Bakancs, tyúk és a palack esete

Van egy gyönyörű, vintage Doc Martens bakancsom.
Januárig Zs gyepálta, aztán cseréltünk, kapott helyette egy másik bakancsot, mivel csereszabatos a lábunk, előfordul, hogy oda- vissza közlekednek a cipők.

Annyira örültem, hogy végre egy olyan cipő, amiben nem négykézláb kell közlekedni, még a jégen sem csúszik.
Meg hát hozzám igencsak passzol stílusban, méretben, színben.

Szerelem volt, na!

A januári tavaszban épp jó is volt, hajnalban még fagyott, délután már sár volt, a bakancs jól szolgált.

Miután bejöttek a nagy hidegek, ugye, nekem már nem nagyon kellett kijárnom.

Múlt hét csütörtökön, miután semmi választ nem kaptam, se nem értesítettek, hogy elkészültek a kilépő papírjaim, úgy döntöttem, hogy kimászok a céghez, úgyis volt dolgom a városban reggel korán.
Elintéztem a dolgom a belvárosban, buszra pattantam, és kimentem a céghez.

Állítólag küldtek sms-t, ami még most sem jött meg, mindegy, aláírtam a papírokat, és kimentem a buszmegállóba, pont az orrom előtt ment el a busz, rohadjon meg, fél órát vártam a következőre. Ugye, világvége után kettővel, a város szélén, végállomás.

Végre jött a busz, akkor már igencsak fázott a lábam, még leszálltam útközben, a munkaügyi központ útba esett, gondoltam, egyúttal elintézem azt is. Kedvenc ügyintézőm nem dolgozott, az utcán állt a sor, majd holnap.
Akkor menjünk haza, hoppá, mindjárt jön a busz, valameddig elvisz, megint kb 15 perc ácsorgás, majd hazacaplatás.

Éreztem, hogy már elzsibbadt a lábam, de hát majd megmelegszik otthon.

Otthon már nem is foglalkoztam vele, majd rendben lesz.
Aha, másnap kiderült, nincs rendben, bakker, I. és II. fokú fagyás van a lábujjaimon, talpamon.

Arról nem beszélve, hogy már őrülten fáj, elkezdett hámlani, kékülni, néhol fagyhólyagok vannak, totál érzéketlen, már takaró alatt, két zoknival is majd le fagyott a lábam.

Háziorvosom igen hangosan röhögött tegnap, mikor felhívtam, hogy most már, így egy hét után mit csináljak, mert már eltelt egy hét, és nem javul. Küldtem fotót a lábamról e-mailen, megerősítendő az sk. diagnózist, most meg várom Embert haza, a felírt kencével.
Csókoltatlak innen is, Józsi!

Azért megvigasztalta Embert, hogy nem fog leesni tőből a lábam :D

Viszont igen kellemetlen, legfőképpen azért, mert nem kielégítő a keringés, és nem tudom melegen tartani a lábaim.

Az olyan performanszok nem mennek, hogy tíz percig hólapátolás, seprés, mert totál újra fagy a lábam.

Na, mikor szakad a hó, na mikor?

Viszont nemrég olvastam itt, hogy régen meleg vizes palackkal melegítették az ágyat, és hogy most is milyen jó szolgálatot tesz.

Nosza, egy két literes PET palackot az este megtöltöttem forró vízzel, lefekvés előtt egy órával a paplanom alá rejtettem, finom meleg lett, már nem fagyott le a lábam. Ma reggel még langyos volt a palackban levő víz!

Ez egy akkora ötlet, hogy ezután meleg vizes palackkal fogok aludni!

Ja, hogy a címben szereplő dolgok hogy jönnek össze?

Hát acélbetétes bakancsban nem jó ötlet -12 fokban órákat közlekedni, prímán vezeti a talpában, orrában levő acélbetét a hőt- vagy a hő hiányát. :D

A tyúk, hát az én vagyok :D

Most épp ketrec helyett, a házba bezárva!

Ja, rövid hír tegnapról: drága a tojás, mert januárban életbe lépett a Júnió új állatvédelmi rendelkezése a ketrecek méretéről.

De jó, állatvédelmi rendelkezés már van!

És embervédelmi rendelkezés az mikor lesz?

Ha én, meleg ruha, fűtött lakás, cipő birtokában képes vagyok megfagyni,mondjuk, saját hülyeségem okán-mi lesz azokkal, akiknek se lakás, se cipő, se fűtés?

Ja, hogy erre nincs pénz!
Értem, akkor a tyúkketrecek cseréjére van?
Ja, hogy nincs? De legalább emiatt jó drága a tojás, több az Áfa!


Az ország ég, és a banya fésülködik!