2015. február 6., péntek

Merj nagyot álmodni...



Miután hazajöttem Mátraházáról, elkezdtem rendbe rakni az elmaradásokat, feldolgozni a számlaleveleket, utalni a szükségeseket. A havi szokásos számlalevelek mellett volt a lakásbiztosításomnak a 2015. április 17-től érvényes biztosítási összegek és kártérítési limitekről szóló értesítője is.

Kicsit átolvasgatva találtam benne baleseti és sima kártérítési eseményeket, lévén, hogy a lakásbiztosításom tartalmaz egy életbiztosítást rám, mint szerződőre, valamint balesetbiztosítást az ingatlanban bejelentettek számára, és volt ilyen sor, hogy kis műtéti térítés, közepes műtéti térítés, nagy műtéti térítés. Én már el is felejtettem, hogy a biztosításom miket tartalmaz, de ennek örömére felhívtam a biztosítási ügynökömet, akinek pár mondatban vázoltam az eseményeket. Ő időt kért, míg utánanéz, és húsz perc múlva hívott, hogy igen, jól gondolom, jogosult vagyok térítést kérni a szívkatéterezésre...
Ennek örömére január 29-én Ember beszambázott a biztosító irodájába, elhozta a kárigény-bejelentő lapot, amit kitöltve e hét hétfőjén, vagyis február 2-án a kórházi zárójelentéseket csatolva én adtam be, nagyjából tíz perc időráfordítással.

Még meditáltam is azon, hogy vajon melyik kategóriába sorolják a szívkatéterezést, naná, hogy a legkisebbe, hiszen úgyis mindenki a legolcsóbban akarja megúszni.

Mivel december kilencedike óta nem kaptam egy fillér táppénzt se, igen-igen szűk hét esztendő köszöntött ránk, szívszakadva várom a postást minden nap.
Az előbb csengetnek, ojjé, végre!
Postás áll az ajtó előtt, kezében pénzesutalvány, hurrá! Itt írjam alá. Jé, mennyi táppénz egyszerre! Kifizették a teljes két hónapot egyben?
Nem, szerinte nem a tb az utalvány feladója, hanem a biztosító!
És tényleg!
Szóval, a legbutább lakásbiztosításban foglalt életbiztosítás alapján, szűk négy nappal a kárigény benyújtása után postai úton kifizette az ügyfélnek a legmagasabb műtéti térítést a biztosító.

Nem kis műtét, nem közepes műtét, hanem a nagyműtét után fizetett azonnal, lacafacázás  nélkül.

Amúgy, ha nem decemberben történik az infarktusom, eszembe sem jut a kártérítés igénylése... Csak most, hogy pont most küldték a papírt, így persze, hogy átestem rajta, kiszúrta a szemem.

Ugye, Mázli... posztomban azt kértem, hogy legyen egy zsák pénzem, a módját nem igen tudtam, hogy honnan, miből. Na, így kell ezt csinálni, kérem!

Szóval, merj nagyot álmodni!