Ugye megmondtam!

Amikor a hegyek elindulnak...
Talán először egy kis kavics indul meg, lassan csúszik, egyre gyorsabb lesz, csatlakoznak a társak is. És görögnek megállíthatatlanul. Egyre nagyobbak. Egyre hangosabbak...

Csak egy telefon.
Ugye megmondtam, hogy ne izgulj!

Mázsás kövek gördültek le rólam.
Minden napra szeretnék valami hasonló kaliberű jó hírt!

Szolgálunk és védünk!

Múlt héten Anya szólt, hogy valaki, vagy valami kidöntötte a kert kerítését otthon. De nagy a hó, nem tud semmit, hogy mikor, és hogy.

Mivel az én nevemen van a ház és a biztosítás is, felhívtam a biztosítót, bejelenteni a kárt. A biztosító szerdán tette tiszteletét, és megállapította, hogy valószínű valami motoros eszközzel nekitolattak, vagy neki mentek a kerítésnek, még autóról származó dolgok is előkerültek a hó alól. A biztosítási eseményt elismerik, de a kár kifizetésének feltétele a rendőrségi bejelentés és a lezárt nyomozás.

Kitört két betonoszlop, a harmadik elhajlott, a kerítés a földön fekszik. Tegyek feljelentést.

Felhívtam embert, hogy szerinte hova menjek. Szerinte, a Megyei RKF-hez tartozik, mert ugye B.-n van a ház.

Bementem, ügyeletesnek előadtam, azt mondja, menjek a városi kapitányságra. Mondom, mi van? Nem a városban van a kár. Nem baj,de ebben a megyében van, evidens, hogy a városi az illetékes. Aha, a Nap pedig forog a föld körül ugye.

Hát, a városin már nem a fejem kapkodtam, hanem a levegőt. Olyan értelmes rendőrlánnyal volt szerencsétlenségem találkozni, hogy mutogatni lehetne. Elrettentő példaként. Azoknak a nőknek, akik a súlyosan fogyatékos magzatuk megtartásán gondolkodnak.

Mondom, a biztosító küldött ide, mert feljelentést kell tennem ebben- és ebben az ügyben. Erre kaptam egy fél órás szónoklatot, hogy miért nem jelentettem be a rendőrségnek. Mondom, azért vagyok itt. De miért nem akkor, amikor megtörtént. Mert nem tudjuk vazze, hogy mikor történt. De miért nem jelentettem be. Mondom, most szeretném. De hát ennek nem ez az eljárási rendje. Akkor menjek ki az ajtón, és hívjam fel a 107-et és tegyem meg a bejelentést? Ó, ő azt nem mondta. Akkor mi a teendőm? Tegyek bejelentést. Aztán tehetek feljelentést. Mondom, a körzeti megbízottat tájékoztattuk, ő irányított ide. És ez kábé fél órán át.

Kezdtem elveszíteni a türelmemet, mondom haladjunk.

Haladunk.
Kérdez.
Válaszolok. Rajzolok.
Hülyeséget kérdez.
Visszakérdezek.
Rendre utasít, hogy ne kérdezzek vissza.
Becsüljem meg a kárt.
Nem tudok becsülni. Még nem építettem kerítést. (A tégla meg cement árát bezzeg tudnám.) Ön már épített kerítést?
Nem.
De nekem kell becsülni!
Becsüljek valamit.
Ötvenezer jó puhaforint.
Á, az nincs annyi!
OK, mennyi?
Neki nem kell azt tudni, én kell becsüljek.
OK! Ötvenezer!
Á, az sok.
Írja, le amit mondok!
De hát az nem annyi.
Nemérdekel, írja le!
De hát a biztosító miért nem szólt, hogy rendőrségi feljelentés kell?

Kéééééééééész vagyok.

Másfél órával később valahol a Tejút galaxisban megszületett a "jegyzőkönyv feljelentésről".

Aláírom, és nézem a kedves kis rendőrlányka nevét, mert ugye bemutatkozni az nem menő.

Rozalinda!
+meg!
Mindent értek...

Úgy elfáradtam, mintha egész nap kapáltam volna.

terápia

Van nekem egy barátnőm. Valami csoda.
Ha az első randevúja jól sikerül, akár a lánya is lehetnék.
A legidősebb fia 3 évvel fiatalabb tőlem. A kicsi 21 éves.

Gergő a hatodik hónap végén született, Ica majdnem meghalt a műtőasztalon. Hónapokig rettegtek, hogy megmarad-e Gergő. Szerencsére, megmaradt. Csak az Achilles inak nem fejlődtek ki teljesen, sok év Pető Intézet, és megszámlálhatatlan műtét után, él, virul, dolgozik. Tolókocsival képes közlekedni. Otthon, a lakásban néhány lépést. Icának nem lehetett több gyereke.

Amikor mi megismerkedtünk, Zsebi akkor volt 3 éves. Gergő négy.
Többször jártunk náluk, és Zsebi majd egy év után vette észre, hogy Gergő nem úgy jár, ahogy a többi gyerek. Elmagyaráztuk, megértette. Sokat kapott Gergőtől. Megtanult úgy tekinteni egy sérült emberre, hogy nem szánakozott rajta. Az embert látta benne. Soha nem volt kérdés számára a fogyatékosság, nem volt előítélete a sérült emberekkel szemben. Megtanult úgy viselkedni, hogy érdemben segíteni tudjon, ha szükséges. Szerintem mindenkinek kijárna egy ilyen ismerős. Hogy megtanuljuk kezelni azt, ami más. Nem jobb, rosszabb. Más. Valamint megtanuljuk elfogadni a megváltoztathatatlant.

Sokat tanultam én is Icától.
Mást a földhöz vágott volna egy ilyen helyzet. Őt nem. Bizonyára voltak álmatlan éjszakái. Bizonyára sírt. Amíg tartottak a könnyei.
Aztán megrázta magát. És elkezdte a talpra állást. Amíg volt remény bármi változásra, állapot javításra, fejlesztésre addig mentek. Vállalták a rengeteg fájdalmat, gyógytornát, masszírozást. Éveket Budapesten, a Pető Intézetben. Tudta, hogy Gergő nem fog soha járni, szaladni. De elfogadta a helyzetet, soha nem panaszkodott. Kihozta a helyzetből a legjobbat.

Végzettségét tekintve ápolónő. Gergő születéséig a városi öregotthonban dolgozott. Amikor a Pető Intézetben már nem tudtak több csodát tenni, Gergő hazakerült, és a helyi Gyerekváros konduktív osztályára került. Ica hozta, vitte, végig csinálta a napi rutint, megalakította a Mozgássérült Gyermekek Szüleinek Egyesületét. Kilincselt, vigasztalt, példát mutatott, nem siránkozott. Nyári tábort szervezett. Forrást koldult össze hozzá. Pályázatot írt.

Akkoriban még nem voltak az állami gondozottak lakóotthonokban,mint mostanában. Akkoriban, kb 15 éve csak nagy állami intézetek voltak. Amíg Gergőre várt, a foglalkozás ideje alatt, addig átment a csecsemő osztályra. Kicserélt egy pelenkát, megsimogatott egy buksit, megetetett egy gyereket. Csak úgy. Mert szánta őket. Mert a gyárban nem volt kapacitás egyesével foglalkozni, szeretni a gyerekeket. Mert három éves korukig, mind ott voltak, akik ott voltak, mind sérültek voltak. A sérült gyereket nem vállalták a nevelőszülők, a sérült gyerekeket nem fogadták örökbe.

Aztán egyszer az intézet vezetője megkérdezte, miért csinálja? Elmondta.
Mert a saját gyereke is sérült. Hogy soha többé nem lehet gyereke. Mert szereti a gyerekeket. Hogy sajnálja azokat, akik nem kapnak esélyt. Hogy ha ő nem éli túl a szülést, a sajátja is itt lehetne, ugyanilyen állapotban.

A vezető megkérdezte, miért nem visz haza egy gyereket?

Végülis miért ne? Hazament. Megbeszélték.

Másnap szólt a vezetőnek. Szeretne hazavinni egy gyereket. Egy sérült gyereket.

Egy. Zsozsó. Három éves volt. Születéskor agyvérzést kapott, féloldala erőtlen, bénult. Néhány hónapos korában a szülei magára hagyták. Napok múlva a szomszédok hívtak rendőrt a gyereksírás hallatán. Így került intézetbe.
Nem beszélt, nem volt szobatiszta, nem tudott önállóan enni.

Fél év intenzív szeretet és odafigyelés után szobatiszta volt, kommunikált, igaz, enni nem evett, hanem zabált. Volt elég étel, volt idő, megvárták, amíg jóllakik.
Most, 18 éves lesz. Örökre velük marad. Szeretné a nevüket felvenni. Ő Ica negyedik fia.

Kettő. Egyszer a Gyerekváros vezetője szólt, hogy lenne egy gyerek. Anyuka elhagyta apukát, négy gyerekkel, nincs téli tüzelő, apuka TBC-s lett, kórház, a gyerekek ne kerüljenek be az állami rendszerbe, nem-e venné magához az egyiket? Ő volt Jacobs- egy kávéreklám után szabadon:o)) Néhány év nevelés után, örökbe fogadták Svájcba.

No eddig csupa fiú. Hogy kellene egy lány is!

Három. Bea. Volt egy helyi szinten nagy port felvert ügy, apuka éhségsztrájkolt, gyerekelhelyezési per, sajtóhírverés, nem igazán követtem nyomon. Egyszer csak, amikor mentem hozzá, egy kislány volt náluk. Beatrix. Öt éves. Fél szemére vak. Hosszú, tömött haja a derekáig ért. Levágták. Tetves volt. Szülei különváltak, gondoskodni egyik sem tudott róla. Hiába éhségsztrájkolt apuka. Okos. Ügyes. Szép. Öröm Icának, akit Mamának hív. Kiváló bizonyítványa van. A kedvencem. Az én fő segédem, mióta Zsebi csak vendég itthon, azóta kicsit az én lányom is. Szeret itt lenni. Mert itt olyan jó csend van.:o)))Gitártanárhoz jár. Talán állatorvos lesz. Vagy óvónő.
Bea most 13 éves.

Négy. Egy éjszakai pillangónak újabb gyereke született. Amikor dolgozni ment a hármasra, egy falubeli néni vigyázott a kicsire. Egyik alkalommal a leány úgy gondolta, elég, ha betolja a kapun belül a babakocsit, a néni majd gondját viseli Dávidnak. A néni aznap a lányához utazott, csak egy hét múlva tért haza kis falujába. Akkor hallotta a jegyzőtől, hogy micsoda kalamajkába keveredett is ő. Pihe-puha kezű, szőke fürtös két éves. Csak két évig él velük, anyuka visszakapta nevelésre.

Öt. Bianka. Nem illik rá a neve. Súlyos immunhiányos betegséggel született. A hasonló betegségben szenvedők általában nem érik meg a felnőttkort. Folyamatos gyógykezelés alatt áll. Havonta Budapesti kontroll. Egy hátizsák gyógyszer. Mióta itt van, betegsége jól kézben tartott, remisszióban van. 15 éves. A legutóbbi láthatáson nevelőapa számon kérte, mikor lesz az esküvő, anyád már ennyi idősen szült.

Hat. Norbi. Enyhe értelmi fogyatékos. Rendezetlen családi viszonyok miatt a gyermekvédelem kiemeli a családból. Nehezen találja a helyét. Időközben apja meghal. Marad. Iskoláival nehezen boldogul. Nyári szünetben korrepetálásra van szükség. Négy tantárgyból bukás. Magántanár. Lecketanulás. Átment. Következő évfolyamba léphet. Apró dolgokkal meg lehet bízni. Ösztönösen fél mindentől, ami ismeretlen. A lányok kinevetik.

Úgy élnek, ahogy egy átlag család...
Mindenkinek van feladata. És születésnapja. És ballagása. Nyaralása. Karácsonya. Amikor valamelyik beteg, virraszt felette.

A ház állandóan tele. Hangos. Élet. Vasárnapi ebéd két turnusban, szigorúan két kiló hús, ha mindenki itt van. Négy saját unoka, 1 készen kapott.


Anya.
Nevelőanya. Mama. Ica néni.
Nagymama.
Anyaoroszlán.
Barát.

Az ajtaja mindig nyitva áll. Segít, amiben tud. A szívébe az egész világ belefér.

Néhány éve polgárőr is. Most éppen nevelőszülőkkel szervezi a jótékonysági bált, együttműködési programban vesz részt, külföldi nevelőszülőket vár látogatásra, tapasztalatcserére.

Az élet neki sem könnyű. Inkább nehéz. A mai viszonyok között emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy minden nap enni tudjon adni népes családjának. A négy gyerek nevelése nem minősül munkaviszonynak. Ha jól tudom, a TB-t is maga után fizeti. Nem a pénzért teszi. Hanem azért,mert ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy megtapasztalják, hogy milyen a valódi világ. Milyen egy család. Hogy semmi nincs ingyen, mindenért meg kell dolgozni. Hogy lehet szeretni. Odafigyelni. Gondoskodni. Esélyt kapnak. Egy jobb életre. Mintát. Derűsen. Okosan.

Minden fortély birtokában van. Könnyű nekem, mert van nekem. Mindig kapható egy kis kalákára. Ha ő szerez valamit, megosztja velem. Ha én, akkor vele. Téptünk már fácánt, vadkacsát részibe, főztünk szilvalekvárt üstben, évente visít legalább egyszer, de inkább kétszer a malac. Erdő- mező asztalt terít nekünk. Együtt. Ki miben jobb.



És ma házi húzott rétest sütöttünk együtt, mert tegnap valahogy szóba jött, hogy én még olyant soha nem csináltam.

Tökös-mákos. Túrós. Meggyes. Krumplis.

Anyám helyett anyám.

Példakép.

Nincs publicitása. Akik ismerik, azoknak is hétköznapi. Vagy csak részleteket látnak belőle.

Drága barátnőm!


Köszönöm!

Púpos napja

Az összes szabad vegyértékem a hétvégén a konyhában került lekötésre.

A közeledő Púpos napja alkalmából.



Szüleim megegyeztek, hogy ha gyerekük születik, a fiú az apa vallását kapja, a lány az anya vallását. Így lett Á. unitárius, és én katolikus. A karácsonyi éjféli misén kívül csak akkor jártunk templomba, ha a kötelező dolgokon túl kellett lenni. Úgymint a keresztség, az első áldozás, bérmálás és Á. konfirmálása.

Az unitárius egyház a lelkiismereti és vallásszabadsági törvény (1568) a világon elsőként való kieszközölésétől számítja fennállását.

"Az unitárius vallás a reformáció radikális ágaként alakult ki Erdélyben, és lett az egyetlen magyar alapítású vallás! Reformátora és egyházalapítója Dávid Ferenc, akit 1579-ben haladó nézetei miatt, hitújítás vádjával, holtig tartó börtönbüntetésre ítéltek és Déva várába zártak, ahol még abban az évben meghalt. Dávid Ferenc a "semper reformanda" - az állandó reformálás - elvét hirdette. A reformációt nem tekintette befejezettnek, ezért a keresztény vallás dogmáit és tanításait a Biblia alapján, az értelem segítségével vizsgálta. Így jutott el arra a felismerésre, hogy Isten mind lényegében mind személyében egyetlen egy. Ez a felismerés, a lényegében és személyében egy Istenről szóló tanítás lett reformációjának, későbbi egyházának alapállása és ismertetője. "

Nevében hordozza a legfőbb hitvallást, hogy EGY- Uni- az Isten. Jézusról, mint isteni eszményképről beszélnek, hitük szerint a szentlélek nem személy, hanem Istennek ereje, mely az értelmet világosítja, a szívet tisztítja, az akaratot erősíti, tehát: megvilágosít, megnyugtat, bátorít és boldogít. Puritán, egyszerű hit, minden fölösleges hívságtól, sallangtól mentes, a gondolkodást, és a racionalizmust helyezi a középpontba.

Ebből adódóan az istentiszteletek csak az együvé tartozás érzését jelentik, az Úrvacsora, mely évente 4 alkalommal kerül kiszolgáltatásra, - úgymint karácsony, húsvét, pünkösd és az őszi hálaadási ünnepség- sem jelenti az átlényegülést, pusztán a Jézusra való emlékezést szolgálja. Nincs gyónás, egyetemes bűnbocsánat, és nincs nagyböjt sem a szó katolikus értelmében. De van valami, ami mégis megkülönbözteti ezt az időszakot, valamilyen szinten még az unitárius ember is átéli a nagyböjtöt.
A farsang utolsó napja, Gálfalván hagyományosan Púpos napja, az, ami a katolikusoknál húshagyó kedd.

Nálunk már csak hagyományosan Púpos nap lesz holnap. Mármint mindenből púposan lesz a tányérokon.

Készült:
Csíkleves,
Gulyás,
Aranygaluska vaníliasodóval,
Hájas tészta üstben főtt, cukor nélküli szilvalekvárral.

Csak hogy ne kapjak cukorsokkot, holnap sütök még valami disznóságot, most már egyre biztosabb a márciusi visítás, kell a hely a fagyasztóban:o))))

* a vastagon szedett szövegrészt innen másoltam, sok érdekességet lehet találni, külön érdekesség még a népszokások, viszont nagyon nehéz olvasni, nincs tördelve a szöveg, kifolyik a szemem, már az első mondatok után.


Segíccséééééég! Ha tudja valaki, hogy kell linket beszúrni, megköszönném!

Címszavakban

Ha nem veszik figyelembe a két héttel ezelőtt kapott időpontot, mi értelme van?

Fül-orr- gégészet időpont 2010 február 11 9.45 óra. A 11 órás már fél órája elment,
amikor én még kinn ücsörögtem. Ja, ő beadta a papírjait. Én csak vártam, hogy szólítani fognak:o(((

Van külön gyerek, és felnőtt rendelés.
Ugyanott, ugyanakkor, ugyanaz az orvos. És a gyerkőcöknek ugyanazt a sort kell kiállni. De a nyugdíjas az sürgősebb. A négyéves gyerek, meg szorongjon, sírdogáljon a folyóson. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Arc-koponya ct időpont 2010. március 29. 16.30 óra. (meglátjuk)

Allergia vizsgálat február 25. 13 óra( tuti)- spanom csinálja:o))

Nasonax orrspray 23xx Ft.

Apu! Jó bort csináltál! Megígérem, az idei szőlőt lesz hova tenni!

Napirend

Hát igen, napirend.

Fel kell hagynom a nyavajgós életmóddal, ideje rendes napirenddel élni.
Ennek nevében, tegnap este szépen elterveztem, hogy ma vasalás lesz, és mosás.
Aha!

Reggel 6-kor szól Ember, hogy talán van annyi víz a kávégépben, hogy fel tudjunk ébredni. Borotválkozni már nem tud. Hát csőtörés.

Mert miért ne?

A szűrőkancsóban egy ml víz sincs. Vasalás kilőve. Mosás? Naná!

Persze, Axi nem hazudtolta meg vizicsirke mivoltát, a vizesvödör megint rágókául szolgált. Vajon a bubis ásványvizet díjazná?

Még szerencse, hogy a szomszéd háztetője túl meredek, így a múlt heti nagy havazás után, a hó elindult lefele. Kicsit olvadt is, az alja prímán jeges, jó tömény.
Lekalapáltam belőle egy vödörnyi jeges havat és felolvasztottam neki.

Mire jó a hó:o))

Amikor Zsebi ballagott, akkor volt még jó móka, tele reggel a ház itt alvó rokonokkal, 10 órára már a suliba kellett lenni, nagyüzem a fürdőben, szokásos módon, vécé lehúz. És csend. Ja, hát víz, az nem volt. Akkor szerencsénk volt, az udvaron állt az esővizes vödör, Dorcika nem volt vizicsirke, volt benne esővíz. Csak kellemetlen volt bubis vízzel fogat mosni. Még jó, hogy Zsebi Medvééknél aludt, onnan szedtük össze. Legalább az ő toalettje rendben volt.


Szerintetek meddig tart a vízműnek kijavítani?

Az enyém, én kapartam magamnak!

Zűrős hetek vannak mögöttem. Próbálom rendezni soraimat, több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel.
Lassan meg kellene találni a megfelelő helyet, kicsit olyan, mintha a saját otthonomat keresném. Mindnek van valami gyíkja. Pffffffff.
Kicsit belesüppedtem az önsajnálatba, sötét van, és hideg, már unom a hóesést is. Pedig lassan ki kellene rángatnom magam, mondjuk a hajamnál fogva:o)

Kell valami értelmes elfoglaltság, kezdem érezni azt, hogy ez már nem pihenés, hanem tespedés. A házi tündérkedés lassan már nem pálya, a célközönség visszautazott Debrecenbe, elindult az új félév. Hiányzik na! Pedig csak 4 órája integetett a vonatról.

A nyakli kamasz is már egyre nehezebben viseli a telet, most, hogy ilyen sok hó van, ritkán tudom elvinni sétálni, emiatt, ha mégis elindulunk, iszonyatosan rosszul viselkedik, rángat, rohanna, felugrál. Minél ritkábban megyünk, annál izgágább, emiatt már nem akarok ilyen időben elindulni vele, és a kutya a saját farkába harap. Marad az udvaron való játék.

Hagyomány

Hagyományai mindenkinek vannak. De ritkán vagyunk ott, amikor születnek.

Én most szerencsés voltam, ott lehettem. Vagy én csináltam?

Zsebi már nagy, nem csinálunk nagy dolgot az ajándékozásból, és ugyanúgy gondolkodik ő is az ajándékokról, mint én. Képtelenek vagyunk édes semmiségeket ajándékozni.

Közeledett a Mikulás, nálunk ez csak némi mogyorót, narancsot, kis csokit jelent csak. Emlékeim szerint, a szekrényben várakozik az abroszok tetején a filcből készült piros mikulászsák, abba beleborítok mindent, és ki mit zsákmányol belőle, az a Miki ajándéka. Lassan alakult a mátrix, minden van otthon, éljen- éljen Mikulás!

Szokásos módon pénteken érkezett délelőtt Zsebi, majd barátokkal találkoztak, este majd jönnek, mondták. Emberéknél névnapot ünnepeltek, én is hivatalos voltam. Haza gyalog jöttünk, kis városunk kézműves karácsonyi vásárán keresztül. Néhány bódéban szokásos kaják, és forralt bor. Eszünkbe jutott a tavalyi bécsi advent, gyerünk forralt bort vagy puncsot inni.

Kiábrándító.

A puncsnak nevezett borzalom üres, ízetlen, langyos, mint az egész adventi vásár. És decinként 300 jó puha magyar forint. Műanyag pohárban. Igazán rájöhetne valami élelmes kereskedő, hogy jó buli lenne bögrében adni a pancsot, aztán a vevő vagy visszaváltja mint Bécsben, vagy elviszi magának szuvenírként. Itt is lehetne matricázni rá várat, lovasszobrot, miegymást, az itt is van.

Bécsben tavaly 5 ajró volt a 2,5 deci puncs, forró, illatos, finom, ha visszavitted a bögrét, 2 ajrót visszaadtak. Nem vittem vissza! Hazáig szimatoltunk, mi ilyen jó illatú? Itthon megtöltöttem Bécsből hozott Mozart golyóval és ajándékba adtam annak, aki nem jöhetett. Hangulata volt, örült neki, aki kapta.

Lehet, rosszul vagyok összerakva, de ha valami nem éri meg az árát, azt borzasztóan sajnálom utólag. Nem magamtól, félreértés ne essék, hanem attól, aki sárba tiporja a vendéget. Azzal, hogy igénytelen árut, marha drágán ad. Amúgy jó magyarosan, stílusosan.

Szerintem már meg is van a piaci rés!

Jövő karácsonykor puncsot fogok árulni, kézműves- ha ha ha- mézeskaláccsal. Legalább finom legyen, ha már nem olcsó!:o)))


Nosza, Mikulás. Van bor, van narancs, mandarin, fahéj, vanília, méz, tea. Próbáltam kitalálni, mi volt benne az alkohol? Mivel én nem iszom semmi rövid italt, nem sikerült rájönni, hogy mi lehetett benne. De valami kellett. Volt egy kis vodka az üveg alján, gondoltam, nem rontja el.

Olyan príma Mikulás bulit csaptunk, puncsot ittunk, mogyorót szemelgettünk, beszélgettünk, nevettünk, egy rendes, boldog család voltunk, hogy Zsebiéknek nem volt kedve elindulni a Medve szüleihez Mikulásozni.

Hogy hogy jutott épp most eszembe?

Ma rövid nap, újra teljes a létszám, Zsebi kicsit el van kenődve a tegnapi sikertelen kémia vizsgája miatt, próbálok lelket önteni belé, a kedvében járni. Axinak ma jött meg a törzskönyve postán, -köszönet itt is Zsuzsa és Gyuri!odakinn hideg, borongós idő, a sós perec kifőzve, már kel.

Medve: Apropó főzés! Esetleg nem-e lehetne puncsfőzés?

Puncsfőzés?
Végülis bor, tea, narancs, vanília, fahéj, szegfűszeg van, igen, azóta tudom, rum is van!

Mikorra a perec kisül, jó lesz?

Jólesz, jólett, jóvót.

Sok ilyen puncspartit akarok még!!!!!

Újdonságok hete

Az én drága Emberem tudja, dinnyeszezonban egy-egy csíkos kismalacnak, késő ősszel pedig sütőtöknek kell vele hazajönni, ha Horton jár. Kb hetente kétszer jár:o))

Október közepétől szenvedtem a fogammal, mire elveszítettem, ráment kb 6 hét, ebből 3 hét tömény antibiotikum kúra +3óránként Cataflam, láz, miegymás. Enni alig, a gyomrom sztrájkolt. Halálomon voltam, na.

Szegény Ember, gondolta, hátha a sütőtököt megeszem valahogy, hozott egy kisebbfajta zsákkal. Mert minek megállni Horton holnapután is, ha megeszem.

Az evés, az most az ünnepekre alakult valamennyire, hála az égnek, meg a normaflore-nak. Kezdte a gyomrom bevenni a normális ételt is, nem csak az almalevest. Ettem a sütőtököt, Zsebi is segített. De még maradt két kisebb, nem is világbajnok ízűek. Mivel a kamra most lett kész november végére, nem sikerült kiszáradni a vakolatnak, így nagy a páratartalom odabenn, elkezdett romlani.

A kényszerű fogyókúra miatt ledobott kilók elkezdtek az új évben alattomosan visszakúszni, a mézes sütőtök pedig túl sok kalória, nézegettem a két tököt.

Régen akartam már minden érdekes dolgot megfőzni, de hát kérem, az idő nagy úr! Amikor dolgoztam, és este hat körül estem be az ajtón, nem igazán kockáztattam, hogy valami olyan újdonságot főzzek, ami nem ízlik a családnak, idő pedig nincs korrigálni.

Mióta Zsebi nincs itthon, minden kicsit csípős, kicsit érdekes, max Ember nem eszik belőle.

Kerestem az én barátommal receptet, elolvastam hármat, mondom csak lesz a háromból egy.
1.Tök megpucol, kockáz, két kis krumpli ugyanígy, kis póréhagyma karika, só, bors.
2.Fedő.
3.Tűz.
4.Botmixer.
5.Kis szerecsendió, kis kakukkfű, chilli pehely, tejszín.
6.Kész!

Még karácsony előtt jártam a cukrászboltban, láttam szeletelt mandulát, baromira jó ára volt, hazajött. Brokkoli krémlevesre szoktam pirított mandulát tenni, gondoltam ki próbálom.
Most pihegek.
Csak azon óbégatok, hogy eddig mi a túróért nem csináltam. Remélem Embernek is ízlik majd.

Ja, vödrös narancs akció a Spar-nál, így egy kis finom narancslé is bele.

És hogy mitől újdonságok hete?

Mert két éve kóbászol egy csomag Zara márkájú zöld lasagne tészta, valamint a fagyasztóban némi darált hús.

Nálunk a lasagne-nak nagyon rossz híre van, sógornőm azzal várta sok év után régen látott, konzervatív ízlésű és cukorbeteg apámat vendégségbe. Apu hajlandó volt megkóstolni, és közölte, hogy a leves neki pont elég volt. A tészta már nem fér bele a napi szénhidrátba.

Minket ez a veszély nem fenyeget, ezért tegnap elkészült a nagy mű. Az Ember azt mondja, ahogy engem ismer, lesz ez még jobb is. Kicsit száraz lett, én biztos hogy sokkal több besamellel fogom készíteni ezután. Vagy spenóttal és túróval. Azt jobban szereti, mint a paradicsomos dolgokat. Plusz, tele a fagyasztó spenóttal.

Azért ma délben hazaugrott lasagne-t enni!

Pajti

Nekem soha nem volt kutyám gyerekkoromban, egészen addig amíg egyszer Apa haza nem hozott egy cukros stanicliben egy pindurka kiskutyát. Valami kis falusi kuty volt, kistermetű, olyan egerésző fajta. Az én gyerekkoromban a kutyának még volt funkciója és helye. Kislány voltam, talán még iskolába sem jártam. Nagyon boldog voltam, de valami nem volt kerek. Füles beteg volt. Igazi baját soha nem tudtuk meg, csak azt, hogy a vége felé már mozogni sem tudott. Talán fél éves sem volt. Egy téli reggelen Anya közölte, hogy elpusztult. Segítettem Apának eltemetni.
Megsirattam.

Anya mereven ellenállt utána minden kísérletünknek, hogy kutyánk legyen.


Aztán, Zsebi másfél éves korában kibéreltünk egy kis takaros udvari lakást egy kedves idős párnál. Papa és P. néni együtt lakott Pajtival. Idős kutya volt, már akkor talán 11 éves lehetett, németjuhász és újfundlandi keverék volt. Zsebi és a kutya orra egy magasságban volt. Megszeretett bennünket.

Olyan humora volt, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Odasettenkedett Zsebi mellé, aztán billentett a farával egyet Zsebin, aki lódult pár lépést. Pajti meg vigyorgott.
Valami hat évet laktunk ott, sokat tanultam a kutyáról. Egy kicsit az én kutyám is volt, mint ahogy Papa egy kicsit a nagyapám is. Bölcs, Don kanyart megjárt áldott jó ember volt.

Szilveszterkor nagyon nehezen viselte a petárdázást, velünk ünnepelt. A virsliből egy pár csak az övé volt.

Papa volt a főnök. Az első a rangsorban.
De Bandi volt az ISTEN. A Papa veje.

Ha befordult a sarkon a szakadt 120 Skodával, Pajti majd szétszedte a házat.
Néha sikerült kiszöknie, ha valaki ügyetlenkedett a kapun. Papa elindult, körbejárta a környéket, Pajtit keresve. Pajti sehol. Ha meglátta sem engedelmeskedett.

Na, ilyenkor Papa telefonált Bandinak, ő beült a kocsiba, tett két kört a környéken, Pajti azonnal előkerült. Bandi kinyitotta az ajtót, szólt neki. Pajti azonnal beugrott az autóba, minden rendben volt.

Aztán elköltöztünk.

Pajti még élt, és mi visszajártunk hozzá és Papáékhoz. Már nagyon öreg volt, és egyre betegebb. Amikor utoljára láttam, már nem tudott felállni, csak a két első mancsára, de puszit adott örömében.


Egyik éjszaka Pajtival álmodtam. Azt álmodtam, hogy újra egészséges volt, és viháncolt velem, belefúrta a fejét a karom alá, hogy öleljem, pitizett, pacsit adott.


Azon éjszakán ment el. Elbúcsúzott.

Bosszús, basszus

Nem hiszem el, hogy egy butapesti könyvelő nem tudja helyesen kiállítani a kilépő papírjaimat. Hogy elküldöm neki szkennelve a helyes nyomtatványt, küldök neki sms-t, és nem nyög rá semmit három napja.

Nem hiszem el, hogy az év első munkanapján nincs műszaki vizsgáztatás, mert új rendszer, kamera, szoftver, meg anyám kínja, meg tücsök.

Nem hiszem el, hogy miután tegnapelőtt, vastag summáért le műszakizik, úgy hogy a szerelő csak viszi, meg hozza, markát tartja, tegnap felforralja a hűtővizet. Nem hiszem el, hogy az egész móka most már tényleg nem a nyomorúságról szól.

Nem hiszem el, hogy szakadó esőben jó móka egész nap kint lenni. Persze estére már fázott, alig bírtam meggyőzni, hogy nem fogom akkor se beengedni.

Elhiszem, hogy a vizsgaidőszakban az emberek meghülyülnek. Zsebi és Medve megjelent pink szövegkiemelővel rajzott macskafejekkel az arcukon.

Elhiszem!

Lazac 2.0

No, a lazac...

Szóval már írtam, hogy bosszant, ami ma Magyarországon folyik élelmiszer kereskedelem és gyártás címén. Két évtizede már, hogy önálló háztartást vezetek, és én még tanultam főzni Anyukámtól. Illetve a nagymamám, hála istennek szép kort ért meg, volt lehetőségem meghallgatni a történeteit, az életét, a megtartó faluközösség meséit. Ha a nagyszüleink tudtak önfenntartó gazdálkodást folytatni, akkor én sem fogok ipari hulladékot enni, etetni.

Mindig szerettem a konyhában forgolódni, az életem úgy alakult, hogy egy bő évtizedet hivatásszerűen töltöttem a konyhában. Sok mindent megtanultam és hobbinak megmaradt a rendszeres főzés és sütés.

Zsebi kiskorában olyan természetesen nyúlt a boltban a tengeri herkentyűk, egzotikus különlegességek után, hogy miatta nálunk minden megfordul az ebédlőasztalon. Legalább egyszer.

Lazaccal még a konyhás korszakomban találkoztam először, a '90 évek elején. Addigi olvasmányaim alapján kialakítottam róla egy képet. Valami extra finom, leginkább a pisztránghoz hasonlónak képzeltem el.

Az első lazaccal való találkozásom a pult belső oldalán esett, öklendezésbe fulladó tömény borzalom volt. Elszívó maxi gázra tekerése után, maradt a konyhán kívülről való kukucskálás. Ha chef kitálalta a lazacot, már be mentem a konyhára. Amíg csak a roston lazacot ismertem, egyszerűen képtelen voltam elviselni azt a tömény halszagot, amit sülés közben árasztott.

Aztán már rég nem a konyhában kerestem a kenyerem, amikor egyik kedves kollégám elmesélte, hogy milyen isteni füstölt lazacot készít az édesanyja a munkahelyén. Elmeséltem neki a történetet, és ő felfogadta, hogy összebarátkoztat a LAZACCAL. Kaptam tőle kb 10 dkg füstölt lazacot.

Álltunk a konyhában és szemeztünk egymással. A lazac és én. Végül a kíváncsiságom győzött és megkóstoltam. Csak úgy, nyersen. És végem volt. A szenvedély örökké tart.

Azóta hagyomány, hogy nálunk karácsonykor hidegtál van, amin kötelező a füstölt pisztráng és a lazac. Már egész évben bevásárláskor útba ejtem a halas pultokat, a fagyasztott halakat,általában beugrik valami ultra akciós cucc, ami aztán türelmesen várakozik a fagyasztó halas fiókjában a nagy fellépés idejére.

Hát az idén sehogy se sikerült beleszaladni, meg válság is van ugye, 7-9 ezer jó lágy magyar forint is kicsit túlzás kilónként érte, meg mire elég 10 dkg lazac? Már a hidegtál összerakása közben becsúszik az a mennyiség.
December 1-én ugye SZL közölte, hogy vagy négy óra, vagy el lehet ballagni. Neked is boldog karácsonyt szívem!

De lazac még mindig nincs. Értem én, hogy válság, meg munkanélküliség, de lazac nélkül karácsony?

Még novemberben egy kis malacka visított, így kedves barátosném pincéjében pácolódott néhány tábla császár szalonna, meg a sózott szalonna. Várta az idő teltét, készülődött a füstre.

De lazac még mindig nem volt.

A szokásos adventi körömben, kedves ismerős halasnál gyönyörű lazacfilét találtam karácsony előtti héten. Az ára elfogadható, 2xxx forint. Hát hazajött velem fél kiló. Aztán újra jött a szemezés. A lazac és én!

Mindig mondom Zsebinek, ha valamit nem tud, kérdezze meg a barátját!
Nosza, mondom, barátom, gugli, mond meg nekem, füstölt lazac. Lazac van, füst lesz, mi legyen?

Találtam grav lax recit, meg nem mondom, hol, szita az agyam a nevekkel.
Lényeg, kb 30dkg nagy szemű só, bors, citrom reszelt héja. Egy tálban szépen alá ágyaztam, és beborítottam a fűszeres sóval, letakartam, ment a hűtőbe. Másnap megfordítottam. Pont. A reci szerint 48 óra után kész, ehető.
Letelt, jött a kóstolás. Jó volt, de nekem hiányzott a füstölt íz belőle.

Hó-hó, hát holnap megy a szalonna a füstre, mi lenne, ha reggel a lazac is elmenne velük, és délután haza is jönne? Veszett több is Mohácsnál, próbáljuk ki.

Lemostam a fűszeres sót róla, leszárogattam, átszúrtam a bőrét és madzagra kötve felakasztottam a kamrába. Másnap reggel elvittem barátosnémhoz a füstre.
Délután jöttek mézest sütni és elhozták.

Kóstoló...

Mennyei! Tudod mikor fogok legközelebb boltban füstölt lazacot venni?

Még mindig tartott a karácsonyi őrület, a lazac ára is baráti, úgyhogy újra próba, karácsonyig még pont megérik címszó, a szalonna még mindig a füstön kódorog, hurrá, éljen a füstölt lazac. Szeretem.

Hát így esett, hogy a munkanélküli füstölt lazacot ebédelt! Tegnap is:o))

Jövőre a pisztráng is kikisérleteződik.

Lazac

Valamikor rengeteget olvastam. Először amit otthon találtam, szüleim szerették a könyveket, áldoztak is rá. Majd Irénke nénit kergettem az őrületbe, amikor már az iskola könyvtárban nem volt olyan könyv, amit nekem a kezembe adhatott volna, mert már mindent olvastam. Aztán jött a felnőtt könyvtár, majd Emberék tiszteletre méltó könyvtára... Az irodalmi ízlésemet valahogy úgy definiálnám, mindenevő vagyok. Válogatás nélkül mindent elolvastam, ami elém került.

Olvastam sci-fit is, és akkoriban olyan abszurd történeteket írtak le, amit soha nem gondoltunk komolyan. Az tudomány akkori állása szerint. Aztán elröpült 30 év, és néha csak kapkodom a fejem, hogy nem csak Jules Verne látott a jövőbe, hanem mindenki más, aki írásra adta a fejét.

Vigyázzatok írók, mit vettek papírra, mert az idő szövedékébe beleszövitek, és gyermekeink, unokáink életében realitássá válik!

Soha nem gondoltam, hogy eljön az az idő, amikor télen tavasz van, nyáron banán érik, tavasz meg egy csütörtöki napra esik.Soha nem gondoltam, hogy az ételünk lesz az, ami nem táplál, hanem megbetegít. Soha nem gondoltam, hogy generációk nőnek úgy fel, hogy nem főznek, nem esznek mást, csak iparilag feldolgozott hulladékot.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen érzelmi magányban fog élni az emberek nagy hányada, ahol semmi más nincs, csak a média által megcsócsált és visszaöklendezett értékrend.

Elfelejtettük az előttünk járó generációk tudását, tapasztalatát...Sajnos, az a szomorú megállapításom, hogy civilizációnk önmagát pusztítja. De ezt már sokan leírták és elmondták előttem, sokkal okosabb emberek tőlem. Azonban azt gondolom, tehetünk ellene. Csak úgy kicsiben, otthon. A változtatást magunkon kell kezdeni. Ha mi változtatunk magunkon, akkor a környezetünk is változik velünk. Rajtunk múlik.

Nem tartom magam zöldnek, vagyis a Greenpeace nekem túl szélsőséges, túl harsány, túl radikális. Mondom nekem, és úgy, hogy nem ástam magam bele a témába, csak ritkán nézek híreket, nyomtatott sajtót nem olvasok, marad nekem a net információ forrásnak.

De. Halálra idegesítem magam, hogy az elmúlt évtizedek alatt a globalizáció, első sorban annak is a hátrányai- a kertek alatt belopakodott, most már az autópályán beszáguldott az életünkbe. Vagyis nem a globalizációval van igazából a bajom, hanem ezzel az eszement, pazarló fogyasztói társadalommal.

Halálra idegesítem magam, hogy minden olcsó. Eldobható. Vacak. Ehetetlen. Eltörik. Kireped. Beázik.

Elegem van abból, hogy mindent, ami régen működött, azt már túlhaladottnak minősítünk. Hogy ősanyázunk, ha valaki nem akar konzumidióta lenni. Hogy múmiának nevezünk valakit, aki 60 évesen azt mondja a fiatalabb generációnak, állj, lehet ezt másképp csinálni. Nem kell eldobni, lehet javítani, megóvni, ápolni.

A kapcsolatokat, a házasságot, a családot. Mint ahogy a tárgyainkat is.

Nekem a család a hely, ahol biztonságban vagyok. A hely, ami megvéd, ahol önmagam lehetek. Ahol véd- és dacszövetség ölel át. Ahol a másik nem az ellenség. Ahol a fájdalmamat kisírhatom, senki nem tart gyávának. Ahol a másik fontosabb, mint én. Ahol semmi sincs magától, de mégis minden van, ahol nem jár, de adható. És kapod, mert adsz. Az a hely, ahová nem a bíróság ítélt életfogytiglanra, hanem amit magam választottam. Ahol nem visszatartó rácsok vannak, hanem biztonságot adó határok.

Nekem ez a család.

Ja, a lazac! Hát az majd egy következő bejegyzés lesz.

Gomba

Olvasom Alíz blogjában, hogy rókagombával, vargányával töltött böjtös káposztát készített. Csurog a nyálam. Mikor lesz már nyár? Gomba hiányos vagyok. A fotóim nem ezen a gépen vannak, még nézelődni sem tudok. Kismillió fotónk van, gombás, kertes, Dorcikás, Micás, hegyes, szana és széjjel a gépeken, persze erről a gépről most semmit sem érek el. ÁÁÁÁÁÁ

To do listára felírni, most, hogy időmilliomos leszek, hogy rendbe kell tenni a fotókat.

sablon?

Túl sok blogot olvastam mostanában...Ráérek, ma még fizetésért neteztem, holnaptól beállok a sorba. Túl sokan voltak ma a MK-ban. Holnaptól szabad vagyok. Szabad.

Ötleteim vannak, most időm is akad.
Megtanulom, hogyan működik a blog írás, sablon szerkesztés, miegymás.

Egyszer, régen volt egy blogom, az volt a címe: Az élet árnyékos oldalán. Nem írtam bele semmit. Elsülyedt. Béke poraira. Önsorsrontó cím volt.

Most nem fogadtam meg semmit, Ember csupa jót prófétált szilveszterkor. Máskor két kézzel tapasztottam be a száját a jövendöléskor. De mindig kibugyogott belőle, aminek ki kellett jönni.
Kijött- Bejött. Ámen.
Eddig minden páratlan év jó volt. 2009 rémálmaimban jöjjön elő. Lehet, most fordul át, a páros lesz jó. Hajrá 2010!