Pajti

Nekem soha nem volt kutyám gyerekkoromban, egészen addig amíg egyszer Apa haza nem hozott egy cukros stanicliben egy pindurka kiskutyát. Valami kis falusi kuty volt, kistermetű, olyan egerésző fajta. Az én gyerekkoromban a kutyának még volt funkciója és helye. Kislány voltam, talán még iskolába sem jártam. Nagyon boldog voltam, de valami nem volt kerek. Füles beteg volt. Igazi baját soha nem tudtuk meg, csak azt, hogy a vége felé már mozogni sem tudott. Talán fél éves sem volt. Egy téli reggelen Anya közölte, hogy elpusztult. Segítettem Apának eltemetni.
Megsirattam.

Anya mereven ellenállt utána minden kísérletünknek, hogy kutyánk legyen.


Aztán, Zsebi másfél éves korában kibéreltünk egy kis takaros udvari lakást egy kedves idős párnál. Papa és P. néni együtt lakott Pajtival. Idős kutya volt, már akkor talán 11 éves lehetett, németjuhász és újfundlandi keverék volt. Zsebi és a kutya orra egy magasságban volt. Megszeretett bennünket.

Olyan humora volt, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Odasettenkedett Zsebi mellé, aztán billentett a farával egyet Zsebin, aki lódult pár lépést. Pajti meg vigyorgott.
Valami hat évet laktunk ott, sokat tanultam a kutyáról. Egy kicsit az én kutyám is volt, mint ahogy Papa egy kicsit a nagyapám is. Bölcs, Don kanyart megjárt áldott jó ember volt.

Szilveszterkor nagyon nehezen viselte a petárdázást, velünk ünnepelt. A virsliből egy pár csak az övé volt.

Papa volt a főnök. Az első a rangsorban.
De Bandi volt az ISTEN. A Papa veje.

Ha befordult a sarkon a szakadt 120 Skodával, Pajti majd szétszedte a házat.
Néha sikerült kiszöknie, ha valaki ügyetlenkedett a kapun. Papa elindult, körbejárta a környéket, Pajtit keresve. Pajti sehol. Ha meglátta sem engedelmeskedett.

Na, ilyenkor Papa telefonált Bandinak, ő beült a kocsiba, tett két kört a környéken, Pajti azonnal előkerült. Bandi kinyitotta az ajtót, szólt neki. Pajti azonnal beugrott az autóba, minden rendben volt.

Aztán elköltöztünk.

Pajti még élt, és mi visszajártunk hozzá és Papáékhoz. Már nagyon öreg volt, és egyre betegebb. Amikor utoljára láttam, már nem tudott felállni, csak a két első mancsára, de puszit adott örömében.


Egyik éjszaka Pajtival álmodtam. Azt álmodtam, hogy újra egészséges volt, és viháncolt velem, belefúrta a fejét a karom alá, hogy öleljem, pitizett, pacsit adott.


Azon éjszakán ment el. Elbúcsúzott.