2011. december 23., péntek

Köszönöm! 4.0 Nyeremény átadás

Sokszor érzem úgy, hogy vannak olyan emberek, akikkel első pillanatban talál a szó, akik olyanok, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy mégis csak szerencsés korban élek, és szerencsés vagyok, mert létezik internet, hogy meg is tudom fizetni, mert így sok olyan emberrel tudok megismerkedni, akikkel az internet előtti időben esélyem sem lett volna találkozni.

Mint tudjátok, másodjára sikerült nyertest hirdetnem.
És nagy- nagy örömömre a szerencsés nyertes Mazsolla lett, így hosszas szervezés után összehoztuk a személyes átvételt.

És eljött az a nap, mikor minden akadály elhárult a személyes találkozó elől, amikor elindultak végre! Jött természetesen Mazsi, nagynénje, Andi, a hálátlan sofőr pozíciót Andi fia, Toma töltötte be, és elkísérte őket Vivi, Toma barátnője.
Kis telefonos segítség után végre megérkeztek, és úgy üdvözöltük egymást, mint rég nem látott barátot.


Csodálatos embereket ismertünk meg, első pillanattól fesztelenek voltak, imádnivaló vendégek, kiket öröm volt vendégül látni.

Lánykám is hazajött hétvégére, mivel egy korosztály, azonnal egymásra találtak Mazsival és Tomáékkal, aminek végtelenül örültem.

Látni kellett volna bennünket, ahogyan csiripelve, nevetgélve, be nem állt a szánk. Némi bemelegítés után nekiestünk egy késői reggelinek, kedves vendégeimet öröm volt etetni, minden ízlett nekik, sőt, Andi még hősiesen megkóstolta a füstölt lazacot is, melyet kis gonoszságból kimondottan neki vettem elő, mivel nem szereti a lazacot :D


Aztán hirtelen felindulásból megtörtént a nyereményátvétel, Mazsi nagyon örült mindennek. Úgy örvendezett, mint egy gyerek!
Valami miatt a fotók mind homályosak lettek, de higgyétek el, mindenki elégedett volt.
Mazsi és Andi elmondása szerint a másik csomag is nagyon jó helyre kerül- került, egyedülanya négy gyerekkel.
Pont valami ilyenre gondoltam.

Kaptunk ám mi is ajándékot, finom narancs- és grapefruitlekvárt, szekszárdi bort, extra kávét!
Nagyon köszönjük!


Nem rettentünk meg az esőtől, és 1 óra környékén felkerekedtünk, és futólépésben végig nyargaltunk a történelmi belvároson. Kicsit fényképezkedtünk a belvárosban, de az idő egyre rosszabb lett, az esernyőink csődöt mondtak.





Félúton aztán túl sok lett a jeges szél, egyre erősödő eső, és hazafelé vettük az irányt.

Addigra Ember is hazaért, közben a csirke is lassan elkészült a sütőben, megittuk a maradék páleszt, ebédeltünk és nehéz búcsút vettünk egymástól.


Nagyon szép napot töltöttünk együtt, Andival megegyeztünk egy nyári IHB buliban, amikor várhatóan sokkal jobb- és több időnk lesz.

És igen, Andi, nekünk egy hét sem lenne elég idő együtt, nem fogyna el a mondanivalónk!

Úgyhogy Mazsi, Andi, Toma, Vivi nyáron visszavárunk!

2011. december 19., hétfő

Nyertem!

Adventi játékban az idén nem volt hiány, és végre megtört a jég!

Játszottam Lencsilánynál és nyertem!



A teákat nem volt időm fotózni, a hétvégén megérkezett lánykám egy szülinapi puszira, és villámgyorsan le is nyúlta őket :D
A szép fülcsik kiváló ajándékok lesznek barátnőm lánykáinak, titkon reménykedtem, hogy megnyerhetem nekik, és lám, sikerült.

Lencsilány segítségét külön köszönöm, első szóra elvállalta, így, ismeretlenül, hogy beszerzi, és postára adja a régen vágyott, nagyon kívánt új bonbon formáimat.
Az ő segítségének köszönhetően hozzájutottam nem egy, nem kettő, nem három, hanem négy új formához!




Lencsilány! Köszönöm nagyon szépen az utánajárást, a macerát!

Külön köszönöm Emőkének, hogy felhívta a figyelmemet erre a lehetőségre, és hogy ő is első segítségkérő e-mailre azonnal tanácsokkal látott el, és velem együtt kereste a megoldást!

2011. december 9., péntek

Vigaszdíj

Kedveskéim!

Ti, akik velem játszottatok, továbbá Emőke- Te is :D, kérlek, írjatok egy e-mailt a blog szolgálatos e-mail címére, és mailen küldöm a vigaszdíjat.
Ami tulajdonképpen a nyertesem meglepetés ajándéka, amit ő, és az általa választott megajándékozott a maga fizikai valójában fog megkapni, ti elektronikus formában juttok hozzá.:D
Remélem tetszeni fog.

Mivel ezen a hétvégén nem tudunk találkozni Mazsival, minden akaratunk ellenére, egyelőre elnapoltuk a személyes átvételt, a jövő hét végére. De nem szeretném, ha kifúrná az oldalatok a kíváncsiság, ezért nem várjuk meg, míg Mazsi átveszi.

Tehát, mindenki, aki játszott velem itt, az írjon nekem!

Ja, és ez a 100-ik bejegyzés :D

2011. december 6., kedd

Mikulás! 2.0

Kész van a narancslekvár!

De még vár a dermedésre, még kicsit folyós.

Közben meg csináltam bonbont, most konyak felhasználásához találtam ki egy csokikrémet, amit megbolondítottam konyakkal, belekanalaztam a bonbonformában lévő csokira, és amikor a krém kicsit megszilárdult, mokkáskanálnyi narancslekvárt kanalaztam rá, mivel még lágy volt, simára terült a krém tetején.

Holnapra maradt a talpazás, egyelőre talp nélkül kóstoltam, nekem nagyon ízlik.

A tegnapi bejegyzésben túltengtek a fotók, így ehhez most nincs.

Pedig csak lusta vagyok az adatkábelt előtúrni :D

Közben meg azon gondolkodom, hogy mi a túró van a bloggerrel.
Ha rendszeres olvasónak feliratkozom néhány helyre, miért nem látom az irányítópulton a friss bejegyzéseket?

Aztán, ha olyan helyen akarok kommentelni, ahol be van állítva a szóellenőrzés, nem akar a nyavalyás felismerni.

Basszus, eddig soha nem volt gondom a bloggerrel, erre most már egy ideje kínlódom.


Ha valakinek van tuti tippje, ne tartsa magába!

2011. december 5., hétfő

Mikulás!

Szeretem a narancsot.
Egy valamit szeretek még jobban!
A sok narancsot!

A vödrös narancsot meg pláne szeretem.
Most nem Spar, hanem Lidl ajándékozott meg, vasárnap bezsákmányoltam két vödör narancsot.
A narancs méltó felhasználására találták ki a narancslekvárt.
Sok receptet átolvastam, végül Limaránál megtaláltam a számomra ideálisat.
Nálam most dupla adag, 14 narancs- és 4 citromból készül.

Legelőször folyó, forró víz alatt egyenként elsikáltam őket.
Mivel nagylelkű volt a Lidl, -nem rázták meg a vödröt- így én is nagylelkű voltam a hámozásnál. Nem beszélve arról, hogy a narancs héja nagyon ragaszkodott. Az elsőt megpróbáltam hagyományosan hámozni, aztán áttértem a séfek által használt hámozási módra.

Először zöldséghámozóval, könnyű kézzel, vékonyan lehámoztam a narancsokat, citromokat, úgy, hogy minél kevesebb kerüljön a fehér bundából a narancshéjra.

Majd éles késsel körbevágtam a félkopasz narancsokat, az esetlegesen a fehér héjon maradó narancsrészeket úgyis kirágtam kidobás előtt :D






Így előkészítve a narancsot, a kész lekvár picit kesernyés lesz, én pont azt szeretem benne :D
Ha valaki nem szereti a kesernyés narancsízt, elkerülheti, ha "kifilézi" a narancsot.
Mutatom:





Ugyanígy bántam el két citrommal is, a másik kettőnek csak a levét csavartam a narancsra.

Végül a vékonyan lehámozott narancs- és citromhéjat vágtam vékony csíkokra, és összekevertem a narancshússal. Ez fogja adni a testet a lekvárban, a többi úgyis péppé fő.





Végül megmértem, és ugyanannyi vízzel felöntöttem, bepakoltam a kamrába.




Ma, miután hazaértem, felforraltam, és húsz percig főztem.


Újra kb 22 óra kamrapihenés, majd holnap megmérem, ugyanannyi cukorral kb harminc perc alatt készre főzöm.

Tisztára mosott üvegekbe forrón szedem, majd fejre állítom, és kb. 10 percenként oda- vissza forgatom, hogy a narancshéj egyenletesen oszoljon el a dermedés során.

Végső fotót, majd holnap :D

Ja, hogy Miki?

Hát nem holnap lesz?

2011. december 1., csütörtök

Köszönöm! Upgrade

Mivel az első sorsolás nem vezetett eredményre, a nyertesem mind ezidáig nem jelentkezett, többszöri felhívásra sem, így újra sorsoltam.

Remélem az előző fiaskó nem ismétlődik meg, és végre egy boldog, elégedett nyertes veszi fel velem a kapcsolatot, haladéktalanul.

És akkor az újabb sorsolás:

A maradék 22 cetli, melyet véletlenül nem dobtam ki:

Közjegyzővel nem szolgálhatok, meg kell elégednetek Ember pártatlanságával, miközben megkeveri:


Aztán megfogja a szerencsés nyertes cetlijét:



És íme a NYERTES:


Kicsit tisztábban:




Gratulálunk!


A blog oldalsávjában ott a szolgálati e-mail cím, oda várok egy örömködő levélkét!

De előtte jöhet egy komment is, hogy mindenkinek nyilvánvalóvá váljon, hogy végre sikerült nyertest hirdetnem.


Nem hiába a blog főcíme: Új év, Új élet, Új remények!

Hahó!

Tzsike!

Sajnos, ez a fránya óra ketyeg.

Értékes időnk fogy.

Az advent már csak lassan három hét.

A posta meg lassú!


Jelentkezz kérlek!

Ma este nyolcig.