2010. december 22., szerda

RA 6

Mit is mondtam az év elején? Hogy új élet, új remények?
Basszus, nem így gondoltam!

Rendben, itt az idei év mérlegének az ideje, habár tudom, a pénzügyi mérleg leadási határideje csak május vége.

Hát, az új élet összejött, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt Emberrel. És remekül megvagyunk ketten. Sajnos nagyon nagy ára van ennek, mert nem jódolgunkban héderelünk együtt itthon. Ára az ő folyamatos szenvedése, a reménytelensége, nem utolsó sorban a katasztrofális anyagi helyzetünk, mivel nekem továbbra sincs munkám.
De pánikra semmi ok, a bajban ismerszik meg a jó barát. Vagyis a család.

Akik nélkül mi most a teljes kétségbe esés szélén lennénk. De Ők vannak nekünk. Soha nem kérdezik azt, hogy mikor, miből fogjuk tudni megadni, hanem csak azt kérdezik, van-e szükségünk pénzre. Hogy tudnak- e segíteni bármiben.

Mondjuk, nem bánnám, ha látnám végre az alagút végét, nekem borzasztóan nehéz, hogy már ígérni sem tudok.

Ember megkapta a harmadik infúzióját, most nagyon szkeptikusak vagyunk, lehet szopóágba kerültünk. Egyelőre nincs arra remény,hogy januárban vissza tudjon menni dolgozni. Ha igen, akkor léteznek csodák.

A jó hír az, hogy a cége visszavárja, nem vettek fel helyette senkit.

És hogy a címbeli harmadik újról- a reményről is ejtsek pár szót, várjuk a 24-ik hetet, talán akkor átállítják a gyógyszerezését.


A baj nem jár egyedül, két hete Apukám elesett, combnyaktöréssel mostanáig kórházban feküdt.
Mondjuk, szerencse, hogy Anyukám okosan mentőt hívott, és nem minket, meg hogy első éjszaka kapacitás hiányában nem műtötték meg.
Mert másnap délelőtt a főorvos- aki az én kezemet is műtötte- vette észre, hogy a gyógyszerei között van egy nagyon durva vérhígító, amit ugyan az SBO-n bediktáltunk, de az ügyeletes orvos akkor este el sem olvasta a kórtörténetet- műteni akarta.
Hálistennek a főorvos volt másnap ügyeletben, azonnal törölte a műtétet, rendelt valami különleges anyagot, amit menetrend szerinti Volán járat hozott Pestről, és miután azt infúzióba beadta, csak azután műtötte meg.
Mikor kiderült, hogy elsőre sztornó a műtét, kérdem a főorvostól, hogy tegnap este még azt mondta az ügyeletes, hogy éjszaka megműti- akkor nem látták?
Azt mondta, örüljek, hogy nem volt rá idő, mert elvérzett volna a műtét alatt.
Amúgy az itteni traumatológiai osztály katasztrófa, azóta váltott műszakban Anyukámmal ápoltuk Apát, a nővérek még azt sem tudták, hogy adtak-e neki gyógyszert, vagy csak akartak. Volt olyan este, hogy 10 órakor még nem volt kiosztva a gyógyszer a szobában. Ezért voltunk folyamatosan ott, Anya mérte a cukrát, adta az inzulint, én műtét utáni reggel nyolckor balhéztam egyet a nővérekkel, mert állították, hogy az éjszakás nővér 6 órakor adott fájdalomcsillapítót, Apu és a szobatársak állították, hogy csak ígérte, de nem vitt. Tőlem kérdezte meg a nővér, hogy milyen fájdalomcsillapítót adjon. Szerencsére fájdalomcsillapítóból már nagyon kiművelt vagyok, a választékban volt olyan is, ami itthon is van, Embernek rengeteg féle fájdalomcsillapító volt felírva. Úgyhogy azt is mi vittünk be, plusz a saját gyógyszereit.

Azért most már minden jó, ma hazakerült. Már száguldozik a porchéval.
Mondjuk, most örülök, hogy tavaly rá vettük a fürdőszoba felújítására, mert így most a zuhanyfülke minden pénzt megér. Betegszállító vitte haza, kimentünk mi is utána, eltakarítottuk a havat az udvarról, erre legalább Anyunak nem lesz gondja, meg vittem sütiket, mert Anyu keze még mindig nem jó a műtét után, meg már ideje sincs csinálni sok mindent. Apa ellátása szerintem igénybe veszi teljesen.

Jó kis két hét volt, ingáztam a kórház, a suli, itthon között, Emberrel az infúzióra, ja, még én is jártam fizikoterápiára, heti három nap. Kivagyok. Tanulnom kéne, nyakamon a vizsga, lehet a karácsonyfa alatt fogok majd. De legalább kitört a szünet.

2010. december 7., kedd

Örömünnep

Már néhány napja tudom, hogy kiválasztották!

Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.

És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.

Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.

Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.

És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.

Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.

Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.

Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.

Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.

Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.

Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.


Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.