2014. február 17., hétfő

Bizseregnek az ujjaim...

Eddig ráültem a kezeimre, de a hétvégi napsütés és langyidő győzött, és engedtem az ujjaim bizsergésének és megnyitottam a szezont.
Egyelőre csak a lassan és körülményesen kelő és növő cuccost vetettem el, úgy mind paprikák, padlizsánok.
A paradicsommal még várnom kell.

Vetettem paprikákból: 
Táltos- régesrég lejárt, úgyhogy nagy reményeket nem fűzök hozzá,
Helga- friss, Agroseles magból- tavaly későn találtam rá az Agrosel nevezetű magokra, addig szívtam a kici ócó tescós magokkal. Végül rászántam kicsivel többet, és vettem friss Agroseles magot. Idén már nem lacafacáztam, és sárgarépából, paprikából valamint karalábéból már eleve ilyet vettem. El nem hanyagolható kérdés, hogy 5-10 g mag van egy csomagban, így már nem is olyan sok érte a 150 pénz.
Alexander pritamin-GW- tavalyi beszerzés, pár szál kell csak.
California Wonder- Lidl- na, ennek története van.

Kecskeméti Lila padlizsán: ZKI, tavalyi beszerzés.
Early Long Purple 3: Agrosel, tavalyi beszerzés
Violetta Lunga: Lidl, ha már lett kaliforniai paprika, meg miegymás :D
Elmesélem. 

Pénteken este, bevásárlás közben csak úgy, a szemem sarkából konstatáltam, hogy megjelentek a magos állványok a Lidlben. Őrült tömeg volt, meg amúgy is siettünk, úgyhogy nem álltam meg.
Tegnap délután csábító volt a langyidő, miután délelőtt nyuszitakarítás volt, tetőtől talpig, délután gondoltam, örömzene következik, teszek egy kört a Tesco-Lidl felé.
Az is megért egy misét, hogy a Tescoba is belenyúltam a tutiba, kinéztem magamnak egy csini habverőt, az itthoni igen rongyos már, de nem vagyok hajlandó majd egy ezrest adni érte. Találtam egy pofás fajtát, polccímke szerint 349 pénz, halleluja, végre.
Közben lőttem néhány igen-igen barátságos árú Tást, meg sikerült megint telepakolni a kosarat, úgyhogy nem igazán lepődtem meg a végösszegen. Á, málhával nem mászok be a Lidlbe, inkább a legközelebbi buszmegálló felé vettem az irányt. Amíg vártam a pár perc múlva érkező buszt, csak átolvastam már a blokkomat. Még jó, hogy nem itthon tettem, mert a barátságos árú habverőt sikerült a Tescónak 2 199 forintért blokkolni. Na jó hogy visszamentem a vevőszolira. Szépen kifizették a különbözetet, és kaptam még egy 200 forintos utalványt is. Így mindösszesen került 150 forintba.

Ha már elment a busz, és következő úgyis csak húsz perc múlva jött, beugrottam mégis a Lidlbe.
Forgatom az állványt, sok érdekes mag, sok-sok virágmag is, keresem az árat, állvány oldalán ,13-. Se pénznem, se semmi. Az agyam automatikusan sikított, hogy 13 pénzért vegyél még, vegyél még. Tudom, ez  már beteges, amúgy. :( Aztán csak nem volt a helyén a jelzés, kattogott az agyam, hogy ugyan lehet-e Magyarországon bárminek az árát nem forintban feltüntetni-e, de már fogtam pár csomaggal, úgy 15-el, amikor arra járt egy eladó, megállítom, hogy 
- Szia, szerinted ez a kiírás mit jelent? 13 forintot, vagy 0,13 eurót?
- Húbazz - szerintem euró.
- Akkor ezt így hogy?
- Várjál, mindjárt megnézzük a pénztárgépen, mennyiért hozza? Jolánka, nézd már meg mennyi? Hogy 40 forint? De nem az van kiírva, wazze!
De már addigra ő is szénné röhögte magát, hogy hogy lehet így kirakni az árat, hogy elvileg euróban nem lehet feltüntetni, de visszaszámolva eurócent lehetett, de semmi pénznem.
A Jolánkának nem volt már annyira őszinte a mosolya, amikor közöltem, hogy azért én annyiért szeretném elvinni, amennyi az időközben beszedett címkén volt. Kis várakozás után, boltvezető úgy gondolta, inkább benyelik a 405 forint veszteséget, és nekem ideadják a 15 csomag magot 195 forintért.
Mondjuk, ha hivatalos ellenőrzés keretében látják meg, százezres nagyságrendű lett volna a bírság. Azért csuklottam ám késő estig. Biztos, emlegették a női felmenőimet.
Úgyhogy lett jóóó sok saláta, kaliforniai paprika, Violetta Lunga padlizsán meg pár tasak virágmag. És még kurva szolid voltam, mert csak a legolcsóbb magokat szedegettem össze és csak azokat óhajtottam megvásárolni ennyire jutányos áron, amiket már fogtam, amikor elkezdtem kérdezősködni.

Hiába, idült betegség ez a kertészkedés, már az egyik gazdaboltban a leltári szám is a fülembe van, lassan már tőlem kérdeznek, annyi időt töltök ott :D
És megint tanultam valamit. Valamikor a nyáron vettem sárgacímkés kaspós kálákat a Tescóban, ami szépen, ahogy meg van írva a nagy könyvben, sorra kinyiffant. Nem piszkáltam a cserepeket, konstatáltam, hogy már megint egy virág, ami nem bírta nálam, aztán örültem a sok színes kaspónak, meg annak, hogy pár hétig azért virult nálam is. Mondjuk, az ára is olyan volt, hogy a kaspó magában többe került volna. Aztán, szombaton újra a gazdaboltban túrtam a különféle cuccost, és a kezembe került a kála csomagja. Áhh, 370 forint, veszek egyet, ha egyszer virágzik, már jó. Erre mondja Zs. a boltvezető, hogy simán újra lehet virágoztatni. Elmeséltem neki, hogy hogy jártam, erre azt kérdi, hogy kidobtam-e a kinyúvadt káláim cserepét? Áh, trehány vagyok ahhoz, dehogy dobtam. Ott van a telelőbe, csak egy polccal lentebb raktam, úgy már nem bántotta a szememet, és nem jutott minden nap eszembe a kudarcom.
Hát akkor szíveskedjek áttúrni a cserepet, mert lehet, hogy a rizóma ott alszik a cserépben.
Hát ma délelőtt áttúrtam és négyből háromban ott aludt a rizóma :D és csini kis friss hajtások lapultak a föld alatt.
Egyet, és a friss szerzeményt elültettem friss földbe, meglocsoltam.
A másik kettőt egy hónap múlva szeretném elültetni. Innen lehet nekik szurkolni, hogy minden jól menjen.
Már csak az orchideáimra kéne valamit kitalálni, nálam sehogy se sikerül, még a gyönyörű bimbós is ledobja egy hét alatt az összes virágot, bimbót, mindent. Újra még soha nem virágzott nálam. 
Ha valaki tud valami okosságot, ne tartsa magába.