2011. április 21., csütörtök

Balek

Máskor ilyenkor már felfordítva volt a ház, fejben kész volt a süti lista, izgatottan vártam, hogy már neki láthassak a főzés- sütésnek.

És idén nem megy. Akár mit csinálok, nem haladok.

Kellene csinálni ezt- azt, süthetném már mondjuk a zserbót, vagy a mézes krémest.
Kinn hever a dió fél napja a konyhapulton, darálni kéne, magától a zserbó soha nem készül el.

De nem, nem haladok semmivel.


Lehet, amiatt, mert én is belementem a csőbe?

Büszke vagyok magamra, hogy nem vásárolok, nem eszek, nem etetek szemetet a családdal.

És most mégis beleléptem a csapdába.
Igaz, nagyon szakszerű és alapos volt a csapda állítás.

Lehetőségeim szerint próbáltam felkészülni a közelgő húsvétra, plusz nekem nehezített pálya, hogy Ember rengeteg kekszet, rágcsát igényel. Na, azt nem győzőm pénztárcával, meg jobb, ha nem olvasom végig a kekszes csomagolást, amikor nagy ritkán megveszem.
Mióta beteg, erre kitaláltuk azt, hogy hetente legalább egyszer sütök valami elállós, kekszet, rágcsát, amit bepakolok két kekszes dobozba, aztán Ő rájár.
Van néhány bejáratott receptem, vetésforgószerűen ismétlődnek, jók, beváltak.

Csak van egy bibi.
Én margarint nem engedek be a házba!

Tavaly, december előtt sűrűn előfordult, hogy a suliból jövet két busz között ráérésemben beugrottam a Spar-ba, és durván hetente volt vagy leárazott- 25%-50%, vagy csak simán egy hétvégére lerángatott árú vaj. Karácsony előtt így vettem valami 5 kiló vajat 800 Ft/kg áron. Nem is volt gond, simán bevágtam a fagyasztóba, amikor kellett csak kikaptam, aztán hajrá!

Aztán szép lassan megfogyatkoztak az alkalmak, már a zöld Spar 25 dkg-os vaj is eltűnt a polcokról, az itthoni készletek meg csak fogytak, fogytak.

A múlt héten benn jártam a városban, és beszédültem kis városunk egyik legfelkapottabb boltjába. Mostanában Reál névre hallgat, de volt már CBA, meg egyéb neve is. Igazából csak a cégér változik, a tulaj ugyanaz.

Nem igazán kedvelem, de ha a belvárosba járok, be szoktam nézni, igazán jó dolgokat is ki lehet fogni alkalomszerűen.

És lőn, találtam is vajat, igaz, kicsi, 10 dkg csomagolásban, gyors fejszámolás, 1 100 Ft/kg, még mindig jobb, mint az addigi legjobb 1900 Ft/kg. Haza is hoztam belőle fél kilót.

A múlt héten Axelt, ezen a héten Embert is leterítette egy heveny bélgyulladás, egyikük sem bírt enni.

Mondjuk, Ember megúszta két nap koplalással, a kutya rosszabbul járt, egy hétig diétáztattam, de tegnapra már olyan rossz lett a helyzet, úgy éreztem, mint akit visszaküldtek a startvonalra, kidobhattam a sok kínlódást az ablakon. Komolyan, többet főztem egy hét alatt a kutyára, mint magunkra. De most már jobb, tegnaptól antibión van a kuty, most már úgy nézem rendben lesz.
Diétás főzés során előkerült a szokásos párolt rizs, csupasz tészta, végül vagy húsz év kihagyás után a pirított gríz is.

Tegnap este úgy rákívánkoztam egy kis hajában sült krumplira, harmadnap már Ember is éhes volt, plusz nem tudta az üres gyomrára bevenni a Medrolt, meg a többit. De hajában sült krumplit ő is ehet, hurrá van vaj is hozzá!

Megsült a krumpli, és mivel ő úriember, csak késsel villával hajlandó enni, így preparáltam neki a krumplit, magyarán kereszt alakban felvágtam, megsóztam, és két forgács vajat rárakva szervíroztam.

Mondjuk, már akkor furcsa volt, hogy nem olvadt el a vaj, amíg bevittem neki a hálóba.
Utána végre én is neki láttam, csak furcsa,valahogy nem a jól megszokott vajíz. Nézem, kis hangyaf@sznyi betűk az oldalán, egyre inkább fáraszt már a sok apró betű bogarászása, kicsit nagyobb betűkkel 65%. Na, mondom megvan, nem márkázott vajat vettem, hanem az olcsóbb teavajat.
Ma újabb körúton járva, szembe jött a nagyobb testvére, a hűtőpultban a vajak között, 20 dkg-os csomagban, kissé nagyobb betűkkel:
Maslová chut- HU Krém Mix 65% vegyes zsírtartalmú krém mix. Összetevők: pasztőrözött tejszín, ehető növényi zsír. Összes zsírtartalom: 65%, növényi zsír 70 tömegszázalék, tejzsír 30 tömegszázalék. Szlovák termék.

Én, a balek!

És hogy megint ne csak a nyígás legyen, mondok jót is.
Ha valaki akarja, még megsütheti a kalácsot a sonka mellé.

Én kenyérsütőben kevertetem össze, de amíg nem volt kenyérsütőm, simán ment kézzel is.
Régen nekem soha sem volt elég édes a kalács, ha meg annyi cukrot raktam bele, amennyitől már finom volt, mindig tömör, nehéz tésztát kaptam. Tudom a kémiát, és mégis nehéz, keletlen, nem jó kalácsaim voltak.
Anyánál mindig olyan finom édes, könnyű volt a kalács, sose értettem.
Aztán kiderült, hogy azért finom, mert apu miatt- aki cukorbeteg, édesítőszerrel süti.
Kipróbáltam, működött, azóta így sütöm. Már elég régóta.

50 dkg liszt
2,5 - 3 dl langyos tej- inkább lágyabb legyen, mint kemény!
2 tojás sárgája,
egy bio citrom reszelt héja,
2 teáskanál cukor,
18 - 20 szem édesítő tabletta pici forró vízben feloldva, nálam Süssina
0,5 kocka élesztő

Mivel kenyérsütővel dagasztom, minden az előírás szerint belekerül az üstbe, aztán dagasztó, vagy normál programon elindítom.
Az utolsó dagasztás után 15 perccel kiveszem a tésztát, 1/3- 2/3 arányban elvágom.
Az egyik darabot félre teszem, a másikat nyújtófával vékonyra, a nagyobb darabot kb 65x35 méretű téglalappá, a kisebbet értelemszerűen kb fele hosszúra, de ugyanolyan szélesre nyújtom.

És most jön a varázslat. Vajat olvasztok, és vékonyan megkenem a kinyújtott tésztát, és ha nem apunak készül, akkor megszórom vaníliás cukorral és feltekerem, mint a bejglit. A következő darabbal, ugyanígy, végül a hosszú rudat a közepénél kicsit elvékonyítom a tenyerem élével, és beillesztve a rövidet, hármas fonattal összefonom.

Sütőpapírral kibélelem a nagyimtól örökölt zománcos tepsit, és a kalácsot beleteszem kelni. Kb egy órát kelesztem, de van hogy többet.
Volt egyszer egy öreg szakácsnő, egyik konyhán, ahol dolgoztam. Gyönyörű, és isteni kelt tészták kerültek ki a keze alól, mindig lestem, hogy csinálja.
Ő mondta, hogy amikor úgy érzem, gondolom, hogy meg kelt már a kalács, akkor még hagyjam békén legalább egy fél óráig, és csak azután kezdjem el sütni.

Azóta ezt én mindig betartom, és működik.
Amikor megkelt, egy tojás sárgájával megkenem, és hideg sütőben kezdem sütni.
Itt már megkelve:

Ilyen magas nyersen:

Megkenve:


Végül megsülve:

És szeletelve:


Valamikor egy hónapja körül készült, megtaláltam a rahátot, amit anyósom hozott karácsonykor.

Máskor mazsolát szórok a vaníliás cukor után, és akkor mazsolás kalácsot kapok.

Szombaton meg is sütöm, egy bögre kakaóval, kis valódi vajjal, isteni reggeli lesz vasárnap.


És, hogy mi lesz a sok összegyűlt fehérjével?
Hát, azt majd holnap!

4 megjegyzés:

lilapereszke írta...

Ó, de gyönyörű ez a kalács.
Miért teszel bele ételfestékes aszalt micsodákat? Igaz, kell, hogy legyen szépséghibája is egy tökéletes kalácsnak, na de ne ilyen! :-)))
Ha elfogadsz egy tanácsot: a margarin után ezeket is tiltsd ki a konyhádból. A nyáron, jó érett, apró, de kemény fekete cseresznyét vettem a piacon, kimagoztam, napon megszárítottam, tökéletesen megfelel díszítésre és rágcsálásra is.

Fernel írta...

Lilapereszke!

Félreértettél, vagy inkább félreérthetően fogalmaztam.
A rahátos kalács kb 4-5 évente egyszer készül, a férjem olyankor nosztalgiázik!

A rahát amúgy nem egy nagy tudomány, valójában keményítő összefőzve színezett- itt igazad van- újabban ételfestékkel készült ízesített sziruppal. Régen ezek még valódi ízekkel, színekkel- például bogyósok, rózsa- készült. A zöld, az mentás volt még 30 éve.

Én nem szeretem, de néhány éve sógorom hozott Isztambulból kézműves rahátot pisztáciával, na az abbahagyhatatlan volt számomra is.
Szerencsére a doboz kicsike, a létszám meg nagy volt.:D

Én a mazsolás kalácsra esküszöm, sajnos Zs. azt sem eszi meg.

kisrumpf írta...

Meg kellett néznem, mi az a rahát... Nahát! (Bocs.)

Először azt hittem, cukrozott koktél-cseresznyét vágtál bele, itt van ilyen, főleg piros, de néha színezett formában is árulják, főleg Karácsony előtt, mert az itteni gyümölcstortába az is kell.

Linyah írta...

Kedves Fernel!

A Blogkóstoló 2. fordulójára ezt a receptedet választottam:
http://konyhalal.blogspot.com/2012/04/kalacs.html
Nekem nagyon ízlett! :)