2011. szeptember 15., csütörtök

Szívemből szólt

Kedves blogbarátnőm, Andi írása, nagyon megérintett.

Olvassátok ti is!

2011. szeptember 13., kedd

Munkanap

Mármint Embernek, egy év táppénz után.


Kiváncsi vagyok, hogy bírja?

Mindegy, ha tetszik, vagy nem, ha bírja vagy nem, mennie kell dolgozni.

A rendelkezésre álló táppénz elfogyott, muszáj menni.

És még nincs itthon :(
Aggódom!

2011. szeptember 10., szombat

Befőzés

Mióta megszűnt a munka, visszatértem kedvenc őszi foglalatosságaimhoz.
Mi máshoz, mint a befőzéshez.

A kert már romokban hever, ott nem sok alapanyagot találok.

Van egy néni, akihez járok heti 2-3 nap, egy-egy órát, tőlünk nem messze, a lakótelepen lakik. Reggelit csinálok neki, és utána sétálunk.

Mivel kimozdulok, így olyan helyekre járok, ahová amúgy biztos nem indulnék el.
Így jutottam el a lakótelepi kispiacra, ott is egy zöldségeshez.

Mindegyre benézek,és olyan kincseket találok, mint a kicsit hibás, kicsit fonnyadt kápia paprika.
Horror, 50 Ft/ kg áron :D

Hazacipeltem belőle két-két kilót a héten, meg érik a mogyoró, tele van a fák alja, abból is egy jó csomót.

Mivel befőttes üveggel csehül állok, így a paprika zöme, darálás után ment a fagyasztóba, miután a múlt héten leolvasztottam, és csináltam benne egy kis helyet.

Majd lesz belőle zakuszka, most már minden rendelkezésre áll itthon hozzá.

Tegnap a zöldségesnél már szemeztem a befőző paradicsommal, de nem nagyon akarózott cipelni.

Ma szerencsém volt, Ember értem jött kocsival, átsétáltunk a piacra, és szemre vételeztem a paradicsom kínálatot.

Kétféle volt, a hagyományos- az nem hozott izgalomba-, de a másik, a San Marzano, az elvarázsolt, és hangosan kiabált, vigyél haza!!

Volt egy ládában valamennyi, kicsit foltos, de használható, és rákérdeztem az eladónál, miután egész héten nála vásároltam, hogy ha elviszem az összeset, kapok-e mennyiségi kedvezményt?

Naná, hogy kaptam!

Hat és fél kiló San Marzano paradicsomért fizettem 400 Ft-ot, és vettem még hozzá egy kiló 50 Ft-os kápia paprikát.

A paradicsomlé főzést, nálunk Anyukám vállalja, így rám csak a paradicsommártás főzése hárul.

Szeretem nagyon, ha van nyáron eltéve, mert akkor egész év folyamán csak előkapok egy üveggel, és a kifőtt tésztára öntöm, vagy pizzára kenem.

Az eddigieket egy saját recept alapján főztem, finom, finom, csak rettentő sok a macera vele.

Olvastam Alíznál egy ketchup receptet, a leírás alapján jónak tűnt.

Hazajöttem, és nekiestem a paradicsomnak, egyből dupla adaggal indítottam, persze, nem is én lettem volna, ha nem módosítok a recepten.
A módosítás abban állt, hogy az előírt paprika és hagyma helyett csak a fele mennyiséget tettem bele, és a fűszerezésnél kicsit elszabadult a fantáziám.

Nálam a következő recept született:
4 kg paradicsom félbe vágva, vagy negyedelve,
8 kápia paprika
5 közepes hagyma
6 cikk fokhagyma
5 szem szekfűbors
kevés örölt chili
evőkanálnyi reszelt citromhéj,
teáskanálnyi őrölt fahéj
nagyszemű tengeri só

Kb 4 deci vízzel ezeket feltettem, és teljesen puhára főztem.

Itt kellett volna lepasszírozni, amit én nem igazán szeretek, elfárad a kezem, mire a drót szűrőn átpasszírozom.

Gondoltam egy merészet, és nagyot, elővettem a turmixot, és leturmixoltam, majd a turmixolt cuccost passzíroztam.
Utolsó turmixba beletettem egy nagy marék lila bazsalikomot, és azzal együtt turmixoltam.

De már akkor azon gondolkodtam, hogy a maradék két kiló valamennyi paradicsomot már nyersen leturmixolom, a hozzá járó hagyma, a paprika, a fokhagyma kíséretében.

Gondolatot tett követett, azt külön lábasba fel is raktam a tűzhelyre.
Ezt már nem fűszereztem, az előző egy kissé túl fűszeres lett, mivel a szegfűborsot egészben csak bele dobtam, akkor még úgy gondoltam, a passzírozáskor majd előkerül. Hát a turmix megoldotta, csak intenzív volt az íze nagyon.
Csak sót tettem a második adagba, egy keveset.

Hát, ez még sokkal hamarabb megfőtt, fövés után újra forgott kicsit a turmixban, és azt is átküldtem a drót szűrőn.

Isteni selymes, krémes alapot kaptam, sokkal jobb, mint csak passzírozva!
Arról nem beszélve, mennyivel könnyebb.
A hat kiló paradicsom, plusz a kb másfél kiló kápia után maradt kb fél marék mag és héj a szűrőben!

Hát, így a paradicsomszezon végére én is feltaláltam a tutit. :D

Mivel nincs kedvem ott állni, órákon keresztül a tűzhely mellett, így a fazekat elmostam, és beleöntöttem kb fél deci- jelen esetben citromízű kukorica csíra olajat.
Oliva olajjal biztos még finomabb lenne, de égen- földön nem találtam meg az oliva olajamat a kamrában. Lehet, felcsomagoltam Zs-nak azt az üveget, amire emlékeztem, hogy van.
A bontott üvegben csak pár csepp volt, sajnos.
Aztán bele borítottam a lepasszírozott paradicsomot, adtam hozzá egy kevés cukrot, löttyintésnyi almaecetet, és alá gyújtottam.

Mivel van egy kevés olaj benne, így nem kell kavargatni, nem akar leégni.

Időnként arra járok, belekavarok, jelenleg ketchup állaga van, de még forralom valameddig, hogy mártás sűrűségű legyen.

Isteni íze és illata van, gondolkodom rajta, hogy vacsorára főzök egy kis tésztát, és megkóstolom azzal is.

Hogy a San Marzano paradicsom, vagy a technológia miatt, de eddig ez a legjobb állagú mártás, amit valaha főztem!

Egyelőre fotók nincsenek, higgyétek el nekem bemondásra, hogy fantasztikus lett :D

2011. szeptember 5., hétfő

Sült galamb, avagy tyúk a fazékba

Ma reggel épp Andival cseteltem, mikor csöng a telefonom.

Ica barátnőm hívott, hogy baleset történt.
Lement a kertbe, ruhát teregetni, a kakas megtámadta, valamivel le akarta ütni, helyette egy tyúkot talált telibe.
Gyorsan elvágta a nyakát, de indulnia kell Pestre, nincs ideje rá, hogy megkopassza.

Ha SOS elindulok, még otthon találom, menjek, hozzam el, pucoljam fel, ne vesszen kárba.

Gyorsan felöltöztem, elszaladtam, rohanva hazarobogtam és megcsináltam.


Nekünk kettőnknek kicsi is elég, ezért kétfelé osztottam.




Mivel olyan étvágygerjesztő volt, nem tudtam megállni, hogy ne főzzek egy kis húslevest.
Felszaladtam, kiszedtem egy kis répát, petrezselyem gyökér volt még a tavalyról a fagyasztóban, és gyorsan felraktam a levest.




Valamikor hív Ember, hogy nemsokára jön haza, kell-e valami.
Hát, egy darab zeller.

Na, mit hozott?

Három petrezselyem gyökeret. :D



A nyaka, egyik szárnya, a lábai, a feje, a háta és a püspökfalat, a zúza és a szív ment a fazékba, a melle, a két combja, másik szárnya ment a fagyasztóba.



És végre- végre készen, grízgaluskával!




Karácsonyra pont jó lesz.





Így esett, hogy egy tyúk beleesett a fazekamba.

Olyan igazi, házi, hájas falusi tyúk.

2011. szeptember 3., szombat

Aranyhal újratöltve

Látom, sokan keresnek rá a pisztráng- lazac füstölés fogalomra, és úgy találnak ide.

Az aranyhalas bejegyzésemben részletesen leírtam a műveletet, azóta sokszor megismételtem.

Néhány kiegészítést tennék:

Nagy szemű, kristályos tengeri só beszerzésére találtam egy verhetetlen forrást: LIDL
Vigyázat, kétféle van, finom, és darabos.
Na, a darabost kell választani :D Az a csúcs, hogy mindösszesen 139 Ft/ kg.

Füstölésre nagyon bevált a frissen vágott meggyfaág, némi levéllel :D

Akinek a környezetében van Tesco, nézze meg a halas pult nyitva tartásának idejét. Ha olyan szerencsés, hogy szűkített a nyitva tartás, utolsó nap érdemes arra járni, általában 50 % kedvezménnyel értékesítik zárás előtt a megmaradt halakat.





Jó hangya módjára- lásd La Fontaine Tücsök és hangya meséje- már boldog tulajdonosa vagyok néhány füstölt pisztráng és lazac derék darabnak, amik a mélyhűtőben várják a karácsonyt.


Most meg kotrok vissza a paradicsommártás passzírozásához, meg a körte befőtt befejezéséhez.

Kamrára lassan kikerül a MEGTELT tábla

2011. szeptember 2., péntek

Életjel

Könyvelő irodai meló kifújt, egy hét alatt kellett volna beletanulni a munkaügy- bérszámfejtés- egyszeres könyvvitel rejtelmeibe, full egyedül, deklaráltan nem voltak hajlandóak betanítani. Még minimálbérért, vagy ingyen se.
Pont.

Nem találtunk emberileg, folyton azt éreztem, hogy kommunikációs zsákutcában kavargok, és nincs irányjelző tábla se.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Viszont tanultam egy csomó dolgot, például azt, hogy soha semmikor többet a más munkáját nem viszem be a főnökhöz ellenőrzésre, csak a magamét.

Meg még azt, hogy a személyiségemet soha ne akarjam feladni.
És hogy soha többet ne legyek szervilis.


Rájöttem, hogy a mostani helyzetben a motivációs levelemben le kell írni, olyan apróságokat, hogy milyen programokat használtam, mert a vállalatirányítási rendszerek ma divatban vannak, és ilyen apróságokkal is ki lehet tűnni a tömegből.

Nekem meg van ezekkel gyakorlatom dögivel.

A múlt héten át is írtam a motivációs levelem, és egy nagyon fontos apróság még, hogy soha ne küldjetek önéletrajzot, motivációs levelet word formátumban, töltsetek le, mondjuk egy Primo PDF progit ingyen a netről, és mentsétek el az anyagot PDF-ben. Az olyan profinak tűnik, és nem tud belepiszkálni Jolánka, akinek a helyére esetleg keresik az embert.

Az átírt motivációs levelem, meg a PDF-ben mentett dokumentumok eredményeként már volt is kapás, legalább eljutottam az interjúig.


A kert siralmas, kiszáradt, vagy kiszáradó félben van, de azért akad munka.

Tegnap vagy hat kiló padlizsánnal küzdöttem, kivételesen, ez most boltból volt, a héten őszibarackot főztem be, de a befőttes üvegek mind elfogytak, a barack nagyja üvegben, a többin sikerült a nagyjából túladni, így is két leszakadt ág bánja a rekordtermést.

Még vár rám egy vödör szilva Anyától- ebből tepsis szilvalekvár lesz, egy szatyor körte a barátnőmtől, némi pritamin- és kápia paprika, zakuszkát kéne főzni, de nincs mibe belerakni, így összedarálom, megy a fagyasztóba, mondjuk, cipőkanállal.

Majd megfőzöm máskor a zakuszkát.

Ja, még fagyasztót kellene olvasztani, hosszú még a hétvége!


Időközben volt egy aranylakodalom- a szüleimé, egy ezüstlakodalom- a bátyáméké, és egy fergeteges buli Tardoson, koncertekkel, sörrel, állat jó hangulattal, ahonnan a legjobbkor kellett hazajönni, mert az utolsó busz 20.52- kor eljött.

Jövőre sátor, bogrács, két nap tuti, augusztus végén.



A tortát nem én csináltam, olyan is volt, amilyennek kinéz :D