2010. február 26., péntek

Szolgálunk és védünk!

Múlt héten Anya szólt, hogy valaki, vagy valami kidöntötte a kert kerítését otthon. De nagy a hó, nem tud semmit, hogy mikor, és hogy.

Mivel az én nevemen van a ház és a biztosítás is, felhívtam a biztosítót, bejelenteni a kárt. A biztosító szerdán tette tiszteletét, és megállapította, hogy valószínű valami motoros eszközzel nekitolattak, vagy neki mentek a kerítésnek, még autóról származó dolgok is előkerültek a hó alól. A biztosítási eseményt elismerik, de a kár kifizetésének feltétele a rendőrségi bejelentés és a lezárt nyomozás.

Kitört két betonoszlop, a harmadik elhajlott, a kerítés a földön fekszik. Tegyek feljelentést.

Felhívtam embert, hogy szerinte hova menjek. Szerinte, a Megyei RKF-hez tartozik, mert ugye B.-n van a ház.

Bementem, ügyeletesnek előadtam, azt mondja, menjek a városi kapitányságra. Mondom, mi van? Nem a városban van a kár. Nem baj,de ebben a megyében van, evidens, hogy a városi az illetékes. Aha, a Nap pedig forog a föld körül ugye.

Hát, a városin már nem a fejem kapkodtam, hanem a levegőt. Olyan értelmes rendőrlánnyal volt szerencsétlenségem találkozni, hogy mutogatni lehetne. Elrettentő példaként. Azoknak a nőknek, akik a súlyosan fogyatékos magzatuk megtartásán gondolkodnak.

Mondom, a biztosító küldött ide, mert feljelentést kell tennem ebben- és ebben az ügyben. Erre kaptam egy fél órás szónoklatot, hogy miért nem jelentettem be a rendőrségnek. Mondom, azért vagyok itt. De miért nem akkor, amikor megtörtént. Mert nem tudjuk vazze, hogy mikor történt. De miért nem jelentettem be. Mondom, most szeretném. De hát ennek nem ez az eljárási rendje. Akkor menjek ki az ajtón, és hívjam fel a 107-et és tegyem meg a bejelentést? Ó, ő azt nem mondta. Akkor mi a teendőm? Tegyek bejelentést. Aztán tehetek feljelentést. Mondom, a körzeti megbízottat tájékoztattuk, ő irányított ide. És ez kábé fél órán át.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, mondom haladjunk.

Haladunk.
Kérdez.
Válaszolok. Rajzolok.
Hülyeséget kérdez.
Visszakérdezek.
Rendre utasít, hogy ne kérdezzek vissza.
Becsüljem meg a kárt.
Nem tudok becsülni. Még nem építettem kerítést. (A tégla meg cement árát bezzeg tudnám.) Ön már épített kerítést?
Nem.
De nekem kell becsülni!
Becsüljek valamit.
Ötvenezer jó puhaforint.
Á, az nincs annyi!
OK, mennyi?
Neki nem kell azt tudni, én kell becsüljek.
OK! Ötvenezer!
Á, az sok.
Írja, le amit mondok!
De hát az nem annyi.
Nemérdekel, írja le!
De hát a biztosító miért nem szólt, hogy rendőrségi feljelentés kell?

Kéééééééééész vagyok.

Másfél órával később valahol a Tejút galaxisban megszületett a "jegyzőkönyv feljelentésről".

Aláírom, és nézem a kedves kis rendőrlányka nevét, mert ugye bemutatkozni az nem menő.

Rozalinda!
+meg!
Mindent értek...

Úgy elfáradtam, mintha egész nap kapáltam volna.

2010. február 18., csütörtök

terápia

Van nekem egy barátnőm. Valami csoda.
Ha az első randevúja jól sikerül, akár a lánya is lehetnék.
A legidősebb fia 3 évvel fiatalabb tőlem. A kicsi 21 éves.

Gergő a hatodik hónap végén született, Ica majdnem meghalt a műtőasztalon. Hónapokig rettegtek, hogy megmarad-e Gergő. Szerencsére, megmaradt. Csak az Achilles inak nem fejlődtek ki teljesen, sok év Pető Intézet, és megszámlálhatatlan műtét után, él, virul, dolgozik. Tolókocsival képes közlekedni. Otthon, a lakásban néhány lépést. Icának nem lehetett több gyereke.

Amikor mi megismerkedtünk, Zsebi akkor volt 3 éves. Gergő négy.
Többször jártunk náluk, és Zsebi majd egy év után vette észre, hogy Gergő nem úgy jár, ahogy a többi gyerek. Elmagyaráztuk, megértette. Sokat kapott Gergőtől. Megtanult úgy tekinteni egy sérült emberre, hogy nem szánakozott rajta. Az embert látta benne. Soha nem volt kérdés számára a fogyatékosság, nem volt előítélete a sérült emberekkel szemben. Megtanult úgy viselkedni, hogy érdemben segíteni tudjon, ha szükséges. Szerintem mindenkinek kijárna egy ilyen ismerős. Hogy megtanuljuk kezelni azt, ami más. Nem jobb, rosszabb. Más. Valamint megtanuljuk elfogadni a megváltoztathatatlant.

Sokat tanultam én is Icától.
Mást a földhöz vágott volna egy ilyen helyzet. Őt nem. Bizonyára voltak álmatlan éjszakái. Bizonyára sírt. Amíg tartottak a könnyei.
Aztán megrázta magát. És elkezdte a talpra állást. Amíg volt remény bármi változásra, állapot javításra, fejlesztésre addig mentek. Vállalták a rengeteg fájdalmat, gyógytornát, masszírozást. Éveket Budapesten, a Pető Intézetben. Tudta, hogy Gergő nem fog soha járni, szaladni. De elfogadta a helyzetet, soha nem panaszkodott. Kihozta a helyzetből a legjobbat.

Végzettségét tekintve ápolónő. Gergő születéséig a városi öregotthonban dolgozott. Amikor a Pető Intézetben már nem tudtak több csodát tenni, Gergő hazakerült, és a helyi Gyerekváros konduktív osztályára került. Ica hozta, vitte, végig csinálta a napi rutint, megalakította a Mozgássérült Gyermekek Szüleinek Egyesületét. Kilincselt, vigasztalt, példát mutatott, nem siránkozott. Nyári tábort szervezett. Forrást koldult össze hozzá. Pályázatot írt.

Akkoriban még nem voltak az állami gondozottak lakóotthonokban,mint mostanában. Akkoriban, kb 15 éve csak nagy állami intézetek voltak. Amíg Gergőre várt, a foglalkozás ideje alatt, addig átment a csecsemő osztályra. Kicserélt egy pelenkát, megsimogatott egy buksit, megetetett egy gyereket. Csak úgy. Mert szánta őket. Mert a gyárban nem volt kapacitás egyesével foglalkozni, szeretni a gyerekeket. Mert három éves korukig, mind ott voltak, akik ott voltak, mind sérültek voltak. A sérült gyereket nem vállalták a nevelőszülők, a sérült gyerekeket nem fogadták örökbe.

Aztán egyszer az intézet vezetője megkérdezte, miért csinálja? Elmondta.
Mert a saját gyereke is sérült. Hogy soha többé nem lehet gyereke. Mert szereti a gyerekeket. Hogy sajnálja azokat, akik nem kapnak esélyt. Hogy ha ő nem éli túl a szülést, a sajátja is itt lehetne, ugyanilyen állapotban.

A vezető megkérdezte, miért nem visz haza egy gyereket?

Végülis miért ne? Hazament. Megbeszélték.

Másnap szólt a vezetőnek. Szeretne hazavinni egy gyereket. Egy sérült gyereket.

Egy. Zsozsó. Három éves volt. Születéskor agyvérzést kapott, féloldala erőtlen, bénult. Néhány hónapos korában a szülei magára hagyták. Napok múlva a szomszédok hívtak rendőrt a gyereksírás hallatán. Így került intézetbe.
Nem beszélt, nem volt szobatiszta, nem tudott önállóan enni.

Fél év intenzív szeretet és odafigyelés után szobatiszta volt, kommunikált, igaz, enni nem evett, hanem zabált. Volt elég étel, volt idő, megvárták, amíg jóllakik.
Most, 18 éves lesz. Örökre velük marad. Szeretné a nevüket felvenni. Ő Ica negyedik fia.

Kettő. Egyszer a Gyerekváros vezetője szólt, hogy lenne egy gyerek. Anyuka elhagyta apukát, négy gyerekkel, nincs téli tüzelő, apuka TBC-s lett, kórház, a gyerekek ne kerüljenek be az állami rendszerbe, nem-e venné magához az egyiket? Ő volt Jacobs- egy kávéreklám után szabadon:o)) Néhány év nevelés után, örökbe fogadták Svájcba.

No eddig csupa fiú. Hogy kellene egy lány is!

Három. Bea. Volt egy helyi szinten nagy port felvert ügy, apuka éhségsztrájkolt, gyerekelhelyezési per, sajtóhírverés, nem igazán követtem nyomon. Egyszer csak, amikor mentem hozzá, egy kislány volt náluk. Beatrix. Öt éves. Fél szemére vak. Hosszú, tömött haja a derekáig ért. Levágták. Tetves volt. Szülei különváltak, gondoskodni egyik sem tudott róla. Hiába éhségsztrájkolt apuka. Okos. Ügyes. Szép. Öröm Icának, akit Mamának hív. Kiváló bizonyítványa van. A kedvencem. Az én fő segédem, mióta Zsebi csak vendég itthon, azóta kicsit az én lányom is. Szeret itt lenni. Mert itt olyan jó csend van.:o)))Gitártanárhoz jár. Talán állatorvos lesz. Vagy óvónő.
Bea most 13 éves.

Négy. Egy éjszakai pillangónak újabb gyereke született. Amikor dolgozni ment a hármasra, egy falubeli néni vigyázott a kicsire. Egyik alkalommal a leány úgy gondolta, elég, ha betolja a kapun belül a babakocsit, a néni majd gondját viseli Dávidnak. A néni aznap a lányához utazott, csak egy hét múlva tért haza kis falujába. Akkor hallotta a jegyzőtől, hogy micsoda kalamajkába keveredett is ő. Pihe-puha kezű, szőke fürtös két éves. Csak két évig él velük, anyuka visszakapta nevelésre.

Öt. Bianka. Nem illik rá a neve. Súlyos immunhiányos betegséggel született. A hasonló betegségben szenvedők általában nem érik meg a felnőttkort. Folyamatos gyógykezelés alatt áll. Havonta Budapesti kontroll. Egy hátizsák gyógyszer. Mióta itt van, betegsége jól kézben tartott, remisszióban van. 15 éves. A legutóbbi láthatáson nevelőapa számon kérte, mikor lesz az esküvő, anyád már ennyi idősen szült.

Hat. Norbi. Enyhe értelmi fogyatékos. Rendezetlen családi viszonyok miatt a gyermekvédelem kiemeli a családból. Nehezen találja a helyét. Időközben apja meghal. Marad. Iskoláival nehezen boldogul. Nyári szünetben korrepetálásra van szükség. Négy tantárgyból bukás. Magántanár. Lecketanulás. Átment. Következő évfolyamba léphet. Apró dolgokkal meg lehet bízni. Ösztönösen fél mindentől, ami ismeretlen. A lányok kinevetik.

Úgy élnek, ahogy egy átlag család...
Mindenkinek van feladata. És születésnapja. És ballagása. Nyaralása. Karácsonya. Amikor valamelyik beteg, virraszt felette.

A ház állandóan tele. Hangos. Élet. Vasárnapi ebéd két turnusban, szigorúan két kiló hús, ha mindenki itt van. Négy saját unoka, 1 készen kapott.


Anya.
Nevelőanya. Mama. Ica néni.
Nagymama.
Anyaoroszlán.
Barát.

Az ajtaja mindig nyitva áll. Segít, amiben tud. A szívébe az egész világ belefér.

Néhány éve polgárőr is. Most éppen nevelőszülőkkel szervezi a jótékonysági bált, együttműködési programban vesz részt, külföldi nevelőszülőket vár látogatásra, tapasztalatcserére.

Az élet neki sem könnyű. Inkább nehéz. A mai viszonyok között emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy minden nap enni tudjon adni népes családjának. A négy gyerek nevelése nem minősül munkaviszonynak. Ha jól tudom, a TB-t is maga után fizeti. Nem a pénzért teszi. Hanem azért,mert ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy megtapasztalják, hogy milyen a valódi világ. Milyen egy család. Hogy semmi nincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni. Hogy lehet szeretni. Odafigyelni. Gondoskodni. Esélyt kapnak. Egy jobb életre. Mintát. Derűsen. Okosan.

Minden fortély birtokában van. Könnyű nekem, mert van nekem. Mindig kapható egy kis kalákára. Ha ő szerez valamit, megosztja velem. Ha én, akkor vele. Téptünk már fácánt, vadkacsát részibe, főztünk szilvalekvárt üstben, évente visít legalább egyszer, de inkább kétszer a malac. Erdő- mező asztalt terít nekünk. Együtt. Ki miben jobb.



És ma házi húzott rétest sütöttünk együtt, mert tegnap valahogy szóba jött, hogy én még olyant soha nem csináltam.

Tökös-mákos. Túrós. Meggyes. Krumplis.

Anyám helyett anyám.

Példakép.

Nincs publicitása. Akik ismerik, azoknak is hétköznapi. Vagy csak részleteket látnak belőle.

Drága barátnőm!


Köszönöm!

2010. február 15., hétfő

Púpos napja

Az összes szabad vegyértékem a hétvégén a konyhában került lekötésre.

A közeledő Púpos napja alkalmából.



Szüleim megegyeztek, hogy ha gyerekük születik, a fiú az apa vallását kapja, a lány az anya vallását. Így lett Á. unitárius, és én katolikus. A karácsonyi éjféli misén kívül csak akkor jártunk templomba, ha a kötelező dolgokon túl kellett lenni. Úgymint a keresztség, az első áldozás, bérmálás és Á. konfirmálása.

Az unitárius egyház a lelkiismereti és vallásszabadsági törvény (1568) a világon elsőként való kieszközölésétől számítja fennállását.

"Az unitárius vallás a reformáció radikális ágaként alakult ki Erdélyben, és lett az egyetlen magyar alapítású vallás! Reformátora és egyházalapítója Dávid Ferenc, akit 1579-ben haladó nézetei miatt, hitújítás vádjával, holtig tartó börtönbüntetésre ítéltek és Déva várába zártak, ahol még abban az évben meghalt. Dávid Ferenc a "semper reformanda" - az állandó reformálás - elvét hirdette. A reformációt nem tekintette befejezettnek, ezért a keresztény vallás dogmáit és tanításait a Biblia alapján, az értelem segítségével vizsgálta. Így jutott el arra a felismerésre, hogy Isten mind lényegében mind személyében egyetlen egy. Ez a felismerés, a lényegében és személyében egy Istenről szóló tanítás lett reformációjának, későbbi egyházának alapállása és ismertetője. "

Nevében hordozza a legfőbb hitvallást, hogy EGY- Uni- az Isten. Jézusról, mint isteni eszményképről beszélnek, hitük szerint a szentlélek nem személy, hanem Istennek ereje, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát: megvilágosít, megnyugtat, bátorít és boldogít. Puritán, egyszerű hit, minden fölösleges hívságtól, sallangtól mentes, a gondolkodást, és a racionalizmust helyezi a középpontba.

Ebből adódóan az istentiszteletek csak az együvé tartozás érzését jelentik, az Úrvacsora, mely évente 4 alkalommal kerül kiszolgáltatásra, - úgymint karácsony, húsvét, pünkösd és az őszi hálaadási ünnepség- sem jelenti az átlényegülést, pusztán a Jézusra való emlékezést szolgálja. Nincs gyónás, egyetemes bűnbocsánat, és nincs nagyböjt sem a szó katolikus értelmében. De van valami, ami mégis megkülönbözteti ezt az időszakot, valamilyen szinten még az unitárius ember is átéli a nagyböjtöt.
A farsang utolsó napja, Gálfalván hagyományosan Púpos napja, az, ami a katolikusoknál húshagyó kedd.

Nálunk már csak hagyományosan Púpos nap lesz holnap. Mármint mindenből púposan lesz a tányérokon.

Készült:
Csíkleves,
Gulyás,
Aranygaluska vaníliasodóval,
Hájas tészta üstben főtt, cukor nélküli szilvalekvárral.

Csak hogy ne kapjak cukorsokkot, holnap sütök még valami disznóságot, most már egyre biztosabb a márciusi visítás, kell a hely a fagyasztóban:o))))

* a vastagon szedett szövegrészt innen másoltam, sok érdekességet lehet találni, külön érdekesség még a népszokások, viszont nagyon nehéz olvasni, nincs tördelve a szöveg, kifolyik a szemem, már az első mondatok után.


Segíccséééééég! Ha tudja valaki, hogy kell linket beszúrni, megköszönném!

2010. február 12., péntek

Címszavakban

Ha nem veszik figyelembe a két héttel ezelőtt kapott időpontot, mi értelme van?

Fül-orr- gégészet időpont 2010 február 11 9.45 óra. A 11 órás már fél órája elment,
amikor én még kinn ücsörögtem. Ja, ő beadta a papírjait. Én csak vártam, hogy szólítani fognak:o(((

Van külön gyerek, és felnőtt rendelés.
Ugyanott, ugyanakkor, ugyanaz az orvos. És a gyerkőcöknek ugyanazt a sort kell kiállni. De a nyugdíjas az sürgősebb. A négyéves gyerek, meg szorongjon, sírdogáljon a folyóson. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Arc-koponya ct időpont 2010. március 29. 16.30 óra. (meglátjuk)

Allergia vizsgálat február 25. 13 óra( tuti)- spanom csinálja:o))

Nasonax orrspray 23xx Ft.

Apu! Jó bort csináltál! Megígérem, az idei szőlőt lesz hova tenni!

2010. február 8., hétfő

Napirend

Hát igen, napirend.

Fel kell hagynom a nyavajgós életmóddal, ideje rendes napirenddel élni.
Ennek nevében, tegnap este szépen elterveztem, hogy ma vasalás lesz, és mosás.
Aha!

Reggel 6-kor szól Ember, hogy talán van annyi víz a kávégépben, hogy fel tudjunk ébredni. Borotválkozni már nem tud. Hát csőtörés.

Mert miért ne?

A szűrőkancsóban egy ml víz sincs. Vasalás kilőve. Mosás? Naná!

Persze, Axi nem hazudtolta meg vizicsirke mivoltát, a vizesvödör megint rágókául szolgált. Vajon a bubis ásványvizet díjazná?

Még szerencse, hogy a szomszéd háztetője túl meredek, így a múlt heti nagy havazás után, a hó elindult lefele. Kicsit olvadt is, az alja prímán jeges, jó tömény.
Lekalapáltam belőle egy vödörnyi jeges havat és felolvasztottam neki.

Mire jó a hó:o))

Amikor Zsebi ballagott, akkor volt még jó móka, tele reggel a ház itt alvó rokonokkal, 10 órára már a suliba kellett lenni, nagyüzem a fürdőben, szokásos módon, vécé lehúz. És csend. Ja, hát víz, az nem volt. Akkor szerencsénk volt, az udvaron állt az esővizes vödör, Dorcika nem volt vizicsirke, volt benne esővíz. Csak kellemetlen volt bubis vízzel fogat mosni. Még jó, hogy Zsebi Medvééknél aludt, onnan szedtük össze. Legalább az ő toalettje rendben volt.


Szerintetek meddig tart a vízműnek kijavítani?

2010. február 7., vasárnap

Az enyém, én kapartam magamnak!





Zűrős hetek vannak mögöttem. Próbálom rendezni soraimat, több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel.
Lassan meg kellene találni a megfelelő helyet, kicsit olyan, mintha a saját otthonomat keresném. Mindnek van valami gyíkja. Pffffffff.
Kicsit belesüppedtem az önsajnálatba, sötét van, és hideg, már unom a hóesést is. Pedig lassan ki kellene rángatnom magam, mondjuk a hajamnál fogva:o)

Kell valami értelmes elfoglaltság, kezdem érezni azt, hogy ez már nem pihenés, hanem tespedés. A házi tündérkedés lassan már nem pálya, a célközönség visszautazott Debrecenbe, elindult az új félév. Hiányzik na! Pedig csak 4 órája integetett a vonatról.

A nyakli kamasz is már egyre nehezebben viseli a telet, most, hogy ilyen sok hó van, ritkán tudom elvinni sétálni, emiatt, ha mégis elindulunk, iszonyatosan rosszul viselkedik, rángat, rohanna, felugrál. Minél ritkábban megyünk, annál izgágább, emiatt már nem akarok ilyen időben elindulni vele, és a kutya a saját farkába harap. Marad az udvaron való játék.