Köszönöm! 4.0 Nyeremény átadás

Sokszor érzem úgy, hogy vannak olyan emberek, akikkel első pillanatban talál a szó, akik olyanok, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy mégis csak szerencsés korban élek, és szerencsés vagyok, mert létezik internet, hogy meg is tudom fizetni, mert így sok olyan emberrel tudok megismerkedni, akikkel az internet előtti időben esélyem sem lett volna találkozni.

Mint tudjátok, másodjára sikerült nyertest hirdetnem.
És nagy- nagy örömömre a szerencsés nyertes Mazsolla lett, így hosszas szervezés után összehoztuk a személyes átvételt.

És eljött az a nap, mikor minden akadály elhárult a személyes találkozó elől, amikor elindultak végre! Jött természetesen Mazsi, nagynénje, Andi, a hálátlan sofőr pozíciót Andi fia, Toma töltötte be, és elkísérte őket Vivi, Toma barátnője.
Kis telefonos segítség után végre megérkeztek, és úgy üdvözöltük egymást, mint rég nem látott barátot.

Csodálatos embereket ismertünk meg, első pillanattól fesztelenek voltak, imádnivaló vendégek, kiket öröm volt vendégül látni.

Lánykám is hazajött hétvégére, mivel egy korosztály, azonnal egymásra találtak Mazsival és Tomáékkal, aminek végtelenül örültem.

Látni kellett volna bennünket, ahogyan csiripelve, nevetgélve, be nem állt a szánk. Némi bemelegítés után nekiestünk egy késői reggelinek, kedves vendégeimet öröm volt etetni, minden ízlett nekik, sőt, Andi még hősiesen megkóstolta a füstölt lazacot is, melyet kis gonoszságból kimondottan neki vettem elő, mivel nem szereti a lazacot :D


Aztán hirtelen felindulásból megtörtént a nyereményátvétel, Mazsi nagyon örült mindennek. Úgy örvendezett, mint egy gyerek!
Valami miatt a fotók mind homályosak lettek, de higgyétek el, mindenki elégedett volt.
Mazsi és Andi elmondása szerint a másik csomag is nagyon jó helyre kerül- került, egyedülanya négy gyerekkel.
Pont valami ilyenre gondoltam.

Kaptunk ám mi is ajándékot, finom narancs- és grapefruitlekvárt, szekszárdi bort, extra kávét!
Nagyon köszönjük!


Nem rettentünk meg az esőtől, és 1 óra környékén felkerekedtünk, és futólépésben végig nyargaltunk a történelmi belvároson. Kicsit fényképezkedtünk a belvárosban, de az idő egyre rosszabb lett, az esernyőink csődöt mondtak.

Félúton aztán túl sok lett a jeges szél, egyre erősödő eső, és hazafelé vettük az irányt.

Addigra Ember is hazaért, közben a csirke is lassan elkészült a sütőben, megittuk a maradék páleszt, ebédeltünk és nehéz búcsút vettünk egymástól.


Nagyon szép napot töltöttünk együtt, Andival megegyeztünk egy nyári IHB buliban, amikor várhatóan sokkal jobb- és több időnk lesz.

És igen, Andi, nekünk egy hét sem lenne elég idő együtt, nem fogyna el a mondanivalónk!

Úgyhogy Mazsi, Andi, Toma, Vivi nyáron visszavárunk!