2011. március 27., vasárnap

Lazac 3.0

Kicsit el havazódtam, főleg, hogy kinyitották a játszóterem:D ki sem látszom a sok teendőből. De a kert fele bevetve, a másik fele felásva!

De azért a füstölést megejtettem, akkor, amikor esedékes volt, a lazac egy kicsit hőkezelődőtt, hát bambultam, na! Mellette meg kutyát etettem macskával. De mégsem, Dömi megúszta, a lazac meg jó lesz így is, el fog fogyni.

A pisztráng meg valami isteni lett!



A füst pont nem látszik, a szemem, majd az ízlelőbimbóim azért érezték.


A pisztráng pedig vacsora lett.




És hogy a mai nap se teljen el hiába:

Előtte...



Utána...


Végül...



Amíg nincs melóm, jutányos áron halfüstölést és kárpitozást vállalok!

2011. március 23., szerda

Híd

Még januárban elromlott a kávégépem, kénytelen- kelletlen visszatért a kotyogó.

Gyűrtem, gyűrtük, kínoztuk.

Két hete betévedtem a város egyik ócsó boltjába, és azt hittem, hogy instant kávé van a dobozba, vettem két doboz kávét. Na igen, el kéne olvasni az oldalán levő bötüt :D


Espresso darálású, olasz kávé volt benne, mint kiderült felbontás után.

Két napig meditáltam, hogy vissza kéne vinni a bontatlan dobozt. Áhh, egyszer élünk felkiáltással maradt. Pedig csak cikinek éreztem.

Pénteken nagy ráérésemben két év után felmentem a Vaterára, és kicsit szétnéztem ott. És mi jött velem szembe? Na mi?
Hát egy kis egyszerű karos espresso gép! Pont olyan, mint amilyen már egyszer volt, és nagyon bevált. Csak áldozatául esett Ember automata gép iránti vágyának.

Bejelöltem aukciófigyelésre, meg kérdezősködtem kicsit az eladótól még péntek éjjel. Aztán szombaton válaszolt, elfogadható árat mondott. Emberrel összenéztünk, akár meg is vehetjük. Vasárnap reggel kómásan kitámolyogtam a konyhába, főztem egy kotyogós kávét, bekapcsoltam a gépet, szokásos e-mail vizslatás, hoppá, fél órán belül lejár.
Akkor licitáljunk!
Ésssssss igen! Megnyertem! Az enyém!
Postával együtt 6 500 Ft.

Hétfőn befizettem az eladó számlájára, és kedden tízkor megállt a postás autó a ház előtt.

Még hogy nincsenek tudatalatti döntések!

Ezért vettem két hete megfelelő darálású kávét tévedésből!


Kocka! Jöhetsz kávézni! Végre megint rendes kávéval tudok szolgálni!

És hogy miért híd a címe?
Hát azóta felmegyek néha a Vaterára, nem mintha akarnék venni valamit, csak nézelődök, és két nap alatt többet tanultam, mint tíz év alatt.

Csak ámulok- és bámulok, mi mindent próbálnak eladni az emberek, például házi süteményt, díszített mézeskalácsot, lekvárt.

És igen, anyám! Lemegyek hídba, hogy az a szúrós folyton növő, számtalanszor sok munkát adó bokorfajta, minek ki irthatatlan gyökeréből minduntalan új hajtás bújik elő, ami félig lebontotta a támfalamat, amivel tizenegy éve elkeseredetten küzdök, de még mindig nyerésre áll, annak a bokornak a termése khm, hogy is mondjam, hogy ne legyek vulgáris drága táplálékkiegészítő, immunerősítő, megy mittudomén milyen haszos!

A kép innen.






Áhhhh, anyám! Lemegyek hídba! Komolyan!

2011. március 14., hétfő

Aranyhal

Vagy valami ilyesmi.

Szombaton délutánra hazaért Zs. is, kihasználva a hosszú hétvégét. Még akkor expressz kiautóztunk Anyáékhoz, szegény Tati úgy várta már az unokáját. Legyen meg néki az Ő akarata szerint.

Így viszont felszabadult a tegnapi nap teljesen.
Zs. keresett valamit, így megfűzött, hogy sétáljak vele a Tesco-ig. Mostanában nagyon ritkán járok, ugye, válság, meg pénzhiány, meg úgy egyáltalán.
Pikk-pakk megnézte, amit keresett, nem talált, csavarogjunk be a Tesco-ba. Úgyis valami sajt féle kéne itthonra.
Ugye, kis város, kis Tesco, kis kínálat, a halpult csak csütörtöktől vasárnapig van nyitva. Nem állt senki előtte, a szokásos körök közepette, odapillantottam.
És lecövekeltem eléje, lévén, nem volt eladó a pultban. Kisebb várakozás után előkerült az eladó, és én a magamévá tettem két lazac derék darabot, és némi pisztrángot.

Találós kérdés, hány a pisztráng :D


Annyira örültem, hogy a só ki is ment a fejemből. Kissé pánikszerűen hagytuk el a Tesco-t, mint aki nem biztos abban, hogy nem változtatják meg az árakat, addig, amíg a pénztárhoz ér. A lazac kilója 1 079 Ft volt, a pisztráng a hihetetlen 809 Ft-os áron került kifizetésre.

Írtam már a lazac pácolásról, füstölésről, adós vagyok a karácsonyi lazac és pisztráng füstöléssel.

A tavalyelőtt könnyű dolgom volt, pácoltam a lazacot, és a szalonnával együtt lett megfüstölve, akkor ígértem, hogy kipróbálom a pisztrángot is.

A tavaly az anyagi helyzetünk okán a malac visítás elmaradt, de karácsony előtt sikerült beújítani kis lazacot. Szokásos módon pácolásra került, de nekem nagyon hiányzott a füst íze róla. Kattogott az agyam, aztán zseniális ötletem támadt. Nekünk két grill alkalmatosságunk van, az egyik négyszögletes, kiválóan alkalmas kürtős kalács sütésére, de most nem azt sütünk, a másik kerek kis grill kályha. Hmmm, talán a wok fedele jó lehet rá. Nem baj, hogy december volt, ki lehet bírni pár percet az udvaron. Kértem pár marék forgácsot a barátnőmtől, és egyik este csináltam egy kis tüzet a grillben. Amikor a fa már jól égett, és volt parázs, lefojtottam a nedves forgáccsal, és a lazac darabokat a bőrös felületükkel ráraktam a grill rácsára, és az egész cuccot befedtem a wok fedelével. Öt perc múlva ellenőriztem, hiszen nem akartam a lazacot sütni, csak azt akartam, hogy jó füstös aromája legyen. Újabb öt percre visszafedtem, teljesen jól alakult.
Amíg arra vártam, hogy kész legyen, eszembe jutott, hogy van pisztráng a fagyasztóban, és gyorsan bevágtam a mikróba olvasztásra. SOS pisztráng füstölés is legyen, legfeljebb Axel jót vacsizik.
A lazacot kivettem, a pisztrángot betettem, befedtem, és ott hagytuk.
A lazacot áttöröltem papírtörlővel, és felakasztottam a kamrába. A pisztráng kicsit több időt töltött a grillben a füstben. De a hagyományos füstölt pisztráng állaga amúgy is hőkezelt.
Jelentem, a kísérlet abszolút sikeres volt, a lazac egyszerűen tökéletes, a pisztráng meg hát, hogy is mondjam, hiányolta az előkészületet, úgymint a fűszeres sóban való két napos tartózkodást. Kicsit vizenyős volt a húsa, biztos nem tett neki jót a fagyasztóból mikróba, expressz füstre kerülés.

Na, de vissza az aranyhalakhoz. Hazaértünk, és rájöttem, hogy a nagyszemű, kristályos tengeri sót elfelejtettem megnézni a Tesco-ban, itthon van egy bontott doboz, de túl sok a hal. Eldőlt, hogy a pisztrángokból hármat ugyanúgy bepácolok, mint a lazacot, a többit testvériesen elosztjuk Zs.-val.

Délután Zs. ment a barátjához, győzködött, kísérjem el a belvárosba, meg keressek sót. Hát, elsétáltam vele, csavarogtunk, de só, az nem volt, se a Spar-ban, se a kis Tesco-ban.

A tegnap volt összesen vagy tíz km a lábamban, haza vonszoltam magam, és neki láttam az aranyhalak feldolgozásának.
Lefiléztem a lazacot, befűszereztem a rendelkezésre álló nagyszemű sót kis színes borssal, citromhéjjal, és bepakoltam egy dobozba a lazacra, a többit feltöltöttem sima durva sóval. A pisztrángok hasüregébe került egy kis fűszeres só, és lerétegeztem sima durva sóval. Mentek a hűtőbe.
















Ma megnéztem, lucskosra ázott a só, a pisztrángokat megforgattam, a tetejére megint száraz sót öntöttem, holnap kiszedem, lemosom őket, és mennek egy napra pihenni a kamrába. Füstölés valószínűleg szerdán lesz.
És


És hogy bebizonyítsam, ufó a macskám, rakok be egy fürdős képet, és jelentem, nem ette meg a lazac leeső alkatrészeit.

Biztos nem volt konzerv szaga.

2011. március 8., kedd

RA 8

Tegnap megvolt a hatodik infúziós kezelés, ami a protokoll szerint a 20-ik hetet jelöli.
Különleges segítőként tegnap rám is hárultak feladatok.

A reggeli szokásos rutin, a vérvétel, kérdőív, csavarszámlálás mind megszokott módon történt. Csavarok száma még mindig jelentős, de ez most különlegesen nem túl nagy baj, közeledik a 24-ik hét, amikor is, az eredmények függvényében, reményeink szerint a kutatásvezető átállítja a gyógyszerezést. Mert hogy a javulás lassú. Lassúbb, mint kellene. Tehát az elkövetkező négy hét arról fog szólni, hogy minél rosszabbak legyenek az eredmények. Mondjuk, van mód rá, elég lesz tíz nappal korábban visszamenni alkalomszerűen dolgozni, a stressz és a megterhelés majd megteszi a magáét. Az elmúlt időszakban megpróbált visszamenni, önkéntes alapon, saját magát ellenőrizve, hogy bírná-e, de két hét alatt kudarcot vallott, nagyon durván visszaesett. Látszott is a "csavarok" számán. Ez van, ebből kell gazdálkodni.
A következő infúzió előtt újra készülnek majd röntgen felvételek, el ne felejtsük, hogy 31-én be kell menni a papírokért.

A délután szokásos módon telt, hazaértünk, és beájult az ágyba.

És mivel tegnap volt a jelenés, nem mondjuk huszadikán, elkerülhetetlen volt a para átadása:




Ezek a mi paraszolvenciáink.

El kell mondanom, hatalmas sikerük volt.

Tegnap a kórházban eszméletlen nagy forgalom volt, és mindenki a virágokat csodálta.




Kicsit megmelengette a szívem!

2011. március 4., péntek

Szerelem

Mondtam már, hogy elvarázsolsz? Ha csak meglátlak, izgatottan dobogni kezd a szívem, hogy maradj meg nekem, senki ne nézzen rád. Ne szólj senkihez, én, én vagyok akire vársz!

Ne légy hűtlen, ne nézz más ember fiára, hiszen csak én, én tudlak igazán értékelni. Azonnal a magaménak akarlak tudni, nem akarom, hogy mással menj haza!

Jól van, így kell elfordulni másoktól. Várd csak meg, amíg megérkezem.

Az enyém vagy!

Nehéz az út, míg haza érkezem veled, vágyam egyre csak fokozódik, engedd, hogy érezzelek, hogy tudjam, velem vagy. Csak velem. Érezzem bársonyos, selymes bőröd hűvös tapintását, ó bárcsak otthon lehetnénk. Te meg én!

Illatod, akár egy téli reggel. Hűvös és tiszta. Régi emlékek tolulnak számra, az izgalomtól kiszáradt a szám, végignyalom, és elemi vágyat érzek, hogy beléd harapjak, érezzem kicsorduló nedveid, marcangol a vágy, mely oly perzselő, talán soha nem érzek többé ilyet. Izgalomba hoz, ahogy nedvesen csillogsz, több rétegű tömör gyönyör,tiszta izom, kis édes zsír a bőr alatt, imádni való édes semmiség, és mégis, a világmindenség.

Hát van ettől szebb dolog a világon?


2011. március 2., szerda

Gastro

Hogy ne csak mindig a nyígás legyen, meg a panaszkodás.
Olvasom Maimoninál, hogy gyors reggeli, ebéd, vacsora recepteket vár.

Van erről egy jó kis szaftos történetem. Még amikor egy négy csillagos szálloda konyháján nyomtam az ipart, a vezetőség fejébe vette, hogy fellendíti az étterem forgalmát. Ennek keretében vendég szakácsokat hívott és tematikus vacsora esteket szervezett.

Egyik alkalommal Sri Lanka tiszteletbeli magyarországi konzulja volt a vendégszakács, aki civilben orvos, és elkötelezett ínyenc, aki kiválóan tud főzni és nagyon szépen beszél magyarul.

Kellőképpen lázban égett a vezetőség, hogy milyen illusztris vendéget várunk, a főrecepciós, a szálloda igazgató és a londiner a bejárattal szemben stratégiai pozíciót foglalva, lankadatlan figyelemmel tekintett a bejárati ajtóra, és várta a kedves vendéget.

Mi odabenn végeztük a szokásos napi dolgainkat, amikor megszólalt a csengő a gazdasági bejáratnál. Mivel nem volt gazdasági portás, minden csengetésre a konyhából ment ki valaki. Séf úr kezei épp szabadok voltak, kinyitott. Kis alacsony, barna férfi volt a kapuban. Bemutatkozott, hogy ő a Dr.XX YY WW és bepakolná a konyhába azokat amit hozott. Idő értesíteni a vezetőséget nem volt, azonnal mindenki segített a cuccot behordani, lepakoltunk.
Próbáltuk neki mondani, hogy kívülről kerülje meg a szállodát, és a bejáraton menjen be, már várják, de ő ragaszkodott, hogy a hátsó, sötét, levegőtlen személyzeti folyosón keresztül közelíti meg a recepciót.

Nagyon vicces volt, ahogy a vezetőség meredten nézi a bejárati ajtót, hátulról meg jön egy kis barna fickó, rózsaszín nyelvvel, és mindenáron kezet akar rázni velük.

A hímsovinizmusról, etikettről meg csak egy halvány szösszenet- a recepció vezető behozta újra a konyhába, és bemutatott mindenkit. Kivéve engem. Véleménye szerint én kis senki, és ráadásul nő vagyok, engem nem kell. Hogy velem is fog dolgozni, hogy tudnia kell a nevem, ha meg akar kérni valamire, az szerinte lényegtelen. Kis cuki volt a fickó, otthagyta a recepció vezetőt, odajött hozzám, és bemutatkozott külön nekem.

Na, de a lényeg, a lényeg, csináltunk egy csomó különleges indonéz- indiai- ceyloni kaját, hozott egy rakat fűszert, különleges teákat, akkor láttam először kardamomot, csillagánizst. Másnap nagylelkűen ránk hagyományozta az egész rakomány különleges fűszerét, teáját.

Volt egy köret, étel, ami nekem nagyon tetszett, és eszméletlen finom volt.
Egyszerűen kockákra vágott krumplit sós, szerecsendiós tejben főzött meg. Mártásos és szaftos volt.

Itthon egyszer megpróbáltam elkészíteni, simán gázon nem lehet, leég a tej. A nagy konyhákon megszokott gőzzel fűtött üstben lehet, ott nem olyan magas a hőfok.

De csak nem hagyott nyugodni, és kitaláltam a magam verzióját.
Hajában főtt krumplit pucolás után karikákra vágom, kevés vajat melegítek serpenyőben, beleszórom a krumpli karikákat, felöntöm annyi tejszínnel, hogy ellepje, sózom, szerecsendióval ízesítem, és addig forralom, amíg a tejszín nagy részét beissza a krumpli, de még mártásos állagú.

Azóta a család nagy kedvence, nem egy diétás falat, de sültekhez remekül megy, és néha belefér a büdzsébe. Ünnepi asztalon mindenképpen helye van.

Meg ha különlegesség, akkor főztünk egy izgi desszertet is, valójában édesített tojáskocsonya, karamellel bevont tepsiben sütve, kiborítva, a tetején csurgott a karamell.

Séf úr ugyanakkor érdekes felfedezést tett. Rozmaringos kézzel bekapott egy falat tojáskocsonyát- eszméletlen finom volt. Utána feltettük étlapra, úgy, hogy pici őrölt rozmaringot szórtunk a tányérra, arra borítottuk a karamelles tojáskocsonyát, így a vendégek soha nem jöttek rá, mitől volt különlegesen finom a desszert.

Néha jó a nagy pillanatok részese lenni.

2011. március 1., kedd

Nem történik semmi különös, kicsit magamra hagyottnak érzem magam, bújom az álláshirdetéseket, küldtem már önéletrajzot, amire nagyon gyorsan megkaptam az elutasító választ. Evvan.

Közösen hoztunk egy nagyon nehéz döntést.

A családi tanács úgy döntött, ha belátható időn belül itt, a városban, vagy a környéken nem találok munkát, akkor kénytelenek leszünk elmenni a munka után.

Ez a környék halott. Nem tudom, a világ boldogabbik felén élő bloggerek hogy látják, hol tart a válság, de én azt gondolom, itt, a szűken vett környéken javában tart. Nem látok semmi változásra irányuló jelet.

Sok időm van, elég sokat kellett mennem az elmúlt napokban, és sok emberrel találkoztam.
Saját külön bejáratú statisztikám azt mutatja, hogy olyan emberrel nem találkoztam , akinek a családjában ne lenne legalább egy tartósan munkanélküli. Olyanokkal találkozom rendszeresen, akik arról panaszkodnak, hogy semmi, az ég világán semmi munkalehetőség nincs.

Valahol hihetetlen számomra, hogy a mai világban nincs szükség a munkánkra, munkámra. Hogy csak 45 kilós, 18 éves, sokdiplomás, 10 év gyakorlattal rendelkező munkavállalóra van igény.
A középosztály mint olyan megszűnt, két véglet van: a segélyért sorban állók- rengetegen, és a nagyon jól élők picinyke kis szelete.
A segély, hát hogy is mondjam: eddig soha nem kellett megtapasztalnom, hogy merre nyílik az ajtó. Most meg, miután sikeresen levizsgáztunk, azonnal megszűnt minden ellátásunk, maradt a segély.
Hordákba verődve megleptük a PH szociális irodáját, és ott szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a mi esetünkben például 70 eFt. sok. Túl sok. Hármunkra.
De van olyan ismerős, aki önkormányzati bérlakásban- úgymond fecskeházban lakik, kötelező lakás előtakarékossággal, piaci bérleti díjjal, a párja hivatásos tűzoltó, nettó 100e Ft környékén, a kifizetni való 80 körül. Vagy a másik, gyessel,családi pótlékkal, két picivel, négyen.

Látok olyant is, ahol a pénz folyik ki világgá. Ahol a "dolgozók" kétségbeesetten próbálják igazolni a saját létjogosultságukat. Látok közalkalmazottakat, köztisztviselőket, akik sikertelenül imitálják a lázas munkát, kényelmesen ülnek a saját asztaluknál, és a leltári szám a fülükben fityeg. Mindeközben öt forintot nem ér a munkájuk, és még azt is szarul végzik.
Látok olyant, hogy a huszadik fénymásolóra pályáznak, mert erre lehet, és meg is nyerik. Ahol töménytelen pénz ömlik ki az ablakon. Látom az állam ezer fejű gorgó szörnyét.
Nem látom a kéziféket. Nem látom az önnön megszorítást.
Nekem már nincs lyuk a nadrágszíjon. Már nem tudok honnan lecsípni.

Mondanám, hogy mindent elvállalok, de a kulimunkára túlképzett vagyok és az sincs, sokan vannak képzetlenek, a végzettségemnek megfelelőekre, már ami akad, a kamu főiskolát végzetteket veszik fel. Van két, viszonylag keresett képzettségem,nyelvtudásom, sok gyakorlatom, és mégsem férek bele sehová se.

Volt ötletem vállalkozásra, még tavaly előtt. Aztán a válság azt is ellehetetlenítette.

Szeretném látni a fényt az alagút végén.