Szolgálunk és védünk!

Múlt héten Anya szólt, hogy valaki, vagy valami kidöntötte a kert kerítését otthon. De nagy a hó, nem tud semmit, hogy mikor, és hogy.

Mivel az én nevemen van a ház és a biztosítás is, felhívtam a biztosítót, bejelenteni a kárt. A biztosító szerdán tette tiszteletét, és megállapította, hogy valószínű valami motoros eszközzel nekitolattak, vagy neki mentek a kerítésnek, még autóról származó dolgok is előkerültek a hó alól. A biztosítási eseményt elismerik, de a kár kifizetésének feltétele a rendőrségi bejelentés és a lezárt nyomozás.

Kitört két betonoszlop, a harmadik elhajlott, a kerítés a földön fekszik. Tegyek feljelentést.

Felhívtam embert, hogy szerinte hova menjek. Szerinte, a Megyei RKF-hez tartozik, mert ugye B.-n van a ház.

Bementem, ügyeletesnek előadtam, azt mondja, menjek a városi kapitányságra. Mondom, mi van? Nem a városban van a kár. Nem baj,de ebben a megyében van, evidens, hogy a városi az illetékes. Aha, a Nap pedig forog a föld körül ugye.

Hát, a városin már nem a fejem kapkodtam, hanem a levegőt. Olyan értelmes rendőrlánnyal volt szerencsétlenségem találkozni, hogy mutogatni lehetne. Elrettentő példaként. Azoknak a nőknek, akik a súlyosan fogyatékos magzatuk megtartásán gondolkodnak.

Mondom, a biztosító küldött ide, mert feljelentést kell tennem ebben- és ebben az ügyben. Erre kaptam egy fél órás szónoklatot, hogy miért nem jelentettem be a rendőrségnek. Mondom, azért vagyok itt. De miért nem akkor, amikor megtörtént. Mert nem tudjuk vazze, hogy mikor történt. De miért nem jelentettem be. Mondom, most szeretném. De hát ennek nem ez az eljárási rendje. Akkor menjek ki az ajtón, és hívjam fel a 107-et és tegyem meg a bejelentést? Ó, ő azt nem mondta. Akkor mi a teendőm? Tegyek bejelentést. Aztán tehetek feljelentést. Mondom, a körzeti megbízottat tájékoztattuk, ő irányított ide. És ez kábé fél órán át.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, mondom haladjunk.

Haladunk.
Kérdez.
Válaszolok. Rajzolok.
Hülyeséget kérdez.
Visszakérdezek.
Rendre utasít, hogy ne kérdezzek vissza.
Becsüljem meg a kárt.
Nem tudok becsülni. Még nem építettem kerítést. (A tégla meg cement árát bezzeg tudnám.) Ön már épített kerítést?
Nem.
De nekem kell becsülni!
Becsüljek valamit.
Ötvenezer jó puhaforint.
Á, az nincs annyi!
OK, mennyi?
Neki nem kell azt tudni, én kell becsüljek.
OK! Ötvenezer!
Á, az sok.
Írja, le amit mondok!
De hát az nem annyi.
Nemérdekel, írja le!
De hát a biztosító miért nem szólt, hogy rendőrségi feljelentés kell?

Kéééééééééész vagyok.

Másfél órával később valahol a Tejút galaxisban megszületett a "jegyzőkönyv feljelentésről".

Aláírom, és nézem a kedves kis rendőrlányka nevét, mert ugye bemutatkozni az nem menő.

Rozalinda!
+meg!
Mindent értek...

Úgy elfáradtam, mintha egész nap kapáltam volna.