2012. december 19., szerda

Sorsolás!

Mivel úgy adódott, hogy nem leszek itthon este, így gyorsan le is zártam a játékot, és a random.org segítségével sorsoltam.
A kommentek időrendi sorrendjében írtalak fel benneteket, mindösszesen négyen játszottatok velem.

És akkor nyomtam egy gombot, és tádám:
A nyertes Sütis néne!!

A magam és a Yellow Raven nevében sok szeretettel gratulálunk, és várok egy örömködő emilkét a blog szolgálatos címére!

Köszönöm a játékot!

2012. december 18., kedd

Aranyhal folytatás...

Ma jött el az a nap, amikor a halacskáim füstre kerültek!

Még tegnap kivettem őket a sóból, lemostam, és máig a kamrában száradtak.

Kis viszontagság után felkapaszkodtam a kertbe, és vágtam némi meggyfa ágat, egyúttal a nyuszikáimnak is hoztam vastagabb ágat, rágófának.
Plusz a metszés is letudva :D

Szokásos módon begyújtottam a már sokszor megénekelt kerek kis grillkályhát, és türelmesen vártam, hogy leégjen a tűz, már csak némi parázs maradjon.
Addig metszőollóval arasznyi darabokra vágtam a meggyágakat, tettem- vettem, melegedtem.

Amikor már csak parázs volt,telepakoltam a tűzteret a nyirkos meggyágakkal, és mivel a lazacnak nem kell hőkezelődnie, ő ugrott elsőként a rácsra, bőrös felével lefelé.

Gyorsan lefedtem, de nem mentem messzire, csak füst ízű kell legyen, nem szabad hőkezelődnie.
A kis grill meg csak eregette a füstöt:
Kb öt perc után levettem a fedőt, belenéztem, a halacskát megfordítottam, és újra lefedtem.

Újabb öt perc után késznek nyilvánítottam.
Időközben a tűztérbe rakott ágak kicsit kiszáradtak, némelyiket már kóstolgatta a tűz. Pont eljött a pisztrángok ideje, nekik ugyanis a lazaccal ellentétben pont kell egy kicsit hőkezelődni.

Bőszen pöfékelt tovább a grill, én már kellő füstös aromával rendelkezem :D


Kb 6-8 perc után fedő le, rács mindenestől le, a meggyágak már nem csak füstöltek, gyorsan újabb nedves ágat rápakoltam, a rácsot visszatéve megforgattam a pisztrángokat, a bőrük kicsit megpirult, hurrá, fedő vissza.

A közepén levő két nagyobb pisztráng már elkészült, őket kimenekítettem, a többit átrendeztem a rácson, újabb öt perc, kész.


Most holnapig mindenki megy a hűvös kamrába, majd holnap letörlöm őket, most még kicsit kaparósan erős a füstszag, a lazacot kénytelen voltam megkóstolni, egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hidegben.


Jelentem, isteni!

Alig bírtam abba hagyni az evését :D

Játék!

Ma éjfélig még jelentkezhettek!


Hahó!

Ébresztő!

Tik- Tak! Tik- Tak!

2012. december 16., vasárnap

Aranyhal újra

Mivel megígértem Lizinek, hogy beszámolok a halakról, most a karácsonyi füstölt pisztráng és lazacról fogok írni.
Mivel a héten a Tesco inkább kidobta, mint leakciózta a halat, így a héten a fagyasztóból dolgoztam.
Nálunk most kicsit korábban lesz a karácsony, előre hoztuk 23-ra, így épp ideje volt, hogy előkészítsem a nap fénypontjait.
Mivel karácsonykor füstölt lazacnak és pisztrángnak lenni kell, amikor alkalmas darabokat találok, elkezdek gyűjtögetni. Így esett, hogy most csak előkaptam a fagyasztóból egy méretes darab lazac filét és néhány pisztrángot.

Elkészítettem hozzá a sót- nagy szemű tengeri sót használok- verhetetlen beszerzési forrás a Lidl, hozzáreszeltem két citrom héját, tekertem hozzá színes borsot, és egy marék porcukorral alaposan elkevertem.

A lazacot egy akkora edénybe tettem, amit épp pontosan kitölt, alája jó vastagon szórtam a fűszeres sóból, a     bőrös felével felfelé belefektettem, bőven betakartam a sóval, nehogy megfázzon, egy fólia darabbal letakartam, és egy dobozos tejjel lenyomtattam.
Mivel a pisztrángok elég méretesek voltak, őket egy sütőtepsibe fektettem, hasukat megtömtem sóval, alájuk, föléjük bőven ment só, majd egy deszkával lenyomtatva, lesúlyozva őket is félre tettem.
Ez volt tegnap, ma átforgattam őket, ami eddig alul volt, az felülre került, a só jó lucskosra ázott, visszaraktam a súlyokat, most várakoznak.
Holnap folyt. köv...

2012. december 15., szombat

Köszönöm! 2012 Upgrade

Végre- végre eljutottam oda, hogy tudtam fotót hozni, ugyanis a suszter cipője lyukas- nyekereg a nyomtatóm, elfogyott a vastagpapír, technikai szünet volt, kerestem a gép kábelét, hogy le tudjam tölteni a fotókat.

És akkor itt a nyeremény, egy doboz bonbon, hasonlatos ehhez, ez hétfőn már az új gazdájához utazik, és egy, színben teljesen passzoló fülcsi, a Yellow Raven felajánlásával.


Remélem, a fénykép meghozza a játékos kedveteket, eddig mindösszesen ketten jelentkeztetek.
Hogy túl bonyolult volt-e a játék kiírás, vagy általános érdektelenség miatt, esetleg nem a képernyő előtt töltitek az időt, nem tudom.

Még mindig van időtök jelentkezni, ha nagy gondot okoz a facebookon lájkolni, és nekem elküldeni, esetleg nincs facebook profilotok, akkor eltekintek tőle, a Yellow Raven-el egyeztetve.


Volt még némi mézeskalács sütés, és két mézesházikó is.





2012. december 11., kedd

Köszönöm! 2012

Kicsit lassan indult nálam a karácsonyi készülődés, és nem is ért utol a karácsonyi hangulat. Mégis, Vancától megjött a kedvem.

Így, az év vége felé megint elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindenért lehetek hálás.
Hálás lehetek a sok támogatásért, a sok segítségért, amit a közvetlen környezetemtől kapok.
Hálás lehetek a tágabb ismerőseimért, barátaimért, akik a bajban is velem vannak.
Hálás lehetek azoknak az idegeneknek, akik a különféle ügyintézéseim során ismeretlenül, mégis sok empátiával fordultak felém, és segítőkészséget, jó szándékot, emberséget kaptam.
Hálás lehetek, hogy a sok nyomorúság között mégis melegben, jóllakottan és viszonylag egészségesen írhatom meg ezt a bejegyzést.
Hálás vagyok a barátságos környezetért, aminek köszönhetően Ember elevickél a vállalkozás útvesztőiben., mindeközben újabb két évig kapja az infúziót. Tök ingyen!

Hálás vagyok a csodálatos családomért, testvéreinkért, szüleimért, és a még csodálatosabb gyerekemért.

És hálás vagyok Értetek, akik rendszeresen visszajártok hozzám, Értetek, akiket lassan a barátaimnak érzek.
Értetek, akik közül már néhányotokkal túl vagyunk a virtuális kapcsolaton, akikhez már van név, és néhány esetben már arc is.
És végül, de nem utolsó sorban, Andiért, aki a tavalyi nyertest szállította hozzám, és akivel azóta egy csodálatos barátság bontakozott ki, a való világban is!
Úgyhogy meghirdetem az idei Köszönöm akciót, ezúttal a Yellow Raven támogatásával.

És hogy mit lehet nyerni?

Egyelőre annyit árulok el, hogy egy doboz kézműves bonbont, és némi kézműves ékszert :D

Az idei játékszabályokat kicsit módosítom, elkerülendő a tavalyi fiaskót, amikor is az első nyertes szart rá jelentkezni, többedik felszólításra is, azóta se láttam a színét se :(
Na, de a második nyertes, hát azért már megérte.

Mit kell tenned?

Iratkozz fel december 18 éjfélig rendszeres olvasómnak ( ha még nem vagy az :D) és hagyj egy kommentet ennél a bejegyzésnél, lájkold, és oszd meg a facebookon a Yellow Raven oldalát, és a megosztás linkjét küld el nekem a blog ügyeletes címére.

Sorsolás 2012. 12. 19 -én, 18. 30- kor.

A bal oldali oldalsávban megtalálod a Yellow Raven aktuális játékát is, még nem késő ott is részt venni, olvasd el a játékszabályokat és még bekerülhetsz abba a kalapba is!

Fotó, majd ezután valamikor:D


2012. december 5., szerda

Takarékosan

Mivel időm van, sűrűn járkálok a városban, és vadászom az akciókat, az olcsó dolgokat.
Miután a nyár végén a Tesco-ban felújították a halas pultot, egy csomó finomság jelent meg rajta. Óh, anyám, a mennyek kapuja nyílik meg nekem, lehet nyálcsorgatni és tanulni.
Sőt, rájöttem, hogy mivel kis város, kevés munka, kevés pénz, bizony, nem nagyon viszik a cuccot. Időnként megállít egy nagy piros 50%-os tábla, sőt, még 70 %-os is akad.
Na, ilyenkor aztán igen- igen kedvező számok vannak a kis táblácskán :D Miután már visszatérő vásárló vagyok, a srácok néha megsúgják, mikor várható a 70-es tábla :D
Így esett, hogy a fagyasztómat kicsit át kellett pakolni, és új, nagy fiókot kinevezni halasnak. Időnként tilápia filé, arany durbincs, garnéla- különböző méretben, bébipolip és tintahal, tengeri süllő és barramundi akad a horogra. A kagylókat még nem sikerült beemelni a repertoárban, de az az én agyi fixációm, nem a Tesco sara. Remélem egyszer eljön a kagylók ideje is, egyelőre gyűjtögetem a bátorságot.


Néha elgondolkodom, hogy vajon bűnös vagyok-e pazarlás vétkében, mert ilyen extra kajákat eszünk amikor kilóg a fenekünk a nadrágból. Aztán megállapítom, hogy nem, mert ha disznóhúst zabálnánk, az sem lenne olcsóbb. Továbbá, mi nagyon keveset eszünk mennyiségre, tehát míg más családoknál egy kiló hús meg se kottyan egy ebédre, mi 3-4-szer is eszünk belőle. Mivel sok időm van, és eléggé jó élelmiszer ismerettel rendelkezem, sokat járok "vadászni". Lassan már teljes áron nem is akarok semmit sem megvenni, kimondottan vadászom a lejáratközeli cuccost.
Kopp- kopp, még nem fáztam rá, soha. Hallgatok az ösztöneimre, ha bármilyen jó áron van, de összeugrik a gyomrom, és nem indul meg a nyálelválasztásom, soha nem veszem meg.
Soha nem veszek feldolgozott élelmiszert, csak és kizárólag alapanyagot. Azt meg megfelelő konyhatechnológiával kiváló kajává változtatom, és úgy gondolom, hogy kevesebb kárt okozok ezzel, mintha mindenféle adalékanyaggal, ízfokozóval, tartósítószerrel teletömött, emberi fogyasztásra alkalmatlan ipari hulladékkal etetném a családom.

Úgyhogy nálunk hónapok óta kicsit átalakult a konyha, hetente legalább egyszer hal van a menün. Sertéshús már csak a karácsonyi töltött káposztához várakozik a fagyon. Van helyette sokféle hal, csirke, pulyka, nyúl.
Ember nem tiltakozik, imádja a halakat, meg a könnyű húsféléket. Azt hiszem, az egészségi állapota miatt is ráfér, ha hanyagolom a nehezebb kajákat.


Tegnap is ócsó nap volt, mondjuk, csak egy arany durbincs várt már rám, pedig az igen- igen finom jószág, evvan, de volt helyette tengeri süllő, igen baráti, 1300 Ft/ kg áron. Hoztam belőle 3 db-ot, nem volt egészen egy kiló.
Mivel még tengeri süllőt nem ettünk, elkezdtem azon meditálni, mi is legyen belőle?

Szétnéztem a kamrában, és hűtőben, aztán alkottam valamit.

Először is lepikkelyeztem egy süllőt, besóztam a hasát, és citromot facsartam bele.

 Közben meghámoztam három krumplit, közepes vastagságú szeletekre vágtam, és picit előfőztem sós vízben. Mostanában jártam úgy párszor, hogy a rakott krumpli nem puhult meg egy óra alatt sem a sütőben.

Kis darabka kolozsvári szalonnát összekockáztam, kiolvasztottam, jó arasznyi maradék póréhagymát felkarikáztam, rádobtam, kis olívával felturbóztam, ment rá két pici cikk fokhagyma, meg szeletekre vágott csiperke gomba. Borsot tekertem rá, hagytam, hogy a gomba kieressze a levét.
Sózni nem sóztam, mert dekkolt a hűtőben egy dobozban pár deka maradék feta sajt, azt tettem hozzá, jól beleolvadt. 
Végül tekertem rá csilipelyhet, és felöntöttem egy doboz tejszínnel, megszórtam kis vágott petrezselyemmel
Az időközben elkészült krumplit leszűrtem, egy jénait kivajaztam, a krumplit beleterítettem:

 Rákanalaztam a gombás- tejszínes mártást

 Végül ráfektettem a halacskát, kis vajat morzsoltam a bőrére, és a hasába.
 190 C és 30 perc után:
Tányéron már nem sikerült fotózni, eszméletlen gyorsan elpárolgott! A krumpli valami szenzációs lett, Ember karácsonyra visszatapsolta :D

A halacska nagyon finom volt, úgyhogy ezután bármikor meghívom ebédre :D

Ha jól átgondolom, a tejszín kivételével minden nagyon- nagyon olcsó volt, mindent leárazva vettem, igaz, kicsit sok volt a maszatolás, de megérte a végeredmény, fejedelmi vacsi volt.

És hogy Valinak se maradjak adósa a válasszal, az óriás garnélák még mindig várakoznak, kiderült, Újpasi nem igazán kedveli a tenger gyümölcseit. Hála Istennek, több marad nekünk.
Amúgy jó étvágya van, de inkább flekken, sült kacsa, töltött káposzta vonalon :D
Úgyhogy alig várom, hogy Zs. haza jöjjön, hogy csilis-mézes garnélát együnk. Megenném én magamban is, de pofátlanságnak érzem, hogy kihagyjam a gyerekemet a garnélás buliból, mikor ő is imádja.

Nehéz az anyák sorsa!

2012. október 3., szerda

Szép az élet...



Szép az élet sálálá....

Főleg, ha a Tesco nem ismeri a garnéla méretezését.:D

Nekem megfelelt, megvan a lagzi egyik fogása...

2012. szeptember 10., hétfő

Zakuszka


Régi adósságomat ezzel a bejegyzéssel szeretném törleszteni.

Már régen meg kellett volna írni ezt a bejegyzést, de képes beszámolót akartam hozni, most jött össze.
Most már egyre elfogadhatóbb a piacokon a pritamin, vagy a kápia paprika ára, ehhez az kell.
Mivel nagyon árérzékeny vagyok, ilyen tájt sűrűn járok piacra, illetve a jobb zöldségesek leértékelt áruját is szemre vételezem, és ahogy az említett paprikák ára eléri az ingerküszöbömet, máris megkezdődik nekem a zakuszka szezon.
Ehhez kimondottan jó a kicsit fonnyadt paprika, annyival kevesebb vizet kell elpárologtatni belőle :D

Akkor itt a recept:
1 liter olaj,
1 kg tisztított, darált hagyma,
3 kg tisztított, darált piros pritamin vagy kápia paprika,
3 kg főtt, darált fejtett bab,
kb két liter házi, sűrű, édes paradicsomlé.
só, őrölt bors, babérlevél.
Nálam most felezett mennyiségből készült, és a hagyma a fagyasztóból jött, tavasszal sok hagymát sajnáltam kidobni, így lepárolva kis helyen elfért a fagyasztóban.
Én, régi vendéglátós beidegződés alapján mindig úgy dolgozom, hogy mindent előre elkészítek, és kézhez rakok, majd csak utána kezdem el főzni.

Az egész az üvegek előkészítésével kezdődött, a biztonság kedvéért a tisztán elpakolt üvegeket áthajtom egy  magas hőmérsékletű mosogatáson a mosogatógépben.

A megtisztított paprikát húsdarálón megdaráltam,

amúgy a hagyma lenne az első,

 a főtt, fejtett babbal folytattam, majd elővettem a paradicsomlevet, kinyitottam.

Nekem ilyen ősöreg kézi hajtányom van, el is tartott egy ideig :D
Ha valakinek van elfekvőben egy elektromos daráló, és ki akarja dobni, mondja meg, mikor és hová, én összeszedem :D

Amikor minden elő van készítve, akkor nekifogok.

Az olajból megtartok kb fél decit, a többit egy vastag talpú, lehetőleg széles edénybe öntöm, ha forró, hozzáadom a darált hagymát, és megpárolom. Igazából nem kell pirítani, csak a lehető legtöbb nedvességet kell elpárologtatni belőle. Ha kész, hozzáadom a darált paprikát, és addig párolom, amíg a paprika megpuhul, és már alig van folyadék a keverékben.
Vigyázni kell, hogy nehogy leégjen, de nem szoktam folyamatosan kavarni, csak megkevergetem időnként. Most vaslapot is tettem a lábas alá, így nem volt gond vele.
Amikor jónak ítéltem, megsóztam, borsoztam, és 5 nagyobb babérlevelet beleraktam, majd hozzá adtam a darált fejtett babot.

Innen viszont folyamatosan kell kavarni, mert a fejtett babtól kenőcsös állaga lesz, könnyen leég, és elkezd pöfögni, köpködni, habár még nem túl forró az egész.

Még paradicsom nélkül.

Amikor a babkígyók elsimultak, és a keverék elérte a 80 Celsius fokot, akkor adtam hozzá a paradicsomlét.
És innentől aztán tényleg nem volt megállás, folyamatosan kell keverni, nagyon óvatosnak kell lenni, a köpködő massza igen csúnyán tud égetni.

Van, aki nem darálja meg az összes babot, az egész szemeket is hozzáadja, de nekem az a kényszerképzetem van, hogy legurul a kenyérről az egész babszem :D

Már a paradicsom is benne.

Folyamatosan kóstolgatom, ha kell, utána ízesítek, a paradicsomléből annyit használok, hogy kellemes legyen az íze, és az állagát állítom be vele.

Azt szokták mondani, addig kell főzni amíg a teteje kifényesedik, és felveti az olajat.
Én most maghőmérővel dolgoztam, nagyjából 95- 98 C foknál történik meg ez. Mivel én nem  használok tartósítószert, kell is ennyi, hogy az egész massza elérje ezt a hőmérséklet tartományt, a sterilizáció miatt.

A gázt takarékra vettem, a félre tett olajat nagyon forróra felmelegítettem,  a zakuszkát üvegbe szedtem, a tetejére két evőkanál tűzforró olajat kanalaztam és lezártam.


Ennyi kimaradt
Végül az egész ment szárazdunsztba.

Nagyjából két óra alatt az elejétől, a végéig kész lettem vele.

Még van néhány kiló pritamin paprikám feldolgozatlanul...

Nem szoktam egyszerre túl nagy mennyiségekkel dolgozni, ha kihagyhatatlan ajánlatba botlok, akkor a paprikát, mivel ez kötött igazából szezonhoz, ledarálva, nyersen szoktam fagyasztani, az év bármely szakában elővehető, és főzhető belőle zakuszka.

A fejtett babot a lidl akcióin szoktam megvenni, fagyasztott formában. Kifogástalanul megfelel a célra, és sokkal olcsóbb, mint friss babot venni.
Ha mégse lenne fejtett bab, elkészíthető szárazból is, csak a mennyiségét kell picit csökkenteni.

2012. szeptember 8., szombat

Petike és Annamária

Nekik se legyen jobb, mint nekünk :D





2012. szeptember 5., szerda

Grrrrhrhhhhhhhhhhhhhrrrrrrrrrrr

Az milyen már, hogy spenótfőzelék evés közben kiesett a tömés a fogamból?

2012. szeptember 3., hétfő

CSERE-BERE!!!!!!!!!!

Most van kis időm, rendezgettem a magokat.

Az év folyamán sokatokkal beszéltünk arról, hogy szívesen cserélgetnénk egymás között magokat.
Mivel nálam a szezon lefutott, már csak a kert takarítása maradt hátra, eljött az ideje, hogy a jövő reménységeivel foglalkozzak.
A következő fajtákból áll rendelkezésre csere mag:

Tumbling Tom Red- piros koktél- ámpolnában nevelhető

Perun- sárga körtealakú koktél- folyton növő

Goldkrone- folyton növő, narancssárga koktél, ízben eddig a dobogó legfelső fokán tanyázik, és nem csak szerintem. :D

Nagy szív- piros, folyton növő, kicsit későbbi, erdélyi házikerti fajta, nagyon nagy termésű

Nagy fodros- piros, folyton növő, erdélyi házikerti fajta, nagy termésű

Asszimetrikus szív- erdélyi házikerti fajta, folyton növő, közepes méretű, bőtermő

Szív- Berta- erdélyi származású ez is, folyton növő, közepes méretű, nagyon bőtermő, kedvező évben.

Black Prince- fekete, folyton növő, savmentes, édes, nagyon finom

Krumplilevelű- folyton növő, amerikai fajta, húsos, kicsit rózsaszínes beütésű

Paprika alakú- folyton növő, nagyon finom, ideális szószparadicsom, nagyon kevés magvú

Tehát, aki szeretne tőlem magot, az küldjön egy mailt a fernelax@gmail.com címre, az általa óhajtott fajták listájával, és postacímével, ahova várja a kis borítékot!

Terveim szerint, és ha az ég is úgy akarja, a héten postára teszem őket.

2012. augusztus 30., csütörtök

Magszedés

Nem kicsit vagyok elhavazva a héten, azt sem tudom, hogy merre kapjak, van egy csomó dolog, amiről bejegyzést akarok írni, úgyhogy hátha esténként lesz még energiám egy-egy rövid postra. Ha- ha-ha, én és a rövid postok :D

Szóval többen kérdeztétek, hogy én hogy csinálom, és sokfelé láttam, mások hogy csinálják.
Mivel anyánál már teljesen összekeveredtek a magok, az idén én próbáltam minden szaporításra érdemes, és nem hibrid fajtából magot fogni.
A magnak való paradicsomot mindig az első kötésből, az első termésekből választom ki, a lehető legnagyobb, legszebb, fajtajelleget legjobban hordozó termésekből választom ki, és ameddig lehet, szárán hagyom érni.
Miután leszedtem, ablakpárkányon még érlelem, vagyis hagyom túlérni, kicsit ellágyulni, ha lehetőségem van rá, és a paradicsom képes erre. Nem minden paradicsom puhul meg az érése során.

Majd kettévágom, vagy többe, és a kocsonyás anyagot a maggal együtt egy feliratozott edénybe nyomom, annyi vizet engedek rá, hogy ellepje, és hagyom 1-3 napot "rohadni".

Amikor a nagy hőség volt, egy nap alatt jó lett, amikor kicsit hűvösebb volt, 2-3 nap kellett.
Kicsit megerjed, a kocsonyás burok a magok körül bomlásnak indul ezalatt.
Egy kis fém teaszűrőbe öntöm, csap alatt lemosom, amíg csak a mag marad.
Miután a nagyja lecsöpögött, egy lap háztartási papírtörlőt négybe hajtottam, az aktuális fajtával feliratoztam, és a mikro tetejére tettem egy műanyag dobozba. Ott volt olyan hely, ahol napokig nem volt útban. Miután az egyik legritkább, legjobban akart magok első sorozatát Ember véletlenül kidobta. Nekem így jött ki, így volt biztonságban.
Egyszerre maximum két- három fajtával dolgoztam.

Néhány nap alatt megszáradt, a papírtörlőt kihajtogattam, majd úgy hajtogattam be, hogy az esetlegesen leváló magok se potyogjanak ki, végül kívül is feliratoztam a fajtát.






Amennyiben kellő ideig állt a vízben, és a külső, kocsonyás réteg lebomlott, illetve le tudtam mosni, akkor minden gond nélkül le lehet szedegetni, kapargatni a papírról.
Azt olvastam valahol, hogy ezt a kocsonyás réteget azért is kell leerjeszteni róla, mert csírázásgátlót tartalmaz, és ezért kelnek jól a kertben elrothadó paradicsom magjai, míg a saját fogás nem mindig.

Amit még javasoltak, és én még nem csináltam meg a magokkal, az a csávázás. Idézem a paradicsomos fórumról Frint apót:

"Csávázás. Szia, semmi különleges, a bolti sósavat (háztartási sósav)
 tízszeresére hígítod
 (ezáltal 1%-os HCl oldatod lesz)
és ezzel leöblíted a már előkészített magokat. Kontaktidő: 20-30 mp.
Aztán vízzel leöblíted, majd légszárazra szárad - kész.
A kezelés vírusölő hatású, az összes profi cég ezzel a módszerrel
 is kezeli a magokat. Frint"

A hosszú téli estéken lesz rá időm :D

2012. augusztus 29., szerda

Összegzés

Megint eltelt egy hónap, úgy, hogy egyetlen bejegyzést sem írtam.
Sajnálom, csak mennek a napok, egyik a másik után, csak azt veszem észre, hogy újra hétvége van, nem mintha számítana...

Sokáig úgy tűnt, talán menthető a kert, de ez a tartós száraz, meleg idő a takácsatka fertőzéssel súlyosbítva nem kedvezett a túlélésnek.
Termés kiesésem hatalmas, az első kötés paradicsom megérett, uborkám nem lett, paprikák, padlizsánok kínlódnak, áh, hagyjuk, feladtam.
Annyi paradicsom volt, és még van, hogy eszegetünk róla, amikor lejött egy- egy nagyobb mennyiség- értsd kiló fölött, akkor azt igyekeztem befőzni.
Most úgy állunk, hogy van 25 kis üveg paradicsommártásom, és most fő az utolsó adag.

Azért sikerült mindenből magot fogni, aki kér belőle, az írjon egy mail-t a blog szolgálatos címére, adja meg a  postázási címét, aztán kap tőlem egy kis levélkét :D

A fajtáim mind teremtek, mindeniket meg  tudtuk kóstolni, hozamokról inkább ne essen szó.
Koktélok:
Venus:
Érdekességként néhány darab lesz erkélyládában, habár az erkélyládának van jobb funkciója is, egész nyáron a bazsalikomot onnan legeltük :D

Korai, nálam az idén ez termett legkorábban, finom.

Tumbling Tom Red:
Nagyon finom, lesz jövőre is!
Remélem, a takácsatkák jövőre nem találják meg.

Cherrola:
Egynyári volt, vacak ízű, vastag héjú, repedezős, pergős.
Soha többet cherrola!

Goldkrone:
Ízben a dobogó legfelső foka jár neki, csodálatos, telt, zamatos, némi vad zöld íz, mesebeli édesség, roppanós, kellemes héj, ízbomba minden szem belőle, ahogy felrobban a számban.
Mindent tud, amit egy koktélparadicsomnak tudnia kell.
Még a mostani nyomorúságos körülmények között is igen bőtermő, csak nem szabad nagyon kacsolni, nyurga, vékony szára van.
Jövőre alig fogom kacsolni, hagyom bokrosodni.

Perun:
Mint annyiszor, most újra elmondom, csoda érdekes a perun paradicsom.
Az udvaron lévő 15 literes vakolatos vödörben nevelkedik 2 tő, most ilyen.
Sok viszontagság után, mármint a kutya folyton lelegelte, a zöld paradicsomokat leverte, most így néz ki:



A kertben érzékenynek bizonyult, ha kevésbé cudar év jön, igen bőtermő lehet, a paradicsom teljes érésben finom, kicsit kásás.
Volt összegyűlve majd egy kiló belőle, amit nem legeltem le egyenesen a száráról, azt paradicsomlének akartam, de mártás lett belőle, annyira sűrű lett. Mintha egy kicsit sápadt sárgabarack lekvár lenne, úgy néz ki.
Jövőre mindenképp lesz belőle, ugyanígy, mint most, vödörben, csak csinálok még egy goldkrone-s vödröt is.
A kertben kettő- három tő bőségesen elég, így is elég volt. Salátában jól mutat.

Étkezési paradicsomok:

Hellfrucht- már írtam róla itt, néhány tő pont elég lesz belőle, féldetermináltnak mondanám, kacsolást nem igényel, nagyjából 1.5 m magasra nőtt, karózni szükséges.
Fürtős állású, 4-8 dkg-os paradicsom nő, viszonylag ellenálló, vékony héjú, enni megfelel.

Marmande:
Ez a másik, amit jövőre nem fogok ültetni.
Teljesítményben nem éri meg, nagyon aprókat termett, mondjuk, ezt betudom az idei évnek, de annyira nem jó sem ízben, sem hozamban, hogy kínlódjak vele. Amire ajánlják, arra tökéletesen megfelel egyéb fajta,  ez kényes, érzékeny, nem éri meg.

Black Prince:

Csodálatos, lágy, zamatos, édes, savmentes, mégis ízletes paradicsom. Folyton növő, viszonylag ellenálló.
Anyának tökéletesen bejött étkezési paradicsomnak, a refluxa nem panaszkodott, ha black prince-t evett.
Mindenképp megtartjuk, és növeljük a mostani három tövet legalább 6-8-ra.

Romus:

Folyton növő, viszonylag korai. Jobb években biztosan jobban teljesít, így is ettünk róla bőven.
Mindenképpen lesz jövőre is, talán kevéssé kéne kacsolni. Inkább nyurgának mondanám, mint vaskos, erős szárúnak, jobb lesz neki bokorban, mint a kétszálas nevelés.

Deryan féle paprika alakú:

Azt hozza, amit vártunk tőle, kis különbségeket látok csak a piacival, még a mostani nyomorúságos nyáron is adtak pár szemet tövenként, az utánpótlás meg van magból.

Természetesen jövőre veletek ugyanígy.

Deryan féle rózsaszín:
Folyton növő, viszonylag nagy termésmennyiséget adott, jól megérve kicsit kásás, édeskés hússal, savtartalommal. Hosszúkás, szilva alakú paradicsomok vannak rajta, pár tő jövőre is lesz.

Deryan nagy:
Hát, hogy is mondjam, kicsit téglaszínű, determinált növekedésű, semmi különleges paradicsom, fürtős, közepes méretű bogyókkal.
Tavaszig még gondolkodom.

Befőző paradicsomok:

Krumplilevelű paradicsom:

Szegény, sínylődik rendesen, teremne ő, ha adottak lennének a feltételek.
Talán jövőre jobb lesz.

Roma VF:

Alacsony, tömött bokor, szokásos lukullusz paradicsom, semmi extra, sok termés.
Jövőre szósznak lesz belőle.
Kényes, az atkák és a kalciumhiány hamar le veri, de folyamatosan hoz új hajtásokat.

San Marzano:
Na, ezt is úgy adták el, hogy determinált.
Ezek szerint én vagyok mélynövésű, mert már régen elhagytak, és még mindig hozzák a csúcson az újabb hajtásokat.
A kalcium hiány az fokozottan jelentkezik nála, pedig locsolóvízbe is adagoltam fitohorm Ca 40-et, később levéltrágyába is, mégis sok bogyó csúcsa rothad. És meglehetősen aprók a paradicsomok.
Jövőre is lesz, aztán meglátjuk, mi a vége. Lehet, döglött meszet kéne alá tenni.

Végül a saját fajtáink.

Hát, ha ez nem lett volna, idén jóval kevesebb paradicsommártás várakozna üvegben.
És igen, több fajta, csak én látom a különbséget.
Én négyet számoltam, ebből kettő között csak én látom a különbséget.
És hogy idegen tollakkal is ékeskedjek, anyánál atkák nélkül, de aszályos nyáron ilyen csodák nőnek:
Nagy szív paradicsom

Fodros nagy paradicsom.:



Ezekből némely tövön 6-8 nagy, és rengeteg új kötés is van.

A másik két szívparadicsom fajta apróbb termésű, de ezért kárpótol a mennyiség.
A szállítást nem nagyon bírják, mi mindenféle befőzésre ezt használjuk, ez adja a tömeget, a többi csak érdekesség.

Ez konkrétan augusztus harmadikán készült fotó, és van a termés között a két apróbb szívparadicsomból is. Igaz, nem teljesen érett állapotban, mert permetezés előtt le kellett szednem őket.

Kicsit későbbiek, de idén május végén nálam elültetett, szabadföldi melegágyban kelt palánták is simán teremnek már legalább három hete, ugyan nagyon megszenvedték a körülményeket, de az első kötést simán megérlelik, és próbálkoznak újabb virágokkal.

Közben nem csak befőzés, kert volt ám, itthon volt Zs. egy hónapig, sok- sok boldog órát töltöttünk együtt, született újabb torta is, egy kicsit béna traktor:

Szívószálakkal stabilizálva dermedés előtt.

És megvan a hétvégére a következő tortarendelés, sőt, jövő hétre is akad, talán utána valóra is.

Zajlik az élet!