2011. március 4., péntek

Szerelem

Mondtam már, hogy elvarázsolsz? Ha csak meglátlak, izgatottan dobogni kezd a szívem, hogy maradj meg nekem, senki ne nézzen rád. Ne szólj senkihez, én, én vagyok akire vársz!

Ne légy hűtlen, ne nézz más ember fiára, hiszen csak én, én tudlak igazán értékelni. Azonnal a magaménak akarlak tudni, nem akarom, hogy mással menj haza!

Jól van, így kell elfordulni másoktól. Várd csak meg, amíg megérkezem.

Az enyém vagy!

Nehéz az út, míg haza érkezem veled, vágyam egyre csak fokozódik, engedd, hogy érezzelek, hogy tudjam, velem vagy. Csak velem. Érezzem bársonyos, selymes bőröd hűvös tapintását, ó bárcsak otthon lehetnénk. Te meg én!

Illatod, akár egy téli reggel. Hűvös és tiszta. Régi emlékek tolulnak számra, az izgalomtól kiszáradt a szám, végignyalom, és elemi vágyat érzek, hogy beléd harapjak, érezzem kicsorduló nedveid, marcangol a vágy, mely oly perzselő, talán soha nem érzek többé ilyet. Izgalomba hoz, ahogy nedvesen csillogsz, több rétegű tömör gyönyör,tiszta izom, kis édes zsír a bőr alatt, imádni való édes semmiség, és mégis, a világmindenség.

Hát van ettől szebb dolog a világon?


5 megjegyzés:

piszta írta...

húú de perverz vagy :)

amugy teccik :)

kisrumpf írta...

Ismerős érzés...

Fernel írta...

Moni!
:D

kisrumpf írta...

Az uram attól lett elképedve, ahogy bébicsirkét szoktam halálra becézni. Amikor már cuppogtam is a kis "tetemnek", az uram közölte, beteg vagyok.

Sosem fogja megérteni a konyhai örömöket :-)

Fernel írta...

KicsiFernel szerint, számomra nem is bolt, ahol nincs hentespult :D
Hiába na, az éhhaláltól félek a legjobban.

Már huszonhárom éve elmúlt, hogy házasok vagyunk, már megszokta Ember az agylövéseimet :D