2012. február 10., péntek

Idő

Az elküldött levelemre nem kaptam választ.

Ezek szerint nagyon mélyen betalált, és nagy a sértődöttség, hogy egy rabszolga gondolkodik.

De hogy a más nyomorával ne foglalkozzunk többet, mutatok valami mást.

Valamit, amiben örömömet lelem, és amit más is értékel.

A múlt héten bemásztam a városba, körbe jártam olyan helyeket, ahol nem sűrűn fordulok elő.
A Dobó utcán visszafelé belebotlottam egy csokiboltba.

Beléptem, és azt hittem, másik világba kerültem.

Igazából csoki lencsét kerestem, mert próbálgatom a Bako-s lencsét lecserélni valami más csokira. Mondjuk, újabban van már márkája is az általuk forgalmazott csokinak, eddig csak csokipasztilla néven futott.

Hát, csokipasztilla nem volt épp, de volt a tulajdonos, Kriszta, akivel olyan mély beszélgetésbe bonyolódtunk, hogy mire észrevettem, már 2 órája beszélgettünk csokikról, bonbonokról, alapanyagokról.

Ígéretet kaptam, hogy utána néz bizonyos anyagok beszerzésének, árainak, és vállalja az én pici dolgaim beszerzését, neki is jó, mert a beszállítóknál gyakran összeg limit van, így megdobja az én rendelésem az övét.

Egy gyönyörű barátság van érzésem szerint születőben...

Lassan be kéne másznom hozzá, ígértem neki kóstolót, meg megtudni, hogy mit sikerült megtudnia.


Bátorítására elkészítettem az első mártott bonbont, nagyon sok hibát elkövettem, de biztatónak ítélem a folytatást.
Gesztenyének ezt a bonbonját vettem alapul, de nem is én lennék, ha nem módosítottam volna a recepten.

Receptet nem írok, nálam sacc/kb a mértékegység, egyedül a csoki temperálásnál tartom be a receptet :(

Főztem egy étcsoki ganache-t, egy fehércsoki ganache-t.
A fehércsoki ganache-ba kókuszreszeléket tettem.

Az étcsoki ganache kb felét beleöntöttem egy kis tepsibe, amibe sütőpapírt tettem, és kiraktam az előszobába dermedni. Ott viszonylag száraz a levegő, és hideg is van. A konyhai párás mikroklímát nem díjazza a csokoládé :(
Amikor megdermedt, ráöntöttem a kókuszos fehércsoki ganache-t,és kiraktam aszalt vörös áfonyával sűrűn.
Amikor megdermedt, az étcsoki másik felével betakartam.

Másnap reggel kivettem a tepsiből, és megpróbáltam bemártani.

És itt jöttek a problémák:

Mivel nem tartottam be a ganache receptjét, így elég lágy lett az egész, ment a fagyasztóba pár órára.
Aztán, mivel nekem a fehércsoki túl édes, gondoltam, étcsoki burok jó lesz. De az étcsoki nem olvad nagyon hígra, így elég vastag lett a bevonat, és az édességével is bajok voltak.

Végül kiegyeztem a tejcsoki burokkal, ez már működik.

Első próbálkozásra kielégítőnek ítélem :D



Legközelebb keményebbre főzöm a ganache-t, mondjuk, kimártva pont az a jó, hogy krémes, és puha a töltelék, csak hát a vágással, szeleteléssel, mártással vért izzadok.
A kókusz- aszal vörös áfonya krémet még karácsony előtt találtam ki, nagyon tetszik a népeknek, azóta találtam másoknál is ezt a párosítást.

Sokat agyalok alapanyagokon, és most nagy hasznát veszem a cukrászati ismereteimnek.
Aztán, sikerült még gyártani pár fajtát, az aktuális kedvenc a kávés, meg a szederlikőrös- szedres fondant-os.

Kapucsínó étcsokiban :D



Kapucsínó tejcsokiban:


Szederlikőr- szeder- fondant tejcsokiban:


És végül elkészült Anya megrendelésére az újabb paraszolvenciás doboz is :D






7 megjegyzés:

hekvanc írta...

Most olvastam az előző bejegyzésedet. Ez nem semmi! Hogy tudtad ilyen higgadtan leírni?!
Na de ezek gyönyörűségek!!! Nagyon ügyes vagy, erre én nem vállalkoznék. A kapucsínó étcsokibanra szavaszok. :-)

Fernel írta...

Vanca!
Hát eltelt egy hét, mielőtt megírtam volna, meg már ki tudtam vonni magam érzelmileg a szituációból.
És már nem vártam, reméltem semmit :D
Dobj egy mail-t, és küldök :D

Andi írta...

Nekem is! :-)

Gyönyörűek! Neked ebből kéne meggazdagodni! :-)

Fernel írta...

Anid!
Neked is küldjek, vagy a kávés a favorit? :DDDD

Roza írta...

Csodásak!:)

Andi írta...

Mind favorit, de csak poénkodtam, úgyhogy ne küldj, ne költs erre! Nekem tökéletesen megfelel innen csodálni a remekműveket.

Márta néni azéris írta...

Mi a fenének vacakolsz ilyen munkahelyekkel, mikor ilyet tudsz csinálni. Csak meg kéne hozzá keresni egy olyan cukrászdát, ahol forgalmazni tudnák. De nem szeretek ide jönni, mert utána letámadom a bárszekrényt, ahol mindig van valami, édes, aminek nem kéne lenni...