RA 11.0

Biztató jelek a láthatáron!

Hétfőn múlt egy hete, hogy Ember megkapta a 13-ik infúziót.
Ami azt jelenti, hogy eddig, kapott, amit kapott, hatott, ahogy hatott, de most ez az igazi.


És lőn!

Amikor a sánták eldobják a mankóikat, felveszik ágyaikat, és lazán elsétálnak.

Azt hiszem, ez volt az, amit Juditka tavaly ilyenkor annyira várt, annyira remélt.

Hétfő nagyon hosszú nap volt, nagyon elfáradt. Aztán itthon várta a nyolc kapszula metotrexát.

Kedden a szokásos, punnyadt, szaladgált- valószínű, a sok gyógyszertől összeszedett az elmúlt év folyamán egy kis enyhe laktózérzékenységet- na, azóta mi alig veszünk tejet- addig víz helyett is itta- a metotrexát vivőanyaga valószínű laktóz :(, aztán szerdára mint akit kicseréltek.
Még a hetek óta tartó hát, és oldalfájásai is megszűntek, energikus, jókedvű lett.

Próbálgatta, mit bír, gyalogolt, sokat, erőltette a lábait, kezeit, guggolásokat csinált, mozog, és nem fáj. Azóta se.

Háromszoros hurrá neki! Meg a Roche-nak :D

Holnap Debrecenbe megy, foglalkozásegészségügyi vizsgálatra, a cég ott szerződött orvossal, most szurkolok, mert kicsit olyan szaga van, mintha azért rendelték volna vizsgálatra, hogy okot találjanak a felmondásra.

De ők nem tudják, amit mi!

Szuperül van!

Péntektől leveszem a reggeli adag Medrolt!
Szerinte, már menne anélkül is. Ha jól megy, kb egy hónap alatt lejön az egészről. Persze, erről konzultálunk majd Juditkával, vagy Józsival!



De ez jó!

Bárcsak így maradna!