Mivel időm van, sűrűn járkálok a városban, és vadászom az akciókat, az olcsó dolgokat.
Miután a nyár végén a Tesco-ban felújították a halas pultot, egy csomó finomság jelent meg rajta. Óh, anyám, a mennyek kapuja nyílik meg nekem, lehet nyálcsorgatni és tanulni.
Sőt, rájöttem, hogy mivel kis város, kevés munka, kevés pénz, bizony, nem nagyon viszik a cuccot. Időnként megállít egy nagy piros 50%-os tábla, sőt, még 70 %-os is akad.
Na, ilyenkor aztán igen- igen kedvező számok vannak a kis táblácskán :D Miután már visszatérő vásárló vagyok, a srácok néha megsúgják, mikor várható a 70-es tábla :D
Így esett, hogy a fagyasztómat kicsit át kellett pakolni, és új, nagy fiókot kinevezni halasnak. Időnként tilápia filé, arany durbincs, garnéla- különböző méretben, bébipolip és tintahal, tengeri süllő és barramundi akad a horogra. A kagylókat még nem sikerült beemelni a repertoárban, de az az én agyi fixációm, nem a Tesco sara. Remélem egyszer eljön a kagylók ideje is, egyelőre gyűjtögetem a bátorságot.
Néha elgondolkodom, hogy vajon bűnös vagyok-e pazarlás vétkében, mert ilyen extra kajákat eszünk amikor kilóg a fenekünk a nadrágból. Aztán megállapítom, hogy nem, mert ha disznóhúst zabálnánk, az sem lenne olcsóbb. Továbbá, mi nagyon keveset eszünk mennyiségre, tehát míg más családoknál egy kiló hús meg se kottyan egy ebédre, mi 3-4-szer is eszünk belőle. Mivel sok időm van, és eléggé jó élelmiszer ismerettel rendelkezem, sokat járok "vadászni". Lassan már teljes áron nem is akarok semmit sem megvenni, kimondottan vadászom a lejáratközeli cuccost.
Kopp- kopp, még nem fáztam rá, soha. Hallgatok az ösztöneimre, ha bármilyen jó áron van, de összeugrik a gyomrom, és nem indul meg a nyálelválasztásom, soha nem veszem meg.
Soha nem veszek feldolgozott élelmiszert, csak és kizárólag alapanyagot. Azt meg megfelelő konyhatechnológiával kiváló kajává változtatom, és úgy gondolom, hogy kevesebb kárt okozok ezzel, mintha mindenféle adalékanyaggal, ízfokozóval, tartósítószerrel teletömött, emberi fogyasztásra alkalmatlan ipari hulladékkal etetném a családom.
Úgyhogy nálunk hónapok óta kicsit átalakult a konyha, hetente legalább egyszer hal van a menün. Sertéshús már csak a karácsonyi töltött káposztához várakozik a fagyon. Van helyette sokféle hal, csirke, pulyka, nyúl.
Ember nem tiltakozik, imádja a halakat, meg a könnyű húsféléket. Azt hiszem, az egészségi állapota miatt is ráfér, ha hanyagolom a nehezebb kajákat.
Tegnap is ócsó nap volt, mondjuk, csak egy arany durbincs várt már rám, pedig az igen- igen finom jószág, evvan, de volt helyette tengeri süllő, igen baráti, 1300 Ft/ kg áron. Hoztam belőle 3 db-ot, nem volt egészen egy kiló.
Mivel még tengeri süllőt nem ettünk, elkezdtem azon meditálni, mi is legyen belőle?
Szétnéztem a kamrában, és hűtőben, aztán alkottam valamit.
Először is lepikkelyeztem egy süllőt, besóztam a hasát, és citromot facsartam bele.
Közben meghámoztam három krumplit, közepes vastagságú szeletekre vágtam, és picit előfőztem sós vízben. Mostanában jártam úgy párszor, hogy a rakott krumpli nem puhult meg egy óra alatt sem a sütőben.
Kis darabka kolozsvári szalonnát összekockáztam, kiolvasztottam, jó arasznyi maradék póréhagymát felkarikáztam, rádobtam, kis olívával felturbóztam, ment rá két pici cikk fokhagyma, meg szeletekre vágott csiperke gomba. Borsot tekertem rá, hagytam, hogy a gomba kieressze a levét.
Sózni nem sóztam, mert dekkolt a hűtőben egy dobozban pár deka maradék feta sajt, azt tettem hozzá, jól beleolvadt.
Végül tekertem rá csilipelyhet, és felöntöttem egy doboz tejszínnel, megszórtam kis vágott petrezselyemmel
Az időközben elkészült krumplit leszűrtem, egy jénait kivajaztam, a krumplit beleterítettem:
Rákanalaztam a gombás- tejszínes mártást
Végül ráfektettem a halacskát, kis vajat morzsoltam a bőrére, és a hasába.
190 C és 30 perc után:
Tányéron már nem sikerült fotózni, eszméletlen gyorsan elpárolgott! A krumpli valami szenzációs lett, Ember karácsonyra visszatapsolta :D
A halacska nagyon finom volt, úgyhogy ezután bármikor meghívom ebédre :D
Ha jól átgondolom, a tejszín kivételével minden nagyon- nagyon olcsó volt, mindent leárazva vettem, igaz, kicsit sok volt a maszatolás, de megérte a végeredmény, fejedelmi vacsi volt.
És hogy
Valinak se maradjak adósa a válasszal, az óriás garnélák még mindig várakoznak, kiderült, Újpasi nem igazán kedveli a tenger gyümölcseit. Hála Istennek, több marad nekünk.
Amúgy jó étvágya van, de inkább flekken, sült kacsa, töltött káposzta vonalon :D
Úgyhogy alig várom, hogy Zs. haza jöjjön, hogy csilis-mézes garnélát együnk. Megenném én magamban is, de pofátlanságnak érzem, hogy kihagyjam a gyerekemet a garnélás buliból, mikor ő is imádja.
Nehéz az anyák sorsa!
