Különleges segítőként tegnap rám is hárultak feladatok.
A reggeli szokásos rutin, a vérvétel, kérdőív, csavarszámlálás mind megszokott módon történt. Csavarok száma még mindig jelentős, de ez most különlegesen nem túl nagy baj, közeledik a 24-ik hét, amikor is, az eredmények függvényében, reményeink szerint a kutatásvezető átállítja a gyógyszerezést. Mert hogy a javulás lassú. Lassúbb, mint kellene. Tehát az elkövetkező négy hét arról fog szólni, hogy minél rosszabbak legyenek az eredmények. Mondjuk, van mód rá, elég lesz tíz nappal korábban visszamenni alkalomszerűen dolgozni, a stressz és a megterhelés majd megteszi a magáét. Az elmúlt időszakban megpróbált visszamenni, önkéntes alapon, saját magát ellenőrizve, hogy bírná-e, de két hét alatt kudarcot vallott, nagyon durván visszaesett. Látszott is a "csavarok" számán. Ez van, ebből kell gazdálkodni.
A következő infúzió előtt újra készülnek majd röntgen felvételek, el ne felejtsük, hogy 31-én be kell menni a papírokért.
A délután szokásos módon telt, hazaértünk, és beájult az ágyba.
És mivel tegnap volt a jelenés, nem mondjuk huszadikán, elkerülhetetlen volt a para átadása:
Ezek a mi paraszolvenciáink.
El kell mondanom, hatalmas sikerük volt.
Tegnap a kórházban eszméletlen nagy forgalom volt, és mindenki a virágokat csodálta.
Kicsit megmelengette a szívem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése