2013. június 1., szombat

Bolondos június

Ma felhívott anyukám, és megkérdezte, hogy otthon vagyok-e....

Mert ha igen, hozna nekem valamit.

És végül megérkezett:


Csak a méretek érzékeltetése végett: 
Elérte a végzete, sajttal, császárszalonnával, sütőben




2013. május 26., vasárnap

Tudom, tudom....

Tudom, jóóóól eltűntem, de mindenre van mentségem :D

Persze, jó kifogás soha nem volt rossz :D
Szóval dolgozom február 11-e óta, távmunkában, itthonról, elvileg hat órában.
Gyakorlatilag több, és a távmunka sok előnye nélkül, vagyis nem én osztom be az időmet, kötött két műszak van, és egy kicsit túl is vállaltam magam.
Hja, kérem, ha egy üzlet beindul, akkor csőstűl jön a többi melléje.
Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy lassan nagyon nehezen bírom, és emiatt természetesen valami mindig hátrébb sorolódik. Jelen esetben a blog, meg hát a társadalmi életem, sajnos, azt veszem észre, hogy egyre kevesebb időm van a barátaimra, családtagjaimra.
Néha elönt a bűntudat, és akkor mindent félrehajítva ráülök a facebookra, és legalább virtuálisan ápolom  a barátságaimat. Olvasni mindenkit olvasok, a blogoszférában, akiket eddig, csak sajnos a kommentelésig ritkán jutok.
A minimenzám is működik tovább, nem hagyhatom a kosztosaimat ebek harmicadjára...
Annyi rengeteg jó kaját csináltam, csak úgy, spontán, mi van a kamrába, mit kell feldolgozni mielőtt az enyészet útjára lépne egy-egy alapanyag.
Legújabb szerelmem a szárzeller, kínai kel, rukkola.
Van egy kosztosom, aki ugyan csak két hetente egyszer eszik nálam, de neki mindig saláta a menü, éppen abból, ami a kamrában akad.
Isteni saláták lesznek szárzellerből, almából, retekből, sárgarépából, és citrusfélékből.
Csak simán csíkozom, a narancsot-grapefruitot filézem, átkeverem, a lecsöpögő levet a salátára csorgatom, olívával meglocsolom, és mindig van rajta valami fehérje- tojás, sajt, csirkemell, sonka, ami épp akad.
Egy ritmus van, kétszer van tészta, egyszer hagyományos főzelék, és kétszer valamilyen hús, amiből az egyik pénteken, hal formájában :D
Holnap sütőben sült tészta, nagyon egyszerű, kicsit előkészülök, és amíg kész lesz, van időm blogot írni.
Most írok receptet is, hátha valaki nem ismeri:
Pár évvel ezelőtt kedvenc sógoréknál hédereltünk pár napot, és legeslegkedvencebb sógornőm csinált ilyet, zacskós fixből, persze.
Nekem ízlett, de nem óhajtok zacskóból dolgozni, ezért kipróbáltam az itthoni alapanyagokból, és kiváló lett.

Úgy indul, hogy felderítőútra indultam, hogy miféle zöldségek akadnak a kamrában.
Jelen esetben padlizsánt találtam- nemrég Lidl jó áron mérte, naná, hazajött, aztán meg jól elfelejtettem...
Akadt még némi karfiol, igencsak sürgősen felhasználásra szorult, meg természetesen zellerszár. A nyár kincseiből volt még aszalt paradicsom, a Tesco meg hozzá járult az elmúlt hetekben némi mozarellával, és ultra akciós tejszínnel, és húsvét után a füstölt cuccot, kolozsvári szalonnát is igen-igen baráti áron adta.
A hűtőben is mindig akad többféle maradék sajt, dirib-darab, az is bele mehet, nem rontja el.
Szóval, a padlizsánnal kezdtem, két méretes darabot meghámoztam, egy szűrőbe raktam, és sós vízben kiszívattam a keserű levét.
A karfiolt picit előfőztem, apró rózsákra vágtam.
Egy nagy tálba öntöttem, jelen esetben egy fél kilós csomag fusilli tésztát, szárazon, kockára vágtam kb 25 dkg füstölt tarját, és az ízek gazdagítására kevés kolozsvári szalonnát. Jó lett volna póré karika is bele, de azt  elfőztem a pénteki spárgás-vargányás rizottóba.
Aprítottam bele egy fél csomagnyi zellerszárat, pici oregánót és kb 10 dkg olajba eltett szárított paradicsomot tettem bele, és szárazon összeforgattam.
A tepsit kikentem a paradicsom olajával, és beleszórtam a keveréket. Leszűrtem a padlizsánt, azt is egyenletesen elterítettem a tetején, végül az előfőzött karfiolt.
Tejet forraltam, kb kicsit több, mint fél litert, ebbe tettem sok-sok aprított petrezselymet, és egy kevés fagyasztott-aprított bazsalikomot, sóztam, és két evőkanál keményítővel besűrítettem, persze, miután a keményítőt kevés vízben csomómentesre kevertem.
Végül beleborítottam két, 0,2 l doboz 30%-kos tejszínt.
Maradék sajtokat, jelen esetben camembert, és mozzarella, darabokra tépdestem, és az egész tetejére szórtam, majd a tejes-tejszínes trutyit egyenletesen ráöntöttem.
Most már a sütőben dekkol, reményeim szerint kaptok fotót is.

Tudom, kicsit bonyolultnak hangzik, de tényleg nem az. És mivel a tészta- egyéb hozzávalók aránya a zöldségek irányába tolódik, minden esetben, szerintem tök egészséges. Arról nem beszélve, hogy mennyire finom.
Ha a trutyit beszívta a tészta, és megpuhult, majd még szórok rá egy kis reszelt sajtot, és azt rápirítom.
Ez a mennyiség brutális méret lesz végül, sztem 6-8 ember simán jóllakik vele dugig.
Van amikor brokkolival csinálom, paprikával, cukkinivel, mikor mi akad itthon.


Tortázás is megy, ugyan kicsit megritkultak, megtanultam néha nemet mondani.
Mondjuk, van olyan ember, akinek nem tudok, és nem is akarok. De a fotózás legtöbbször elmarad, így nem tudok nektek képeket mutatni.

Kert: Hát, ha május elsején kérdezik, akkor azt mondom, nem történt vele semmi...
De aztán sikerült megásni, valamikor májusban került bele zöldbab, és uborka, némi zöldhagymának való. Aztán a pünkösdi hosszú hétvégén, ami nekem extra hosszú volt, két nap szabival megfejelve, nem mintha túl sokat haladtam volna, de sikerült hétfőn a fele paradicsomot elültetni, és anya is hozott egy nagy ágyásra való  hagymapalántát, azt is elültettem- Kati!- a tied is ott van közte :D.

Ja, nem is írtam, hogy hogy jártam.
Az első paradicsom vetésem, a saját fajtáimból, amit március 10-e körül vetettem, kidöglött, hideg volt, fáztak, és sötét volt.
Ennek örömére nem is vetettem újra csak húsvét után, amikor némi kavarás eredményeképp azt gondoltam, hogy kidobtam a saját fogású magjaimat. Lógattam az orromat, egy napig, aztán ennek örömére elvetettem a tőletek származó cseremagokat. Az egészet, az összeset, mindenkiét :D.
Aztán, egy hét múlva megtaláltam a sajátjaimat.
Azokról sem akartam lemondani, ezért így alakult az idén, hogy ha jól számoltam, összesen 23 féle paradicsom van, számolatlan mennyiségben...mert természetesen az utolsó magig kikelt minden :D
Valamennyin még nem sikerült túladnom, de ma majdnem befejeztem a kert beültetését paradicsommal, padlizsánnal, meg bazsalikommal. még kellett volna fél órácska, de Géza nem várta meg, hogy befejezzem. :(
Nagyjából száz palántám maradt meg.
Ja, van még a kertben pár őszi ültetésű fokhagyma, két kicsike sor cékla, néhány mángold palánta, és a kedvencem,a gömbcukkini. Az idén viszont az istennek se jön ki a saláta, a karalábé, már háromszor újra vetettem, de semmi :(
Ami nem lesz az idén, az a borsó, ugye, mini kertben kár rá helyet vesztegetni, majd anyánál legelünk zsenge borsót, és nem lesz benne sárgarépa, ugye, a késői ásás után már nem mertem elvetni, mert attól féltem, nem kel ki. Hát pedig azóta éppen elég eső esett, de hát késő bánat.
A Katitól kapott rózsaszínű sütőtök magját pohárba vetettem, szegények, itt sínylődnek az udvaron, az ablakpárkányon...
Nekik már szerintem csak a nyuszidombon lesz helyük :D lehet, nem fognak panaszkodni, hogy trágyadombra kerülnek.

És ezzel el érkeztünk a nyufikhoz, nagyon-nagy a szerelem, változatlanul.
A törpe tenyészpárt, miután a piciket húsvétkor elkapkodták, elajándékoztam a második szomszédba, gyerekeknek, nagyon örültek neki :D A napokban várható tán ott is a gyerekáldás, mármint törpenyúléknál.

Nekem most igen sokan vannak, szülinapomra fialt két anyám, az egyik 12-t, a másik, előhasiként 10-t. A 12-es alomból egyet az anya kukázott két naposan, még a ketrecből is kidobta, a többi 11, köszöni, jól van. A másik anya is felnevelte a 10-t. Múlt hét végén választottam, most a két anya pihenőn van. Azért minden héten előfordul egy-egy szökés, hálistennek Axel nem bántja őket, sőt, szól, ha valaki kinn héderel, veri az ablakot, magas hangon ugat, ez az ugatás csak nekem szól, ha valami baj van. A hétvégén sikerült leoltani őket, remélem, a mixomatózist megússzuk, ugye, az oroszlán bajszát se cibáljuk.
Az előző alomból öt lett Béla, kettő anya- Fanni és Lujzi. Ők már várandósak, nagyjából 12 nap van még hátra, aztán meglátjuk, hogy mit látunk meg. A bélák finomak voltak, azokat is elkapkodták, alig maradt nekem valami belőlük.
A mostaniak szerintem mind bélák lesznek, így is lázas ketrecépítés volt húsvétkor is és pünkösdkor is. Mondjuk, ketrecnek való anyagot épp szereztem ingyen :D, csak a fuvarost kellett kifizetni, csak épp helyem nem lesz már túl sok nyufinak. Mondjuk, így is leeszik a fejemről a hajat, napi műsor nekem a zöld szerzés, cipelés, hordás.
Mióta nyufik vannak, egész pofátlan vagyok, oda merek menni vadidegenekhez, hogy nem-e adná nekem a zöldhulladékot- a piacon a kofák már ismernek-, mi lesz a sorsa az elbontott pavilonnak, mármint a faanyagnak, OSB-nek, egyébnek :D
A szomszédok is kiveszik a részüket, van, akinek a kert nagy része csak kaszálva van, felajánlotta, meg is forgatta, fel is takarta, nekünk csak el kellett hozni haza a kész szénát.

Ja, közben meg fészket rakott nálunk egy feketerigó pár, hagyományosan Gézának szólítjuk, ki is keltek a fiókák, most tanulnak röpülni, mivel a farktollaik igen fejletlenek még, kicsit koordinálatlan a röppálya, nem mindig oda érkeznek, ahova indultak. Axel elől ki kellett menteni párszor egy-egy fiókát, Géza-Gézáné igen hangosan fújta a riadót, ha a picik az udvaron landoltak. Szerencsére nagyon nagy állatbarát kutyunk van, nem bántja, csak megnyalogatná, meg játszana. Végül is a Gézáék jól választottak helyet, Axel kevesebb kockázatot jelent, mint ha macskák járkálnának.

Időközben Axel megchipesedett, és fény derült a fülprobléma okára is, sajnos nem lehet vele mit tenni, kapott újabb fajta antibiotikus fülcseppet, antibiotikumot szájon át, de hosszú távon sajnos, együtt kell élnünk a betegséggel, neki a fültályoggal, ami tipikus a németjuhászoknál, túl sok eszköz nem áll a rendelkezésünkre a gyógyítására. De amíg nem okoz súlyosabb bajt, a kedélye jó, nem gyengül le, addig nincs teendőnk, csak a szokásos, időnként ki kell tisztítani a pangó gennytől a külső fület, alkalomszerűen az antibiotikumos kúrát lehet ismételni, valószínű megsüketül majd arra a fülére, de attól még hosszú, viszonylag boldog kutyaéletet élhet ezzel együtt is.
Igyekszem megtenni érte, amit lehet, a boldogság, hogy sok időt töltök vele, már sokat segít. És, most, hogy tudjuk, nem ártunk vele, és a chipet is megkapta, újra mehetünk hosszú szőlős túrákra.
Újabb elfoglaltság nekem...

Na, ugye hogy volt mentségem a hosszú hallgatásra?

2013. március 10., vasárnap

Még élek...



Igen, tudom, már nagyon rég nem írtam...

De mentségemre legyen mondva mostanában igencsak sűrű napok vannak, egész nap a billentyűket csépelem, két műszakban, közben meg gyarapodott a házi állatkert, október óta nyufik vannak a fedélzeten, most is két hasas anya, 7+3 kisebb-nagyobb füles, nálunk a nyufik vagy híznak, vagy hasasak, vagy szoptatnak. Na, jó, Papus azért mást szokott csinálni :D







Ketrec építés következik, majd ünnep utánra kapok segítséget kisVirágom pasija személyében.

Közben főzök, ugyanis zugmenzát üzemeltetek, kicsiben, de a maradék időmet lefoglalja, teljesen, plusz kutyafülét mosok, Axelnek a füle változatlanul állandóan tele gennyel, semmire nem javul, az állatorvos is csak valami allergiára tippel, ötlete sincs, hogy mi lehet. Ja, vagy két hónap óta neki is főzök, mert gyanúsak a tápok, de már a fene se tudja, mi lehet. Ha valakinek van ötlete, hogy merre induljak, ne tartsa magába. Szürke Ördögöt szittelek, alkalmanként, épp hogy elvitték ma is.

Hogy a kerttel mi lesz, nem tudom, reményeim szerint kerítek valakit, aki majd felássa, utána már megbírkózom én is vele. Az a baj, hogy időm csak- csak lenne, de ha megerőltetem az amúgy is göthös kezeimet, akkor dolgozni nem tudok, mostanában csupa olyan tevékenységem akad, ahova a kezem kell, na.
Így jártam.

Azért a reményhal meg utoljára, ha meg nem, akkor jön a szarok rája.
Ennek fényében már két hete elvetettem paprika- padlizsán magokat, ma pedig az Anya fajtáiból a nagy szív, illetve a fodrost.

Mihelyt felszabadul a palántázó tálca= ki tudom poharazni a paprikákat, padlizsánokat, rögtön vetem a többi paradicsomot is.

Idén terveim szerint így indulok:

6 Goldkrone-2 vödörben udvaron
6 Perun- 2 vödörben udvaron
2 Tumbling Tom Red-vödörben udvaron
3 Goldene Königin(Juhmeli)
6 Venus- vödörben, udvaron
3 Gardener Delight (Konyhológus)
2-2-2-2-2-2 Japanese Black Triffle, Black Krim, Brandywine Red, Tigerella, Cherokee Purple, Mortgage Lifter (Konyhológus)
2-2-2 Piros csíkos, Zöld csíkos, Fekete(Lizi)
6 Black Prince
8 Paprika alakú
6 Krumplilevelű,
6 Roma VF
6 San Marzano
3 Romus
és végül amennyi lesz, meg hely amennyi akad az Anya fajtái, nagy, fodros, szív, szív berta, szív aszimmetrikus.

Lehet hogy csak paradicsom lesz idén a kertben?

2013. február 15., péntek

Megkönnyebbültem...


Miután egész héten azon stresszeltem, hogy mikor lesz időm összerakni és ma éjfélig beküldeni Ember személyi jövedelemadó bevallását, ma szünetben kinyitottam a borítékot, és lőn, beadási határidő nem február 15, hanem február 25.

Hurrá!

2013. február 13., szerda

Sezlony...

Ezt találtam: http://divany.hu/shopaholic/2013/02/13/valentin/

Most nincs időm kifejteni, de kicsit bosszantó cikk, és olyan csúsztatásokat tartalmaz, hogy ezért jónevű újságot be is csuknának.
A legjobb, hogy nem lehet kommentelni...

2013. január 25., péntek

"Főzni jó..."


Tisztelt Tesco!

Az elmúlt időszakban regisztráltam a Főzni jó oldalukra, ahova is feltöltöttem két receptemet, a saját konyhámban készült fotóimmal.
A héten ellenőriztem, hogy megjelentek-e, és meglepődve tapasztaltam, hogy a feltöltést megtagadták, mondván, máshol megjelent receptet, illetve lopott képet tartalmaz.
Dicséretes, hogy önök komolyan veszik a szerzői jogokat, bizonyára indokolt is.

De, pici gondom van, mert az Önök által linkelt üzenet az én saját tulajdonú blogomra mutat.
Tehát a képek, azok az enyémek, a regisztrációkor a nick-et is ugyanazt a  Fernelt rögzítettem, mint ami a blogban is engem azonosít, a blog e-mail címével regisztráltam, az avatárom is ugyanaz, tehát beazonosíthatóan én vagyok a blog tulajdonosa. Továbbá amikor regisztráltam, sehol nem találtam olyan kitételt, hogy  nem tölthetem fel azt a receptemet- ami saját fejlesztés, teljesen , ami már a saját blogomban megjelent.

Továbbá, átnézve a Főzni jó honlapot, azt látom, hogy mindenki saját nevével van megjelölve a receptek mellett. Az lenne a kérdésem, hogy akkor mi szükség van a nick-re, plusz, nem biztos, hogy örülnék, ha saját nevem szerepelne. Azt gondoltam, ugyanúgy a nick szerepel majd.


Kérem, mielőbb tájékoztassanak arról, hogy mi a megoldás. Ha más nem, recept feltöltésnél legyen egy menüpont, kötelezően megválaszolandó, hogy soha- semmikor, sehol nem jelent meg az adott recept. Akkor mondjuk, nem sok semmi lenne az önök oldalán, mert nagyjából minden recept, valahol, valamikor megjelent. Kevés a kreatív háziasszony, ember, aki teljesen új receptet alkot, a semmiből.

Köszönettel:

Fernel

2013. január 15., kedd

Aranydurbincs




Mióta ilyen bőséges erőforrások állnak rendelkezésre, sűrűn szerepel hal az étlapon.
Az elmúlt két hétvégét teljes egészében lefoglalta a karácsonyi ajándék felhasználása, amit kedves sógoréktól kaptunk, így este későn mire hazaértünk, éhesen, fáradtan, már csak aludni volt energiánk.
Tanulva az első hétvége tapasztalataiból, a másodikra már felkészültem.

Csütörtökön este előbányásztam a fagyasztóból két aranydurbincsot, és két tilápia filét, valami könnyűre vágytam, hogy harmonizáljon a lelkivilágommal a hétvégi kaja.
A halak békésen olvadoztak a nagyon hideg kamrában, reggel az aranydurbincsokat kicsit bevagdostam, mindkét oldalon.
Mozsárban összetörtem 8 cikk fokhagymát, jó sok csilipelyhet, darabos tengeri sót, színes borsot, citromlevet, és annyi olíva olajjal kevertem ki, hogy mártás sűrűségű legyen.

Amúgy a fokhagyma, citrom, só olajjal ugyanolyan emulziót képez, mint a tojásos majonéz, a francia konyha aioli néven, a román és erdélyi konyha mujdei- muzsdély néven ismeri.
A muzsdélyt amúgy még fölengedik borvízzel, vagy szódával, halételek, flekkenek elengedhetetlen kísérője.

A beirdalt durbincsokat minden oldalukon bekentem, a hasüregükbe is tettem a pácból, lefóliázva félre raktam. A tilápiákat pedig külön ugyanígy bekentem és egy dobozban félre raktam.

Péntekre túrós tésztát főztem, jó sok maradt belőle, továbbá volt a hűtőben még egy adagnyi spenótfőzelék, fokhagymásan, tejesen.
Délután a durbincsokat egy kiolajozott tepsibe fektettem, és takarás nélkül pirosra sütöttem, és még melegen lefiléztem.

Szombaton este ettük, a maradék túrós csuszával, és egy-egy kanál spenótfőzelékkel, mártás gyanánt.
A halacska isteni finom lett, az omlós, hófehér, zamatos hús kiválóan átvette a pácot, a halaknak általában kell egy kis idő, hogy átjárja a  só, és a fűszerek íze.

Ugyan sok fokhagymát használtam, mégse volt zavaró, vagy bántóan fokhagymás, a csilitől picit pikáns, aromás lett.

A köret pedig telitalálat lett hozzá, így változnak a maradékok fenséges lakomákká.

A tilápiákat vasárnap este gyorsan bebundáztam, míg paníroztam, épp megfőtt hozzá egy kis rizs, fokhagymás majonézt csináltam hozzá.

Nézzétek el nekem, annyira fáradt voltam, hogy fotóval már nem bajlódtam, képzeljétek el helyette.

2013. január 3., csütörtök

Új év, új élet, új remények...

Na, kérem szépen, hát ezen is túl vagyunk.
Valahogy a páratlan éveket jobban csípem!

A karácsony- szilveszter leteltével már nagyon elegem van a húsból, meg a nagy, nehéz ételekből. Időközben, még a tavalyi év utolsó napjáról beköszöntött fogfájás, némi láz és arcdagadás miatt újra antibiotikumon vagyok, és legjobb barátom a Cataflam.  Úgyhogy a gyomrom nagyon lázadozik minden ellen, és kedvem sincs enni rendesen.
Tegnap olyan rosszul voltam, hogy képtelen voltam eltántorogni a fogorvosomhoz, mára hagytam, de már Cataflam is elfogyott az este, kénytelen voltam kimászni a házból. Reggel egyéb elkötelezettség miatt nem tudtam elindulni időben, késő délelőtt indultam, a fogdokival elkerültük egymást. De holnap reggelre lebeszéltem az asszisztenssel.
Cataflam még mindig nem volt, nem kísérletezek egyébbel, a hosszú hétvége meggyőzött róla, hogy fölösleges másra hagyatkoznom. Rendben, házi doki délután rendel, majd vele íratok fel.
Aham, csak a két orvos között volt több mint két óra. Ha haza megyek, mire hazaérek, fordulhatok vissza, gondoltam egy merészet, és nagyot, buszra ültem, és kiügettem a Tesco-ba.
Az elmúlt hetekben rengeteget jártam oda, nagy vadászatokat csaptam, extra finomságokat, meg különlegességeket zsákmányoltam fillérekért, de tényleg fillérekért.
Kicsit el is gondolkodtam, hogy mennyire józan ész- a spájzolós fajtám- vagy függőség-e már nálam a "vadászat".
Miután volt olyan alkalom, hogy csak egy zsák kutyatápot vettem- jelzem, azért mentem, és semmi mást, megnyugodtam, hogy mégse vagyok teljesen függő, így ma bevállaltam a Tesco-t.
Megint volt 70%-os hal akció, de mivel telt ház van a fagyon, így nem szólítottam magamhoz egyetlen halacskát sem. De valahogy csak beleugrott a kosaramba két két darabos avokádós csomag, br. 119 Ft-ért.
Meg hát ha a 6 200 Ft-os camembert-be oltott kék sajtot árazzák le 999-re, akkor bizony az nem marad ott :D

Itthon úgy döntöttem, jó kis saláta lesz belőle.
Összetépkedtem négy jégsaláta levelet, rászeleteltem pár koktélparadicsomot.

A karácsonyi nagy halazásból maradt még füstölt pisztráng, egy fél filét rátépkedtem, egy avokádót összekockáztam, kis póréhagymát szeleteltem rá, meglocsoltam citromlével, összekevertem.


Végül kis sajtot aprítottam rá, a kockázás nem fedi a valóságot :D, tekertem rá színes borsot és néhány csepp olívával megcsöpögtettem.


Mivel a pisztráng kicsit sós volt, nem sóztam.

Csak leültem melléje és bekebeleztem.

És hogy a halas bejegyzés teljes legyen, hoztam nektek pár fotót a karácsonyi halainkról:
 Aranydurbincs és ausztrál fogas (barramundi) sárgarépa- burgonya ágyon
Karácsonyi hidegtál sk füstölt lazaccal és pisztránggal.