És akkor most

A dietetikusok ne nézzenek ide!

Június második hetében nem voltam itthon, persze, mikor esett, na mikor? Hát természetesen indulás előtt egy órával.
De!
Amikor hazaértem, itthon várt a kert, az eper, kisVirágomnál két nagy cseresznyefa.
Próbáltam sűríteni a programot, pünkösdre nem terveztem semmit, csak láblógatást, meg szombatra a Bea ballagását.
KisVirágom cseresznyeszedését követően nekiugrottam, és elraktam a befőttet, összelegóztam a Bea sütijét, kikapkodtam a kertből a gaz nagyját, mondom, jól van, hétvége a pihenésé. Szombat jól is telt, ettünk- ittunk- mulattunk.
Vasárnapra semmi program, a kis vacak erdőrész csekkolását megejtettük szombat reggel, semmi. Marad a punnyadás.
Vasárnap reggel későn keltem, Ember még aludt.
Kávé, reggeli pizsama tenge- lenge. 10 után kikómázott Ember is, hogy kollégája felköltötte, megérett a cseresznye a cég udvaron, menjünk szedni.
Gyorsan hívtam barátnőm, hogy jöjjön, szedjünk cseresznyét. Megbeszéltük, hogy útközben felszedjük.
Ember magához tért, elindult a kocsiért, én előkészítettem a ládáim, vödreim, közben hívott Ica, hogy az anyját kórházba vitték, nem jön.
Nem baj, majd én!

A cég udvaron van egy hatalmas cseresznyefa, és a tulajék csak elenyésző mennyiséget szoktak leszedni, a többi az enyém. Hatalmas, jóízű, ropogós cseresznyék teremnek rajta, egy élmény enni és szedni is.
Leszedtem, amennyit bírtam, és amennyit fel bírok dolgozni. Vittem belőle barátnőmnek is, ki ne maradjon a jóból, hadd dolgozzon ő is vele :D

Amennyi üveg volt itthon, mind tele raktam befőttel, még mindig volt egy láda cseresznye, félre raktam anyának is, legyen neki is melója, a többit kimagoztam, és sok cukorral csináltam egy nem is igazán dzsemet.
A kimagozott cseresznyét fele mennyiségű cukorral elkevertem, és elkezdtem főzni. Majd szűrővel a cseresznyét kiszedtem, a cukor szirupot beforraltam, a cseresznyét visszaraktam, forraltam, majd újra leszedtem, a cukorszirupot újra beforraltam.
És ezt megismételtem néhányszor, addig, amíg a cseresznye üveges nem lett, és megszabadultam a maximális víztartalomtól. Akkorra már a leve is sűrű, de nem igazán dzsem állagú, gyönyörű színű lett. Mennyiségre csak két és fél kis dzsemes üveg, de itt nem a mennyiség számít, hanem a minőség.

Hétfőn kiautóztunk Anyáékhoz, kivittük a cseresznyét, meg az első sorozat befőttet, hoztunk haza néhány befőttes üveget- jön a meggy címszóval.

Hétvégére meg hazajött Zs. és bejelentkeztek kedves sógorék.
Szombaton csak ebédet főztem, estére be mentünk a városba, múzeumok éjszakája volt, csavarogtunk egyet a városban, meg meghívtak bennünket vacsorázni, hogy ne kelljen főzni itthon. És olyan, de olyan finom vajhal steak-et ettem, hogy namég!
De kávézni ne menjetek a Görögbe! Négy rendelésből három borzalmas volt, a negyedik csak azért nem, mert egy üveg sört nem igazán lehet elrontani. Szombat este nem kicsit égtem, mint a rongy, miattuk.
Pedig éveken keresztül kedvenc helyem volt, jó áron, finom kávék, nagyon hangulatos helyen, kiváló kiszolgálással.

De vasárnap reggeli gyanánt isteni finom vajas pirítóst ettünk, elfogyott a fél üveg cseresznye, az egész üvegből egyre lecsapott a sógornőm, a másikat befoglalta Zs.

Nembaj, hogy nekem nem maradt, jön a meggy, abból még talán finomabb lesz!


Tegnap végre nekiálltam meggyet szedni, két és fél sparos vödörnél abba hagytam, mert azt ki is kell magozni, el is kell rakni.

Első menetben kész lett a rétesbe, sütibe való meggy, hasonlóan mint a cseresznye, csak nem főztem olyan sűrűre, és az első forralás után leszűrtem, a levét szörpnek külön készítettem, a gyümölcsöt újra cukrozva forraltam be.
Most bizarr, rózsaszín, ciklámen foltok mindenütt a konyhában.

Még vár rám 3 fa, eddig hármat sikerült valamennyire megkopasztani, a létrát még nem vittem fel, majd ha az összes elérhető magasságban leledző meggy végre üvegben dekkol, majd megyek létrára!
Amúgy rekord termésem volt az idén meggyből, soha ennyit nem adtak a fácskáim.

Most várom a beígért hidegfrontot, vagy legalább azt, hogy ne süssön a nap, hogy ki tudjak menni újra meggyet szedni.