2012. december 19., szerda

Sorsolás!

Mivel úgy adódott, hogy nem leszek itthon este, így gyorsan le is zártam a játékot, és a random.org segítségével sorsoltam.
A kommentek időrendi sorrendjében írtalak fel benneteket, mindösszesen négyen játszottatok velem.

És akkor nyomtam egy gombot, és tádám:
A nyertes Sütis néne!!

A magam és a Yellow Raven nevében sok szeretettel gratulálunk, és várok egy örömködő emilkét a blog szolgálatos címére!

Köszönöm a játékot!

2012. december 18., kedd

Aranyhal folytatás...

Ma jött el az a nap, amikor a halacskáim füstre kerültek!

Még tegnap kivettem őket a sóból, lemostam, és máig a kamrában száradtak.

Kis viszontagság után felkapaszkodtam a kertbe, és vágtam némi meggyfa ágat, egyúttal a nyuszikáimnak is hoztam vastagabb ágat, rágófának.
Plusz a metszés is letudva :D

Szokásos módon begyújtottam a már sokszor megénekelt kerek kis grillkályhát, és türelmesen vártam, hogy leégjen a tűz, már csak némi parázs maradjon.
Addig metszőollóval arasznyi darabokra vágtam a meggyágakat, tettem- vettem, melegedtem.

Amikor már csak parázs volt,telepakoltam a tűzteret a nyirkos meggyágakkal, és mivel a lazacnak nem kell hőkezelődnie, ő ugrott elsőként a rácsra, bőrös felével lefelé.

Gyorsan lefedtem, de nem mentem messzire, csak füst ízű kell legyen, nem szabad hőkezelődnie.
A kis grill meg csak eregette a füstöt:
Kb öt perc után levettem a fedőt, belenéztem, a halacskát megfordítottam, és újra lefedtem.

Újabb öt perc után késznek nyilvánítottam.
Időközben a tűztérbe rakott ágak kicsit kiszáradtak, némelyiket már kóstolgatta a tűz. Pont eljött a pisztrángok ideje, nekik ugyanis a lazaccal ellentétben pont kell egy kicsit hőkezelődni.

Bőszen pöfékelt tovább a grill, én már kellő füstös aromával rendelkezem :D


Kb 6-8 perc után fedő le, rács mindenestől le, a meggyágak már nem csak füstöltek, gyorsan újabb nedves ágat rápakoltam, a rácsot visszatéve megforgattam a pisztrángokat, a bőrük kicsit megpirult, hurrá, fedő vissza.

A közepén levő két nagyobb pisztráng már elkészült, őket kimenekítettem, a többit átrendeztem a rácson, újabb öt perc, kész.


Most holnapig mindenki megy a hűvös kamrába, majd holnap letörlöm őket, most még kicsit kaparósan erős a füstszag, a lazacot kénytelen voltam megkóstolni, egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hidegben.


Jelentem, isteni!

Alig bírtam abba hagyni az evését :D

Játék!

Ma éjfélig még jelentkezhettek!


Hahó!

Ébresztő!

Tik- Tak! Tik- Tak!

2012. december 16., vasárnap

Aranyhal újra

Mivel megígértem Lizinek, hogy beszámolok a halakról, most a karácsonyi füstölt pisztráng és lazacról fogok írni.
Mivel a héten a Tesco inkább kidobta, mint leakciózta a halat, így a héten a fagyasztóból dolgoztam.
Nálunk most kicsit korábban lesz a karácsony, előre hoztuk 23-ra, így épp ideje volt, hogy előkészítsem a nap fénypontjait.
Mivel karácsonykor füstölt lazacnak és pisztrángnak lenni kell, amikor alkalmas darabokat találok, elkezdek gyűjtögetni. Így esett, hogy most csak előkaptam a fagyasztóból egy méretes darab lazac filét és néhány pisztrángot.

Elkészítettem hozzá a sót- nagy szemű tengeri sót használok- verhetetlen beszerzési forrás a Lidl, hozzáreszeltem két citrom héját, tekertem hozzá színes borsot, és egy marék porcukorral alaposan elkevertem.

A lazacot egy akkora edénybe tettem, amit épp pontosan kitölt, alája jó vastagon szórtam a fűszeres sóból, a     bőrös felével felfelé belefektettem, bőven betakartam a sóval, nehogy megfázzon, egy fólia darabbal letakartam, és egy dobozos tejjel lenyomtattam.
Mivel a pisztrángok elég méretesek voltak, őket egy sütőtepsibe fektettem, hasukat megtömtem sóval, alájuk, föléjük bőven ment só, majd egy deszkával lenyomtatva, lesúlyozva őket is félre tettem.
Ez volt tegnap, ma átforgattam őket, ami eddig alul volt, az felülre került, a só jó lucskosra ázott, visszaraktam a súlyokat, most várakoznak.
Holnap folyt. köv...

2012. december 15., szombat

Köszönöm! 2012 Upgrade

Végre- végre eljutottam oda, hogy tudtam fotót hozni, ugyanis a suszter cipője lyukas- nyekereg a nyomtatóm, elfogyott a vastagpapír, technikai szünet volt, kerestem a gép kábelét, hogy le tudjam tölteni a fotókat.

És akkor itt a nyeremény, egy doboz bonbon, hasonlatos ehhez, ez hétfőn már az új gazdájához utazik, és egy, színben teljesen passzoló fülcsi, a Yellow Raven felajánlásával.


Remélem, a fénykép meghozza a játékos kedveteket, eddig mindösszesen ketten jelentkeztetek.
Hogy túl bonyolult volt-e a játék kiírás, vagy általános érdektelenség miatt, esetleg nem a képernyő előtt töltitek az időt, nem tudom.

Még mindig van időtök jelentkezni, ha nagy gondot okoz a facebookon lájkolni, és nekem elküldeni, esetleg nincs facebook profilotok, akkor eltekintek tőle, a Yellow Raven-el egyeztetve.


Volt még némi mézeskalács sütés, és két mézesházikó is.





2012. december 11., kedd

Köszönöm! 2012

Kicsit lassan indult nálam a karácsonyi készülődés, és nem is ért utol a karácsonyi hangulat. Mégis, Vancától megjött a kedvem.

Így, az év vége felé megint elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.
Hálás lehetek a sok támogatásért, a sok segítségért, amit a közvetlen környezetemtől kapok.
Hálás lehetek a tágabb ismerőseimért, barátaimért, akik a bajban is velem vannak.
Hálás lehetek azoknak az idegeneknek, akik a különféle ügyintézéseim során ismeretlenül, mégis sok empátiával fordultak felém, és segítőkészséget, jó szándékot, emberséget kaptam.
Hálás lehetek, hogy a sok nyomorúság között mégis melegben, jóllakottan és viszonylag egészségesen írhatom meg ezt a bejegyzést.
Hálás vagyok a barátságos környezetért, aminek köszönhetően Ember elevickél a vállalkozás útvesztőiben., mindeközben újabb két évig kapja az infúziót. Tök ingyen!

Hálás vagyok a csodálatos családomért, testvéreinkért, szüleimért, és a még csodálatosabb gyerekemért.

És hálás vagyok Értetek, akik rendszeresen visszajártok hozzám, Értetek, akiket lassan a barátaimnak érzek.
Értetek, akik közül már néhányotokkal túl vagyunk a virtuális kapcsolaton, akikhez már van név, és néhány esetben már arc is.
És végül, de nem utolsó sorban, Andiért, aki a tavalyi nyertest szállította hozzám, és akivel azóta egy csodálatos barátság bontakozott ki, a való világban is!
Úgyhogy meghirdetem az idei Köszönöm akciót, ezúttal a Yellow Raven támogatásával.

És hogy mit lehet nyerni?

Egyelőre annyit árulok el, hogy egy doboz kézműves bonbont, és némi kézműves ékszert :D

Az idei játékszabályokat kicsit módosítom, elkerülendő a tavalyi fiaskót, amikor is az első nyertes szart rá jelentkezni, többedik felszólításra is, azóta se láttam a színét se :(
Na, de a második nyertes, hát azért már megérte.

Mit kell tenned?

Iratkozz fel december 18 éjfélig rendszeres olvasómnak ( ha még nem vagy az :D) és hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél, lájkold, és oszd meg a facebookon a Yellow Raven oldalát, és a megosztás linkjét küld el nekem a blog ügyeletes címére.

Sorsolás 2012. 12. 19 -én, 18. 30- kor.

A bal oldali oldalsávban megtalálod a Yellow Raven aktuális játékát is, még nem késő ott is részt venni, olvasd el a játékszabályokat és még bekerülhetsz abba a kalapba is!

Fotó, majd ezután valamikor:D


2012. december 5., szerda

Takarékosan

Mivel időm van, sűrűn járkálok a városban, és vadászom az akciókat, az olcsó dolgokat.
Miután a nyár végén a Tesco-ban felújították a halas pultot, egy csomó finomság jelent meg rajta. Óh, anyám, a mennyek kapuja nyílik meg nekem, lehet nyálcsorgatni és tanulni.
Sőt, rájöttem, hogy mivel kis város, kevés munka, kevés pénz, bizony, nem nagyon viszik a cuccot. Időnként megállít egy nagy piros 50%-os tábla, sőt, még 70 %-os is akad.
Na, ilyenkor aztán igen- igen kedvező számok vannak a kis táblácskán :D Miután már visszatérő vásárló vagyok, a srácok néha megsúgják, mikor várható a 70-es tábla :D
Így esett, hogy a fagyasztómat kicsit át kellett pakolni, és új, nagy fiókot kinevezni halasnak. Időnként tilápia filé, arany durbincs, garnéla- különböző méretben, bébipolip és tintahal, tengeri süllő és barramundi akad a horogra. A kagylókat még nem sikerült beemelni a repertoárban, de az az én agyi fixációm, nem a Tesco sara. Remélem egyszer eljön a kagylók ideje is, egyelőre gyűjtögetem a bátorságot.


Néha elgondolkodom, hogy vajon bűnös vagyok-e pazarlás vétkében, mert ilyen extra kajákat eszünk amikor kilóg a fenekünk a nadrágból. Aztán megállapítom, hogy nem, mert ha disznóhúst zabálnánk, az sem lenne olcsóbb. Továbbá, mi nagyon keveset eszünk mennyiségre, tehát míg más családoknál egy kiló hús meg se kottyan egy ebédre, mi 3-4-szer is eszünk belőle. Mivel sok időm van, és eléggé jó élelmiszer ismerettel rendelkezem, sokat járok "vadászni". Lassan már teljes áron nem is akarok semmit sem megvenni, kimondottan vadászom a lejáratközeli cuccost.
Kopp- kopp, még nem fáztam rá, soha. Hallgatok az ösztöneimre, ha bármilyen jó áron van, de összeugrik a gyomrom, és nem indul meg a nyálelválasztásom, soha nem veszem meg.
Soha nem veszek feldolgozott élelmiszert, csak és kizárólag alapanyagot. Azt meg megfelelő konyhatechnológiával kiváló kajává változtatom, és úgy gondolom, hogy kevesebb kárt okozok ezzel, mintha mindenféle adalékanyaggal, ízfokozóval, tartósítószerrel teletömött, emberi fogyasztásra alkalmatlan ipari hulladékkal etetném a családom.

Úgyhogy nálunk hónapok óta kicsit átalakult a konyha, hetente legalább egyszer hal van a menün. Sertéshús már csak a karácsonyi töltött káposztához várakozik a fagyon. Van helyette sokféle hal, csirke, pulyka, nyúl.
Ember nem tiltakozik, imádja a halakat, meg a könnyű húsféléket. Azt hiszem, az egészségi állapota miatt is ráfér, ha hanyagolom a nehezebb kajákat.


Tegnap is ócsó nap volt, mondjuk, csak egy arany durbincs várt már rám, pedig az igen- igen finom jószág, evvan, de volt helyette tengeri süllő, igen baráti, 1300 Ft/ kg áron. Hoztam belőle 3 db-ot, nem volt egészen egy kiló.
Mivel még tengeri süllőt nem ettünk, elkezdtem azon meditálni, mi is legyen belőle?

Szétnéztem a kamrában, és hűtőben, aztán alkottam valamit.

Először is lepikkelyeztem egy süllőt, besóztam a hasát, és citromot facsartam bele.

 Közben meghámoztam három krumplit, közepes vastagságú szeletekre vágtam, és picit előfőztem sós vízben. Mostanában jártam úgy párszor, hogy a rakott krumpli nem puhult meg egy óra alatt sem a sütőben.

Kis darabka kolozsvári szalonnát összekockáztam, kiolvasztottam, jó arasznyi maradék póréhagymát felkarikáztam, rádobtam, kis olívával felturbóztam, ment rá két pici cikk fokhagyma, meg szeletekre vágott csiperke gomba. Borsot tekertem rá, hagytam, hogy a gomba kieressze a levét.
Sózni nem sóztam, mert dekkolt a hűtőben egy dobozban pár deka maradék feta sajt, azt tettem hozzá, jól beleolvadt. 
Végül tekertem rá csilipelyhet, és felöntöttem egy doboz tejszínnel, megszórtam kis vágott petrezselyemmel
Az időközben elkészült krumplit leszűrtem, egy jénait kivajaztam, a krumplit beleterítettem:

 Rákanalaztam a gombás- tejszínes mártást

 Végül ráfektettem a halacskát, kis vajat morzsoltam a bőrére, és a hasába.
 190 C és 30 perc után:
Tányéron már nem sikerült fotózni, eszméletlen gyorsan elpárolgott! A krumpli valami szenzációs lett, Ember karácsonyra visszatapsolta :D

A halacska nagyon finom volt, úgyhogy ezután bármikor meghívom ebédre :D

Ha jól átgondolom, a tejszín kivételével minden nagyon- nagyon olcsó volt, mindent leárazva vettem, igaz, kicsit sok volt a maszatolás, de megérte a végeredmény, fejedelmi vacsi volt.

És hogy Valinak se maradjak adósa a válasszal, az óriás garnélák még mindig várakoznak, kiderült, Újpasi nem igazán kedveli a tenger gyümölcseit. Hála Istennek, több marad nekünk.
Amúgy jó étvágya van, de inkább flekken, sült kacsa, töltött káposzta vonalon :D
Úgyhogy alig várom, hogy Zs. haza jöjjön, hogy csilis-mézes garnélát együnk. Megenném én magamban is, de pofátlanságnak érzem, hogy kihagyjam a gyerekemet a garnélás buliból, mikor ő is imádja.

Nehéz az anyák sorsa!