke is lassan elkészült a sütőben, megittuk a maradék páleszt, ebédeltünk és nehéz búcsút vettünk egymástól.


Nagyon szép napot töltöttünk együtt, Andival megegyeztünk egy nyári IHB buliban, amikor várhatóan sokkal jobb- és több időnk lesz.

És igen, Andi, nekünk egy hét sem lenne elég idő együtt, nem fogyna el a mondanivalónk!

Úgyhogy Mazsi, Andi, Toma, Vivi nyáron visszavárunk!

2011. december 19., hétfő

Nyertem!

Adventi játékban az idén nem volt hiány, és végre megtört a jég!

Játszottam Lencsilánynál és nyertem!



A teákat nem volt időm fotózni, a hétvégén megérkezett lánykám egy szülinapi puszira, és villámgyorsan le is nyúlta őket :D
A szép fülcsik kiváló ajándékok lesznek barátnőm lánykáinak, titkon reménykedtem, hogy megnyerhetem nekik, és lám, sikerült.

Lencsilány segítségét külön köszönöm, első szóra elvállalta, így, ismeretlenül, hogy beszerzi, és postára adja a régen vágyott, nagyon kívánt új bonbon formáimat.
Az ő segítségének köszönhetően hozzájutottam nem egy, nem kettő, nem három, hanem négy új formához!




Lencsilány! Köszönöm nagyon szépen az utánajárást, a macerát!

Külön köszönöm Emőkének, hogy felhívta a figyelmemet erre a lehetőségre, és hogy ő is első segítségkérő e-mailre azonnal tanácsokkal látott el, és velem együtt kereste a megoldást!

2011. december 9., péntek

Vigaszdíj

Kedveskéim!

Ti, akik velem játszottatok, továbbá Emőke- Te is :D, kérlek, írjatok egy e-mailt a blog szolgálatos e-mail címére, és mailen küldöm a vigaszdíjat.
Ami tulajdonképpen a nyertesem meglepetés ajándéka, amit ő, és az általa választott megajándékozott a maga fizikai valójában fog megkapni, ti elektronikus formában juttok hozzá.:D
Remélem tetszeni fog.

Mivel ezen a hétvégén nem tudunk találkozni Mazsival, minden akaratunk ellenére, egyelőre elnapoltuk a személyes átvételt, a jövő hét végére. De nem szeretném, ha kifúrná az oldalatok a kíváncsiság, ezért nem várjuk meg, míg Mazsi átveszi.

Tehát, mindenki, aki játszott velem itt, az írjon nekem!

Ja, és ez a 100-ik bejegyzés :D

2011. december 6., kedd

Mikulás! 2.0

Kész van a narancslekvár!

De még vár a dermedésre, még kicsit folyós.

Közben meg csináltam bonbont, most konyak felhasználásához találtam ki egy csokikrémet, amit megbolondítottam konyakkal, belekanalaztam a bonbonformában lévő csokira, és amikor a krém kicsit megszilárdult, mokkáskanálnyi narancslekvárt kanalaztam rá, mivel még lágy volt, simára terült a krém tetején.

Holnapra maradt a talpazás, egyelőre talp nélkül kóstoltam, nekem nagyon ízlik.

A tegnapi bejegyzésben túltengtek a fotók, így ehhez most nincs.

Pedig csak lusta vagyok az adatkábelt előtúrni :D

Közben meg azon gondolkodom, hogy mi a túró van a bloggerrel.
Ha rendszeres olvasónak feliratkozom néhány helyre, miért nem látom az irányítópulton a friss bejegyzéseket?

Aztán, ha olyan helyen akarok kommentelni, ahol be van állítva a szóellenőrzés, nem akar a nyavalyás felismerni.

Basszus, eddig soha nem volt gondom a bloggerrel, erre most már egy ideje kínlódom.


Ha valakinek van tuti tippje, ne tartsa magába!

2011. december 5., hétfő

Mikulás!

Szeretem a narancsot.
Egy valamit szeretek még jobban!
A sok narancsot!

A vödrös narancsot meg pláne szeretem.
Most nem Spar, hanem Lidl ajándékozott meg, vasárnap bezsákmányoltam két vödör narancsot.
A narancs méltó felhasználására találták ki a narancslekvárt.
Sok receptet átolvastam, végül Limaránál megtaláltam a számomra ideálisat.
Nálam most dupla adag, 14 narancs- és 4 citromból készül.

Legelőször folyó, forró víz alatt egyenként elsikáltam őket.
Mivel nagylelkű volt a Lidl, -nem rázták meg a vödröt- így én is nagylelkű voltam a hámozásnál. Nem beszélve arról, hogy a narancs héja nagyon ragaszkodott. Az elsőt megpróbáltam hagyományosan hámozni, aztán áttértem a séfek által használt hámozási módra.

Először zöldséghámozóval, könnyű kézzel, vékonyan lehámoztam a narancsokat, citromokat, úgy, hogy minél kevesebb kerüljön a fehér bundából a narancshéjra.

Majd éles késsel körbevágtam a félkopasz narancsokat, az esetlegesen a fehér héjon maradó narancsrészeket úgyis kirágtam kidobás előtt :D






Így előkészítve a narancsot, a kész lekvár picit kesernyés lesz, én pont azt szeretem benne :D
Ha valaki nem szereti a kesernyés narancsízt, elkerülheti, ha "kifilézi" a narancsot.
Mutatom:





Ugyanígy bántam el két citrommal is, a másik kettőnek csak a levét csavartam a narancsra.

Végül a vékonyan lehámozott narancs- és citromhéjat vágtam vékony csíkokra, és összekevertem a narancshússal. Ez fogja adni a testet a lekvárban, a többi úgyis péppé fő.





Végül megmértem, és ugyanannyi vízzel felöntöttem, bepakoltam a kamrába.




Ma, miután hazaértem, felforraltam, és húsz percig főztem.


Újra kb 22 óra kamrapihenés, majd holnap megmérem, ugyanannyi cukorral kb harminc perc alatt készre főzöm.

Tisztára mosott üvegekbe forrón szedem, majd fejre állítom, és kb. 10 percenként oda- vissza forgatom, hogy a narancshéj egyenletesen oszoljon el a dermedés során.

Végső fotót, majd holnap :D

Ja, hogy Miki?

Hát nem holnap lesz?

2011. december 1., csütörtök

Köszönöm! Upgrade

Mivel az első sorsolás nem vezetett eredményre, a nyertesem mind ezidáig nem jelentkezett, többszöri felhívásra sem, így újra sorsoltam.

Remélem az előző fiaskó nem ismétlődik meg, és végre egy boldog, elégedett nyertes veszi fel velem a kapcsolatot, haladéktalanul.

És akkor az újabb sorsolás:

A maradék 22 cetli, melyet véletlenül nem dobtam ki:

Közjegyzővel nem szolgálhatok, meg kell elégednetek Ember pártatlanságával, miközben megkeveri:


Aztán megfogja a szerencsés nyertes cetlijét:



És íme a NYERTES:


Kicsit tisztábban:




Gratulálunk!


A blog oldalsávjában ott a szolgálati e-mail cím, oda várok egy örömködő levélkét!

De előtte jöhet egy komment is, hogy mindenkinek nyilvánvalóvá váljon, hogy végre sikerült nyertest hirdetnem.


Nem hiába a blog főcíme: Új év, Új élet, Új remények!

Hahó!

Tzsike!

Sajnos, ez a fránya óra ketyeg.

Értékes időnk fogy.

Az advent már csak lassan három hét.

A posta meg lassú!


Jelentkezz kérlek!

Ma este nyolcig.

2011. november 30., szerda

Szolgálati közlemény!

Tzsike!


Lécci vedd fel velem a kapcsolatot!

2011. november 28., hétfő

Sorsolás

Lélekszakadva rohantam haza.
Expressz vacsora Embernek- kolbászos szendvics.

Sorba raktam a cetliket.




Aztán hajtogattam.



Ember megkeverte.




Egyet megfogott.




Ő nyert:





Gratulálunk!


A blog oldalsávjában ott a blog ügyeletes e-mail címe, oda várok egy rövidke levélkét!


Mindannyiatoknak nagyon köszönöm a játékot, hálás vagyok nektek, és ne szomorkodjatok, Ti, kik most nem nyertetek!
Tekintsetek az adventi koszorú gyertyájának lángjába, és töltsön el titeket az öröm. Örüljetek velem, velünk.

Mindannyian nyertetek, ha mást nem, személyemben egy hűséges olvasót.

2011. november 27., vasárnap

Köszönöm! 3.0

Cetlik megírva.

Ajándékok összecsomagolva, mindenki belefért a kiválasztott dobozokba, megkerült a vákuumozógép is, már csak meglepi ajándéknak kell elkészülnie, az meg Ember reszortja amúgy is.

És ti készen vagytok?

Huszonkét név került a cetlikre, de holnap még megnézem, hátha valaki későn ébredt.

Izgi nagyon!

2011. november 26., szombat

Köszönöm! 2.0

Szinte hihetetlen, milyen sokan olvastátok ezt a bejegyzésemet.

Hála Istennek, meg Andin keresztül többeteknek, már jó sokan jeleztétek részvételi szándékotokat.
Nagyon örülök mindannyiatoknak, pár blogba beleolvastam, csak az történt, hogy az elmúlt hetem hihetetlen elfoglaltra sikerült.

És ahogy innen nézem, a következő hetek csak ettől sokkal zsúfoltabbak lesznek.
Így a netezésre, és a blogolvasgatásra elég kevés időm maradt.

Ezért is fogok hétfőn későn sorsolni, és eredményhirdetéssel, fotódokumentálással együtt kb 22 óra környékére saccolom. Bizonyára mindannyian nagyon várjátok, talán én várom a legizgatottabban, mégis türelemre kérlek benneteket.

Minden tőlem telhetőt megteszek, de higgyétek el, nem rajtam fog múlni.

De!

Lassan alakul a mátrix, készítgetem össze, újabb és újabb ötletek születnek. Most fejeztem be a meglepi ajándékot, de a végső kivitelezést át kell adnom Embernek, dolgozzon ő is, ha már ennyit emlegetem.
Amúgyis most ő az, akinek az elkövetkező hetekben bőven lesz ideje, mert pénteken átvette a felmondását.
Meglepő módon nem aggódom.

Mert fizikailag jól van, innen aggódnivalóm nincs!

Lehet, most jött el az ideje, hogy önálló legyen, hogy saját vállalkozását csinálja maximális erőbedobással.
Ahonnan most eljött, tíz évvel ezelőtt nem létezett, ő- és Zolika építették fel.
Fáj a szíve, hogy mivé tették a tulajdonosok, az eredeti, és a későbbi.

Talán jobb is, hogy a végső pusztulást már nem kell végigasszisztálnia, legalább annak nem lesz részese. Isten veled Diana!

Mióta két hete eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó állandóan rettegni a jövőtől, azóta mintha simán mennének a dolgok.

Szóval, lehet, Andinak van igaza, szeretnek engem, minket odafenn, és vigyáznak ránk!

A bujkáló vákuumozó gépem még mindig nem jelentkezett, de majd megoldom :D



Lassan elfogy az idő!

2011. november 21., hétfő

Köszönöm!

Életünk során, kapunk hideget- meleget, mostanában velem csupa jó dolog történt.

Sokat gondolkodtam rajta, hogyan tudnám megköszönni, azt a sok jót, amit innen, onnan kapok, kapunk!

Kitaláltam, hogy ajándékot szeretnék adni valakinek.

Sőt, valakiknek!


Nem gondolom azt, hogy nekem kellene kiválasztanom, ki érdemes, mindannyian érdemesek vagytok szerintem.

Ezért kérjük meg a gondviselést, segítsen kiválasztani.

Mivel sok szó esik főzésről, sütésről, készítettem egy kis csomagot.

Ezt itt ni!



Ha megtalálom a bújkáló vákuumozó gépemet, akkor még bővül, plusz lesz benne egy meglepi ajándék, csak azt még nem készítettem el :D


Mivel azt írtam, hogy valakiknek, így azt gondoltam, készítek egy második csomagot, ami kicsit több mézeskalácsot, édességet tartalmaz, kiszúrók nem lennének benne, és azt szeretném, ha ti neveznétek meg egy olyan családot, akiknek szívesen megnyernétek.

Elsősorban olyan családra gondoltam, ahol több gyerek van, és tudjátok, hogy nehéz helyzetben vannak, nem nagyon futná édességre, kényeztetésre.

És hogy mikor, hogyan, meddig?

Semmi mást nem kell tenned, mint ennél a bejegyzésnél hagyni egy hozzászólást.

Aki megnyeri, a jogot is megnyeri, hogy megnevezze a második csomag nyertesét- persze, azt majd privátban.

A szerencsés nyertesem ajándékát szívesen postázom, vagy választása szerint személyesen is átveheti egy kellemes kávézással egybekötve.

És végül meddig várom a hozzászólásokat?

Mivel vasárnap már advent első vasárnapja lesz, így vasárnap éjfélig várom a hozzászólásokat.

Így még marad időtök felhasználni az ajándékokat.

Mivel az elkövetkező időszak valószínű nagyon zsúfolt lesz, hétfő estére ígérek sorsolást.
Nem lesz semmi faxni, számítógépes program keresésére nem pazarolok időt, cetli lesz!
Mivel gyerek már nincs itthon, így Ember nyeri azt a megtisztelő feladatot, hogy kiválassza közületek a szerencsés nyertest.


Kocka, te ki vagy zárva a pályázók közül, neked csak a kívánságlistát kell benyújtani!

2011. november 20., vasárnap

RA 14.0

Mivel a betegségről túl sokat írtam eddig, túl sokat foglalkoztam vele, ebben éltem, ebben léteztem, most lassan ritkulni fognak ezirányú bejegyzéseim!
Ezért mindig az aktuális infúzió sorszáma fog szerepelni, legalább dokumentálva lesz, és évek múlva is tudni fogom, hogy mikor, mi történt.

De!
Jól vagyunk!

A négy héttel ezelőtti infúzióról már írtam, hogy napokon belül jobban volt, és ez kitartott az utolsó hét majdnem végéig.

És már lassan nincs betegségtudata sem!

Újra egészségesnek érzi magát, újra tettre kész, buzog benne az energia.

Hétfőn megvolt a tizennegyedik infúzió, ez már a második a tocilizumabból, és jelentem, igaz a legenda.

Életünk egy nehéz szakasza lezárulni látszik, nyomtalanul nem múlt el, aggódnivaló továbbra is akad, de már nyertünk!

Sokszor gondolatban átpörgetem az elmúlt évet, és mindig megállapítom, hogy szerencsés korban élünk! Mégha nehéz idő is volt, néha reménytelennek is látszott, mégis közel volt a segítség.
Mert már léteznek ilyen gyógyszerek, van lehetőség arra, amire pár éve még nem volt.

Megkapta azt a lehetőséget, hogy újra tevékeny, önálló, teljes életet éljen, hogy a teljes mozgáskorlátozottság réme egy kicsit távolabbra kerüljön. Megkapta a fájdalommentes élet esélyét.

És ezért hálás vagyok, hálás vagyok azoknak a kutatóknak, akik kifejlesztették, hálás vagyok a sokat szidott gyógyszeriparnak, aki üzletet lát benne, és hálás vagyok végül, de sohasem utolsó sorban az orvosainknak, Józsinak, a háziorvosunknak, aki mielőtt tovább adta volna, lefutotta az összes kört, hogy a szakorvos ne húzza az időt felesleges kezelésekkel és az elmúlt évben tartotta bennünk a lelket jó barátsággal, empátiával, Berecki doktor úrnak, aki azonnal diagnosztizálta, és azonnal intézkedett a kórházba kerülésről, főorvos asszonynak, aki azonnal fogadta és helyet csinált az osztályon, tovább gondolva a lehetőségeket.

Hálásak vagyunk kezelőorvosának, Juditkának, aki maximális odafigyeléssel, barátsággal szervezi a kezelést, nagy gonddal még arra is figyel, hogy ne várassa fölöslegesen, rengeteg teendője között észbe tartja azt is, mikor jár le a várakozási idő, hogy Ember egy percet se kelljen várjon az elbocsátó szép üzenetre.
És hálásak vagyunk Jolikának, az infúziós nővérnek, akinek bátorító szavai újra reménységgel töltenek el, akitől még a sokszoros tűszúrás is gyerekjáték, kinek könnyű keze minden alkalommal könnyebbé teszi a kezelést.


Sok feladat áll még előttünk, sok áldozatot meghoztunk, és még hozunk.
Egyelőre munka fronton áll minden, csütörtökön lejár az eddig felhalmozott szabadsága, de a cég még mindig nem nyilatkozott.

Valahogy lesz, most már nem is aggodalmaskodunk, ha a munkahelye az ára, akkor ezt meg kell fizetni.

De fájdalom nélkül élni, mindent megér!


Ha az élet becsuk egy ajtót, az Isten mindig kinyit egy másikat!

2011. november 10., csütörtök

Segítségkérés

Drága olvasóim!

Kedves blogbarátnőm, Andi kér segítséget, egy kérdőív kitöltéséhez.

Mivel gasztronómiai témájú, azt gondolom, ti tudnátok segíteni. Amennyiben van öt percetek, kérlek, látogassatok el hozzá, és töltsétek ki.

Ha még meg is osztjátok a saját blogjaitokban, talán több olvasóhoz jut el, és sokkal hatékonyabb lenne.

2011. október 26., szerda

RA 11.0

Biztató jelek a láthatáron!

Hétfőn múlt egy hete, hogy Ember megkapta a 13-ik infúziót.
Ami azt jelenti, hogy eddig, kapott, amit kapott, hatott, ahogy hatott, de most ez az igazi.


És lőn!

Amikor a sánták eldobják a mankóikat, felveszik ágyaikat, és lazán elsétálnak.

Azt hiszem, ez volt az, amit Juditka tavaly ilyenkor annyira várt, annyira remélt.

Hétfő nagyon hosszú nap volt, nagyon elfáradt. Aztán itthon várta a nyolc kapszula metotrexát.

Kedden a szokásos, punnyadt, szaladgált- valószínű, a sok gyógyszertől összeszedett az elmúlt év folyamán egy kis enyhe laktózérzékenységet- na, azóta mi alig veszünk tejet- addig víz helyett is itta- a metotrexát vivőanyaga valószínű laktóz :(, aztán szerdára mint akit kicseréltek.
Még a hetek óta tartó hát, és oldalfájásai is megszűntek, energikus, jókedvű lett.

Próbálgatta, mit bír, gyalogolt, sokat, erőltette a lábait, kezeit, guggolásokat csinált, mozog, és nem fáj. Azóta se.

Háromszoros hurrá neki! Meg a Roche-nak :D

Holnap Debrecenbe megy, foglalkozásegészségügyi vizsgálatra, a cég ott szerződött orvossal, most szurkolok, mert kicsit olyan szaga van, mintha azért rendelték volna vizsgálatra, hogy okot találjanak a felmondásra.

De ők nem tudják, amit mi!

Szuperül van!

Péntektől leveszem a reggeli adag Medrolt!
Szerinte, már menne anélkül is. Ha jól megy, kb egy hónap alatt lejön az egészről. Persze, erről konzultálunk majd Juditkával, vagy Józsival!



De ez jó!

Bárcsak így maradna!

2011. október 15., szombat

RA 10.0

Na akkor most újra Reumatoid Artritis

Ugyan a számozás egy kicsit elcsúszott, így jár, aki nem dokumentál lelkiismeretesen.

Hétfőn lesz egy éve, hogy megkezdődött az Embernél diagnosztizált RA kezelése.
Hétfőn lesz a 13-ik infúziós alkalom.

Az elmúlt egy év összegzéseként a teljes mozgásképtelenségből lassan araszolt a jobbulás felé, sajnos, a fájdalom nem múlt el. A javulás látható, de nem kielégítő.
Az elmúlt hetekben pedig igen- igen visszatért a fájdalom, az ízületek gyulladása, dagadása is előjött. Az, amire hónapok óta nem volt példa, hogy újra használatba került a paracetamol, aggodalommal tölt el.


A 13-ik infúziós alkalomra most tegnap készült újra röntgen, hétfőn 12 cső vérvétel, újra irány DHL-el Glasgowba, újra lesz " csavar" számlálás, és reményeink szerint most már rendes infúziót kap.

Nagyon jó lenne, mert a Medrolt már többször próbáltuk csökkenteni, de két nap után újra dagadt, és gyulladt be minden ízülete. Egy éve elmúlt, hogy szedi, jó lenne lassan elfelejteni.
A metotrexátos napok egyre jobban megviselik, nagyon rossz a közérzete, a hét eleje rendszerint ágyban telik, vagy a legkisebb helység között ingázva.

Mostanra azért nagyjából önellátó, csak iszonyat gyorsan elfárad, a gyógyszerek mellékhatásai miatt állandó szédüléssel, rossz közérzettel, imitt- amott depresszióval küzd.

Szeptember 12- én letelt az egy év táppénz, további időt az OEP nem finanszíroz.
Táppénz után dolgozott négy napot, ami rettentően kimerítette, ugyan hősiesen titkolta.

Munkáltatója közölte vele, még a táppénz utolsó napjaiban, hogy négy órában tudja a továbbiakban foglalkoztatni anyagi okok miatt, ami amúgy jó is lenne, ha lenne miből megélni.

Jó is lenne, ha futná anyagilag mindenre, és közben az egészségére is figyelhetne!

Egyelőre szabadságon van, felgyűlt egy csomó, és készül arra, hogy el fogják küldeni.
Mert a négy órát nem írja alá.


Igazából nem tudom, mi lenne a jó megoldás.

Gondolkodtunk, hogy meg kéne kísérelni a bizottság elé állást, de rémtörténeteket hallunk minden felől.

Mindeközben tudom, hogy nem fog tudni tartósan, 8 órában dolgozni, nem fog tudni rendszeresen vezetni, biztonságosan közlekedni, plusz az elvégzendő munka is kemény, főleg ügyfélnél, ahol nem a saját tempójában, vagy kényelmes pozícióban lehet dolgozni.

Van egy számteches cimbije, aki többször is ajánlott neki munkát, az talán még kivitelezhető lenne, barátságos környezetben, rugalmasan, megértést tanúsítva.

Úgyhogy egyelőre várjuk, a szabadsága végét, meg hogy döntsön a cég, mit tesz.

Tíz éve dolgozik ugyanott, a végkielégítés el nem hanyagolható összeg, nem kéne lemondani róla.

Bűntudatom minden nappal egyre magasabbra nő, mert én egészségesen sem vagyok képes munkát találni.


Van kiút?

2011. október 3., hétfő

Ég veled!





Egyetlen kockáshasú pasim, pihepuha, selymes szőrű cicám, Dömötör!
Soha nem volt, és nem is lesz hozzád fogható.
Egyedi voltál, és helyed mindörökre üres marad!

Ettől többet nem adhattam neked. Csak elkísérhettelek az úton, melyen menni indultál!

Ég veled!

2011. szeptember 15., csütörtök

Szívemből szólt

Kedves blogbarátnőm, Andi írása, nagyon megérintett.

Olvassátok ti is!

2011. szeptember 13., kedd

Munkanap

Mármint Embernek, egy év táppénz után.


Kiváncsi vagyok, hogy bírja?

Mindegy, ha tetszik, vagy nem, ha bírja vagy nem, mennie kell dolgozni.

A rendelkezésre álló táppénz elfogyott, muszáj menni.

És még nincs itthon :(
Aggódom!

2011. szeptember 10., szombat

Befőzés

Mióta megszűnt a munka, visszatértem kedvenc őszi foglalatosságaimhoz.
Mi máshoz, mint a befőzéshez.

A kert már romokban hever, ott nem sok alapanyagot találok.

Van egy néni, akihez járok heti 2-3 nap, egy-egy órát, tőlünk nem messze, a lakótelepen lakik. Reggelit csinálok neki, és utána sétálunk.

Mivel kimozdulok, így olyan helyekre járok, ahová amúgy biztos nem indulnék el.
Így jutottam el a lakótelepi kispiacra, ott is egy zöldségeshez.

Mindegyre benézek,és olyan kincseket találok, mint a kicsit hibás, kicsit fonnyadt kápia paprika.
Horror, 50 Ft/ kg áron :D

Hazacipeltem belőle két-két kilót a héten, meg érik a mogyoró, tele van a fák alja, abból is egy jó csomót.

Mivel befőttes üveggel csehül állok, így a paprika zöme, darálás után ment a fagyasztóba, miután a múlt héten leolvasztottam, és csináltam benne egy kis helyet.

Majd lesz belőle zakuszka, most már minden rendelkezésre áll itthon hozzá.

Tegnap a zöldségesnél már szemeztem a befőző paradicsommal, de nem nagyon akarózott cipelni.

Ma szerencsém volt, Ember értem jött kocsival, átsétáltunk a piacra, és szemre vételeztem a paradicsom kínálatot.

Kétféle volt, a hagyományos- az nem hozott izgalomba-, de a másik, a San Marzano, az elvarázsolt, és hangosan kiabált, vigyél haza!!

Volt egy ládában valamennyi, kicsit foltos, de használható, és rákérdeztem az eladónál, miután egész héten nála vásároltam, hogy ha elviszem az összeset, kapok-e mennyiségi kedvezményt?

Naná, hogy kaptam!

Hat és fél kiló San Marzano paradicsomért fizettem 400 Ft-ot, és vettem még hozzá egy kiló 50 Ft-os kápia paprikát.

A paradicsomlé főzést, nálunk Anyukám vállalja, így rám csak a paradicsommártás főzése hárul.

Szeretem nagyon, ha van nyáron eltéve, mert akkor egész év folyamán csak előkapok egy üveggel, és a kifőtt tésztára öntöm, vagy pizzára kenem.

Az eddigieket egy saját recept alapján főztem, finom, finom, csak rettentő sok a macera vele.

Olvastam Alíznál egy ketchup receptet, a leírás alapján jónak tűnt.

Hazajöttem, és nekiestem a paradicsomnak, egyből dupla adaggal indítottam, persze, nem is én lettem volna, ha nem módosítok a recepten.
A módosítás abban állt, hogy az előírt paprika és hagyma helyett csak a fele mennyiséget tettem bele, és a fűszerezésnél kicsit elszabadult a fantáziám.

Nálam a következő recept született:
4 kg paradicsom félbe vágva, vagy negyedelve,
8 kápia paprika
5 közepes hagyma
6 cikk fokhagyma
5 szem szekfűbors
kevés örölt chili
evőkanálnyi reszelt citromhéj,
teáskanálnyi őrölt fahéj
nagyszemű tengeri só

Kb 4 deci vízzel ezeket feltettem, és teljesen puhára főztem.

Itt kellett volna lepasszírozni, amit én nem igazán szeretek, elfárad a kezem, mire a drót szűrőn átpasszírozom.

Gondoltam egy merészet, és nagyot, elővettem a turmixot, és leturmixoltam, majd a turmixolt cuccost passzíroztam.
Utolsó turmixba beletettem egy nagy marék lila bazsalikomot, és azzal együtt turmixoltam.

De már akkor azon gondolkodtam, hogy a maradék két kiló valamennyi paradicsomot már nyersen leturmixolom, a hozzá járó hagyma, a paprika, a fokhagyma kíséretében.

Gondolatot tett követett, azt külön lábasba fel is raktam a tűzhelyre.
Ezt már nem fűszereztem, az előző egy kissé túl fűszeres lett, mivel a szegfűborsot egészben csak bele dobtam, akkor még úgy gondoltam, a passzírozáskor majd előkerül. Hát a turmix megoldotta, csak intenzív volt az íze nagyon.
Csak sót tettem a második adagba, egy keveset.

Hát, ez még sokkal hamarabb megfőtt, fövés után újra forgott kicsit a turmixban, és azt is átküldtem a drót szűrőn.

Isteni selymes, krémes alapot kaptam, sokkal jobb, mint csak passzírozva!
Arról nem beszélve, mennyivel könnyebb.
A hat kiló paradicsom, plusz a kb másfél kiló kápia után maradt kb fél marék mag és héj a szűrőben!

Hát, így a paradicsomszezon végére én is feltaláltam a tutit. :D

Mivel nincs kedvem ott állni, órákon keresztül a tűzhely mellett, így a fazekat elmostam, és beleöntöttem kb fél deci- jelen esetben citromízű kukorica csíra olajat.
Oliva olajjal biztos még finomabb lenne, de égen- földön nem találtam meg az oliva olajamat a kamrában. Lehet, felcsomagoltam Zs-nak azt az üveget, amire emlékeztem, hogy van.
A bontott üvegben csak pár csepp volt, sajnos.
Aztán bele borítottam a lepasszírozott paradicsomot, adtam hozzá egy kevés cukrot, löttyintésnyi almaecetet, és alá gyújtottam.

Mivel van egy kevés olaj benne, így nem kell kavargatni, nem akar leégni.

Időnként arra járok, belekavarok, jelenleg ketchup állaga van, de még forralom valameddig, hogy mártás sűrűségű legyen.

Isteni íze és illata van, gondolkodom rajta, hogy vacsorára főzök egy kis tésztát, és megkóstolom azzal is.

Hogy a San Marzano paradicsom, vagy a technológia miatt, de eddig ez a legjobb állagú mártás, amit valaha főztem!

Egyelőre fotók nincsenek, higgyétek el nekem bemondásra, hogy fantasztikus lett :D

2011. szeptember 5., hétfő

Sült galamb, avagy tyúk a fazékba

Ma reggel épp Andival cseteltem, mikor csöng a telefonom.

Ica barátnőm hívott, hogy baleset történt.
Lement a kertbe, ruhát teregetni, a kakas megtámadta, valamivel le akarta ütni, helyette egy tyúkot talált telibe.
Gyorsan elvágta a nyakát, de indulnia kell Pestre, nincs ideje rá, hogy megkopassza.

Ha SOS elindulok, még otthon találom, menjek, hozzam el, pucoljam fel, ne vesszen kárba.

Gyorsan felöltöztem, elszaladtam, rohanva hazarobogtam és megcsináltam.


Nekünk kettőnknek kicsi is elég, ezért kétfelé osztottam.




Mivel olyan étvágygerjesztő volt, nem tudtam megállni, hogy ne főzzek egy kis húslevest.
Felszaladtam, kiszedtem egy kis répát, petrezselyem gyökér volt még a tavalyról a fagyasztóban, és gyorsan felraktam a levest.




Valamikor hív Ember, hogy nemsokára jön haza, kell-e valami.
Hát, egy darab zeller.

Na, mit hozott?

Három petrezselyem gyökeret. :D



A nyaka, egyik szárnya, a lábai, a feje, a háta és a püspökfalat, a zúza és a szív ment a fazékba, a melle, a két combja, másik szárnya ment a fagyasztóba.



És végre- végre készen, grízgaluskával!




Karácsonyra pont jó lesz.





Így esett, hogy egy tyúk beleesett a fazekamba.

Olyan igazi, házi, hájas falusi tyúk.

2011. szeptember 3., szombat

Aranyhal újratöltve

Látom, sokan keresnek rá a pisztráng- lazac füstölés fogalomra, és úgy találnak ide.

Az aranyhalas bejegyzésemben részletesen leírtam a műveletet, azóta sokszor megismételtem.

Néhány kiegészítést tennék:

Nagy szemű, kristályos tengeri só beszerzésére találtam egy verhetetlen forrást: LIDL
Vigyázat, kétféle van, finom, és darabos.
Na, a darabost kell választani :D Az a csúcs, hogy mindösszesen 139 Ft/ kg.

Füstölésre nagyon bevált a frissen vágott meggyfaág, némi levéllel :D

Akinek a környezetében van Tesco, nézze meg a halas pult nyitva tartásának idejét. Ha olyan szerencsés, hogy szűkített a nyitva tartás, utolsó nap érdemes arra járni, általában 50 % kedvezménnyel értékesítik zárás előtt a megmaradt halakat.





Jó hangya módjára- lásd La Fontaine Tücsök és hangya meséje- már boldog tulajdonosa vagyok néhány füstölt pisztráng és lazac derék darabnak, amik a mélyhűtőben várják a karácsonyt.


Most meg kotrok vissza a paradicsommártás passzírozásához, meg a körte befőtt befejezéséhez.

Kamrára lassan kikerül a MEGTELT tábla

2011. szeptember 2., péntek

Életjel

Könyvelő irodai meló kifújt, egy hét alatt kellett volna beletanulni a munkaügy- bérszámfejtés- egyszeres könyvvitel rejtelmeibe, full egyedül, deklaráltan nem voltak hajlandóak betanítani. Még minimálbérért, vagy ingyen se.
Pont.

Nem találtunk emberileg, folyton azt éreztem, hogy kommunikációs zsákutcában kavargok, és nincs irányjelző tábla se.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Viszont tanultam egy csomó dolgot, például azt, hogy soha semmikor többet a más munkáját nem viszem be a főnökhöz ellenőrzésre, csak a magamét.

Meg még azt, hogy a személyiségemet soha ne akarjam feladni.
És hogy soha többet ne legyek szervilis.


Rájöttem, hogy a mostani helyzetben a motivációs levelemben le kell írni, olyan apróságokat, hogy milyen programokat használtam, mert a vállalatirányítási rendszerek ma divatban vannak, és ilyen apróságokkal is ki lehet tűnni a tömegből.

Nekem meg van ezekkel gyakorlatom dögivel.

A múlt héten át is írtam a motivációs levelem, és egy nagyon fontos apróság még, hogy soha ne küldjetek önéletrajzot, motivációs levelet word formátumban, töltsetek le, mondjuk egy Primo PDF progit ingyen a netről, és mentsétek el az anyagot PDF-ben. Az olyan profinak tűnik, és nem tud belepiszkálni Jolánka, akinek a helyére esetleg keresik az embert.

Az átírt motivációs levelem, meg a PDF-ben mentett dokumentumok eredményeként már volt is kapás, legalább eljutottam az interjúig.


A kert siralmas, kiszáradt, vagy kiszáradó félben van, de azért akad munka.

Tegnap vagy hat kiló padlizsánnal küzdöttem, kivételesen, ez most boltból volt, a héten őszibarackot főztem be, de a befőttes üvegek mind elfogytak, a barack nagyja üvegben, a többin sikerült a nagyjából túladni, így is két leszakadt ág bánja a rekordtermést.

Még vár rám egy vödör szilva Anyától- ebből tepsis szilvalekvár lesz, egy szatyor körte a barátnőmtől, némi pritamin- és kápia paprika, zakuszkát kéne főzni, de nincs mibe belerakni, így összedarálom, megy a fagyasztóba, mondjuk, cipőkanállal.

Majd megfőzöm máskor a zakuszkát.

Ja, még fagyasztót kellene olvasztani, hosszú még a hétvége!


Időközben volt egy aranylakodalom- a szüleimé, egy ezüstlakodalom- a bátyáméké, és egy fergeteges buli Tardoson, koncertekkel, sörrel, állat jó hangulattal, ahonnan a legjobbkor kellett hazajönni, mert az utolsó busz 20.52- kor eljött.

Jövőre sátor, bogrács, két nap tuti, augusztus végén.



A tortát nem én csináltam, olyan is volt, amilyennek kinéz :D

2011. augusztus 5., péntek

Segítség, cumi van!

Mint előző postban írtam, olyan gyorsan zajlott az egész, hogy nem volt időm stresszelni magam, hogy mi vár rám
Jó is volt, ha lett volna időm agyalni, talán elszaladok.

Két nap telt el, és ez elég volt arra, hogy rájöjjek, mennyi mindent nem tudok.
A mai nap, az kimondottan égő volt, olyan feladatot kaptam, kimondottan teszt jelleggel, amiről halvány segédfogalmam nem volt.

Hát, mit mondjak, nehéz úgy megőrizni a méltóságom, hogy szembesültem hiányosságaimmal. Valójában nem igazán az én hiányosságom, inkább az oktatásé, de én rettentően égtem.
Mindeközben úgy, hogy tudom, nem az alapján ítélnek meg, hogy mit nem tudok, hanem az én színvonal(talan) tudásom minősíti az oktatási rendszert.

Még, a hét közepén, amikor Ember szólt, akkor beszéltünk itthon arról, hogy nagyon örülök, hogy nem vadidegen környezetbe kerülök, hogy mégis ismerőshöz megyek dolgozni, mert nem lesz annyira égő, amikor kiderülnek a hiányosságok.

Hát, ez be is jött.
És az egészen szégyenteljes, az délután 3/4 négykor jött el, amikor behívott magához a főnök, miután egész délután gyűrte az agyam, hogy írjam alá,és vegyem fel a kétnapi bérem.

Azt éreztem, hogy az árokásó segédmunkás többet ért az árokásáshoz, mint én ehhez a szakmához, amiről ráadásul nekem papírom is van.
Plusz, azért kaptam fizetést, hogy ők megtanítsanak engem.

Áhh, nagyon gáz.

Visszautasítottam, nem akartam átvenni, aztán mondta a főnök, hogy még százszorosan visszaveszi ezt rajtam.

Biztató.


Ilyent még soha nem éreztem, hogy nem érdemeltem meg a fizetést.
Tudtam én, hogy égni fogok, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.

De a biztató az a dologban, hogy kaptam hétvégére házi feladatot, és hétfőn várnak.

Az egészben az a jó, hogy tudtam, kemény lesz, nem kispályás irodába megyek, tudtam, be leszek fogva rendesen, tudtam, tudom, az a jó, ha sok, és komoly meló lesz, legalább a kemény rendszert szokom meg.

És, igen, egy percig sem gondolom, hogy ne tudnám megcsinálni, ez a mai nap is csak arra motivál, hogy bebizonyítsam, megérdemlem a bizalmat.

Hétvégére engedélyeztem magamnak egy kis gombászást, mondjuk, holnap reggel, aztán törvénykönyvekkel fogom tölteni a hétvégét.

Kocka, megcsináltad már a múlthavi könyvelésedet?

Megcsinálhatnánk együtt!


Segítség, cumi van!

2011. augusztus 3., szerda

Napra pontosan

Napra pontosan egy év és hét hónap!

Ennyi ideje nem dolgozom.

És holnaptól DOLGOZNI megyek!

Kemény dió, a lábam szárát már le is fostam eléggé.
Viszont túl sok időm nincs aggódni, tegnap délelőtt hívott Ember, hogy a kedvenc könyvelője érdeklődött, hogy van-e már munkám, és hogy mára megbeszélt vele egy időpontot nekem.
Ma tízre mentem, és másfél órával később úgy jöttem el, hogy holnap kezdek.

Egyelőre próbaként és alkalmi munkavállalóként.
Ha beválok, akkor hosszú távra gondolkodik bennem.

Most kéretik, mindenkitől, aki ezt olvassa, szurkoljon nekem, hogy tudjak élni a lehetőséggel.

2011. július 29., péntek

Eső

Miután már a harmadik aggódó telefont kaptam közelebb, és távolabb élő családtagoktól, miután megnézték az országos híradókat a TV-ben, ezúton szeretném tudatni, hogy kisebb bajokkal megúsztuk.

Eddig esett 52 mm, és még mindig esik.

Az udvar kihasználására létrejött egy halastó, igaz, aranyhalat nem találtam benne, mire a kifolyó cső elvezette a lábszárközépig érő vizet.

Úgyhogy a kívánságaimat csak Ember hallhatta, ő meg megtesz mindent, mi erejéből telik.
Ezek szerint holnap se leszek lottómilliomos :(

Nagyjából másfél ujjnyi hiányzott, hogy a vészhelyzeti megoldást válasszam, vagyis megnyissam az előszoba ajtót, és kiengedjem a házon keresztül a csapdába esett vizet az útra.

De megúsztuk, a kutya nagyon élvezte, hogy privát medencéje van, egyfolytában a nyakunkon lógott, miközben alsóneműben, a szakadó esőben próbáltuk kidugítani a lefolyócsövet.

Kicsit beáztunk, itt csöpögött, ott kopogott, amott tócsa volt, de isten igazából nincs bajunk.

Hála legyen Istennek!


A kerti károkat majd esetleg holnap, ha fel bírok kapaszkodni a felázott feljárón.

2011. július 27., szerda

Termés

Tavaly az összes paradicsomot a komposztra hordtam, mint máshol is mindenütt, itt is tarolt a fitoftóra, vagy más néven paradicsomvész.

Ahhoz túl kicsi a kertem, hogy valódi vetésforgót meg tudjak valósítani, így nincs más hátra, védekezni kell.

És az, hogy a családban van mezőgazdasági szakember, csak megnyugtatja a lelkemet, így nem tartom ördögtől valónak a vegyszeres növényvédő szert.

Tudom, melyik szernek mennyi az ÉVi-je, így az legalább biztos, hogy az általam megtermelt vetemények nem lesznek idő előtt leszedve, nem lesz káros szermaradvány benne. Míg a piaciban...?

Második hete kínlódik az eső felénk, összesen esett sok részletben valami öt milliméter, ha az azelőtti hetet is figyelembe veszem, akkor tán tíz.

Eddig kapott kétszer permetezést a paradicsom, ez a hűvös, párás levegő pedig kedvez a gombák terjedésének, permetezni kell.


Hiába lesem a metnet-et, jön, jön az eső, de semmi nem esik.

Délben bekevertem egy adagot, felrohantam a kertbe, és leszedtem az eddig megért paradicsomot, mert permetezés után 7 nap a várakozási idő.

Idei első paradicsomtermés:


Lepermeteztem, leszedtem a sárga leveleket, lejöttem, megcsodáltam Zs. ma beszerzett drágaszágát:D, és már esett is.

Na, mikor esik úgy, mintha dézsából öntenék? Hát természetesen, amikor végre permeteztem.

Bánom is én!

Vegyszer még van, de az eső az mindig jókor jön.

2011. július 26., kedd

Impulzus vásárló

Soha nincs tervem, arra, hogy mit főzzek.
Nem akarok a kínzó kérdések körében forgolódni, mit főzzek, mit együnk. Amúgy is inkább fogyókúrába kéne fognom.
De hát az drága mulatság.

Mióta Zs. hazajött, próbálok valamiféle normális étkezést megvalósítani, kettőnknek mindegy volt, mit eszünk, de hármunkra már oda kell figyelni.

Konkrétan, a kutya és a macska nagyobb figyelmet kap étkezés terén, mint mi.

Ennek apropóján beugrottunk ma dél körül a Tescoba, némi akciós kutyakonzervért.
Nem mintha megengedhetném magamnak, hogy konzervvel etessem a kutyát, csak hát hogy is mondjam, kissé selejtes a kuty.

Nyolchetes korában hoztuk el, köldöksérvvel. Aztán kiderült, hogy selejt kan, nem ereszkedett le az egyik golyója. Aztán néhány hónap múlva kiderült, hogy gond van az emésztésével. Hasnyálmirigy problémái vannak.

Tavasszal volt két kritikus hét, amikor azt hittem, elveszítjük, akkor már az állatorvos is széttárta a karjait.

Végül Ember dokija, és én gatyába ráztuk Axelt.

Főtt rizs, tészta, pirított gríz volt a menü hetekig, majd szép fokozatosan visszaszokott a tápra, majd a házi kosztos kiegészítésre.

Lábadozása alatt napi kétszer adtam enni, éhen akart halni.

Innen maradt a napi kétszeri etetés, felezett mennyiséggel. Ismerős hozott néhány doboz konzerv tápot, hátha az jobb.


Elkezdtem keverni a száraz táphoz némi konzerv tápot, és a lassan két éve fennálló helyzet rendeződött, összességében kevesebbet költünk tápra, és Axel hízik.
Végre!

Amikor a szarnak is lehet örülni :D


Ha már benn jártam, hagytam magam megvesztegetni a Tesco-tól, némi 315 Ft-os csirkecombbal, és pici barna csiperkével.

Még nem tudtam akkor, hogy mi lesz belőle, csak elküldtem Embert egy rendes kocsiért, mert a kis húzóst már sikerrel megpakoltam.


Mire hazaértem, és elpakoltam, addigra zseniális ötletem támadt, gombaleves!

Most akasztják a hóhért, tesco-s csiperkéből:D


A 25 dkg apró, barna csiperkegombát cikkekre vágtam, és megmostam.
Egy evőkanál olajon megpároltam pici sóval.
Kis fazékban 5 dkg vajat megolvasztottam, egy evőkanál lisztet éppen felforrósítottam, nem pirítottam, felöntöttem egy liter forró vízzel, kiforraltam egy marhahús leveskockával, a megpárolódott gombát beleborítottam. Néhány kis ágacska vad kakukkfűvel- szárított, kb egy hónapja szedtem- megfűszereztem, és 1 dl tejszínt hozzáadva kiforraltam. Pár csepp citromlé kihozza még jobban az ízeket.
Kész.

Hagyományosan nálunk ehhez vajjal megkent, reszelt sajttal megszórt, és úgy megpirított kiflikarika van, de Maaaargiiiit( vö. L'art pour l'art :D) impulzus vásárló, ugye :D

Pirított toastkenyér kockával tálalódott.



A csirkecombok nagy része, irány a fagyasztó, kettőt kinn hagytam.
Tegnap óta tejben ázott néhány csirkemáj, és a hozzá való szívek is lézengtek. Hoppá, van egy kis pulykatöke a fagyasztóban, tudom már, hagymás tokány lesz belőle. A finnyás Embernek elég a csirkecomb is, majd mi Zs.-vel megesszük a javát.

A puliszkát még nem főztem meg, majd, ha a kosztosok hazaérnek!


Akibe még fér, van dinnye is :D


Estére meg Bilagit lesz :D

2011. július 11., hétfő

Ünneplés

Mivel kis blog, kis buli lesz itt hamarost az ezredik oldalletöltéssel, legalábbis március óta, szeretném megköszönni, hogy vagytok, és hogy olvastok.

Ünneplésre bőven van okom, ugyanis a mosógépem mégse krepált be, és Ember azt is megakadályozta, hogy baltával verjem szét. Mármint a mosógépet :D

Ünneplésre bőven van okom, mert a kislányom- Andi, úgye figyelsz, lány az a fiú :D- nagyon szép eredménnyel végezte a második egyetemista évét, jövőre talán még ettől is sokkal szebb lesz, reményeink szerint.
És már csak három év van hátra, ha a Pasiját felveszik most,- és miért is ne vennék fel, van vagy 430 pontja, meg későn érő típus, mire eldöntötte, hogyan tovább,- akkor egy időben diplomáznak le.
Új albi megvan, lakótárs is került, anyagilag kicsit fellélegeznek talán, és az első gyógyszertári gyakorlat szuper volt.


Mivel megjött a nyaralós idő, úgy gondolom, szeptemberig a fű se fog nőni, pláne nem a munka frontján,- azt ugyanis már bebetonozták egy ideje- úgy döntöttem, elmegyek nyaralni.
Mivel pénzem nyaralásra nem igen akad, így itthon nyaralok.



Remélem, sok ilyen kép lesz még a nyáron, és mind itt fog készülni az én konyhámban!


Meg ezek sok munkát adnak, remélem értelmes munka lesz, nem a komposztra fogom majd hordani vödörszámra, mint tavaly:






Nem idegeskedek a teendők miatt, nem sajnálom magam fennhangon. Nem fogok álláshirdetéseket nézegetni, reménykedve önéletrajzot küldeni, nem az ismerőseimet fogom nyaggatni, hogy mi lesz már!

Hanem délig alszom, és éjjel kettőig olvasok, vacsorát meg nem főzök, eszünk valamit, aztán jóéjszakát.

Élvezni fogom, azt ami épp van. A rengeteg szabadidőt, a sok letöltött, olvasatlan könyvet, a sétát, a gondmentes életet.


És jól fogom érezni magam!


Carpe diem!

2011. július 7., csütörtök

Jesssssz!

És igen, zúgjanak a harangok, harsogjanak a harsonák, peregjenek a dobok, hangozzék a vivát!

Zs. holnap hazajön!

És végre minden rendben lesz! Újra együtt leszünk, és minden eligazodik. Nem nyomaszt már semmi, minden megoldódik. Ha Ő itthon lesz, minden jóra fordul.


Harmadéves.

Hmm!

2011. július 3., vasárnap

Időszerű

Időszerű teendőimet végezve a kertben, megállapítottam, hogy a trópusokhoz képest mi is jó helyen vagyunk.

Ha a ma, és a múlt hetekben elvetett, kiültetett másodvetéseknek sikerül beérni, akkor én is legalább kétszer arathatok.

2011. július 2., szombat

Szezon 0.2

Az elmúlt két hétben, egész tisztességes csapadék mennyiség volt, így pénteken megejtettük a szezon harmadik, hivatalosan az első gombászását. A kisvacakot most csekkoltam harmadjára, és most végre értékelhető eredményt kaptam.
Kissé úgy néz ki, hogy korán érkeztem, de a jövő hét közepén újra kimegyek.
Sikerült néhány rókát, nagyjából fél kilót lőni, így nem volt kérdés, hogy mi lesz ma az ebéd.

Ember imádja a rókát, de mindig arra panaszkodik, hogy gyerekkorában, Ratosnyán jobb íze volt a rókának. Most szerinte nem elég intenzív.
Így ki esett a tejfölös paprikás, mert a liszt, tejföl kombináció kissé agyoncsapja a róka rafinált ízét. De valamivel szaporítani kell, mert most sem végtelen a mennyiség, mint máskor sem.

Aztán zseniális ötletem támadt. Próbáljuk ki a borsos szeletet rókával.

A borsos szelet a család nagy kedvence, bármikor, bármennyit meg tudnak enni belőle.

Gyerekkoromban tanulta anyám valahol, eredetileg a rágós marha hús élvezhetővé varázslására szolgált.

Azóta készült disznó húsból, marhából, vén tyúk vagy kakas melléből, de akár csirke, akár pulyka mellből is elkészíthető.

Nagyon egyszerűen elkészíthető, a húst kisebb szeletekre vágom, kiklopfolom vékonyra, féltenyérnyi darabokra vágom. Bőven sózom- borsozom, ha van időm, néhány óráig hűtőben békén hagyom.
Egy magas falú szeletsütőben olajat forrósítok, majd a szeleteket lisztbe mártva szép pirosra, jól elősütöm mindkét oldalán. A megsült darabokat kiszedem, és addig folytatom, míg elfogy a hús.
Az utolsó sorozat, mikor megsült, kis paprikát szórok rá, de tényleg kicsit, nem paprikásnak kell lennie, és visszaborítom az eddig kiszedett húst, és felöntöm forró vízzel, hogy jól ellepje. Egy fej hagymát megtisztítok, és keresztbe bevágva hozzáadom, majd lassú tűzön, időnként megkeverve puhára párolom. Szükség szerint annyiszor adok hozzá vizet, hogy puha legyen.
A húson levő liszt, meg ami lepirult a serpenyőbe, ad egy nagyon finom szaftot, és amikor a hús megpuhult, ezt beforralom annyira sűrűre, ahogy szeretjük. Az egész hagymát kidobom, a mártást után ízesítem még sóval, borssal, kész- csak krumpli püré kell hozzá, meg savanyúság.

A héten, visszautasíthatatlan ajánlatot tett nekem a Tesco, némi pulykamell formájában, így ma abból készült. Amikor a hús szeletek megpirultak, nyakon öntöttem az előre előkészített, felszeletelt rókagombával, a paprikát most hanyagoltam, és készre pároltam.

Isteni volt!

2011. június 23., csütörtök

És akkor most

A dietetikusok ne nézzenek ide!

Június második hetében nem voltam itthon, persze, mikor esett, na mikor? Hát természetesen indulás előtt egy órával.
De!
Amikor hazaértem, itthon várt a kert, az eper, kisVirágomnál két nagy cseresznyefa.
Próbáltam sűríteni a programot, pünkösdre nem terveztem semmit, csak láblógatást, meg szombatra a Bea ballagását.
KisVirágom cseresznyeszedését követően nekiugrottam, és elraktam a befőttet, összelegóztam a Bea sütijét, kikapkodtam a kertből a gaz nagyját, mondom, jól van, hétvége a pihenésé. Szombat jól is telt, ettünk- ittunk- mulattunk.
Vasárnapra semmi program, a kis vacak erdőrész csekkolását megejtettük szombat reggel, semmi. Marad a punnyadás.
Vasárnap reggel későn keltem, Ember még aludt.
Kávé, reggeli pizsama tenge- lenge. 10 után kikómázott Ember is, hogy kollégája felköltötte, megérett a cseresznye a cég udvaron, menjünk szedni.
Gyorsan hívtam barátnőm, hogy jöjjön, szedjünk cseresznyét. Megbeszéltük, hogy útközben felszedjük.
Ember magához tért, elindult a kocsiért, én előkészítettem a ládáim, vödreim, közben hívott Ica, hogy az anyját kórházba vitték, nem jön.
Nem baj, majd én!

A cég udvaron van egy hatalmas cseresznyefa, és a tulajék csak elenyésző mennyiséget szoktak leszedni, a többi az enyém. Hatalmas, jóízű, ropogós cseresznyék teremnek rajta, egy élmény enni és szedni is.
Leszedtem, amennyit bírtam, és amennyit fel bírok dolgozni. Vittem belőle barátnőmnek is, ki ne maradjon a jóból, hadd dolgozzon ő is vele :D

Amennyi üveg volt itthon, mind tele raktam befőttel, még mindig volt egy láda cseresznye, félre raktam anyának is, legyen neki is melója, a többit kimagoztam, és sok cukorral csináltam egy nem is igazán dzsemet.
A kimagozott cseresznyét fele mennyiségű cukorral elkevertem, és elkezdtem főzni. Majd szűrővel a cseresznyét kiszedtem, a cukor szirupot beforraltam, a cseresznyét visszaraktam, forraltam, majd újra leszedtem, a cukorszirupot újra beforraltam.
És ezt megismételtem néhányszor, addig, amíg a cseresznye üveges nem lett, és megszabadultam a maximális víztartalomtól. Akkorra már a leve is sűrű, de nem igazán dzsem állagú, gyönyörű színű lett. Mennyiségre csak két és fél kis dzsemes üveg, de itt nem a mennyiség számít, hanem a minőség.

Hétfőn kiautóztunk Anyáékhoz, kivittük a cseresznyét, meg az első sorozat befőttet, hoztunk haza néhány befőttes üveget- jön a meggy címszóval.

Hétvégére meg hazajött Zs. és bejelentkeztek kedves sógorék.
Szombaton csak ebédet főztem, estére be mentünk a városba, múzeumok éjszakája volt, csavarogtunk egyet a városban, meg meghívtak bennünket vacsorázni, hogy ne kelljen főzni itthon. És olyan, de olyan finom vajhal steak-et ettem, hogy namég!
De kávézni ne menjetek a Görögbe! Négy rendelésből három borzalmas volt, a negyedik csak azért nem, mert egy üveg sört nem igazán lehet elrontani. Szombat este nem kicsit égtem, mint a rongy, miattuk.
Pedig éveken keresztül kedvenc helyem volt, jó áron, finom kávék, nagyon hangulatos helyen, kiváló kiszolgálással.

De vasárnap reggeli gyanánt isteni finom vajas pirítóst ettünk, elfogyott a fél üveg cseresznye, az egész üvegből egyre lecsapott a sógornőm, a másikat befoglalta Zs.

Nembaj, hogy nekem nem maradt, jön a meggy, abból még talán finomabb lesz!


Tegnap végre nekiálltam meggyet szedni, két és fél sparos vödörnél abba hagytam, mert azt ki is kell magozni, el is kell rakni.

Első menetben kész lett a rétesbe, sütibe való meggy, hasonlóan mint a cseresznye, csak nem főztem olyan sűrűre, és az első forralás után leszűrtem, a levét szörpnek külön készítettem, a gyümölcsöt újra cukrozva forraltam be.
Most bizarr, rózsaszín, ciklámen foltok mindenütt a konyhában.

Még vár rám 3 fa, eddig hármat sikerült valamennyire megkopasztani, a létrát még nem vittem fel, majd ha az összes elérhető magasságban leledző meggy végre üvegben dekkol, majd megyek létrára!
Amúgy rekord termésem volt az idén meggyből, soha ennyit nem adtak a fácskáim.

Most várom a beígért hidegfrontot, vagy legalább azt, hogy ne süssön a nap, hogy ki tudjak menni újra meggyet szedni.

2011. május 27., péntek

Birtok

Nagy ritkán tettem utalást a kertre.

Most megmutatom:

Átlósan

Keresztben. Ja, ez az erdő a balra szomszéd kertje :D A jobbra szomszédé se sokkal jobb, csak annyival, hogy azt néhány hete lepermeteztem az engedélyével Glialkával. Már nem bírtam a tarackkal és a gyalog bodzával :(

Hosszában. A telek hátsó részét, nagyjából a felét susnya fedi, túlságosan kiirtani nem célszerű, mögötte út, és kerítés, na az nincs! Kökény, bodza, tövisalja gomba viszont van!



Egyelőre a komposztnak bőven van hely, minden évben máshová kerül a kupac, ami aztán, mikor megérik, jó hely lesz a sütőtököknek. Tavaly egyet a harmadik szomszéd hozott haza, kivándorolt :D

Már legeljük:

Csak mert szép:

Az utolsó ágyástól vissza

Lassan fel kéne állítani az uborka támrendszert

Ezt itt ni, mert hamarosan kereshetjük a balra szomszéd susnyájában, aminek nekitámasztottuk :D:

Mondtam hogy szeretem a salátát?

Fűszerkerti zsufi, átmenetileg itt szállásoltam el a zömét, talán őszre elő tudom készíteni a végleges helyét

"Kiszorultam a fűszerkertből. Hüpp- hüpp!"


Mondom, hogy érik!

Maximálisan kihasznált élettér


Egyik fele

Fehér húsú őszibarack

Holnap ugye lesz eső? Ha nem, újra lépcsőzhetek fel kb 16 vödör vizet.
Nem egyszerű függőkertet művelni!