2010. december 7., kedd

Örömünnep

Már néhány napja tudom, hogy kiválasztották!

Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.

És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.

Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.

Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.

És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.

Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.

Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.

Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.

Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.

Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.

Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.


Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.