2011. január 2., vasárnap

Csend

Ma újra kiürült a ház, és most nagyon hiányzik. Annyira utálom a vonatot. Mert mindig elviszi itthonról.
Aztán szépen lassan megszokom, hogy csak ketten vagyunk itthon Emberrel.
De most annyira jó volt. Itthon volt, melegsége betöltötte az egész házat, napfényt hozott a sötétségbe.

Napsugaras kis madaram!
Járj szerencsével, és hidd el, azt amit ésszel tudsz. Minden akadályt legyőzöl, minden sikerülni fog, csak hinned kell benne.
És ha te hiszed, más is hinni fogja, hogy képes vagy!
Tündökölj, ragyogj, és szárnyára kap a siker!

Várom is meg nem is a vizsgaidőszak végét.
Mert ha vége, akkor újra itthon lesz.
Nekem meg akkor kezdődik.

Nincsenek megjegyzések: