2013. május 26., vasárnap

Tudom, tudom....

Tudom, jóóóól eltűntem, de mindenre van mentségem :D

Persze, jó kifogás soha nem volt rossz :D
Szóval dolgozom február 11-e óta, távmunkában, itthonról, elvileg hat órában.
Gyakorlatilag több, és a távmunka sok előnye nélkül, vagyis nem én osztom be az időmet, kötött két műszak van, és egy kicsit túl is vállaltam magam.
Hja, kérem, ha egy üzlet beindul, akkor csőstűl jön a többi melléje.
Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy lassan nagyon nehezen bírom, és emiatt természetesen valami mindig hátrébb sorolódik. Jelen esetben a blog, meg hát a társadalmi életem, sajnos, azt veszem észre, hogy egyre kevesebb időm van a barátaimra, családtagjaimra.
Néha elönt a bűntudat, és akkor mindent félrehajítva ráülök a facebookra, és legalább virtuálisan ápolom  a barátságaimat. Olvasni mindenkit olvasok, a blogoszférában, akiket eddig, csak sajnos a kommentelésig ritkán jutok.
A minimenzám is működik tovább, nem hagyhatom a kosztosaimat ebek harmicadjára...
Annyi rengeteg jó kaját csináltam, csak úgy, spontán, mi van a kamrába, mit kell feldolgozni mielőtt az enyészet útjára lépne egy-egy alapanyag.
Legújabb szerelmem a szárzeller, kínai kel, rukkola.
Van egy kosztosom, aki ugyan csak két hetente egyszer eszik nálam, de neki mindig saláta a menü, éppen abból, ami a kamrában akad.
Isteni saláták lesznek szárzellerből, almából, retekből, sárgarépából, és citrusfélékből.
Csak simán csíkozom, a narancsot-grapefruitot filézem, átkeverem, a lecsöpögő levet a salátára csorgatom, olívával meglocsolom, és mindig van rajta valami fehérje- tojás, sajt, csirkemell, sonka, ami épp akad.
Egy ritmus van, kétszer van tészta, egyszer hagyományos főzelék, és kétszer valamilyen hús, amiből az egyik pénteken, hal formájában :D
Holnap sütőben sült tészta, nagyon egyszerű, kicsit előkészülök, és amíg kész lesz, van időm blogot írni.
Most írok receptet is, hátha valaki nem ismeri:
Pár évvel ezelőtt kedvenc sógoréknál hédereltünk pár napot, és legeslegkedvencebb sógornőm csinált ilyet, zacskós fixből, persze.
Nekem ízlett, de nem óhajtok zacskóból dolgozni, ezért kipróbáltam az itthoni alapanyagokból, és kiváló lett.

Úgy indul, hogy felderítőútra indultam, hogy miféle zöldségek akadnak a kamrában.
Jelen esetben padlizsánt találtam- nemrég Lidl jó áron mérte, naná, hazajött, aztán meg jól elfelejtettem...
Akadt még némi karfiol, igencsak sürgősen felhasználásra szorult, meg természetesen zellerszár. A nyár kincseiből volt még aszalt paradicsom, a Tesco meg hozzá járult az elmúlt hetekben némi mozarellával, és ultra akciós tejszínnel, és húsvét után a füstölt cuccot, kolozsvári szalonnát is igen-igen baráti áron adta.
A hűtőben is mindig akad többféle maradék sajt, dirib-darab, az is bele mehet, nem rontja el.
Szóval, a padlizsánnal kezdtem, két méretes darabot meghámoztam, egy szűrőbe raktam, és sós vízben kiszívattam a keserű levét.
A karfiolt picit előfőztem, apró rózsákra vágtam.
Egy nagy tálba öntöttem, jelen esetben egy fél kilós csomag fusilli tésztát, szárazon, kockára vágtam kb 25 dkg füstölt tarját, és az ízek gazdagítására kevés kolozsvári szalonnát. Jó lett volna póré karika is bele, de azt  elfőztem a pénteki spárgás-vargányás rizottóba.
Aprítottam bele egy fél csomagnyi zellerszárat, pici oregánót és kb 10 dkg olajba eltett szárított paradicsomot tettem bele, és szárazon összeforgattam.
A tepsit kikentem a paradicsom olajával, és beleszórtam a keveréket. Leszűrtem a padlizsánt, azt is egyenletesen elterítettem a tetején, végül az előfőzött karfiolt.
Tejet forraltam, kb kicsit több, mint fél litert, ebbe tettem sok-sok aprított petrezselymet, és egy kevés fagyasztott-aprított bazsalikomot, sóztam, és két evőkanál keményítővel besűrítettem, persze, miután a keményítőt kevés vízben csomómentesre kevertem.
Végül beleborítottam két, 0,2 l doboz 30%-kos tejszínt.
Maradék sajtokat, jelen esetben camembert, és mozzarella, darabokra tépdestem, és az egész tetejére szórtam, majd a tejes-tejszínes trutyit egyenletesen ráöntöttem.
Most már a sütőben dekkol, reményeim szerint kaptok fotót is.

Tudom, kicsit bonyolultnak hangzik, de tényleg nem az. És mivel a tészta- egyéb hozzávalók aránya a zöldségek irányába tolódik, minden esetben, szerintem tök egészséges. Arról nem beszélve, hogy mennyire finom.
Ha a trutyit beszívta a tészta, és megpuhult, majd még szórok rá egy kis reszelt sajtot, és azt rápirítom.
Ez a mennyiség brutális méret lesz végül, sztem 6-8 ember simán jóllakik vele dugig.
Van amikor brokkolival csinálom, paprikával, cukkinivel, mikor mi akad itthon.


Tortázás is megy, ugyan kicsit megritkultak, megtanultam néha nemet mondani.
Mondjuk, van olyan ember, akinek nem tudok, és nem is akarok. De a fotózás legtöbbször elmarad, így nem tudok nektek képeket mutatni.

Kert: Hát, ha május elsején kérdezik, akkor azt mondom, nem történt vele semmi...
De aztán sikerült megásni, valamikor májusban került bele zöldbab, és uborka, némi zöldhagymának való. Aztán a pünkösdi hosszú hétvégén, ami nekem extra hosszú volt, két nap szabival megfejelve, nem mintha túl sokat haladtam volna, de sikerült hétfőn a fele paradicsomot elültetni, és anya is hozott egy nagy ágyásra való  hagymapalántát, azt is elültettem- Kati!- a tied is ott van közte :D.

Ja, nem is írtam, hogy hogy jártam.
Az első paradicsom vetésem, a saját fajtáimból, amit március 10-e körül vetettem, kidöglött, hideg volt, fáztak, és sötét volt.
Ennek örömére nem is vetettem újra csak húsvét után, amikor némi kavarás eredményeképp azt gondoltam, hogy kidobtam a saját fogású magjaimat. Lógattam az orromat, egy napig, aztán ennek örömére elvetettem a tőletek származó cseremagokat. Az egészet, az összeset, mindenkiét :D.
Aztán, egy hét múlva megtaláltam a sajátjaimat.
Azokról sem akartam lemondani, ezért így alakult az idén, hogy ha jól számoltam, összesen 23 féle paradicsom van, számolatlan mennyiségben...mert természetesen az utolsó magig kikelt minden :D
Valamennyin még nem sikerült túladnom, de ma majdnem befejeztem a kert beültetését paradicsommal, padlizsánnal, meg bazsalikommal. még kellett volna fél órácska, de Géza nem várta meg, hogy befejezzem. :(
Nagyjából száz palántám maradt meg.
Ja, van még a kertben pár őszi ültetésű fokhagyma, két kicsike sor cékla, néhány mángold palánta, és a kedvencem,a gömbcukkini. Az idén viszont az istennek se jön ki a saláta, a karalábé, már háromszor újra vetettem, de semmi :(
Ami nem lesz az idén, az a borsó, ugye, mini kertben kár rá helyet vesztegetni, majd anyánál legelünk zsenge borsót, és nem lesz benne sárgarépa, ugye, a késői ásás után már nem mertem elvetni, mert attól féltem, nem kel ki. Hát pedig azóta éppen elég eső esett, de hát késő bánat.
A Katitól kapott rózsaszínű sütőtök magját pohárba vetettem, szegények, itt sínylődnek az udvaron, az ablakpárkányon...
Nekik már szerintem csak a nyuszidombon lesz helyük :D lehet, nem fognak panaszkodni, hogy trágyadombra kerülnek.

És ezzel el érkeztünk a nyufikhoz, nagyon-nagy a szerelem, változatlanul.
A törpe tenyészpárt, miután a piciket húsvétkor elkapkodták, elajándékoztam a második szomszédba, gyerekeknek, nagyon örültek neki :D A napokban várható tán ott is a gyerekáldás, mármint törpenyúléknál.

Nekem most igen sokan vannak, szülinapomra fialt két anyám, az egyik 12-t, a másik, előhasiként 10-t. A 12-es alomból egyet az anya kukázott két naposan, még a ketrecből is kidobta, a többi 11, köszöni, jól van. A másik anya is felnevelte a 10-t. Múlt hét végén választottam, most a két anya pihenőn van. Azért minden héten előfordul egy-egy szökés, hálistennek Axel nem bántja őket, sőt, szól, ha valaki kinn héderel, veri az ablakot, magas hangon ugat, ez az ugatás csak nekem szól, ha valami baj van. A hétvégén sikerült leoltani őket, remélem, a mixomatózist megússzuk, ugye, az oroszlán bajszát se cibáljuk.
Az előző alomból öt lett Béla, kettő anya- Fanni és Lujzi. Ők már várandósak, nagyjából 12 nap van még hátra, aztán meglátjuk, hogy mit látunk meg. A bélák finomak voltak, azokat is elkapkodták, alig maradt nekem valami belőlük.
A mostaniak szerintem mind bélák lesznek, így is lázas ketrecépítés volt húsvétkor is és pünkösdkor is. Mondjuk, ketrecnek való anyagot épp szereztem ingyen :D, csak a fuvarost kellett kifizetni, csak épp helyem nem lesz már túl sok nyufinak. Mondjuk, így is leeszik a fejemről a hajat, napi műsor nekem a zöld szerzés, cipelés, hordás.
Mióta nyufik vannak, egész pofátlan vagyok, oda merek menni vadidegenekhez, hogy nem-e adná nekem a zöldhulladékot- a piacon a kofák már ismernek-, mi lesz a sorsa az elbontott pavilonnak, mármint a faanyagnak, OSB-nek, egyébnek :D
A szomszédok is kiveszik a részüket, van, akinek a kert nagy része csak kaszálva van, felajánlotta, meg is forgatta, fel is takarta, nekünk csak el kellett hozni haza a kész szénát.

Ja, közben meg fészket rakott nálunk egy feketerigó pár, hagyományosan Gézának szólítjuk, ki is keltek a fiókák, most tanulnak röpülni, mivel a farktollaik igen fejletlenek még, kicsit koordinálatlan a röppálya, nem mindig oda érkeznek, ahova indultak. Axel elől ki kellett menteni párszor egy-egy fiókát, Géza-Gézáné igen hangosan fújta a riadót, ha a picik az udvaron landoltak. Szerencsére nagyon nagy állatbarát kutyunk van, nem bántja, csak megnyalogatná, meg játszana. Végül is a Gézáék jól választottak helyet, Axel kevesebb kockázatot jelent, mint ha macskák járkálnának.

Időközben Axel megchipesedett, és fény derült a fülprobléma okára is, sajnos nem lehet vele mit tenni, kapott újabb fajta antibiotikus fülcseppet, antibiotikumot szájon át, de hosszú távon sajnos, együtt kell élnünk a betegséggel, neki a fültályoggal, ami tipikus a németjuhászoknál, túl sok eszköz nem áll a rendelkezésünkre a gyógyítására. De amíg nem okoz súlyosabb bajt, a kedélye jó, nem gyengül le, addig nincs teendőnk, csak a szokásos, időnként ki kell tisztítani a pangó gennytől a külső fület, alkalomszerűen az antibiotikumos kúrát lehet ismételni, valószínű megsüketül majd arra a fülére, de attól még hosszú, viszonylag boldog kutyaéletet élhet ezzel együtt is.
Igyekszem megtenni érte, amit lehet, a boldogság, hogy sok időt töltök vele, már sokat segít. És, most, hogy tudjuk, nem ártunk vele, és a chipet is megkapta, újra mehetünk hosszú szőlős túrákra.
Újabb elfoglaltság nekem...

Na, ugye hogy volt mentségem a hosszú hallgatásra?