Nyílt levél

Tisztelt HI Igazgató Asszony!


Tudom, lassan egy hete tettem Önnek egy ígéretet.
Megígértem, hogy elmondom a felmondásom okát, és az általam tapasztalt anomáliákat, cégen belül.

Hagynom kellett időt magamnak, hogy lehiggadjak, és úgy tudjam elmondani a gondokat, hogy ne az érzelmeim mondassák velem a mondanivalómat.

Most már kívülállóként tudom szemlélni a dolgokat.

"SOHA-SOHA-SOHA nem fogom megérteni, hogy ugyanazon cégen belül az embereknek miért nem az a legfontosabb, hogy a cég jól menjen, a problémák meg legyenek oldva? Miért fontosabb a személyes győzelem, a másik legyőzése, megalázása még olyan áron is, hogy ez akadályozza a sikeres munkavégzést?" -by Andi

Az elmúlt két hónapban, amíg a cégüknél dolgoztam, sok minden történt.

Alapvető meglátásom a céggel kapcsolatban, amit lassan mottóvá lehetne avatni: Mindenki nyomja, mint süket az ajtót. Pedig befelé nyílik az ajtó. Mindenki mindent izomból akar megoldani, ha nem megy- lásd ajtó- akkor karok szét, nincs megoldás. Pedig csak kellene két perc, és nyugiban végiggondolni, mit lehet tenni.


Valakinek volt egy jó ötlete, került hozzá megrendelés, termelő kapacitás kiszorítható.

A tároló, fagyasztó, sokkoló kapacitás már igen alultervezett adott feladat megoldására, de amíg csak heti pár raklapnyi mennyiség a megrendelés, addig beszorítható a meglévő termelés mellé.

Felállításra került egy csoport, először 4 emberrel, később 3 emberrel. Engem november közepén úgy vettek fel, hogy ennek a csoportnak az irányítója is leszek, természetesen a munka mellett, mintegy Mr. Kezdeti Főnök alá rendelve, vele együttműködve, őt tehermentesítve. A másik két ember alám volt rendelve, de papíron a Logisztikai vezető alá tartoztak. A csoport a kezdetekkor is homályos működési elvek mentén működött, de amíg Mr. Kezdeti Főnök volt a főnök, kisebb döccenőkkel működtünk, soha nem volt gond a szállítás, megrendelés teljesítésével. Ami adódott, az betudható volt a kezdeti nehézségeknek, meg emberi butaságnak. Mr. Kezdeti Főnök kb 3 hét alatt átadta a teendőket, csak irányító- segítő funkcióban maradt jelen a csoport működésében.

Január elején kezdődtek a problémák, amikor a készáru raktárban levő fagyasztót leolvasztottuk, és azután "kiűzettünk" a fenti fagyról.
Utólag összerakva a mozaikot, Mr. Kezdeti Főnök leadta a csoportunkat, gyakorlatilag cégen belül felsővezető nélkül maradt a Nagyon Fontos Termék csoport. Senki nem vállalt felelősséget, senkihez nem tartozott. Senki nem felelt érte, senki nem képviselte cégen belül. Csak ment magától. Csak erről mindenki elfelejtett szólni, és a felmerülő problémák megoldását keresve, folyamatosan falakba ütköztem. Próbáltam segítséget kérni az üzemvezetőtől, műszakvezetőtől, technológusoktól, mindenki meghallgatott, és széttárta a kezét, és elküldött máshoz.

Igyekeztem a munkát úgy szervezni, hogy biztonságos legyen a termelés, szállítás szempontjából, figyelembe véve az emberi, logisztikai erőforrásokat. Igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a többi egység vezetőivel, dolgozóival. Munkám során azt vallom, vallottam, hogy ha szépen kérünk, ha embernek tekintjük a másikat, sok mindent elérhetünk. Ez a viselkedésforma meghozta gyümölcsét, a két velem dolgozó emberre minden körülmények között számíthattam, jó kapcsolatot sikerült kialakítani a készáru raktár dolgozóival, a termelés, gyártás dolgozóival. Úgy éreztem, sínen vagyunk, majd fejlődünk, megoldjuk a gyermekbetegségeket, egymást segítve tudunk jól együtt dolgozni.

Egy terület volt, ahol nem tudtam elérni eredményeket- egész pontosan egy ember. A logisztikai vezető- Mr. LV- első pillanattól fogva ellenséges volt, soha- SOHA- egyetlen felmerülő problémára nem tudott, nem akart megoldást keresni, hiába próbáltam vele valamiféle munkakapcsolatot kialakítani, folyamatosan fenyegetett, soha- soha nem segített. Azt gondolom, a személyes szimpátiánk nem befolyásolhatja a munka minőségét, igyekeztem teljesen figyelmen kívül hagyni a személyes megjegyzéseket, a stílust, a viselkedést. Istenem, hát a munkatársait nem minden esetben tudja megválogatni az ember. Mivel a csoportot alkotó másik két ember az ő beosztottja volt, úgy rendelte- és osztotta be őket, hogy velem nem egyeztetett, a meglévő rendelésekről semmit nem tudott, a szállításokat is kénytelen voltam az épp aktuális szállításvezetővel megbeszélni. Miután a fenti "fagyról" távoznunk kellett- ami azt jelentette, hogy minden egyes raklap lecsomagolásakor azonnal ki kellett volna szállítani a raktárból, targoncával leemelni, és az udvaron álló konténerbe kiszállítani, azután sokasodtak a problémák, és mérgesedett el a helyzet.
Amikor segítséget kértem a kész raklap konténerbe helyezéséhez, széttárta a karjait, szépen a szemembe mondta, nem tud segíteni. Mert nem osztott be adott műszakba olyan embert, aki tud targoncázni. Az, hogy másnap hajnalban szállítás van, az az én egyéni szoc. problémám.

Félre értés elkerülése végett, nem az a gondom, hogy emberileg nehéz elviselni a stílust. Elég széles a vállam, kibírom, meg nem mimóza a lelkem, elég öreg vagyok, hogy ismerjek már egy néhány ember típust.
Csak az én logikus agyam nem bírja elviselni, hogy ha lehet valamit jól csinálni, miért csináljuk rosszul. Ha nekem fontos az a cég, ahonnan a fizetésem kapom, és ahol 12 órát töltök a 24-ből, ahonnan élek, és a számláimat fizetem, akkor másnak miért nem az. Mindenki, aki a céghez megy, abból él.

Miután január elejétől jeleztem, minden rendelkezésemre álló fórumon, hogy nagy gondok vannak, mivel nincs a csoportnak vezetője, aki a felső vezetésben tudná képviselni az üzletág érdekeit, aki el tudná érni, hogy a konténerbe helyezés, kipakolás prioritást kapjon, semmi nem történt. Addig is megoldottuk, úgy, hogy könyörögtem, rimánkodtam, "prostituáltam" magam, mikor szállításvezetőnek, mikor X, mikor Y bácsinak a ládamosóból. Eltűrtem, hogy néha közölték, húzzak sorszámot, várjam meg, míg a ládák felpakolódnak. Mintha legalábbis személyes segítséget kértem volna.

Kritikussá akkor vált a helyzet, amikor végső kétségbeesésemben Főtechnológushoz rohantam fel, és Mr. Ügyvezető is ott volt. Ő hívta fel Mr. LVt, hogy valaki azonnal oldja meg a raklap konténerbe helyezését.

Ezután Mr. LV elkezdte a keresztes hadjáratot, minősíthetetlen hangon fenyegetett meg, személyesen engem, és a csapatomat, számon kérve azt, hogy az én egyik emberem miért nem ül fel a targoncára, és oldja meg. Felhívtam a figyelmét, hogy az emberemnek nincs jogosítványa targoncára, és vezetőként, ennek tudatában nem kötelezheti. Aztán a készáru raktár közepén kezdett ordítozott egy sort, hogy három nap alatt kerít olyan embert helyére, aki targoncázik, és elzavar engem, és az embereimet is.

Ezzel több problémám is volt, de ráhagytam. Nem kívánok olyan emberrel vitatkozni, aki az alapvető emberi viselkedéssel nincs tisztában.

- vezetőként nincs tisztában azzal, hogy mik a törvényi előírások- és itt gondolok arra, hogy egy targonca veszélyes, és a vele való munka engedélyhez kötött,
- ezek az emberek, akik velem dolgoztak, akkor már hetek óta jórészt napi 12 órákat dolgoztak, nem az órát lesték, hanem azt, hogy mennyi munkát kell még elvégezni,
- ha már éhbérért dolgoznak, alkalmazkodva a cég érdekeihez, legalább embernek kéne tekinteni, és jó szóval nem fukarkodni,
- három nap alatt, olyan munkavállalót, aki targoncás jogosítvánnyal IS rendelkezik, plusz azonnal beáll a csomagolásra, és mindent tökéletesen, gyorsan, önállóan csinál, - aha, bruttó 450 Ft/óra bérért....
- hogy ameddig targoncázik, addig a többi munkát a másik két embernek kell megcsinálni, és megy az idő. Amiből kevés van.


01.31-én már akadozott a szállítás, szállításvezető akkor volt hajlandó leemelni targoncával a raklapot, ha oda szállítmányozzuk a targoncát a rámpához. Az emberem, mivel féltette a munkáját, így ráült a targoncára, és előhozta, az utolsó két raklapot már ő rakta be a konténerbe...
Szerdán, amikor 11 raklapot kellett készre csomagolni, amiből 3 raklap Legfontosabb Terméket - ami a konténerben várta, hogy elérje a biztonságos hőfok tartományt, oda- vissza kell közlekedjen, reggel megbeszéltem szállításvezetővel, hogy sok lesz nagyon a szállítani való, és hozzáértő embernek kell a konténerbe pakolni, mert a 16 férőhelyen 20 raklapnak kell elférnie- keresztbe állítva, ígéretet kaptam, hogy megoldják.
Ehhez képest már egyetlen raklapot sem vittek le, amikor lerohantam, hogy nagyon sürgős lenne, akkor a szállításvezetői helységben többen voltak, köztük szállításvezető, Mr. LV, és mindenki azt mondta, jó. És nem történt semmi.!!!!

Kénytelen volt az én emberem ráülni a targoncára, mert másképp még mindig a raktár közepén lenne a sok kész raklap.
Csakhogy addig nem dolgozott a csomagoláson, a másik ment nyitni, zárni, ajtót fogni, segíteni kirángatni a hátsó raklapokat. Tizenkét órával, és 9 raklappal később meg elszakadt a cérna. Nálam.

Mindez szállítást megelőző 6 órában, amikor minden perc, és Celsius fok számít.

Legalábbis nekem.

Nyilván, bennem van a hiba!

Mindenki kiválóan tudja a fejét csóválni, ha valami nem kerek, kiválóan tudja széttárni a karjait, ha valami nem tökéletes. Megengedheti magának egy "logisztikai vezető", hogy közölje, nem tud csinálni semmit, mert neki fogalma sincs, mikor van szállítás. Megengedheti magának, hogy személyes céljaira, kicsinyes bosszúra használja a cégnél fennálló szükséghelyzetet. Megengedheti magának, hogy egy nagyon fontos ügyfél árujával játszadozzon.

Nyilván, senki nem fogja elmondani Önnek, Önöknek őszintén az igazat. Senki nem fogja bemártani, mert mindenki félti az állását. Senki nem fogja elmondani, hogy mindenkivel folyamatos konfliktusban áll, hogy fogalma nincs a munkájáról.

Konklúzió nincs.


Nem kívánok sem alkoholista lenni, sem pszichiátriára kerülni. Beleszarni meg nem tudok!
Férjem szerint: Nem öltél meg senkit, hogy erre legyél ítélve!

Ilyen körülmények között nem tudom tovább vállalni.
Slusszpoénként azért csak kiderült, hogy elméletileg Mr. LV a főnököm!

Mondjuk, ezt a tényt, így két hónap után nem találtam viccesnek.


Tisztában vagyok vele, hogy egyelőre korlátozott a tárolási, fagyasztási kapacitás. Tisztában vagyok vele, hogy az emberek túlhajszoltak. Tisztában vagyok vele, hogy a gyártás 200 %-on megy. Tisztában vagyok vele, hogy a megrendelés az egy nagy motiváció, és az ember mohóvá válik.

És sajnos azzal is tisztában vagyok, ha egy vállalkozás túl nagyra nő, képes egy pillanat alatt összeomlani, megfelelő irányítás nélkül.

Önnek módjában áll megállni, és hátralépni picit, kicsit kívülről szemügyre venni, és megváltoztatni azt ami rosszul működik.
Ha meghallgatja egy kis hangya észrevételeit, kérem figyeljen a csapatszellemre, lojalitásra, motivációra. Nem minden a pénzről szól!

Én konkrétan rabszolgának éreztem magam, olyan rabszolgának, akinek már csak a korbács hiányzott a hátáról.
Csak hát én ritka állatfajta vagyok.

Viszont szeretném kérni, csekélyke viszonzásul, hogy hasson oda, a kilépő papírjaim, az elszámolás készüljön végre el, miután 2012.02.02-én szabályosan, írásban, próbaidő alatt felmondtam és még mindig nem kaptam kézhez.

Tisztelettel:

Fernel

2012.

Február 7
Föld bolygó, Európa, Magyarország

- Én így nem szeretlek!