Befőzés

Mióta megszűnt a munka, visszatértem kedvenc őszi foglalatosságaimhoz.
Mi máshoz, mint a befőzéshez.

A kert már romokban hever, ott nem sok alapanyagot találok.

Van egy néni, akihez járok heti 2-3 nap, egy-egy órát, tőlünk nem messze, a lakótelepen lakik. Reggelit csinálok neki, és utána sétálunk.

Mivel kimozdulok, így olyan helyekre járok, ahová amúgy biztos nem indulnék el.
Így jutottam el a lakótelepi kispiacra, ott is egy zöldségeshez.

Mindegyre benézek,és olyan kincseket találok, mint a kicsit hibás, kicsit fonnyadt kápia paprika.
Horror, 50 Ft/ kg áron :D

Hazacipeltem belőle két-két kilót a héten, meg érik a mogyoró, tele van a fák alja, abból is egy jó csomót.

Mivel befőttes üveggel csehül állok, így a paprika zöme, darálás után ment a fagyasztóba, miután a múlt héten leolvasztottam, és csináltam benne egy kis helyet.

Majd lesz belőle zakuszka, most már minden rendelkezésre áll itthon hozzá.

Tegnap a zöldségesnél már szemeztem a befőző paradicsommal, de nem nagyon akarózott cipelni.

Ma szerencsém volt, Ember értem jött kocsival, átsétáltunk a piacra, és szemre vételeztem a paradicsom kínálatot.

Kétféle volt, a hagyományos- az nem hozott izgalomba-, de a másik, a San Marzano, az elvarázsolt, és hangosan kiabált, vigyél haza!!

Volt egy ládában valamennyi, kicsit foltos, de használható, és rákérdeztem az eladónál, miután egész héten nála vásároltam, hogy ha elviszem az összeset, kapok-e mennyiségi kedvezményt?

Naná, hogy kaptam!

Hat és fél kiló San Marzano paradicsomért fizettem 400 Ft-ot, és vettem még hozzá egy kiló 50 Ft-os kápia paprikát.

A paradicsomlé főzést, nálunk Anyukám vállalja, így rám csak a paradicsommártás főzése hárul.

Szeretem nagyon, ha van nyáron eltéve, mert akkor egész év folyamán csak előkapok egy üveggel, és a kifőtt tésztára öntöm, vagy pizzára kenem.

Az eddigieket egy saját recept alapján főztem, finom, finom, csak rettentő sok a macera vele.

Olvastam Alíznál egy ketchup receptet, a leírás alapján jónak tűnt.

Hazajöttem, és nekiestem a paradicsomnak, egyből dupla adaggal indítottam, persze, nem is én lettem volna, ha nem módosítok a recepten.
A módosítás abban állt, hogy az előírt paprika és hagyma helyett csak a fele mennyiséget tettem bele, és a fűszerezésnél kicsit elszabadult a fantáziám.

Nálam a következő recept született:
4 kg paradicsom félbe vágva, vagy negyedelve,
8 kápia paprika
5 közepes hagyma
6 cikk fokhagyma
5 szem szekfűbors
kevés örölt chili
evőkanálnyi reszelt citromhéj,
teáskanálnyi őrölt fahéj
nagyszemű tengeri só

Kb 4 deci vízzel ezeket feltettem, és teljesen puhára főztem.

Itt kellett volna lepasszírozni, amit én nem igazán szeretek, elfárad a kezem, mire a drót szűrőn átpasszírozom.

Gondoltam egy merészet, és nagyot, elővettem a turmixot, és leturmixoltam, majd a turmixolt cuccost passzíroztam.
Utolsó turmixba beletettem egy nagy marék lila bazsalikomot, és azzal együtt turmixoltam.

De már akkor azon gondolkodtam, hogy a maradék két kiló valamennyi paradicsomot már nyersen leturmixolom, a hozzá járó hagyma, a paprika, a fokhagyma kíséretében.

Gondolatot tett követett, azt külön lábasba fel is raktam a tűzhelyre.
Ezt már nem fűszereztem, az előző egy kissé túl fűszeres lett, mivel a szegfűborsot egészben csak bele dobtam, akkor még úgy gondoltam, a passzírozáskor majd előkerül. Hát a turmix megoldotta, csak intenzív volt az íze nagyon.
Csak sót tettem a második adagba, egy keveset.

Hát, ez még sokkal hamarabb megfőtt, fövés után újra forgott kicsit a turmixban, és azt is átküldtem a drót szűrőn.

Isteni selymes, krémes alapot kaptam, sokkal jobb, mint csak passzírozva!
Arról nem beszélve, mennyivel könnyebb.
A hat kiló paradicsom, plusz a kb másfél kiló kápia után maradt kb fél marék mag és héj a szűrőben!

Hát, így a paradicsomszezon végére én is feltaláltam a tutit. :D

Mivel nincs kedvem ott állni, órákon keresztül a tűzhely mellett, így a fazekat elmostam, és beleöntöttem kb fél deci- jelen esetben citromízű kukorica csíra olajat.
Oliva olajjal biztos még finomabb lenne, de égen- földön nem találtam meg az oliva olajamat a kamrában. Lehet, felcsomagoltam Zs-nak azt az üveget, amire emlékeztem, hogy van.
A bontott üvegben csak pár csepp volt, sajnos.
Aztán bele borítottam a lepasszírozott paradicsomot, adtam hozzá egy kevés cukrot, löttyintésnyi almaecetet, és alá gyújtottam.

Mivel van egy kevés olaj benne, így nem kell kavargatni, nem akar leégni.

Időnként arra járok, belekavarok, jelenleg ketchup állaga van, de még forralom valameddig, hogy mártás sűrűségű legyen.

Isteni íze és illata van, gondolkodom rajta, hogy vacsorára főzök egy kis tésztát, és megkóstolom azzal is.

Hogy a San Marzano paradicsom, vagy a technológia miatt, de eddig ez a legjobb állagú mártás, amit valaha főztem!

Egyelőre fotók nincsenek, higgyétek el nekem bemondásra, hogy fantasztikus lett :D