Hagyomány

Hagyományai mindenkinek vannak. De ritkán vagyunk ott, amikor születnek.

Én most szerencsés voltam, ott lehettem. Vagy én csináltam?

Zsebi már nagy, nem csinálunk nagy dolgot az ajándékozásból, és ugyanúgy gondolkodik ő is az ajándékokról, mint én. Képtelenek vagyunk édes semmiségeket ajándékozni.

Közeledett a Mikulás, nálunk ez csak némi mogyorót, narancsot, kis csokit jelent csak. Emlékeim szerint, a szekrényben várakozik az abroszok tetején a filcből készült piros mikulászsák, abba beleborítok mindent, és ki mit zsákmányol belőle, az a Miki ajándéka. Lassan alakult a mátrix, minden van otthon, éljen- éljen Mikulás!

Szokásos módon pénteken érkezett délelőtt Zsebi, majd barátokkal találkoztak, este majd jönnek, mondták. Emberéknél névnapot ünnepeltek, én is hivatalos voltam. Haza gyalog jöttünk, kis városunk kézműves karácsonyi vásárán keresztül. Néhány bódéban szokásos kaják, és forralt bor. Eszünkbe jutott a tavalyi bécsi advent, gyerünk forralt bort vagy puncsot inni.

Kiábrándító.

A puncsnak nevezett borzalom üres, ízetlen, langyos, mint az egész adventi vásár. És decinként 300 jó puha magyar forint. Műanyag pohárban. Igazán rájöhetne valami élelmes kereskedő, hogy jó buli lenne bögrében adni a pancsot, aztán a vevő vagy visszaváltja mint Bécsben, vagy elviszi magának szuvenírként. Itt is lehetne matricázni rá várat, lovasszobrot, miegymást, az itt is van.

Bécsben tavaly 5 ajró volt a 2,5 deci puncs, forró, illatos, finom, ha visszavitted a bögrét, 2 ajrót visszaadtak. Nem vittem vissza! Hazáig szimatoltunk, mi ilyen jó illatú? Itthon megtöltöttem Bécsből hozott Mozart golyóval és ajándékba adtam annak, aki nem jöhetett. Hangulata volt, örült neki, aki kapta.

Lehet, rosszul vagyok összerakva, de ha valami nem éri meg az árát, azt borzasztóan sajnálom utólag. Nem magamtól, félreértés ne essék, hanem attól, aki sárba tiporja a vendéget. Azzal, hogy igénytelen árut, marha drágán ad. Amúgy jó magyarosan, stílusosan.

Szerintem már meg is van a piaci rés!

Jövő karácsonykor puncsot fogok árulni, kézműves- ha ha ha- mézeskaláccsal. Legalább finom legyen, ha már nem olcsó!:o)))


Nosza, Mikulás. Van bor, van narancs, mandarin, fahéj, vanília, méz, tea. Próbáltam kitalálni, mi volt benne az alkohol? Mivel én nem iszom semmi rövid italt, nem sikerült rájönni, hogy mi lehetett benne. De valami kellett. Volt egy kis vodka az üveg alján, gondoltam, nem rontja el.

Olyan príma Mikulás bulit csaptunk, puncsot ittunk, mogyorót szemelgettünk, beszélgettünk, nevettünk, egy rendes, boldog család voltunk, hogy Zsebiéknek nem volt kedve elindulni a Medve szüleihez Mikulásozni.

Hogy hogy jutott épp most eszembe?

Ma rövid nap, újra teljes a létszám, Zsebi kicsit el van kenődve a tegnapi sikertelen kémia vizsgája miatt, próbálok lelket önteni belé, a kedvében járni. Axinak ma jött meg a törzskönyve postán, -köszönet itt is Zsuzsa és Gyuri!odakinn hideg, borongós idő, a sós perec kifőzve, már kel.

Medve: Apropó főzés! Esetleg nem-e lehetne puncsfőzés?

Puncsfőzés?
Végülis bor, tea, narancs, vanília, fahéj, szegfűszeg van, igen, azóta tudom, rum is van!

Mikorra a perec kisül, jó lesz?

Jólesz, jólett, jóvót.

Sok ilyen puncspartit akarok még!!!!!