Naná, hogy változott!
Új év, új kormány, új államtitkár.
Basszus, olyan kérdések voltak benne, hogy a közgázon nincsenek ilyenek. De még a tankönyvben sem:(
Meglássuk!
A vak is azt mondta:o)
CRC
1 hete
2011. február 1., kedd
2011. január 31., hétfő
zabszem
Kevesebb, mint 24 órám van az írásbeli vizsgák megkezdéséig.
Hát, hogy is mondjam, kezdek aggódni!
Vajon holnapra sikerül még megnyugodnom? Erősen kétlem. Csak azután fogok, hogy a vizsgafeladat a kezemben lesz. Akkor majd arra fogok koncentrálni, hogy a maximális teljesítményt kihozzam magamból.
Ma még átnézem az elmúlt idők feladatsorait, hátha a vizsgafeladat összeállító személye nem változott, a nagy tisztogatás során. A sokadik feladatsor már annyira jellemző!
És szombaton hazajött az én egyetlenem, végre- végre, hat vizsgájából öt megvan, még hátra van egy nagyon durva élettan vizsga, most várja, hátha a Neptunban felraknak egy újabb időpontot. Durván széttanulta magát, a hátralevő vizsgán már isten kezében vagyunk.
Mindketten.
És a nap híre, hogy Ember ma elment dolgozni!
Remélem, bírni fogja!
Szurkoljatok!
Hát, hogy is mondjam, kezdek aggódni!
Vajon holnapra sikerül még megnyugodnom? Erősen kétlem. Csak azután fogok, hogy a vizsgafeladat a kezemben lesz. Akkor majd arra fogok koncentrálni, hogy a maximális teljesítményt kihozzam magamból.
Ma még átnézem az elmúlt idők feladatsorait, hátha a vizsgafeladat összeállító személye nem változott, a nagy tisztogatás során. A sokadik feladatsor már annyira jellemző!
És szombaton hazajött az én egyetlenem, végre- végre, hat vizsgájából öt megvan, még hátra van egy nagyon durva élettan vizsga, most várja, hátha a Neptunban felraknak egy újabb időpontot. Durván széttanulta magát, a hátralevő vizsgán már isten kezében vagyunk.
Mindketten.
És a nap híre, hogy Ember ma elment dolgozni!
Remélem, bírni fogja!
Szurkoljatok!
2011. január 27., csütörtök
Vége
Hát ez is eljött.
Ezelőtt nyolc hónappal, csak félve mertem erre az időre gondolni. Olyan ismeretlen, olyan félelmetes volt.
És holnap az utolsó nap. Már csak bemegyünk, elbúcsúzni Anditól, aki profin számtechet tanított, és egy tündér volt. Ma volt utoljára óránk Tüncikével, akit az elején senki nem szeretett a csoportból. És Ő lett a legjobb tanárunk!
Holnap még élünk egy kis társasági életet, szertartásosan kávézunk egyet a kávézóban, elköszönünk Anditól. És már csak kedden reggel, a vizsga előtt találkozunk.
Kicsit aggódom!
Segítség, nyakamon az írásbeli!
Ezelőtt nyolc hónappal, csak félve mertem erre az időre gondolni. Olyan ismeretlen, olyan félelmetes volt.
És holnap az utolsó nap. Már csak bemegyünk, elbúcsúzni Anditól, aki profin számtechet tanított, és egy tündér volt. Ma volt utoljára óránk Tüncikével, akit az elején senki nem szeretett a csoportból. És Ő lett a legjobb tanárunk!
Holnap még élünk egy kis társasági életet, szertartásosan kávézunk egyet a kávézóban, elköszönünk Anditól. És már csak kedden reggel, a vizsga előtt találkozunk.
Kicsit aggódom!
Segítség, nyakamon az írásbeli!
2011. január 13., csütörtök
Statisztika
Az elmúlt hetekben nagyon sok találat mutatott a blogra, mindenki rajtam kereste a Spar vödrös narancs akcióját. Tavaly volt egy bejegyzés, melyben megemlítettem, és a Google elég előkelő helyen hozott a találatokban.
Ezért, csak most, csak a statisztika javítására:
Vödrös narancs 2011
Ezért, csak most, csak a statisztika javítására:
Vödrös narancs 2011
2011. január 4., kedd
Nicsak, nicsak, csak nem blogszületésnap esete forog fenn?
Ennek örömére hoztam egy kis ajándékot:
Nézzétek, mit találtam itt!
Két napja a gép előtt ülök, képeket válogatok, meg naptárat szerkesztek.
Nagyon jó kis program, könnyű használni.
Évek óta dühöngök, hogy nem találok égen- földön gombás naptárat. Hát most van. És olyan, ami a kedvemre való.
Most még egy csomó egyéb tematikus naptár is ingerkedik velem, csak az a kár, hogy elmúlt már Karácsony.
De vannak, akik attól függetlenül kapni fognak egy személyre szabott naptárt.
És, hogy minden jó legyen, ma modulzárót írtam gazdálkodásból.
Ennek örömére hoztam egy kis ajándékot:
Nézzétek, mit találtam itt!
Két napja a gép előtt ülök, képeket válogatok, meg naptárat szerkesztek.
Nagyon jó kis program, könnyű használni.
Évek óta dühöngök, hogy nem találok égen- földön gombás naptárat. Hát most van. És olyan, ami a kedvemre való.
Most még egy csomó egyéb tematikus naptár is ingerkedik velem, csak az a kár, hogy elmúlt már Karácsony.
De vannak, akik attól függetlenül kapni fognak egy személyre szabott naptárt.
És, hogy minden jó legyen, ma modulzárót írtam gazdálkodásból.
2011. január 2., vasárnap
Csend
Ma újra kiürült a ház, és most nagyon hiányzik. Annyira utálom a vonatot. Mert mindig elviszi itthonról.
Aztán szépen lassan megszokom, hogy csak ketten vagyunk itthon Emberrel.
De most annyira jó volt. Itthon volt, melegsége betöltötte az egész házat, napfényt hozott a sötétségbe.
Napsugaras kis madaram!
Járj szerencsével, és hidd el, azt amit ésszel tudsz. Minden akadályt legyőzöl, minden sikerülni fog, csak hinned kell benne.
És ha te hiszed, más is hinni fogja, hogy képes vagy!
Tündökölj, ragyogj, és szárnyára kap a siker!
Várom is meg nem is a vizsgaidőszak végét.
Mert ha vége, akkor újra itthon lesz.
Nekem meg akkor kezdődik.
Aztán szépen lassan megszokom, hogy csak ketten vagyunk itthon Emberrel.
De most annyira jó volt. Itthon volt, melegsége betöltötte az egész házat, napfényt hozott a sötétségbe.
Napsugaras kis madaram!
Járj szerencsével, és hidd el, azt amit ésszel tudsz. Minden akadályt legyőzöl, minden sikerülni fog, csak hinned kell benne.
És ha te hiszed, más is hinni fogja, hogy képes vagy!
Tündökölj, ragyogj, és szárnyára kap a siker!
Várom is meg nem is a vizsgaidőszak végét.
Mert ha vége, akkor újra itthon lesz.
Nekem meg akkor kezdődik.
2011. január 1., szombat
Új év, új élet, új remények
Nincsenek elvárásaim, nem tervezgetek, nem fogadok meg semmit, leszel, amilyen leszel, csak a most van, a pillanat. Múlt és jövendő nem értelmezhető, csak ma van. Mindig csak jelenidő.
Mivel itt vagy már, hát Isten hozott 2011!
Mivel itt vagy már, hát Isten hozott 2011!
2010. december 22., szerda
RA 6
Mit is mondtam az év elején? Hogy új élet, új remények?
Basszus, nem így gondoltam!
Rendben, itt az idei év mérlegének az ideje, habár tudom, a pénzügyi mérleg leadási határideje csak május vége.
Hát, az új élet összejött, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt Emberrel. És remekül megvagyunk ketten. Sajnos nagyon nagy ára van ennek, mert nem jódolgunkban héderelünk együtt itthon. Ára az ő folyamatos szenvedése, a reménytelensége, nem utolsó sorban a katasztrofális anyagi helyzetünk, mivel nekem továbbra sincs munkám.
De pánikra semmi ok, a bajban ismerszik meg a jó barát. Vagyis a család.
Akik nélkül mi most a teljes kétségbe esés szélén lennénk. De Ők vannak nekünk. Soha nem kérdezik azt, hogy mikor, miből fogjuk tudni megadni, hanem csak azt kérdezik, van-e szükségünk pénzre. Hogy tudnak- e segíteni bármiben.
Mondjuk, nem bánnám, ha látnám végre az alagút végét, nekem borzasztóan nehéz, hogy már ígérni sem tudok.
Ember megkapta a harmadik infúzióját, most nagyon szkeptikusak vagyunk, lehet szopóágba kerültünk. Egyelőre nincs arra remény,hogy januárban vissza tudjon menni dolgozni. Ha igen, akkor léteznek csodák.
A jó hír az, hogy a cége visszavárja, nem vettek fel helyette senkit.
És hogy a címbeli harmadik újról- a reményről is ejtsek pár szót, várjuk a 24-ik hetet, talán akkor átállítják a gyógyszerezését.
A baj nem jár egyedül, két hete Apukám elesett, combnyaktöréssel mostanáig kórházban feküdt.
Mondjuk, szerencse, hogy Anyukám okosan mentőt hívott, és nem minket, meg hogy első éjszaka kapacitás hiányában nem műtötték meg.
Mert másnap délelőtt a főorvos- aki az én kezemet is műtötte- vette észre, hogy a gyógyszerei között van egy nagyon durva vérhígító, amit ugyan az SBO-n bediktáltunk, de az ügyeletes orvos akkor este el sem olvasta a kórtörténetet- műteni akarta.
Hálistennek a főorvos volt másnap ügyeletben, azonnal törölte a műtétet, rendelt valami különleges anyagot, amit menetrend szerinti Volán járat hozott Pestről, és miután azt infúzióba beadta, csak azután műtötte meg.
Mikor kiderült, hogy elsőre sztornó a műtét, kérdem a főorvostól, hogy tegnap este még azt mondta az ügyeletes, hogy éjszaka megműti- akkor nem látták?
Azt mondta, örüljek, hogy nem volt rá idő, mert elvérzett volna a műtét alatt.
Amúgy az itteni traumatológiai osztály katasztrófa, azóta váltott műszakban Anyukámmal ápoltuk Apát, a nővérek még azt sem tudták, hogy adtak-e neki gyógyszert, vagy csak akartak. Volt olyan este, hogy 10 órakor még nem volt kiosztva a gyógyszer a szobában. Ezért voltunk folyamatosan ott, Anya mérte a cukrát, adta az inzulint, én műtét utáni reggel nyolckor balhéztam egyet a nővérekkel, mert állították, hogy az éjszakás nővér 6 órakor adott fájdalomcsillapítót, Apu és a szobatársak állították, hogy csak ígérte, de nem vitt. Tőlem kérdezte meg a nővér, hogy milyen fájdalomcsillapítót adjon. Szerencsére fájdalomcsillapítóból már nagyon kiművelt vagyok, a választékban volt olyan is, ami itthon is van, Embernek rengeteg féle fájdalomcsillapító volt felírva. Úgyhogy azt is mi vittünk be, plusz a saját gyógyszereit.
Azért most már minden jó, ma hazakerült. Már száguldozik a porchéval.
Mondjuk, most örülök, hogy tavaly rá vettük a fürdőszoba felújítására, mert így most a zuhanyfülke minden pénzt megér. Betegszállító vitte haza, kimentünk mi is utána, eltakarítottuk a havat az udvarról, erre legalább Anyunak nem lesz gondja, meg vittem sütiket, mert Anyu keze még mindig nem jó a műtét után, meg már ideje sincs csinálni sok mindent. Apa ellátása szerintem igénybe veszi teljesen.
Jó kis két hét volt, ingáztam a kórház, a suli, itthon között, Emberrel az infúzióra, ja, még én is jártam fizikoterápiára, heti három nap. Kivagyok. Tanulnom kéne, nyakamon a vizsga, lehet a karácsonyfa alatt fogok majd. De legalább kitört a szünet.
Basszus, nem így gondoltam!
Rendben, itt az idei év mérlegének az ideje, habár tudom, a pénzügyi mérleg leadási határideje csak május vége.
Hát, az új élet összejött, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt Emberrel. És remekül megvagyunk ketten. Sajnos nagyon nagy ára van ennek, mert nem jódolgunkban héderelünk együtt itthon. Ára az ő folyamatos szenvedése, a reménytelensége, nem utolsó sorban a katasztrofális anyagi helyzetünk, mivel nekem továbbra sincs munkám.
De pánikra semmi ok, a bajban ismerszik meg a jó barát. Vagyis a család.
Akik nélkül mi most a teljes kétségbe esés szélén lennénk. De Ők vannak nekünk. Soha nem kérdezik azt, hogy mikor, miből fogjuk tudni megadni, hanem csak azt kérdezik, van-e szükségünk pénzre. Hogy tudnak- e segíteni bármiben.
Mondjuk, nem bánnám, ha látnám végre az alagút végét, nekem borzasztóan nehéz, hogy már ígérni sem tudok.
Ember megkapta a harmadik infúzióját, most nagyon szkeptikusak vagyunk, lehet szopóágba kerültünk. Egyelőre nincs arra remény,hogy januárban vissza tudjon menni dolgozni. Ha igen, akkor léteznek csodák.
A jó hír az, hogy a cége visszavárja, nem vettek fel helyette senkit.
És hogy a címbeli harmadik újról- a reményről is ejtsek pár szót, várjuk a 24-ik hetet, talán akkor átállítják a gyógyszerezését.
A baj nem jár egyedül, két hete Apukám elesett, combnyaktöréssel mostanáig kórházban feküdt.
Mondjuk, szerencse, hogy Anyukám okosan mentőt hívott, és nem minket, meg hogy első éjszaka kapacitás hiányában nem műtötték meg.
Mert másnap délelőtt a főorvos- aki az én kezemet is műtötte- vette észre, hogy a gyógyszerei között van egy nagyon durva vérhígító, amit ugyan az SBO-n bediktáltunk, de az ügyeletes orvos akkor este el sem olvasta a kórtörténetet- műteni akarta.
Hálistennek a főorvos volt másnap ügyeletben, azonnal törölte a műtétet, rendelt valami különleges anyagot, amit menetrend szerinti Volán járat hozott Pestről, és miután azt infúzióba beadta, csak azután műtötte meg.
Mikor kiderült, hogy elsőre sztornó a műtét, kérdem a főorvostól, hogy tegnap este még azt mondta az ügyeletes, hogy éjszaka megműti- akkor nem látták?
Azt mondta, örüljek, hogy nem volt rá idő, mert elvérzett volna a műtét alatt.
Amúgy az itteni traumatológiai osztály katasztrófa, azóta váltott műszakban Anyukámmal ápoltuk Apát, a nővérek még azt sem tudták, hogy adtak-e neki gyógyszert, vagy csak akartak. Volt olyan este, hogy 10 órakor még nem volt kiosztva a gyógyszer a szobában. Ezért voltunk folyamatosan ott, Anya mérte a cukrát, adta az inzulint, én műtét utáni reggel nyolckor balhéztam egyet a nővérekkel, mert állították, hogy az éjszakás nővér 6 órakor adott fájdalomcsillapítót, Apu és a szobatársak állították, hogy csak ígérte, de nem vitt. Tőlem kérdezte meg a nővér, hogy milyen fájdalomcsillapítót adjon. Szerencsére fájdalomcsillapítóból már nagyon kiművelt vagyok, a választékban volt olyan is, ami itthon is van, Embernek rengeteg féle fájdalomcsillapító volt felírva. Úgyhogy azt is mi vittünk be, plusz a saját gyógyszereit.
Azért most már minden jó, ma hazakerült. Már száguldozik a porchéval.
Mondjuk, most örülök, hogy tavaly rá vettük a fürdőszoba felújítására, mert így most a zuhanyfülke minden pénzt megér. Betegszállító vitte haza, kimentünk mi is utána, eltakarítottuk a havat az udvarról, erre legalább Anyunak nem lesz gondja, meg vittem sütiket, mert Anyu keze még mindig nem jó a műtét után, meg már ideje sincs csinálni sok mindent. Apa ellátása szerintem igénybe veszi teljesen.
Jó kis két hét volt, ingáztam a kórház, a suli, itthon között, Emberrel az infúzióra, ja, még én is jártam fizikoterápiára, heti három nap. Kivagyok. Tanulnom kéne, nyakamon a vizsga, lehet a karácsonyfa alatt fogok majd. De legalább kitört a szünet.
2010. december 7., kedd
Örömünnep
Már néhány napja tudom, hogy kiválasztották!
Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.
És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.
Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.
Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.
És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.
Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.
Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.
Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.
Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.
Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.
Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.
Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.
Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.
És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.
Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.
Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.
És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.
Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.
Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.
Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.
Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.
Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.
Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.
Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.
2010. november 23., kedd
RA 5.0
Az első infúziós nap nagyon hosszú volt.
Mire végre lejárt, addigra más alig bírt hazavezetni, a garázstól hazáig majdnem összeesett. Volt fülzúgás, látászavarok, szédülés, és aluszékonyság. Hála Istennek, szerencsésen hazaértünk, evett, és bezuhant az ágyba. Este annyi időre kelt fel, hogy bevegye az első sorozat metotrexátot, majd aludt tovább másnap reggelig.
Az infúzió összesen 250ml folyadék. Na most ennyi fiziológiás sóoldattól nem igazán valószínűek ezek a tünetek.
Másnapra aztán összeért az ég a földdel, újra nagy fájdalmai voltak, amik egész héten többé- kevésbé vele maradtak.
Jött a düh, az elkeseredettség, a panasz. Hogy feladja, hogy nem bírja, hogy ez volt az utolsó remény.
Szerencsére csütörtökön háziorvoshoz kellett mennie, és ott a dokink leült vele, átbeszélték, megnyugtatta, lecsillapította.
Köszönet itt is érte, Józsi!
Aztán a következő héten, napról napra egyre jobban volt, egyre könnyebben mozgott.
Infúzió után 14 nappal volt a köztes vérvétel, de akkor már elég jól volt. Akkor derült ki, hogy a sorstárs, aki Emberrel egyszerre kezdett, ő is hasonló gondokkal küzd, neki sem lett rögtön jobb. A levett vérből egyedül a sülyedést nézték, és rendkívül jó eredménye lett. A többi minta irány Glasgow, via DHL szárazjégben.
Infúziós nővérke szerint a metotrexát önmagában nem tud ilyen mértékű sülyedést produkálni két hét alatt.
A következő két hét is a folyamatos javulásról, egyre kevesebb fájdalomról, egyre növekvő állóképességről szólt.
Hogy a tocilizumab-e, vagy a metotrexát működik, azt senki nem tudja, de hogy valami működik, az biztos.
Mire végre lejárt, addigra más alig bírt hazavezetni, a garázstól hazáig majdnem összeesett. Volt fülzúgás, látászavarok, szédülés, és aluszékonyság. Hála Istennek, szerencsésen hazaértünk, evett, és bezuhant az ágyba. Este annyi időre kelt fel, hogy bevegye az első sorozat metotrexátot, majd aludt tovább másnap reggelig.
Az infúzió összesen 250ml folyadék. Na most ennyi fiziológiás sóoldattól nem igazán valószínűek ezek a tünetek.
Másnapra aztán összeért az ég a földdel, újra nagy fájdalmai voltak, amik egész héten többé- kevésbé vele maradtak.
Jött a düh, az elkeseredettség, a panasz. Hogy feladja, hogy nem bírja, hogy ez volt az utolsó remény.
Szerencsére csütörtökön háziorvoshoz kellett mennie, és ott a dokink leült vele, átbeszélték, megnyugtatta, lecsillapította.
Köszönet itt is érte, Józsi!
Aztán a következő héten, napról napra egyre jobban volt, egyre könnyebben mozgott.
Infúzió után 14 nappal volt a köztes vérvétel, de akkor már elég jól volt. Akkor derült ki, hogy a sorstárs, aki Emberrel egyszerre kezdett, ő is hasonló gondokkal küzd, neki sem lett rögtön jobb. A levett vérből egyedül a sülyedést nézték, és rendkívül jó eredménye lett. A többi minta irány Glasgow, via DHL szárazjégben.
Infúziós nővérke szerint a metotrexát önmagában nem tud ilyen mértékű sülyedést produkálni két hét alatt.
A következő két hét is a folyamatos javulásról, egyre kevesebb fájdalomról, egyre növekvő állóképességről szólt.
Hogy a tocilizumab-e, vagy a metotrexát működik, azt senki nem tudja, de hogy valami működik, az biztos.
2010. november 18., csütörtök
RA 4.0
Reumatoid artritis
Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".
Ez a kezelés pillanatnyilag az elérhető legjobb, így szerintem nincs annak értelme, hogy azon meditáljunk, hogy melyik ágba került, és mit kap.
A kezelés 4 hete egy újabb masszív vérvétellel, ízületszámlálással, teljes vizsgálattal, állapotra vonatkozó kérdőívekkel, és egy egy órás infúzióval kezdődött. Szigorú szabályai vannak, fix egy óra alatt kell lecsepegjen, folyamatos ellenőrzés mellett. Utána volt egy újabb vérvétel, majd egy fél órás megfigyeléssel zárult.
Megkapta a kis dobozt, tele nagy, piros kapszulákkal. A felirat szerint vagy 2,5mg metotrexát, vagy placebo, melyből minden héten hétfőn kell a második infúzióig 3 darabot bevennie. A második infúzióra magával kell vigye a dobozt a maradék kapszulákkal, majd akkor új dobozt kap.
Amúgy az infúziós kezelés ambuláns, most az elején egy egész délelőttöt igénybe vesz, mindenféle vizsgálatok, megfigyelés miatt, később ez csökken állítólag.
A kutatásban való részvételnek azért vannak árnyoldalai is.
Mivel az új hatóanyag immun szupresszáns, így különösen figyelni kell minden fertőzésre, azonnal orvoshoz kell menni, nem kaphat bármilyen gyógyszert, bármi más orvosi beavatkozáskor szükséges a kezelőorvossal konzultálni.
Ennek nyomán a Medrol adag nem mehet 8 mg fölé, fájdalomcsillapítóként napi 1500 mg paracetamol alkalmazható csak max. Más nem.
Semmi.
Viszont 24 órán át elérhető a Juditka, ha bármi gond van...
Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".
Ez a kezelés pillanatnyilag az elérhető legjobb, így szerintem nincs annak értelme, hogy azon meditáljunk, hogy melyik ágba került, és mit kap.
A kezelés 4 hete egy újabb masszív vérvétellel, ízületszámlálással, teljes vizsgálattal, állapotra vonatkozó kérdőívekkel, és egy egy órás infúzióval kezdődött. Szigorú szabályai vannak, fix egy óra alatt kell lecsepegjen, folyamatos ellenőrzés mellett. Utána volt egy újabb vérvétel, majd egy fél órás megfigyeléssel zárult.
Megkapta a kis dobozt, tele nagy, piros kapszulákkal. A felirat szerint vagy 2,5mg metotrexát, vagy placebo, melyből minden héten hétfőn kell a második infúzióig 3 darabot bevennie. A második infúzióra magával kell vigye a dobozt a maradék kapszulákkal, majd akkor új dobozt kap.
Amúgy az infúziós kezelés ambuláns, most az elején egy egész délelőttöt igénybe vesz, mindenféle vizsgálatok, megfigyelés miatt, később ez csökken állítólag.
A kutatásban való részvételnek azért vannak árnyoldalai is.
Mivel az új hatóanyag immun szupresszáns, így különösen figyelni kell minden fertőzésre, azonnal orvoshoz kell menni, nem kaphat bármilyen gyógyszert, bármi más orvosi beavatkozáskor szükséges a kezelőorvossal konzultálni.
Ennek nyomán a Medrol adag nem mehet 8 mg fölé, fájdalomcsillapítóként napi 1500 mg paracetamol alkalmazható csak max. Más nem.
Semmi.
Viszont 24 órán át elérhető a Juditka, ha bármi gond van...
2010. november 15., hétfő
Olyan, de olyan rizottót ettünk, hogy nem bírom magamba tartani.
Most, miután megfőztem harmadjára, és még mindig szerelmes vagyok belé, el sem tudom képzelni, hogy hogyan maradhatott ki az életemből eddig.
Igazából én nem is szeretem a rizst.
Lábrázást kapok, főleg a pergős rizstől.
Elég sok főzős műsort nézek, meg sok gasztroblogot olvasok és mindig ámultam, ahogy áradoztak a rizottóról. Csak beleült a bogár a fülembe, addig- addig, hogy a maradék húslevest méregettem, aztán döntöttem.
Márpedig én rizottót fogok főzni.
Először vettem Tesco-s kerek szemű rizottó rizst, á 400 Ft/ 500 g, mit nekem, egyszer élünk!
A többi megvolt itthon.
Én először vargányát pirítottam olivaolajon, ment rá kakukkfű, tekertem rá színes borsot, fagyasztott zöldborsót, sárgarépa kockát, a végén még párolt rókagomba, kis chili, és az egészet húslevessel felöntve összepároltam.
Én mindig úgy főzök, hogy előkészítek mindent, összevágok, aprítok, előveszek, kiadagolom, kezem ügyébe készítek, és csak utána fogok neki főzni.
Hiába, a régi vendéglátós beidegződés.
Pontos mennyiségek nincsenek, nálam a mértékegység a sacc/kb, az meg mindenkinek van otthon.
Vaj- olivaolaj keverékén megpároltam a karikákra vágott póréhagymát, amikor az megpárolódott, hozzáadtam a kerek szemű rizst, átforrósítottam és nyakon öntöttem egy pohár fehérborral.
És innentől nem mozdultam a lábasom mellől, csak kevertem, kevertem.
Amikor a bort elfőtte, kezdtem a forrásban lévő húslevest merőkanalanként hozzákeverni.
Felhúztam a főzőórámat, kíváncsi voltam, mennyi idő.
Tizenöt perc után, nekem még nem volt teljesen jó, de ekkor hozzá kevertem az időközben megpárolódott gombás keveréket, majd folytattam a húsleves hozzáadását.
A huszadik perc után késznek nyilvánítottam, hozzákevertem egy kis vajat, lefedtem, és annyi időre hagytam magára, amíg aprítottam egy kis petrezselymet a tálaláshoz és kivettem a Grana Padano-t ( régi idők fénye) a hűtőből.
Tálaltam, reszeltem rá egy kis sajtot.
Kész, amikor belekóstoltam, én is kész voltam.
Szenzációs.
Most már bánom, hogy annyi évet elpazaroltam rizottó nélkül.
Azóta még kétszer megfőztem, itthon volt Zs. neki is nagyon ízlett.
Fel is csomagoltam a drága kerek szemű rizst neki, remélem azóta ő is főzött rizottót.
Azóta vettem sima kerek szemű rizst, á 260 Ft/ kg, teljesen jó az is hozzá.
Egyelőre, amíg meg nem unjuk, a gombás rizottó műsoron marad!
Most, miután megfőztem harmadjára, és még mindig szerelmes vagyok belé, el sem tudom képzelni, hogy hogyan maradhatott ki az életemből eddig.
Igazából én nem is szeretem a rizst.
Lábrázást kapok, főleg a pergős rizstől.
Elég sok főzős műsort nézek, meg sok gasztroblogot olvasok és mindig ámultam, ahogy áradoztak a rizottóról. Csak beleült a bogár a fülembe, addig- addig, hogy a maradék húslevest méregettem, aztán döntöttem.
Márpedig én rizottót fogok főzni.
Először vettem Tesco-s kerek szemű rizottó rizst, á 400 Ft/ 500 g, mit nekem, egyszer élünk!
A többi megvolt itthon.
Én először vargányát pirítottam olivaolajon, ment rá kakukkfű, tekertem rá színes borsot, fagyasztott zöldborsót, sárgarépa kockát, a végén még párolt rókagomba, kis chili, és az egészet húslevessel felöntve összepároltam.
Én mindig úgy főzök, hogy előkészítek mindent, összevágok, aprítok, előveszek, kiadagolom, kezem ügyébe készítek, és csak utána fogok neki főzni.
Hiába, a régi vendéglátós beidegződés.
Pontos mennyiségek nincsenek, nálam a mértékegység a sacc/kb, az meg mindenkinek van otthon.
Vaj- olivaolaj keverékén megpároltam a karikákra vágott póréhagymát, amikor az megpárolódott, hozzáadtam a kerek szemű rizst, átforrósítottam és nyakon öntöttem egy pohár fehérborral.
És innentől nem mozdultam a lábasom mellől, csak kevertem, kevertem.
Amikor a bort elfőtte, kezdtem a forrásban lévő húslevest merőkanalanként hozzákeverni.
Felhúztam a főzőórámat, kíváncsi voltam, mennyi idő.
Tizenöt perc után, nekem még nem volt teljesen jó, de ekkor hozzá kevertem az időközben megpárolódott gombás keveréket, majd folytattam a húsleves hozzáadását.
A huszadik perc után késznek nyilvánítottam, hozzákevertem egy kis vajat, lefedtem, és annyi időre hagytam magára, amíg aprítottam egy kis petrezselymet a tálaláshoz és kivettem a Grana Padano-t ( régi idők fénye) a hűtőből.
Tálaltam, reszeltem rá egy kis sajtot.
Kész, amikor belekóstoltam, én is kész voltam.
Szenzációs.
Most már bánom, hogy annyi évet elpazaroltam rizottó nélkül.
Azóta még kétszer megfőztem, itthon volt Zs. neki is nagyon ízlett.
Fel is csomagoltam a drága kerek szemű rizst neki, remélem azóta ő is főzött rizottót.
Azóta vettem sima kerek szemű rizst, á 260 Ft/ kg, teljesen jó az is hozzá.
Egyelőre, amíg meg nem unjuk, a gombás rizottó műsoron marad!
2010. november 11., csütörtök
Rizottó
Mondjuk, van annak valami diszkrét bája, ahogyan a nagy szegénységünkben és nyomorúságunk közepette fejedelmi kajákat eszünk.
Még régebben Moni kérdezte, hogyan lettem foodie.
Hát így!
Bennem valami állandó páni félelem dolgozik, hogy neadj Isten éhen halunk! Vagy csak a paraszt vérem üt ki, amikor nem bírom elnézni, hogy valami pocsékba menjen.
Az idei év elkényeztetett gomba szempontjából. Volt olyan hét, hogy gombásztunk kedden, csütörtökön és szombaton. Szegény Ember amikor csak meg tudott mozdulni, azon ügyködött, hogy engem gombászni vigyen. Sőt! Amikor megérkeztünk a szokásos helyünkre, rendszerint már 3-5 autó állt. De nem tántorított el, és én mindig bementem a kis vacak erdőrészbe.
Nagyjából egy és két óra közötti időt töltöttem benn, azt nem mindig volt türelme végig ülni a kocsiban, én meg nem mertem noszogatni, hogy jöjjön be velem, elég megpróbáltatás volt neki néha a vezetés is.
De azért csak besétált ide, oda, aztán mire nekem megtelt a kosár, meg a rendelkezésre álló nagy papírszatyrok, addigra ő is teleszedett egy katicát.
Rettentő büszke vagyok rá, nagyon ügyes tanítvány, kifogástalanul felismerte a gombákat, igaz, csak azt szedte, amit már látott tőlem.
Mondjuk sötét trombitagombát, vargányát.
Ennyi vargányát, rókagombát és sötét trombitagombát soha nem láttam egy helyen.
Az elején, még a vadászat, zsákmány lelés hevében szedtem én a kevésbé értékes gombákat is, aztán ahogy telt a kosár, szatyor, és még mindig friss, ropogós vargányákon, rókákon estem keresztül, bizony, leültem az erdő közepén, és kiválogattam a zsákmányt, és volt, hogy már a pólómba szedtem, mert a szatyor leszakadt a zsákmány alatt.
A sötét trombitagomba számomra különösen kedves lény, évek óta alig láttam a piacon, erdőben kb 10 éve találkoztunk utoljára. Volt egy asszony, aki időnként nekem szedett, ha véletlenül talált, errefelé nem nagyon ismerik, itt csak a róka, vargánya a gomba.
Valami szenzációs szerzet, igazából ahhoz túl vékony, aromás, hogy önállóan felhasználjuk. De amint nem gombaként, hanem fűszerként tekintünk rá, megváltozik a helyzet.
Amióta ismerem, azóta a húsleves elengedhetetlen része, nélküle üres, jellegtelen ízű a leves, természetes umami forrás. Használom pörköltekbe, mindenféle húsos és zöldséges fogásba, tartok belőle darálva, ha nem kívánatos magának a gombának a jelenléte. A fagyasztóban dugdostam belőle egy-egy kisebb csomagocskát, családom hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy már megint csak egy kisujjnyi szeletet vágtam a szorosan fóliába csomagolt ínyencségből, majd össze verekedtek a tálaláskor, hogy kinek jusson több levesbe főtt trombi. Hiába, kincs, ami nincs!
Nade az idén!
Hegyekben állt a trombi, a vargánya és mindig lőttünk hozzá pár rókát is.
Már három fagyasztó fiók tele pirított vargányával, sok- sok mosott trombitacsomaggal, kevés rókával. És még mindig tele volt az erdő trombitával, vargányával.
Az új tető a kert felől pont jó magasságban volt, extra gyorsan száradt rajta a vargánya és a trombita, már nem aggódtam a fagyasztó miatt.
Imádtam.
Az idén, a szokatlanul esős nyár miatt túltermelés lépett fel zöldbab, uborka, cukkini és borsó esetében, így azok is mind beugrottak a fagyasztóba. Aztán eljött az ősz, és a suli udvarán kibújt a rizike, a fenyőpereszke és a fenyő tinórú. Naná, hogy nem hagyhattam ott, pláne, hogy akkor már Ember kórházban volt, esélyem sem volt erdőbe jutni. Csoporttársaim igen élvezték a helyzetet, hogy érkezés után én azonnal ki az udvarra, majd kezdés előtt vissza egy szatyor gombával.
Aztán a kapirgálós csirkéim sorsa is beteljesedett, amik a barátnőmnél nevelkedtek, kénytelenek voltunk nagy mészárlást rendezni.
Aztán eljött a sárgarépa, gyökér ásás, és bizony, szakadt meg a szívem a kisebb darabokért. Ha úgy teszem el télire, úgy összefonnyad, hogy nem bírom megpucolni.
Meditáltam fölöttük egy kis időt, aztán leültem és az apraját felpucoltam, és kis blansírozás után ugrott a fagyasztóba. Sok munka most, kevés főzéskor.
Végül munkásra sikerült ez az ősz, de az éhhalál réme egy kissé távolabb került.
Igaz is, ma Márton nap van, és aki Márton napkor libát nem eszik, egész évben éhezik!
Megyek is, gyorsan, kenek egy- egy libazsíros kenyeret Embernek és nekem, más libaság ugyanis nincs itthon!
Hogy hogyan jutott mindez most eszembe?
Ja, a rizottó!
Hát arról majd holnap.
Még régebben Moni kérdezte, hogyan lettem foodie.
Hát így!
Bennem valami állandó páni félelem dolgozik, hogy neadj Isten éhen halunk! Vagy csak a paraszt vérem üt ki, amikor nem bírom elnézni, hogy valami pocsékba menjen.
Az idei év elkényeztetett gomba szempontjából. Volt olyan hét, hogy gombásztunk kedden, csütörtökön és szombaton. Szegény Ember amikor csak meg tudott mozdulni, azon ügyködött, hogy engem gombászni vigyen. Sőt! Amikor megérkeztünk a szokásos helyünkre, rendszerint már 3-5 autó állt. De nem tántorított el, és én mindig bementem a kis vacak erdőrészbe.
Nagyjából egy és két óra közötti időt töltöttem benn, azt nem mindig volt türelme végig ülni a kocsiban, én meg nem mertem noszogatni, hogy jöjjön be velem, elég megpróbáltatás volt neki néha a vezetés is.
De azért csak besétált ide, oda, aztán mire nekem megtelt a kosár, meg a rendelkezésre álló nagy papírszatyrok, addigra ő is teleszedett egy katicát.
Rettentő büszke vagyok rá, nagyon ügyes tanítvány, kifogástalanul felismerte a gombákat, igaz, csak azt szedte, amit már látott tőlem.
Mondjuk sötét trombitagombát, vargányát.
Ennyi vargányát, rókagombát és sötét trombitagombát soha nem láttam egy helyen.
Az elején, még a vadászat, zsákmány lelés hevében szedtem én a kevésbé értékes gombákat is, aztán ahogy telt a kosár, szatyor, és még mindig friss, ropogós vargányákon, rókákon estem keresztül, bizony, leültem az erdő közepén, és kiválogattam a zsákmányt, és volt, hogy már a pólómba szedtem, mert a szatyor leszakadt a zsákmány alatt.
A sötét trombitagomba számomra különösen kedves lény, évek óta alig láttam a piacon, erdőben kb 10 éve találkoztunk utoljára. Volt egy asszony, aki időnként nekem szedett, ha véletlenül talált, errefelé nem nagyon ismerik, itt csak a róka, vargánya a gomba.
Valami szenzációs szerzet, igazából ahhoz túl vékony, aromás, hogy önállóan felhasználjuk. De amint nem gombaként, hanem fűszerként tekintünk rá, megváltozik a helyzet.
Amióta ismerem, azóta a húsleves elengedhetetlen része, nélküle üres, jellegtelen ízű a leves, természetes umami forrás. Használom pörköltekbe, mindenféle húsos és zöldséges fogásba, tartok belőle darálva, ha nem kívánatos magának a gombának a jelenléte. A fagyasztóban dugdostam belőle egy-egy kisebb csomagocskát, családom hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy már megint csak egy kisujjnyi szeletet vágtam a szorosan fóliába csomagolt ínyencségből, majd össze verekedtek a tálaláskor, hogy kinek jusson több levesbe főtt trombi. Hiába, kincs, ami nincs!
Nade az idén!
Hegyekben állt a trombi, a vargánya és mindig lőttünk hozzá pár rókát is.
Már három fagyasztó fiók tele pirított vargányával, sok- sok mosott trombitacsomaggal, kevés rókával. És még mindig tele volt az erdő trombitával, vargányával.
Az új tető a kert felől pont jó magasságban volt, extra gyorsan száradt rajta a vargánya és a trombita, már nem aggódtam a fagyasztó miatt.
Imádtam.
Az idén, a szokatlanul esős nyár miatt túltermelés lépett fel zöldbab, uborka, cukkini és borsó esetében, így azok is mind beugrottak a fagyasztóba. Aztán eljött az ősz, és a suli udvarán kibújt a rizike, a fenyőpereszke és a fenyő tinórú. Naná, hogy nem hagyhattam ott, pláne, hogy akkor már Ember kórházban volt, esélyem sem volt erdőbe jutni. Csoporttársaim igen élvezték a helyzetet, hogy érkezés után én azonnal ki az udvarra, majd kezdés előtt vissza egy szatyor gombával.
Aztán a kapirgálós csirkéim sorsa is beteljesedett, amik a barátnőmnél nevelkedtek, kénytelenek voltunk nagy mészárlást rendezni.
Aztán eljött a sárgarépa, gyökér ásás, és bizony, szakadt meg a szívem a kisebb darabokért. Ha úgy teszem el télire, úgy összefonnyad, hogy nem bírom megpucolni.
Meditáltam fölöttük egy kis időt, aztán leültem és az apraját felpucoltam, és kis blansírozás után ugrott a fagyasztóba. Sok munka most, kevés főzéskor.
Végül munkásra sikerült ez az ősz, de az éhhalál réme egy kissé távolabb került.
Igaz is, ma Márton nap van, és aki Márton napkor libát nem eszik, egész évben éhezik!
Megyek is, gyorsan, kenek egy- egy libazsíros kenyeret Embernek és nekem, más libaság ugyanis nincs itthon!
Hogy hogyan jutott mindez most eszembe?
Ja, a rizottó!
Hát arról majd holnap.
RA 3.0
Mi is ez?
A reumatoid artritis autoimmun betegség, valamikor- valahogy, külső hatásokra, pl. bakteriális fertőzés, vírus, vagy egyéb miatt a szervezet védekező rendszerébe hiba csúszik, és a saját ízületi szöveteket is ellenségnek érzékeli, megtámadja és elpusztítja azokat.
Kezdődik a kéz, láb kisízületeinek duzzanatával, fájdalmas gyulladásával, mindig szimmetrikus, magas c-reaktív protein, vagy rheumatoid faktor jellemzi, komplex kórkép, a kezdeti stádiumban elég nehéz diagnosztizálni, laborvizsgálat, röntgen és fizikai vizsgálat együttesen adnak diagnózist.
A betegség háromszor gyakoribb a nők körében, mint a férfiak között.
Ha sikerül kezdeti stádiumban diagnosztizálni, amikor még az ízületi porc még nem szenvedett maradandó károsodást, akkor van esély megfelelő terápiával a betegség előre haladását lelassítani, illetve különleges esetekben megállítani.
Az RA-s beteg nem gyógyul meg, a tudomány jelen állása szerint, csak időben adott kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása, a súlyos mozgáskorlátozottság nem alakul ki, illetve kitolható az aktív időszakok közötti idő, illetve nagy mértékben csökkenthető a fájdalom.
A prednisolon és társai korticosteroidok a gyulladás és a fájdalom csillapításában vesznek részt, magát a betegség előre haladását nem befolyásolják számottevően.
A bázis- vagy hagyományos terápiát jelenleg a protokollban a metotrexátra alapozzák, évtizedek óta, ami amúgy magas dózisban a kemoterápia egyik alkotója, súlyosan toxikus.
Az elmúlt években végzett kutatások nyomán, fedezték fel az ún biológiai terápiák hatásosságát, mely nagyobb mértékben javítja a betegek állapotát, illetve hatékonyabban lassítja, esetenként állítja meg a betegség előrehaladását, vagy magukban, vagy metotrexát-tal kombinálva.
Jelenleg azok kaphatnak biológiai terápiát a protokoll szerint, akik a metotrexát-ra nem reagálnak megfelelően, vagy a metotrexát mellékhatásait nem tolerálják.
Természetesen, az egészségügyben tapasztalt pénzügyi helyzet miatt külön TB engedélyezésre van szükség, érthető, hiszen ezek a kezelések még rettentő drágák!
A biológiai terápiák két típus szerint különülnek el, az egyik, és szélesebb körben használt a TNF gátlók (tumor nekrózis faktor) a másik az interleukin 6 . De innen már ez nekem túl magas, a hatásmechanizmust nem értem.
Namost az a kutatás, amelyben Ember részt vesz, a második csoportba tartozó hatóanyagot vizsgálja, azért négy ágú, mert négy féle összetételben kapják a kezelést a kutatásban részt vevő betegek.
A gyógyszer hatóanyaga Magyarországon törzskönyvezett, volt már 2- illetve 3 ágú kutatás közepes és súlyos állapotú betegekkel Magyarországon és világszerte, az eredmények nagyon pozitívak.
A jelenlegi kutatás kimondottan olyan betegek részvételével zajlik, akik kezdeti stádiumúak, elváltozás rtg felvételen nem látható, illetve akik még nem kaptak semmilyen kezelést, nem szedtek metotrexátot.
Emlékeim szerint a következő módon alakulnak a lehetséges terápiák:
8 mg tocilizumab- 0 metotrexát
8 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
4 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
0 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
Mivel kutatás, így természetesen nem tudja senki, csak a gyógyszergyárban a kutatást végzők, hogy melyik beteg éppen mit kap.
Mivel a negyedik ágban nincs új hatóanyag, így a korrektség jegyében 52 hét után fordul, és garantáltan mindenki kap hatóanyagot. Aki az elején kapott, az a kutatás második felében fog placebo-t kapni az infúzióban és metotrexátot a kapszulában, aki metotrexátot kapott a kutatás során kapszulában, és placebo-t az infúzióban, az majd a kapszulában fogja a placebo-t kapni, az infúzióban pedig a hatóanyagot.
A teljes kutatás 104 hetet jelent, 4 hetente egy infúzióval, hetente x számú tablettával.
Így biztosított, hogy mindenki, aki részt vesz a kutatásban, hozzáférjen a hatóanyaghoz. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem marad senki kezelés nélkül, tehát valamilyen formában kezelve van a betegsége.
Barátom segítségével a található kevés információt próbáltam bővíteni, és amit találtam, az több mint biztató.
Pillanatnyilag az elérhető legjobb kezeléshez fér hozzá.
Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".
Reménykedünk!
A reumatoid artritis autoimmun betegség, valamikor- valahogy, külső hatásokra, pl. bakteriális fertőzés, vírus, vagy egyéb miatt a szervezet védekező rendszerébe hiba csúszik, és a saját ízületi szöveteket is ellenségnek érzékeli, megtámadja és elpusztítja azokat.
Kezdődik a kéz, láb kisízületeinek duzzanatával, fájdalmas gyulladásával, mindig szimmetrikus, magas c-reaktív protein, vagy rheumatoid faktor jellemzi, komplex kórkép, a kezdeti stádiumban elég nehéz diagnosztizálni, laborvizsgálat, röntgen és fizikai vizsgálat együttesen adnak diagnózist.
A betegség háromszor gyakoribb a nők körében, mint a férfiak között.
Ha sikerül kezdeti stádiumban diagnosztizálni, amikor még az ízületi porc még nem szenvedett maradandó károsodást, akkor van esély megfelelő terápiával a betegség előre haladását lelassítani, illetve különleges esetekben megállítani.
Az RA-s beteg nem gyógyul meg, a tudomány jelen állása szerint, csak időben adott kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása, a súlyos mozgáskorlátozottság nem alakul ki, illetve kitolható az aktív időszakok közötti idő, illetve nagy mértékben csökkenthető a fájdalom.
A prednisolon és társai korticosteroidok a gyulladás és a fájdalom csillapításában vesznek részt, magát a betegség előre haladását nem befolyásolják számottevően.
A bázis- vagy hagyományos terápiát jelenleg a protokollban a metotrexátra alapozzák, évtizedek óta, ami amúgy magas dózisban a kemoterápia egyik alkotója, súlyosan toxikus.
Az elmúlt években végzett kutatások nyomán, fedezték fel az ún biológiai terápiák hatásosságát, mely nagyobb mértékben javítja a betegek állapotát, illetve hatékonyabban lassítja, esetenként állítja meg a betegség előrehaladását, vagy magukban, vagy metotrexát-tal kombinálva.
Jelenleg azok kaphatnak biológiai terápiát a protokoll szerint, akik a metotrexát-ra nem reagálnak megfelelően, vagy a metotrexát mellékhatásait nem tolerálják.
Természetesen, az egészségügyben tapasztalt pénzügyi helyzet miatt külön TB engedélyezésre van szükség, érthető, hiszen ezek a kezelések még rettentő drágák!
A biológiai terápiák két típus szerint különülnek el, az egyik, és szélesebb körben használt a TNF gátlók (tumor nekrózis faktor) a másik az interleukin 6 . De innen már ez nekem túl magas, a hatásmechanizmust nem értem.
Namost az a kutatás, amelyben Ember részt vesz, a második csoportba tartozó hatóanyagot vizsgálja, azért négy ágú, mert négy féle összetételben kapják a kezelést a kutatásban részt vevő betegek.
A gyógyszer hatóanyaga Magyarországon törzskönyvezett, volt már 2- illetve 3 ágú kutatás közepes és súlyos állapotú betegekkel Magyarországon és világszerte, az eredmények nagyon pozitívak.
A jelenlegi kutatás kimondottan olyan betegek részvételével zajlik, akik kezdeti stádiumúak, elváltozás rtg felvételen nem látható, illetve akik még nem kaptak semmilyen kezelést, nem szedtek metotrexátot.
Emlékeim szerint a következő módon alakulnak a lehetséges terápiák:
8 mg tocilizumab- 0 metotrexát
8 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
4 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
0 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
Mivel kutatás, így természetesen nem tudja senki, csak a gyógyszergyárban a kutatást végzők, hogy melyik beteg éppen mit kap.
Mivel a negyedik ágban nincs új hatóanyag, így a korrektség jegyében 52 hét után fordul, és garantáltan mindenki kap hatóanyagot. Aki az elején kapott, az a kutatás második felében fog placebo-t kapni az infúzióban és metotrexátot a kapszulában, aki metotrexátot kapott a kutatás során kapszulában, és placebo-t az infúzióban, az majd a kapszulában fogja a placebo-t kapni, az infúzióban pedig a hatóanyagot.
A teljes kutatás 104 hetet jelent, 4 hetente egy infúzióval, hetente x számú tablettával.
Így biztosított, hogy mindenki, aki részt vesz a kutatásban, hozzáférjen a hatóanyaghoz. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem marad senki kezelés nélkül, tehát valamilyen formában kezelve van a betegsége.
Barátom segítségével a található kevés információt próbáltam bővíteni, és amit találtam, az több mint biztató.
Pillanatnyilag az elérhető legjobb kezeléshez fér hozzá.
Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".
Reménykedünk!
2010. november 10., szerda
RA 2.0
Reumatoid artritis
Szerencse a sok nyomorúságban, hogy helyben van a 20 artritis centrum közül az egyik, hogy kiváló a reumakórház, hogy ilyen lelkiismeretes orvosokkal, nővérekkel hozott össze a szerencse, mint itt. Szerencse, hogy nem kell Pestre vagy Debrecenbe menni, mert amilyen állapotban volt, nem bírta volna ki az utat és itt is megkapja ugyanazt a kezelést, vagy még jobbat is.
De odafigyelést, törődést, emberi szót mindenképp.
Azonnal befektették, és elkezdték egyelőre a steroid kúrát, kiegészítve fizikoterápiával, gyógytornával, fürdővel.
Azt a nyugalmat, emberi hozzáállást, amit a reumakórházban tapasztaltunk, nem sok magyarországi eü intézményben láthatjuk.
Két hét bennfekvés után olyan állapotba hozták, hogy hazakerült. Ezzel párhuzamosan a főorvos asszony, és a kezelőorvosa elkezdték szervezni egy gyógyszerkutatásban való részvételét.
Szerencse, hogy pont a kezdeti stádiumú betegekkel folyik a Roche-nak egy négy ágú gyógyszerkísérlete.
Szerencse, hogy helyben van akkreditált RA centrum, amely részt vehet a kísérletben.
Szerencse, hogy az orvosa tudott a folyó kísérletről.
Szerencse, hogy érdekelte a beteg későbbi életkilátása.
Szerencse, hogy önzetlenül mindent megtett, hogy Embert bejuttassa a kísérletbe, hogy mihamarabb lábra állhasson.
Ennek az volt az ára, hogy időlegesen lecsökkentették a Medrolt (korticosteroid), volt egy teljes screening- bocs, nem találok hozzá magyar megfelelőt- ízületszámlálás, 80 liter vér levétele, különféle vizsgálatokra, Mantoux tüdőpróba a TBC kizárására, tüdőröntgen, összehasonlító kéz és láb rtg felvétel, kérdőív, egyéb.
Nem minden vizsgálatot végeztek a reuma kórházban, át kellett ballagni a város különböző pontjaira, elég izgi volt, ahogyan csigalassúsággal araszoltunk az utcán. Mivel reggel a screening-el kezdtek, a Medrol-t csak 10 óra felé vehette be, hogy ne kapjanak fals eredményt. Medrol nélkül meg ugye lábra se tudott állni. Kocsiba ülni, meg vezetni meg pláne nem.
Az elmúlt hetekben annyi segítséget kellett kérni barátoktól a szállításban, hogy már nem volt pofám zaklatni valakit.
De a Medrol elkezdett dolgozni, így sétáltunk.
Szerencse, hogy kicsiny városunkban emberiek a távolságok.
Mondjuk az vicces volt, hogy bármely vizsgálatra mentünk, mindig mondani kellett a kartonozóban, vagy a recepción, hogy study miatt jöttünk. Na, ez aztán varázsszó volt, azonnal ugrottak, intézkedtek, ha várakozni kellett, rögtön szereztek ülőhelyet, mondjuk onnan felállni nagy mutatvány volt Embernek, kérték szaporán az elnézést, ha mondjuk a röntgen foglalt volt éppen.
Hja, kérem, ha a gyógyszergyár fizeti a számlát, mindjárt más!
Majd feszült 2 hét várakozás következett, hogy miután elkészültek a leletek, és a dr. nő -továbbiakban Juditka - elküldte őket e-mailen Svájcba, a kutatásvezető jóváhagyja-e Ember bevonását a kísérletbe, hogy megfelel-e a kritériumoknak.
Két hét után hívott Juditka.
Benn vagyunk!
Hurrá!
Szerencse a sok nyomorúságban, hogy helyben van a 20 artritis centrum közül az egyik, hogy kiváló a reumakórház, hogy ilyen lelkiismeretes orvosokkal, nővérekkel hozott össze a szerencse, mint itt. Szerencse, hogy nem kell Pestre vagy Debrecenbe menni, mert amilyen állapotban volt, nem bírta volna ki az utat és itt is megkapja ugyanazt a kezelést, vagy még jobbat is.
De odafigyelést, törődést, emberi szót mindenképp.
Azonnal befektették, és elkezdték egyelőre a steroid kúrát, kiegészítve fizikoterápiával, gyógytornával, fürdővel.
Azt a nyugalmat, emberi hozzáállást, amit a reumakórházban tapasztaltunk, nem sok magyarországi eü intézményben láthatjuk.
Két hét bennfekvés után olyan állapotba hozták, hogy hazakerült. Ezzel párhuzamosan a főorvos asszony, és a kezelőorvosa elkezdték szervezni egy gyógyszerkutatásban való részvételét.
Szerencse, hogy pont a kezdeti stádiumú betegekkel folyik a Roche-nak egy négy ágú gyógyszerkísérlete.
Szerencse, hogy helyben van akkreditált RA centrum, amely részt vehet a kísérletben.
Szerencse, hogy az orvosa tudott a folyó kísérletről.
Szerencse, hogy érdekelte a beteg későbbi életkilátása.
Szerencse, hogy önzetlenül mindent megtett, hogy Embert bejuttassa a kísérletbe, hogy mihamarabb lábra állhasson.
Ennek az volt az ára, hogy időlegesen lecsökkentették a Medrolt (korticosteroid), volt egy teljes screening- bocs, nem találok hozzá magyar megfelelőt- ízületszámlálás, 80 liter vér levétele, különféle vizsgálatokra, Mantoux tüdőpróba a TBC kizárására, tüdőröntgen, összehasonlító kéz és láb rtg felvétel, kérdőív, egyéb.
Nem minden vizsgálatot végeztek a reuma kórházban, át kellett ballagni a város különböző pontjaira, elég izgi volt, ahogyan csigalassúsággal araszoltunk az utcán. Mivel reggel a screening-el kezdtek, a Medrol-t csak 10 óra felé vehette be, hogy ne kapjanak fals eredményt. Medrol nélkül meg ugye lábra se tudott állni. Kocsiba ülni, meg vezetni meg pláne nem.
Az elmúlt hetekben annyi segítséget kellett kérni barátoktól a szállításban, hogy már nem volt pofám zaklatni valakit.
De a Medrol elkezdett dolgozni, így sétáltunk.
Szerencse, hogy kicsiny városunkban emberiek a távolságok.
Mondjuk az vicces volt, hogy bármely vizsgálatra mentünk, mindig mondani kellett a kartonozóban, vagy a recepción, hogy study miatt jöttünk. Na, ez aztán varázsszó volt, azonnal ugrottak, intézkedtek, ha várakozni kellett, rögtön szereztek ülőhelyet, mondjuk onnan felállni nagy mutatvány volt Embernek, kérték szaporán az elnézést, ha mondjuk a röntgen foglalt volt éppen.
Hja, kérem, ha a gyógyszergyár fizeti a számlát, mindjárt más!
Majd feszült 2 hét várakozás következett, hogy miután elkészültek a leletek, és a dr. nő -továbbiakban Juditka - elküldte őket e-mailen Svájcba, a kutatásvezető jóváhagyja-e Ember bevonását a kísérletbe, hogy megfelel-e a kritériumoknak.
Két hét után hívott Juditka.
Benn vagyunk!
Hurrá!
2010. november 9., kedd
RA 1.0
Ziebinek kellett kommentelni, hogy rávegyem magam, foglalkozni a blogommal.
Túl sűrű volt a nyár, a sulival is bajok vannak, írtam róla, aztán kitöröltem, túl sok a személyes dolog benne. Nem velem van a baj, bírom, kisebb- nagyobb döccenők vannak, de nincs gond vele. Csapat, meg beosztás, meg néha az emberi hülyeség miatt nyűglődök vele. Pedig milyen szuper is lehetett volna. De hát ami elromlott, azt már nem lehet megjavítani, így kell túlélni, elfogadni.
Végül is vannak nagyobb gondok, mint némely embernek látszó lények -80 IQ-ja.
Májusban még tele voltam tervvel, hittel, reménnyel. Aztán jöttek rossz dolgok.
Június végén váratlanul elveszítettünk egy jóbarátot. Siratja fiatal felesége, 8 éves kisfia, és mi, mindannyian, akiknek része volt az Ő igazi barátságában.
Ekkor valami elromlott az életünkben.
Szándékosan nem szóltunk Embernek, amikor megtörtént a tragédia, hadd élvezze a messzi távolban a régen várt, nagyon vágyott baráti találkozót. Természetesen akadt, aki a rossz hírt feltétlen meg kellett ossza, aki nem volt képes várni egy hetet, amíg hazaér.
A temetésre haza ért, de azóta nem volt jól.
Pedig hogy reménykedtem, hogy ez az év jó lesz. Terveim voltak, képesnek éreztem magam arra, hogy megváltoztassam a két évtizedes tapasztalatot. Nem féltem, azt gondoltam, most egy ilyen helyzet van, túl kell élni, majd jön jobb idő. Amíg a kezét fel bírja emelni én nem félek, megleszünk valahogy.
A szavak teremtő ereje!
Július- augusztusban 5 hétig nem tudott dolgozni, nagyon nagy fájdalmai voltak. Házidoki kezelgette, aztán augusztus végén megpróbált visszamenni dolgozni. Újabb gyógyszerek, újabb kezelés, majd szeptember elejére újra rémes állapotba került.
Mozgásképtelen állapotban volt, amikor a reumatológián az orvos meglátta, azonnal szerzett két nappal későbbre időpontot a reumakórház főorvosához. Azt az éjszakát alig bírtuk túlélni.
Eddigi életünk egy perc alatt összeomlott, amikor meghallottuk a diagnózist.
Reumatoid artritis
Túl sűrű volt a nyár, a sulival is bajok vannak, írtam róla, aztán kitöröltem, túl sok a személyes dolog benne. Nem velem van a baj, bírom, kisebb- nagyobb döccenők vannak, de nincs gond vele. Csapat, meg beosztás, meg néha az emberi hülyeség miatt nyűglődök vele. Pedig milyen szuper is lehetett volna. De hát ami elromlott, azt már nem lehet megjavítani, így kell túlélni, elfogadni.
Végül is vannak nagyobb gondok, mint némely embernek látszó lények -80 IQ-ja.
Májusban még tele voltam tervvel, hittel, reménnyel. Aztán jöttek rossz dolgok.
Június végén váratlanul elveszítettünk egy jóbarátot. Siratja fiatal felesége, 8 éves kisfia, és mi, mindannyian, akiknek része volt az Ő igazi barátságában.
Ekkor valami elromlott az életünkben.
Szándékosan nem szóltunk Embernek, amikor megtörtént a tragédia, hadd élvezze a messzi távolban a régen várt, nagyon vágyott baráti találkozót. Természetesen akadt, aki a rossz hírt feltétlen meg kellett ossza, aki nem volt képes várni egy hetet, amíg hazaér.
A temetésre haza ért, de azóta nem volt jól.
Pedig hogy reménykedtem, hogy ez az év jó lesz. Terveim voltak, képesnek éreztem magam arra, hogy megváltoztassam a két évtizedes tapasztalatot. Nem féltem, azt gondoltam, most egy ilyen helyzet van, túl kell élni, majd jön jobb idő. Amíg a kezét fel bírja emelni én nem félek, megleszünk valahogy.
A szavak teremtő ereje!
Július- augusztusban 5 hétig nem tudott dolgozni, nagyon nagy fájdalmai voltak. Házidoki kezelgette, aztán augusztus végén megpróbált visszamenni dolgozni. Újabb gyógyszerek, újabb kezelés, majd szeptember elejére újra rémes állapotba került.
Mozgásképtelen állapotban volt, amikor a reumatológián az orvos meglátta, azonnal szerzett két nappal későbbre időpontot a reumakórház főorvosához. Azt az éjszakát alig bírtuk túlélni.
Eddigi életünk egy perc alatt összeomlott, amikor meghallottuk a diagnózist.
Reumatoid artritis
2010. május 27., csütörtök
Kezdődik!
Apaaa! Apaaaaa! Kezdődik! Keezdőődik!
Puff! Elkezdődött!
Szóval.
Tegnap: Adózás.
Ma: Számvitel.
Holnap: Gazdálkodás.
És profik vagyunk, mert elkértük a tantónénitől elektronikusan az anyagot, és átküldjük egymásnak. Mert könyvünk, az nincs. Jóhogy!
Pali tréner azt mondta a motivációs tréningen, legyünk proaktívak, merjünk úgy tekinteni magunkra, mint szolgáltatás igénybe vevőkre.
Igyekszünk. Igyekszünk.
Puff! Elkezdődött!
Szóval.
Tegnap: Adózás.
Ma: Számvitel.
Holnap: Gazdálkodás.
És profik vagyunk, mert elkértük a tantónénitől elektronikusan az anyagot, és átküldjük egymásnak. Mert könyvünk, az nincs. Jóhogy!
Pali tréner azt mondta a motivációs tréningen, legyünk proaktívak, merjünk úgy tekinteni magunkra, mint szolgáltatás igénybe vevőkre.
Igyekszünk. Igyekszünk.
2010. május 17., hétfő
Huhhh
Hol is kezdjem?
Mióta kinyitották a játszóterem, azóta igen hanyagolódik ez a blog.
De!
A kert gyönyörű, gaz nem sok benne, minden kikelt, nő, gyarapodik, és jelentem, van egy szem piros eper! Szerintem a mai nap szedtem az utolsó adag tövisalja gombát. Lassan három hete azt eszünk, meg zöldhagymát.
Csak ha így folytatja az időjárás, lehet búvárpipát is kell adnom a kertnek.
Embernek van mindennap meleg étel, vasalt ing, Zs lerakta a három éve cipelt terhet, szárnyal, mosolygós, és 49 kiló. Kutya megsétáltatva, alaposan kiütve, csak hever a szőlős túra után.
Nem mertem eddig írni róla, de voltam két hete felvételizni.
Jelentkeztem a Munkaügyi központ által meghirdetett pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyamra. Az én képzettségem ugyan magasabb, de a mai piaci kínálat nem igen fedi le.
Két hete volt a felvételi, és igen-igen nehéznek éreztem. Továbbá összesen 16 helyet hirdettek meg, voltunk vagy 75-en jelentkezők.
Éssssssssssss! Igen, felvettek!
Szerdán megyek egy psziho tesztre, hátha kiderül, hogy szociopata vagyok:o)), majd csapatépítő tréning, szerződés kötés, majd 25-én gyí!!
Volt még valami, ami egy gyereknek nagy-nagy örömet szerzett, de azt majd egy következő postban fejtem ki.
Most már csak valami nasit kéne gyártani, mire Ember hazaér, mert a folyamatos antibio kúra mellékhatásaként végre eszik, és hízik is.
2010. április 9., péntek
Turbolya
Kicsit elhavazódtam így tavasz elején:o))
Vagyok olyan elvetemült, hogy megkóstolok minden vadon termő zöldet, termést, bármit, ami ehetőnek tűnik, miután utána néztem a barátom segítségével. Évek óta, ilyen tájt, amikor kemény harcot vívok a kertembe betörni készülő, különféle magról, gyökérről, miegymásról kibújó gazzal, találkoztam a turbolyával. Hogy hogyan történt a bemutatkozás, a fene sem emlékszik, csak a kertem egy pontján tudom, hogy van turbolya. Minden évben, a friss hajtásból téptem, morzsolgattam, szagolgattam a biztos meghatározást segítő ánizsos illatot, aztán itt elakadt a dolog, lévén túl napsütötte helyen van, gyorsan sárga, száraz lesz, soha olyan harsogó zöld.
Az idén tavasszal sokat jártunk a kutyával a szőlőbe sétálni, és minden alkalommal a lépcsőt használtuk, ami a lakóparkba visz fel, ami mögött már a szőlős van. Nézegettem, hogy a lépcső mellett vastag, turbolyához hasonló szőnyeg van, de ugye ezzel a nyakli kamasszal nem igen lehet megállni legelészni. Főleg, hogy a lépcsőn nagy a forgalom.
Kicsit késve, de megjött a húsvéti gida. Mindösszesen 6 és fél kiló, nettó gyönyörűség. A család kissé jobban is szereti, mint a bárányt. Valahogy az ünnepi menüben konzervatív vagyok, ragaszkodom a jól megszokott menüsorhoz. Ezért volt nálunk húsleves, bárány( gida) sült, és tojásos gida.
Furcsa szerzet ez a tojásos gida. A bárány, gida sütésénél és minimalista vagyok, szerintem a kevesebb, több. Az elősütött, piros-ropogós darabokat megszórtam borssal, sóval, kis apróra vágott fokhagymával. Na jó, inkább többel, ugyanis fokhagyma függő vagyok:o)), majd kevés vízzel, fedő alatt puhára pároltam a gerincből, bordákból, hasaaljából darabolt nagyobbacska húsokat. Amikor puha volt, újra zsírjára sütöttem, és tojásból sok tejszínnel rántotta alapot készítettem. Itt tértem el az eredeti, anyukám készítette bárány( gida) recepttől. Ennél a fázisnál kellene sok-sok apróra vágott petrezselyem zöldet hozzákeverni, majd a sülő húsra borítva lágy rántottává sütni.
Végre kiürült a ház, és Emberrel bevásárlás után elmentem én is a garázsba, letenni az autót. Hazafelé, a lépcsőn lejövet, volt időm, és gyorsan leszedtem egy nagy csokor turbolyát. Most, hogy a vendégek elhúztak, már nyugodtan kísérletezhetek, legfejjebb Axel finomat vacsorázik. Volt még otthon egy kevés tojásosnak előkészített gida, egy életem, egy halálom, kipróbálom.
Egy pici tojásba apróra vágott turbolyát kevertem, és a gida zsírján sütöttem egy falatot. Nem mertem egyből az egészet turbolyával csinálni, de a legfőbb minőségellenőr és tojásos gida specialista- Zsebi- extra jónak ítélte. Így született a tojásos gida turbolyával.
Ugató Axel legyek, ha leánykorában nem turbolyás volt a tojásos bárány( gida)!:o)))
Csak valahol a századok során a kollektív tudatból kikopott a turbolya, és maradt helyette a petrezselyem zöld.
Ecetes, hagymás krumplisalátával ettük, mint a bárányt(gidát) mindig.
Amíg ilyen friss turbolya van, mindig azzal fogom csinálni.
Tegnap hoztam egy újabb csokrot, Zsebi kért, hogy fagyasszak neki le egy hengert.
Petrezselyem, kapor, zeller zöldet szoktam nagyon apróra vágni és annyi vajjal keverem össze, hogy éppen összefogja, folpack-ba tekerem, és fagyasztom, mint a fűszervajat. Amikor szükségem van rá, kiveszem, egyik végét kibontom, és karikákat vágok belőle. A többi megy vissza a helyére. Amibe ezeket teszem, abba nem árt egy néhány grammnyi vaj, felhasználható akár a friss. Így megspórolom a fagyasztó takarítást, mert nem szóródik szana- és széjjel, nagyobb mérgem nincs, mint a szétszóródott zöldfűszert a fagyasztóból takarítani.
Vagyok olyan elvetemült, hogy megkóstolok minden vadon termő zöldet, termést, bármit, ami ehetőnek tűnik, miután utána néztem a barátom segítségével. Évek óta, ilyen tájt, amikor kemény harcot vívok a kertembe betörni készülő, különféle magról, gyökérről, miegymásról kibújó gazzal, találkoztam a turbolyával. Hogy hogyan történt a bemutatkozás, a fene sem emlékszik, csak a kertem egy pontján tudom, hogy van turbolya. Minden évben, a friss hajtásból téptem, morzsolgattam, szagolgattam a biztos meghatározást segítő ánizsos illatot, aztán itt elakadt a dolog, lévén túl napsütötte helyen van, gyorsan sárga, száraz lesz, soha olyan harsogó zöld.
Az idén tavasszal sokat jártunk a kutyával a szőlőbe sétálni, és minden alkalommal a lépcsőt használtuk, ami a lakóparkba visz fel, ami mögött már a szőlős van. Nézegettem, hogy a lépcső mellett vastag, turbolyához hasonló szőnyeg van, de ugye ezzel a nyakli kamasszal nem igen lehet megállni legelészni. Főleg, hogy a lépcsőn nagy a forgalom.
Kicsit késve, de megjött a húsvéti gida. Mindösszesen 6 és fél kiló, nettó gyönyörűség. A család kissé jobban is szereti, mint a bárányt. Valahogy az ünnepi menüben konzervatív vagyok, ragaszkodom a jól megszokott menüsorhoz. Ezért volt nálunk húsleves, bárány( gida) sült, és tojásos gida.
Furcsa szerzet ez a tojásos gida. A bárány, gida sütésénél és minimalista vagyok, szerintem a kevesebb, több. Az elősütött, piros-ropogós darabokat megszórtam borssal, sóval, kis apróra vágott fokhagymával. Na jó, inkább többel, ugyanis fokhagyma függő vagyok:o)), majd kevés vízzel, fedő alatt puhára pároltam a gerincből, bordákból, hasaaljából darabolt nagyobbacska húsokat. Amikor puha volt, újra zsírjára sütöttem, és tojásból sok tejszínnel rántotta alapot készítettem. Itt tértem el az eredeti, anyukám készítette bárány( gida) recepttől. Ennél a fázisnál kellene sok-sok apróra vágott petrezselyem zöldet hozzákeverni, majd a sülő húsra borítva lágy rántottává sütni.
Végre kiürült a ház, és Emberrel bevásárlás után elmentem én is a garázsba, letenni az autót. Hazafelé, a lépcsőn lejövet, volt időm, és gyorsan leszedtem egy nagy csokor turbolyát. Most, hogy a vendégek elhúztak, már nyugodtan kísérletezhetek, legfejjebb Axel finomat vacsorázik. Volt még otthon egy kevés tojásosnak előkészített gida, egy életem, egy halálom, kipróbálom.
Egy pici tojásba apróra vágott turbolyát kevertem, és a gida zsírján sütöttem egy falatot. Nem mertem egyből az egészet turbolyával csinálni, de a legfőbb minőségellenőr és tojásos gida specialista- Zsebi- extra jónak ítélte. Így született a tojásos gida turbolyával.
Ugató Axel legyek, ha leánykorában nem turbolyás volt a tojásos bárány( gida)!:o)))
Csak valahol a századok során a kollektív tudatból kikopott a turbolya, és maradt helyette a petrezselyem zöld.
Ecetes, hagymás krumplisalátával ettük, mint a bárányt(gidát) mindig.
Amíg ilyen friss turbolya van, mindig azzal fogom csinálni.
Tegnap hoztam egy újabb csokrot, Zsebi kért, hogy fagyasszak neki le egy hengert.
Petrezselyem, kapor, zeller zöldet szoktam nagyon apróra vágni és annyi vajjal keverem össze, hogy éppen összefogja, folpack-ba tekerem, és fagyasztom, mint a fűszervajat. Amikor szükségem van rá, kiveszem, egyik végét kibontom, és karikákat vágok belőle. A többi megy vissza a helyére. Amibe ezeket teszem, abba nem árt egy néhány grammnyi vaj, felhasználható akár a friss. Így megspórolom a fagyasztó takarítást, mert nem szóródik szana- és széjjel, nagyobb mérgem nincs, mint a szétszóródott zöldfűszert a fagyasztóból takarítani.
2010. március 11., csütörtök
Ugye megmondtam!
Amikor a hegyek elindulnak...
Talán először egy kis kavics indul meg, lassan csúszik, egyre gyorsabb lesz, csatlakoznak a társak is. És görögnek megállíthatatlanul. Egyre nagyobbak. Egyre hangosabbak...
Csak egy telefon.
Ugye megmondtam, hogy ne izgulj!
Mázsás kövek gördültek le rólam.
Minden napra szeretnék valami hasonló kaliberű jó hírt!
Talán először egy kis kavics indul meg, lassan csúszik, egyre gyorsabb lesz, csatlakoznak a társak is. És görögnek megállíthatatlanul. Egyre nagyobbak. Egyre hangosabbak...
Csak egy telefon.
Ugye megmondtam, hogy ne izgulj!
Mázsás kövek gördültek le rólam.
Minden napra szeretnék valami hasonló kaliberű jó hírt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)