Pont.
Nem találtunk emberileg, folyton azt éreztem, hogy kommunikációs zsákutcában kavargok, és nincs irányjelző tábla se.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Viszont tanultam egy csomó dolgot, például azt, hogy soha semmikor többet a más munkáját nem viszem be a főnökhöz ellenőrzésre, csak a magamét.
Meg még azt, hogy a személyiségemet soha ne akarjam feladni.
És hogy soha többet ne legyek szervilis.
Rájöttem, hogy a mostani helyzetben a motivációs levelemben le kell írni, olyan apróságokat, hogy milyen programokat használtam, mert a vállalatirányítási rendszerek ma divatban vannak, és ilyen apróságokkal is ki lehet tűnni a tömegből.
Nekem meg van ezekkel gyakorlatom dögivel.
A múlt héten át is írtam a motivációs levelem, és egy nagyon fontos apróság még, hogy soha ne küldjetek önéletrajzot, motivációs levelet word formátumban, töltsetek le, mondjuk egy Primo PDF progit ingyen a netről, és mentsétek el az anyagot PDF-ben. Az olyan profinak tűnik, és nem tud belepiszkálni Jolánka, akinek a helyére esetleg keresik az embert.
Az átírt motivációs levelem, meg a PDF-ben mentett dokumentumok eredményeként már volt is kapás, legalább eljutottam az interjúig.
A kert siralmas, kiszáradt, vagy kiszáradó félben van, de azért akad munka.
Tegnap vagy hat kiló padlizsánnal küzdöttem, kivételesen, ez most boltból volt, a héten őszibarackot főztem be, de a befőttes üvegek mind elfogytak, a barack nagyja üvegben, a többin sikerült a nagyjából túladni, így is két leszakadt ág bánja a rekordtermést.
Még vár rám egy vödör szilva Anyától- ebből tepsis szilvalekvár lesz, egy szatyor körte a barátnőmtől, némi pritamin- és kápia paprika, zakuszkát kéne főzni, de nincs mibe belerakni, így összedarálom, megy a fagyasztóba, mondjuk, cipőkanállal.
Majd megfőzöm máskor a zakuszkát.
Ja, még fagyasztót kellene olvasztani, hosszú még a hétvége!
Időközben volt egy aranylakodalom- a szüleimé, egy ezüstlakodalom- a bátyáméké, és egy fergeteges buli Tardoson, koncertekkel, sörrel, állat jó hangulattal, ahonnan a legjobbkor kellett hazajönni, mert az utolsó busz 20.52- kor eljött.
Jövőre sátor, bogrács, két nap tuti, augusztus végén.
A tortát nem én csináltam, olyan is volt, amilyennek kinéz :D
8 megjegyzés:
Akkor most a szabad könyvelői kapacitásoddal kiszámíthatod, hogy mennyivel több haszna van a családodnak így belőled, mintha esténként egy zsákként esnél be az otthonodba.
hát, a fene se tudja, hogy jobb, ha az elég lenne a számlákra, hogy én itt elfőzőcskézek, meg jól érzem magam, nem is tőrném magam. De sajnos ebből nem lesz tele a mélyhűtő :(
De azért hosszútávú terveim között szerepel egy jó kis falusi turizmus, csak a forrásokat kéne addig összekönyvelni :D
Megint egyetértek Márta nénivel, mennyi hasznos dolgot csinálsz, és még boldog is lehetnél, ha elég lenne az egyetlen kereset a számlákra. Mennyivel hasznosabb ez!
Továbbra is itt sárgulok, hogy minden feldolgoznivaló bejut szépen a konyhádba, itt mindenért fizetni kell, sokat, sokat. Szeretnék őszibarack befőttet én is eltenni, mert imádom, de most azt nem veszek. Meg zakuszkát évek óta tervezek, de nem volt rá időm, amíg dolgoztam, hogy kísérleti befőzéseket folytassak. Inkább csak a kötelezőket tettem el mindig, az se kevés. Most meg nincs pénzem rá.
A szilvát én is tepsiben szoktam, és baromi jó szokott lenni.
Jó bulik vannak arrafelé is, látom, én is már egy hónapra előre tudom, mikor hol leszek. Imádok így élni, mert közben meg itthon is minden rendben, hétközben megcsinálok mindent.
Gratulálok az arany- és ezüstlakodalmakhoz, jó lenne tudni a receptet hogyan lehet ilyen hosszú házasságot kibírni. :-):-)
Ja, és a munkával kapcsolatban meg annyit, hogy nem értem ezt a mai világot. Régen sosem kellett attól félni, hogy nem tanítanak be egy munkahelyen, egy ilyen helyzet igazán kivételes volt. Manapság mindenhonnan azt hallom, hogy nem szeretettel fogadják az új munkaerőt, nem segítenek neki, nem tanítgatják. Pedig minden munkahely más, mindenhol meg kell tanulni az egyedi dolgokat, meg az olyan dolgokat, amivel az ember még sosem találkozott, pedig ez a szakmája, ezt csinálta máshol is. És én nem értem, hová tűnt az emberiesség, a barátságosság, a segítőkészség az emberekből? Sajnálom, hogy ilyen hülyékhez kerültél, pedig már annyira örültem és bizakodtam, hogy jó lesz!
A pdf-es tanácsodat pedig köszi, megfogadom!
Jaj és még egy, de hülye vagyok! :)
Ha beindítod a turizmus programodat, szólj azonnal, mert mi a barátainkkal évente kétszer mindig elmegyünk egy helyre kitombolni magunkat...
Andi :D
Vetted észre, hogy mi többnyire egyet értünk?
Turizmus: álmaimban már megvan, működik, csak még materializálni kéne :D
A vizualizáció már megy :D
Újraolvastam ezt a bejegyzésedet, és hajszál pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok. Én még kitartok, de belebetegszem. :-(
Ó, Andi!
Bárcsak soha ne kellene ugyanazt érezned!
Úgy sajnálom!
Megjegyzés küldése