Szappanopera

Előre szólok, csak erős idegzetűek olvassák!
És hosszú is lesz!

Ugye meséltem már, hogy villámcsapásként ért a diagnózis, egész pontosan tavaly szeptember 13-án.

Akkor elkeseredtünk, keveset tudtunk, ismeretlen volt minden.
De bíztunk, reméltünk, hogy az új gyógyszer majd segít, és majd lesz valami.
Amire nem készültünk fel, az az, hogy anyagilag ilyen mértékben padlóra kerülünk, hogy nekem még újabb nyolc hónap alatt sem lesz munkám. Sőt, eljött az is, egész pontosan a februári szóbeli napján, amikor megszűnt mindenféle ellátásom.

Még októberben, amikor eljött a Bursa Hungarica beadási határideje, az önkormányzat tájékoztatott, hogy van ilyen helyzetre különféle segélytípusa, kérjem!
Ennek kapcsán, Zs.-t a város jegyzője rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesítette, egyszeri 5 200 Ft értékben :D és védelembe vette.

Ugye az első félévi szociális ösztöndíj igénylésről lemaradtunk, azt valamikor augusztusban kellett volna igényelni, így gondoltuk, azért van a rendkívüli szociális segély. Na, azt decemberben bővebb indoklás nélkül forráshiány címen elutasították.

Eljött a második félév, utána néztünk az Egyetem honlapján, kiírás szerint, azok, akiket a jegyző védelembe vett, azok jogosultak a szociális ösztöndíjra. Összeszedtük a szükséges iratokat, kórházi zárót, OEP igazolásokat, M30 2009-es és 2010-es nyomtatványt, még a táppénz utolsó csekkjét is.
Tekintélyes kis paksaméta lett.

Határidőre szépen be is adta, és vártunk. Egyszer csak jött a neptunban egy rövid üzenet, hogy nem jogosult rá.
Indoklás nincs.

Azt tudni kell, hogy a beadás pillanatában, és jelenleg is a teljes bevételünk összesen az Ember táppénze, 71 390 Ft.

Ehhez van két háztartásunk. Mert hogy Zs. kollégiumot sem igényelt augusztusban, mert tavalyelőtt onnan is elhajtották. Így albérletben lakik.

Az elutasító határozatot megfellebbezte, és csütörtökön volt a rektori meghallgatás.

És kiderült, hogy azért utasították el, mert az egyetem nem fogadja el az Ember M30-as nyomtatványát, csak az M29-est. De ezt áprilisban, amikor elutasították, akkor nem közölték, illetve nem kértek hiánypótlást.
Mivel önadózók vagyunk, így bement tegnap az Apehhez, hogy kér adóigazolást, no problem.

És jött a bibi. Olyan értelmes fazont fogott ki,hogy jól beleverte a frászt, plusz nem megoldást kínált, hanem csak mondta mint a papagáj, hogy bibi van az adóbevallással.
Kétségbe esve jött értem Ember, hogy menjek el vele, mert az ürge valami 300 e Ft hiányt talált.
Visszamentünk, üldögéltünk vagy másfél órát, és mikor sorra kerültünk, kiderült, hogy az OEP-től kapott egyik igazolás nem egyezik a bevallással.
Átlag 2 havonta küld igazolást az OEP az addig kifizetett táppénzekről, levont adóelőlegről. És egy ilyen okozta a bajt. Ugyan a címe szerint a 2011-re kifizetett járandóság a neve, de tételes bontásban tartalmazza kétheti intervallumokban a bruttó összeget, a levont adóelőleget, kiutalás dátumát. És a legelső sor a táblázatban a 2010.12.20-2011.01.02 intervallumra jutó, 2011.01.13-án kiutalt táppénz.
Ugye jogkövető, viszonylag tanult emberként számomra egyértelmű volt, hogy az a 2010 évet érinti, egyértelműen ott veszem figyelembe- mivel nem tudom eldönteni, hogy a dokumentum neve, vagy tartalma az erősebb.
Szépen hozzá adtam, elküldtem, adóhivatal szépen ki is utalta az adó visszatérítést, pont.

És most kiderült, hogy ezt a 44 975 Ft összeget csak a 2011-es bevallásban kell szerepeltetnem. Hm, a decemberi fizetést, amit januárban fizetnek ki, azt vajon miért kell előző évben bevallani? Vagy a táppénz az annyira különleges eset, akkor miért nem ordít harsányan a kitöltési útmutatóban?
Summa summarum van 44 975 Ft-al több jövedelem bevallva, utána az adó megfizetve, de az adatok nem egyeznek az OEP által közöltekkel, így önrevízió, addig nincs adóigazolás.
Önrevízió május huszadika után. Pont.
És ha engem nem zavar,hogy többet vallottam be, több jövedelem után fizettem adót, akkor sem. Rendnek kell lenni. Rendet kell tenni.
Adóigazolás addig, amíg az adatok nem egyeznek, nuku.

Max hitelesített másolat az adóhivataltól a bevallásról. Oldalanként 100 Ft illetékbélyeg fejében. De csak holnap, mert lejárt az ügyfélfogadás.

Haza jőve felhívtam az Apeh központi számát, nem voltam biztos abban, amit az ügyfélszolgálaton hallottam, kb 10 perc után sikerült emberi lénnyel beszélni, vázoltam a helyzetet,és igen érdekes dolgokat tudtam meg. Elméletileg ha 15-ig megtörténik a kifizetés, akkor előző év. Ha utána, akkor következő év.
Na, itt meg patthelyzet, mert kiutalás 01.13-án volt.
De hogy erről miért nincs a bevallás segédletében egy büdös hang se, jó kérdés.

Napi mérleg: 4 óra várakozás az Apeh székein, +16 km autózás, kisebbfajta szívinfarktus lábon kihordása, 600 Ft parkolás, 400 Ft illetékbélyeg.

Mindegy, csak haladjunk, lényeg, a lényeg, ma reggel újra Apeh, kis idő alatt elintézve, hurrá, haladjunk, jó, hogy a cég ottani irodája az Egyetemmel szemben van, Zs. átszaladt napközben, hurrá, viszi boldogan a hitelesített adóbevallást.

Aha, ahogyan azt Móricka elképzeli.

Ez nem jó. Akkor legyen 2009-es adóigazolása Embernek. Mindezt 11.15-kor.
Apeh ügyfélszolgálat 11-ig.


Az én irataim rendben vannak, állítólag, mert a Munkaügyi központ által küldött M30 nyomtatvány számukra releváns volt. Emberé azért nem, mert hátha volt más jövedelme is, mondjuk ingatlan bérbeadásból. És nekem?

Értitek!

Csak ha az ember alkalmazott, és ráadásul van olyan pofátlan, hogy önadózó, akkor mindjárt az Apehhez küldjük minden szarért.

Mondjuk, valaki felvilágosíthatna, hogy mi világlik ki 2011. április 29-én, vagy május 2-án egy 2009-es évi adóigazolásból.

Tényleg, kíváncsi vagyok, mi az a releváns információ benne, a mostani anyagi helyzetünkre tekintettel.

Ember még nem tudja, hogy hétfőn nem csak a 28-ik heti infúzió vár rá, hanem még egy kis Apeh túra is.

Elveszve

Elveszve a bürokrácia útvesztőiben. Ez a mai állapotom.
Ha megrágott, lenyelt, megemésztett, és végül kiokádott, majd jövök.

Fehérje

Rövid képriportunk következik:

Hab formázás:

Csak gyöngyözik a víz:

Körbe értem:

máris máris megfordítva:

Csepegés közben:

Tálalva:

Madártej.

Balek

Máskor ilyenkor már felfordítva volt a ház, fejben kész volt a süti lista, izgatottan vártam, hogy már neki láthassak a főzés- sütésnek.

És idén nem megy. Akár mit csinálok, nem haladok.

Kellene csinálni ezt- azt, süthetném már mondjuk a zserbót, vagy a mézes krémest.
Kinn hever a dió fél napja a konyhapulton, darálni kéne, magától a zserbó soha nem készül el.

De nem, nem haladok semmivel.


Lehet, amiatt, mert én is belementem a csőbe?

Büszke vagyok magamra, hogy nem vásárolok, nem eszek, nem etetek szemetet a családdal.

És most mégis beleléptem a csapdába.
Igaz, nagyon szakszerű és alapos volt a csapda állítás.

Lehetőségeim szerint próbáltam felkészülni a közelgő húsvétra, plusz nekem nehezített pálya, hogy Ember rengeteg kekszet, rágcsát igényel. Na, azt nem győzőm pénztárcával, meg jobb, ha nem olvasom végig a kekszes csomagolást, amikor nagy ritkán megveszem.
Mióta beteg, erre kitaláltuk azt, hogy hetente legalább egyszer sütök valami elállós, kekszet, rágcsát, amit bepakolok két kekszes dobozba, aztán Ő rájár.
Van néhány bejáratott receptem, vetésforgószerűen ismétlődnek, jók, beváltak.

Csak van egy bibi.
Én margarint nem engedek be a házba!

Tavaly, december előtt sűrűn előfordult, hogy a suliból jövet két busz között ráérésemben beugrottam a Spar-ba, és durván hetente volt vagy leárazott- 25%-50%, vagy csak simán egy hétvégére lerángatott árú vaj. Karácsony előtt így vettem valami 5 kiló vajat 800 Ft/kg áron. Nem is volt gond, simán bevágtam a fagyasztóba, amikor kellett csak kikaptam, aztán hajrá!

Aztán szép lassan megfogyatkoztak az alkalmak, már a zöld Spar 25 dkg-os vaj is eltűnt a polcokról, az itthoni készletek meg csak fogytak, fogytak.

A múlt héten benn jártam a városban, és beszédültem kis városunk egyik legfelkapottabb boltjába. Mostanában Reál névre hallgat, de volt már CBA, meg egyéb neve is. Igazából csak a cégér változik, a tulaj ugyanaz.

Nem igazán kedvelem, de ha a belvárosba járok, be szoktam nézni, igazán jó dolgokat is ki lehet fogni alkalomszerűen.

És lőn, találtam is vajat, igaz, kicsi, 10 dkg csomagolásban, gyors fejszámolás, 1 100 Ft/kg, még mindig jobb, mint az addigi legjobb 1900 Ft/kg. Haza is hoztam belőle fél kilót.

A múlt héten Axelt, ezen a héten Embert is leterítette egy heveny bélgyulladás, egyikük sem bírt enni.

Mondjuk, Ember megúszta két nap koplalással, a kutya rosszabbul járt, egy hétig diétáztattam, de tegnapra már olyan rossz lett a helyzet, úgy éreztem, mint akit visszaküldtek a startvonalra, kidobhattam a sok kínlódást az ablakon. Komolyan, többet főztem egy hét alatt a kutyára, mint magunkra. De most már jobb, tegnaptól antibión van a kuty, most már úgy nézem rendben lesz.
Diétás főzés során előkerült a szokásos párolt rizs, csupasz tészta, végül vagy húsz év kihagyás után a pirított gríz is.

Tegnap este úgy rákívánkoztam egy kis hajában sült krumplira, harmadnap már Ember is éhes volt, plusz nem tudta az üres gyomrára bevenni a Medrolt, meg a többit. De hajában sült krumplit ő is ehet, hurrá van vaj is hozzá!

Megsült a krumpli, és mivel ő úriember, csak késsel villával hajlandó enni, így preparáltam neki a krumplit, magyarán kereszt alakban felvágtam, megsóztam, és két forgács vajat rárakva szervíroztam.

Mondjuk, már akkor furcsa volt, hogy nem olvadt el a vaj, amíg bevittem neki a hálóba.
Utána végre én is neki láttam, csak furcsa,valahogy nem a jól megszokott vajíz. Nézem, kis hangyaf@sznyi betűk az oldalán, egyre inkább fáraszt már a sok apró betű bogarászása, kicsit nagyobb betűkkel 65%. Na, mondom megvan, nem márkázott vajat vettem, hanem az olcsóbb teavajat.
Ma újabb körúton járva, szembe jött a nagyobb testvére, a hűtőpultban a vajak között, 20 dkg-os csomagban, kissé nagyobb betűkkel:
Maslová chut- HU Krém Mix 65% vegyes zsírtartalmú krém mix. Összetevők: pasztőrözött tejszín, ehető növényi zsír. Összes zsírtartalom: 65%, növényi zsír 70 tömegszázalék, tejzsír 30 tömegszázalék. Szlovák termék.

Én, a balek!

És hogy megint ne csak a nyígás legyen, mondok jót is.
Ha valaki akarja, még megsütheti a kalácsot a sonka mellé.

Én kenyérsütőben kevertetem össze, de amíg nem volt kenyérsütőm, simán ment kézzel is.
Régen nekem soha sem volt elég édes a kalács, ha meg annyi cukrot raktam bele, amennyitől már finom volt, mindig tömör, nehéz tésztát kaptam. Tudom a kémiát, és mégis nehéz, keletlen, nem jó kalácsaim voltak.
Anyánál mindig olyan finom édes, könnyű volt a kalács, sose értettem.
Aztán kiderült, hogy azért finom, mert apu miatt- aki cukorbeteg, édesítőszerrel süti.
Kipróbáltam, működött, azóta így sütöm. Már elég régóta.

50 dkg liszt
2,5 - 3 dl langyos tej- inkább lágyabb legyen, mint kemény!
2 tojás sárgája,
egy bio citrom reszelt héja,
2 teáskanál cukor,
18 - 20 szem édesítő tabletta pici forró vízben feloldva, nálam Süssina
0,5 kocka élesztő

Mivel kenyérsütővel dagasztom, minden az előírás szerint belekerül az üstbe, aztán dagasztó, vagy normál programon elindítom.
Az utolsó dagasztás után 15 perccel kiveszem a tésztát, 1/3- 2/3 arányban elvágom.
Az egyik darabot félre teszem, a másikat nyújtófával vékonyra, a nagyobb darabot kb 65x35 méretű téglalappá, a kisebbet értelemszerűen kb fele hosszúra, de ugyanolyan szélesre nyújtom.

És most jön a varázslat. Vajat olvasztok, és vékonyan megkenem a kinyújtott tésztát, és ha nem apunak készül, akkor megszórom vaníliás cukorral és feltekerem, mint a bejglit. A következő darabbal, ugyanígy, végül a hosszú rudat a közepénél kicsit elvékonyítom a tenyerem élével, és beillesztve a rövidet, hármas fonattal összefonom.

Sütőpapírral kibélelem a nagyimtól örökölt zománcos tepsit, és a kalácsot beleteszem kelni. Kb egy órát kelesztem, de van hogy többet.
Volt egyszer egy öreg szakácsnő, egyik konyhán, ahol dolgoztam. Gyönyörű, és isteni kelt tészták kerültek ki a keze alól, mindig lestem, hogy csinálja.
Ő mondta, hogy amikor úgy érzem, gondolom, hogy meg kelt már a kalács, akkor még hagyjam békén legalább egy fél óráig, és csak azután kezdjem el sütni.

Azóta ezt én mindig betartom, és működik.
Amikor megkelt, egy tojás sárgájával megkenem, és hideg sütőben kezdem sütni.
Itt már megkelve:

Ilyen magas nyersen:

Megkenve:

Végül megsülve:

És szeletelve:

Valamikor egy hónapja körül készült, megtaláltam a rahátot, amit anyósom hozott karácsonykor.

Máskor mazsolát szórok a vaníliás cukor után, és akkor mazsolás kalácsot kapok.

Szombaton meg is sütöm, egy bögre kakaóval, kis valódi vajjal, isteni reggeli lesz vasárnap.


És, hogy mi lesz a sok összegyűlt fehérjével?
Hát, azt majd holnap!

Morc

Tanulom, hogy hogyan legyek türelmes.
Kisebb- nagyobb sikerrel.

Grrrrrrhhhhhhhhrrrrrrrrrrrrrr!

Most már születhetne valamilyen döntés!

RA 9

Bréking!

Feltehetően minden raktáron lévő gyógyszerkészítmény megsérült a Roche Magyarország Kft. törökbálinti raktárában

Remélem, Ember hétfőn esedékes 24 heti infúziójához a cucc már itt van a kórházban, és nem a lángok martaléka lett.


Jaj!

Lazac 3.0

Kicsit el havazódtam, főleg, hogy kinyitották a játszóterem:D ki sem látszom a sok teendőből. De a kert fele bevetve, a másik fele felásva!

De azért a füstölést megejtettem, akkor, amikor esedékes volt, a lazac egy kicsit hőkezelődőtt, hát bambultam, na! Mellette meg kutyát etettem macskával. De mégsem, Dömi megúszta, a lazac meg jó lesz így is, el fog fogyni.

A pisztráng meg valami isteni lett!

A füst pont nem látszik, a szemem, majd az ízlelőbimbóim azért érezték.

A pisztráng pedig vacsora lett.

És hogy a mai nap se teljen el hiába:

Előtte...

Utána...

Végül...

Amíg nincs melóm, jutányos áron halfüstölést és kárpitozást vállalok!

Híd

Még januárban elromlott a kávégépem, kénytelen- kelletlen visszatért a kotyogó.

Gyűrtem, gyűrtük, kínoztuk.

Két hete betévedtem a város egyik ócsó boltjába, és azt hittem, hogy instant kávé van a dobozba, vettem két doboz kávét. Na igen, el kéne olvasni az oldalán levő bötüt :D


Espresso darálású, olasz kávé volt benne, mint kiderült felbontás után.

Két napig meditáltam, hogy vissza kéne vinni a bontatlan dobozt. Áhh, egyszer élünk felkiáltással maradt. Pedig csak cikinek éreztem.

Pénteken nagy ráérésemben két év után felmentem a Vaterára, és kicsit szétnéztem ott. És mi jött velem szembe? Na mi?
Hát egy kis egyszerű karos espresso gép! Pont olyan, mint amilyen már egyszer volt, és nagyon bevált. Csak áldozatául esett Ember automata gép iránti vágyának.

Bejelöltem aukciófigyelésre, meg kérdezősködtem kicsit az eladótól még péntek éjjel. Aztán szombaton válaszolt, elfogadható árat mondott. Emberrel összenéztünk, akár meg is vehetjük. Vasárnap reggel kómásan kitámolyogtam a konyhába, főztem egy kotyogós kávét, bekapcsoltam a gépet, szokásos e-mail vizslatás, hoppá, fél órán belül lejár.
Akkor licitáljunk!
Ésssssss igen! Megnyertem! Az enyém!
Postával együtt 6 500 Ft.

Hétfőn befizettem az eladó számlájára, és kedden tízkor megállt a postás autó a ház előtt.

Még hogy nincsenek tudatalatti döntések!

Ezért vettem két hete megfelelő darálású kávét tévedésből!


Kocka! Jöhetsz kávézni! Végre megint rendes kávéval tudok szolgálni!

És hogy miért híd a címe?
Hát azóta felmegyek néha a Vaterára, nem mintha akarnék venni valamit, csak nézelődök, és két nap alatt többet tanultam, mint tíz év alatt.

Csak ámulok- és bámulok, mi mindent próbálnak eladni az emberek, például házi süteményt, díszített mézeskalácsot, lekvárt.

És igen, anyám! Lemegyek hídba, hogy az a szúrós folyton növő, számtalanszor sok munkát adó bokorfajta, minek ki irthatatlan gyökeréből minduntalan új hajtás bújik elő, ami félig lebontotta a támfalamat, amivel tizenegy éve elkeseredetten küzdök, de még mindig nyerésre áll, annak a bokornak a termése khm, hogy is mondjam, hogy ne legyek vulgáris drága táplálékkiegészítő, immunerősítő, megy mittudomén milyen haszos!

A kép innen.

Áhhhh, anyám! Lemegyek hídba! Komolyan!

Aranyhal

Vagy valami ilyesmi.

Szombaton délutánra hazaért Zs. is, kihasználva a hosszú hétvégét. Még akkor expressz kiautóztunk Anyáékhoz, szegény Tati úgy várta már az unokáját. Legyen meg néki az Ő akarata szerint.

Így viszont felszabadult a tegnapi nap teljesen.
Zs. keresett valamit, így megfűzött, hogy sétáljak vele a Tesco-ig. Mostanában nagyon ritkán járok, ugye, válság, meg pénzhiány, meg úgy egyáltalán.
Pikk-pakk megnézte, amit keresett, nem talált, csavarogjunk be a Tesco-ba. Úgyis valami sajt féle kéne itthonra.
Ugye, kis város, kis Tesco, kis kínálat, a halpult csak csütörtöktől vasárnapig van nyitva. Nem állt senki előtte, a szokásos körök közepette, odapillantottam.
És lecövekeltem eléje, lévén, nem volt eladó a pultban. Kisebb várakozás után előkerült az eladó, és én a magamévá tettem két lazac derék darabot, és némi pisztrángot.

Találós kérdés, hány a pisztráng :D


Annyira örültem, hogy a só ki is ment a fejemből. Kissé pánikszerűen hagytuk el a Tesco-t, mint aki nem biztos abban, hogy nem változtatják meg az árakat, addig, amíg a pénztárhoz ér. A lazac kilója 1 079 Ft volt, a pisztráng a hihetetlen 809 Ft-os áron került kifizetésre.

Írtam már a lazac pácolásról, füstölésről, adós vagyok a karácsonyi lazac és pisztráng füstöléssel.

A tavalyelőtt könnyű dolgom volt, pácoltam a lazacot, és a szalonnával együtt lett megfüstölve, akkor ígértem, hogy kipróbálom a pisztrángot is.

A tavaly az anyagi helyzetünk okán a malac visítás elmaradt, de karácsony előtt sikerült beújítani kis lazacot. Szokásos módon pácolásra került, de nekem nagyon hiányzott a füst íze róla. Kattogott az agyam, aztán zseniális ötletem támadt. Nekünk két grill alkalmatosságunk van, az egyik négyszögletes, kiválóan alkalmas kürtős kalács sütésére, de most nem azt sütünk, a másik kerek kis grill kályha. Hmmm, talán a wok fedele jó lehet rá. Nem baj, hogy december volt, ki lehet bírni pár percet az udvaron. Kértem pár marék forgácsot a barátnőmtől, és egyik este csináltam egy kis tüzet a grillben. Amikor a fa már jól égett, és volt parázs, lefojtottam a nedves forgáccsal, és a lazac darabokat a bőrös felületükkel ráraktam a grill rácsára, és az egész cuccot befedtem a wok fedelével. Öt perc múlva ellenőriztem, hiszen nem akartam a lazacot sütni, csak azt akartam, hogy jó füstös aromája legyen. Újabb öt percre visszafedtem, teljesen jól alakult.
Amíg arra vártam, hogy kész legyen, eszembe jutott, hogy van pisztráng a fagyasztóban, és gyorsan bevágtam a mikróba olvasztásra. SOS pisztráng füstölés is legyen, legfeljebb Axel jót vacsizik.
A lazacot kivettem, a pisztrángot betettem, befedtem, és ott hagytuk.
A lazacot áttöröltem papírtörlővel, és felakasztottam a kamrába. A pisztráng kicsit több időt töltött a grillben a füstben. De a hagyományos füstölt pisztráng állaga amúgy is hőkezelt.
Jelentem, a kísérlet abszolút sikeres volt, a lazac egyszerűen tökéletes, a pisztráng meg hát, hogy is mondjam, hiányolta az előkészületet, úgymint a fűszeres sóban való két napos tartózkodást. Kicsit vizenyős volt a húsa, biztos nem tett neki jót a fagyasztóból mikróba, expressz füstre kerülés.

Na, de vissza az aranyhalakhoz. Hazaértünk, és rájöttem, hogy a nagyszemű, kristályos tengeri sót elfelejtettem megnézni a Tesco-ban, itthon van egy bontott doboz, de túl sok a hal. Eldőlt, hogy a pisztrángokból hármat ugyanúgy bepácolok, mint a lazacot, a többit testvériesen elosztjuk Zs.-val.

Délután Zs. ment a barátjához, győzködött, kísérjem el a belvárosba, meg keressek sót. Hát, elsétáltam vele, csavarogtunk, de só, az nem volt, se a Spar-ban, se a kis Tesco-ban.

A tegnap volt összesen vagy tíz km a lábamban, haza vonszoltam magam, és neki láttam az aranyhalak feldolgozásának.
Lefiléztem a lazacot, befűszereztem a rendelkezésre álló nagyszemű sót kis színes borssal, citromhéjjal, és bepakoltam egy dobozba a lazacra, a többit feltöltöttem sima durva sóval. A pisztrángok hasüregébe került egy kis fűszeres só, és lerétegeztem sima durva sóval. Mentek a hűtőbe.

Ma megnéztem, lucskosra ázott a só, a pisztrángokat megforgattam, a tetejére megint száraz sót öntöttem, holnap kiszedem, lemosom őket, és mennek egy napra pihenni a kamrába. Füstölés valószínűleg szerdán lesz.
És

És hogy bebizonyítsam, ufó a macskám, rakok be egy fürdős képet, és jelentem, nem ette meg a lazac leeső alkatrészeit.

Biztos nem volt konzerv szaga.

RA 8

Tegnap megvolt a hatodik infúziós kezelés, ami a protokoll szerint a 20-ik hetet jelöli.
Különleges segítőként tegnap rám is hárultak feladatok.

A reggeli szokásos rutin, a vérvétel, kérdőív, csavarszámlálás mind megszokott módon történt. Csavarok száma még mindig jelentős, de ez most különlegesen nem túl nagy baj, közeledik a 24-ik hét, amikor is, az eredmények függvényében, reményeink szerint a kutatásvezető átállítja a gyógyszerezést. Mert hogy a javulás lassú. Lassúbb, mint kellene. Tehát az elkövetkező négy hét arról fog szólni, hogy minél rosszabbak legyenek az eredmények. Mondjuk, van mód rá, elég lesz tíz nappal korábban visszamenni alkalomszerűen dolgozni, a stressz és a megterhelés majd megteszi a magáét. Az elmúlt időszakban megpróbált visszamenni, önkéntes alapon, saját magát ellenőrizve, hogy bírná-e, de két hét alatt kudarcot vallott, nagyon durván visszaesett. Látszott is a "csavarok" számán. Ez van, ebből kell gazdálkodni.
A következő infúzió előtt újra készülnek majd röntgen felvételek, el ne felejtsük, hogy 31-én be kell menni a papírokért.

A délután szokásos módon telt, hazaértünk, és beájult az ágyba.

És mivel tegnap volt a jelenés, nem mondjuk huszadikán, elkerülhetetlen volt a para átadása:

Ezek a mi paraszolvenciáink.

El kell mondanom, hatalmas sikerük volt.

Tegnap a kórházban eszméletlen nagy forgalom volt, és mindenki a virágokat csodálta.




Kicsit megmelengette a szívem!

Szerelem

Mondtam már, hogy elvarázsolsz? Ha csak meglátlak, izgatottan dobogni kezd a szívem, hogy maradj meg nekem, senki ne nézzen rád. Ne szólj senkihez, én, én vagyok akire vársz!

Ne légy hűtlen, ne nézz más ember fiára, hiszen csak én, én tudlak igazán értékelni. Azonnal a magaménak akarlak tudni, nem akarom, hogy mással menj haza!

Jól van, így kell elfordulni másoktól. Várd csak meg, amíg megérkezem.

Az enyém vagy!

Nehéz az út, míg haza érkezem veled, vágyam egyre csak fokozódik, engedd, hogy érezzelek, hogy tudjam, velem vagy. Csak velem. Érezzem bársonyos, selymes bőröd hűvös tapintását, ó bárcsak otthon lehetnénk. Te meg én!

Illatod, akár egy téli reggel. Hűvös és tiszta. Régi emlékek tolulnak számra, az izgalomtól kiszáradt a szám, végignyalom, és elemi vágyat érzek, hogy beléd harapjak, érezzem kicsorduló nedveid, marcangol a vágy, mely oly perzselő, talán soha nem érzek többé ilyet. Izgalomba hoz, ahogy nedvesen csillogsz, több rétegű tömör gyönyör,tiszta izom, kis édes zsír a bőr alatt, imádni való édes semmiség, és mégis, a világmindenség.

Hát van ettől szebb dolog a világon?

Gastro

Hogy ne csak mindig a nyígás legyen, meg a panaszkodás.
Olvasom Maimoninál, hogy gyors reggeli, ebéd, vacsora recepteket vár.

Van erről egy jó kis szaftos történetem. Még amikor egy négy csillagos szálloda konyháján nyomtam az ipart, a vezetőség fejébe vette, hogy fellendíti az étterem forgalmát. Ennek keretében vendég szakácsokat hívott és tematikus vacsora esteket szervezett.

Egyik alkalommal Sri Lanka tiszteletbeli magyarországi konzulja volt a vendégszakács, aki civilben orvos, és elkötelezett ínyenc, aki kiválóan tud főzni és nagyon szépen beszél magyarul.

Kellőképpen lázban égett a vezetőség, hogy milyen illusztris vendéget várunk, a főrecepciós, a szálloda igazgató és a londiner a bejárattal szemben stratégiai pozíciót foglalva, lankadatlan figyelemmel tekintett a bejárati ajtóra, és várta a kedves vendéget.

Mi odabenn végeztük a szokásos napi dolgainkat, amikor megszólalt a csengő a gazdasági bejáratnál. Mivel nem volt gazdasági portás, minden csengetésre a konyhából ment ki valaki. Séf úr kezei épp szabadok voltak, kinyitott. Kis alacsony, barna férfi volt a kapuban. Bemutatkozott, hogy ő a Dr.XX YY WW és bepakolná a konyhába azokat amit hozott. Idő értesíteni a vezetőséget nem volt, azonnal mindenki segített a cuccot behordani, lepakoltunk.
Próbáltuk neki mondani, hogy kívülről kerülje meg a szállodát, és a bejáraton menjen be, már várják, de ő ragaszkodott, hogy a hátsó, sötét, levegőtlen személyzeti folyosón keresztül közelíti meg a recepciót.

Nagyon vicces volt, ahogy a vezetőség meredten nézi a bejárati ajtót, hátulról meg jön egy kis barna fickó, rózsaszín nyelvvel, és mindenáron kezet akar rázni velük.

A hímsovinizmusról, etikettről meg csak egy halvány szösszenet- a recepció vezető behozta újra a konyhába, és bemutatott mindenkit. Kivéve engem. Véleménye szerint én kis senki, és ráadásul nő vagyok, engem nem kell. Hogy velem is fog dolgozni, hogy tudnia kell a nevem, ha meg akar kérni valamire, az szerinte lényegtelen. Kis cuki volt a fickó, otthagyta a recepció vezetőt, odajött hozzám, és bemutatkozott külön nekem.

Na, de a lényeg, a lényeg, csináltunk egy csomó különleges indonéz- indiai- ceyloni kaját, hozott egy rakat fűszert, különleges teákat, akkor láttam először kardamomot, csillagánizst. Másnap nagylelkűen ránk hagyományozta az egész rakomány különleges fűszerét, teáját.

Volt egy köret, étel, ami nekem nagyon tetszett, és eszméletlen finom volt.
Egyszerűen kockákra vágott krumplit sós, szerecsendiós tejben főzött meg. Mártásos és szaftos volt.

Itthon egyszer megpróbáltam elkészíteni, simán gázon nem lehet, leég a tej. A nagy konyhákon megszokott gőzzel fűtött üstben lehet, ott nem olyan magas a hőfok.

De csak nem hagyott nyugodni, és kitaláltam a magam verzióját.
Hajában főtt krumplit pucolás után karikákra vágom, kevés vajat melegítek serpenyőben, beleszórom a krumpli karikákat, felöntöm annyi tejszínnel, hogy ellepje, sózom, szerecsendióval ízesítem, és addig forralom, amíg a tejszín nagy részét beissza a krumpli, de még mártásos állagú.

Azóta a család nagy kedvence, nem egy diétás falat, de sültekhez remekül megy, és néha belefér a büdzsébe. Ünnepi asztalon mindenképpen helye van.

Meg ha különlegesség, akkor főztünk egy izgi desszertet is, valójában édesített tojáskocsonya, karamellel bevont tepsiben sütve, kiborítva, a tetején csurgott a karamell.

Séf úr ugyanakkor érdekes felfedezést tett. Rozmaringos kézzel bekapott egy falat tojáskocsonyát- eszméletlen finom volt. Utána feltettük étlapra, úgy, hogy pici őrölt rozmaringot szórtunk a tányérra, arra borítottuk a karamelles tojáskocsonyát, így a vendégek soha nem jöttek rá, mitől volt különlegesen finom a desszert.

Néha jó a nagy pillanatok részese lenni.

Nem történik semmi különös, kicsit magamra hagyottnak érzem magam, bújom az álláshirdetéseket, küldtem már önéletrajzot, amire nagyon gyorsan megkaptam az elutasító választ. Evvan.

Közösen hoztunk egy nagyon nehéz döntést.

A családi tanács úgy döntött, ha belátható időn belül itt, a városban, vagy a környéken nem találok munkát, akkor kénytelenek leszünk elmenni a munka után.

Ez a környék halott. Nem tudom, a világ boldogabbik felén élő bloggerek hogy látják, hol tart a válság, de én azt gondolom, itt, a szűken vett környéken javában tart. Nem látok semmi változásra irányuló jelet.

Sok időm van, elég sokat kellett mennem az elmúlt napokban, és sok emberrel találkoztam.
Saját külön bejáratú statisztikám azt mutatja, hogy olyan emberrel nem találkoztam , akinek a családjában ne lenne legalább egy tartósan munkanélküli. Olyanokkal találkozom rendszeresen, akik arról panaszkodnak, hogy semmi, az ég világán semmi munkalehetőség nincs.

Valahol hihetetlen számomra, hogy a mai világban nincs szükség a munkánkra, munkámra. Hogy csak 45 kilós, 18 éves, sokdiplomás, 10 év gyakorlattal rendelkező munkavállalóra van igény.
A középosztály mint olyan megszűnt, két véglet van: a segélyért sorban állók- rengetegen, és a nagyon jól élők picinyke kis szelete.
A segély, hát hogy is mondjam: eddig soha nem kellett megtapasztalnom, hogy merre nyílik az ajtó. Most meg, miután sikeresen levizsgáztunk, azonnal megszűnt minden ellátásunk, maradt a segély.
Hordákba verődve megleptük a PH szociális irodáját, és ott szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a mi esetünkben például 70 eFt. sok. Túl sok. Hármunkra.
De van olyan ismerős, aki önkormányzati bérlakásban- úgymond fecskeházban lakik, kötelező lakás előtakarékossággal, piaci bérleti díjjal, a párja hivatásos tűzoltó, nettó 100e Ft környékén, a kifizetni való 80 körül. Vagy a másik, gyessel,családi pótlékkal, két picivel, négyen.

Látok olyant is, ahol a pénz folyik ki világgá. Ahol a "dolgozók" kétségbeesetten próbálják igazolni a saját létjogosultságukat. Látok közalkalmazottakat, köztisztviselőket, akik sikertelenül imitálják a lázas munkát, kényelmesen ülnek a saját asztaluknál, és a leltári szám a fülükben fityeg. Mindeközben öt forintot nem ér a munkájuk, és még azt is szarul végzik.
Látok olyant, hogy a huszadik fénymásolóra pályáznak, mert erre lehet, és meg is nyerik. Ahol töménytelen pénz ömlik ki az ablakon. Látom az állam ezer fejű gorgó szörnyét.
Nem látom a kéziféket. Nem látom az önnön megszorítást.
Nekem már nincs lyuk a nadrágszíjon. Már nem tudok honnan lecsípni.

Mondanám, hogy mindent elvállalok, de a kulimunkára túlképzett vagyok és az sincs, sokan vannak képzetlenek, a végzettségemnek megfelelőekre, már ami akad, a kamu főiskolát végzetteket veszik fel. Van két, viszonylag keresett képzettségem,nyelvtudásom, sok gyakorlatom, és mégsem férek bele sehová se.

Volt ötletem vállalkozásra, még tavaly előtt. Aztán a válság azt is ellehetetlenítette.

Szeretném látni a fényt az alagút végén.

Kisszínes2.0

Szép hosszú bejegyzést megírtam, aztán meg mégsem dobtam ki koncnak.
Vizsga megvan, agyam zombi, kilöktek a fészekből, pedig még csak épp kinőtt a tollam. De már tollas a hátam, 70e Ft túl sok 3 embernek. Pont.
Biztató, mi?

De van három, ha a mai másodikat is komolyan veszem( á, dehogy) akkor négy állás infóm. Hát, a cimbik tudják, mi kell nekem.

Szép az élet.

Valakié biztos!

Pillangók

Kinézek az ablakon, szállingózó hópelyheket látok.

Idebenn jó, puha akolmeleg, dörgölőző, doromboló macska. A kávém langyos még a bögrében.
Vár rám még egy kis varrás, vasalás. Minden békés, kiszámítható. Nincs kapkodás, rohanás. Mintha megállt volna az idő.

Holnap reggel szóbelizek...


Csak azok a rohadt pillangók ne rebegtetnék a szárnyukat a gyomrom tájékán!

facebook

Van facebook profilom, minimális adattal, és egy ugyanilyen avatárral, mint itt. Mivel én Ember nevét csak viselem, de nem hordom, saját néven (XXXX) vagyok fenn.
Ma a méljeimet nézegetve, kaptam egy üzenetet, hogy XXXX Zoltánné barátkozna velem. Mivel rendelkezem ugyanilyen nevű unokatesóval , illetve van neki neje, anélkül fogadtam el, hogy megnéztem volna a profilját.

Aztán felmentem a facebook-ra, és látom, hogy még véletlenül sem az, akire gondoltam. Először arra gondoltam, hogy törölni kéne a kapcsolatot, de én járatlan vagyok a facebookon, így segítséget kértem egy épp chat-en lévő cimbitől, de amíg válaszolt, azért csak megnéztem a profilt.

Aztán írtam egy levelet, olvassátok:

"Biztos, tuti, hogy nem ismerjük egymást, azért fogadtam el a jelölést, mert az egyik unokatesóm feleségének hittelek:D
Mondjuk, érdekes, a nevünkkel kapcsolatban: a lányod XXXX Ágnes, a tesóm lányát ugyanígy hívják, a te lányod ismerősei között találtam egy XXXX Zsuzsát, így meg az én lányomat hívják :D De tuti nem ő van az ismerősök között, mert mindkét nevét viseli. Na, ez így szombat estére teljesen jó volt, eddig világvége hangulatom volt, ez felderített"

Mivel az XXXX név eléggé ritka, az adott hölgy nem képezi részét a családunknak,csak esetlegesen közös pont lehet a családfánkon valahol a messzi évszázadokban, azért azon elgondolkodtam, hogy mekkora eséllyel választanak emberek egy vezetéknévhez ugyanolyan keresztneveket. Vagy van valahol egy kollektív tudat, amiről elvileg semmi tudomásunk, aztán szépen előjön különböző helyzetekben.


Update!

Vasárnap reggel válaszolt a hölgy. És még a keresztnevünk is azonos!

Izgi!

Front van

Nem tudom, hogy éhes vagyok- vagy szomjas, álmos vagyok-e, vagy éber, egyek-e húslevest, vagy inkább főtt húst, melegem van-e, vagy fázom, igyak-e egy gin tonikot, vagy utálom az alkoholt,lefeküdjek-e aludni, vagy menjek egyet sétálni, tanuljak, vagy blogokat olvassak, kivágjam-e a macskát a hóra, vagy ölbevegyem, süssek-e kiflit, vagy inkább sajtosat, vagyméginkább sósperecet, istenem, most már tudom, mit érez a gyerek, mikor semmi nem jó!

Csak valami brutál front lehet ennek az oka!

Bréking!

Most kaptam a hírt, beépített ügynökömtől, hogy a számvitel és könyvvezetés írásbelim megvan!

RA 7

Mostanában annyira leköt az én vizsgasorozatom, hogy nem számoltam be az Emberrel kapcsolatos eseményekről.

Ugye, utolsó említés szerint elment dolgozni!
Egész pontosan azt takarja ez az állítás, hogy ugyan táppénzen van, de a múlt héten minden reggel 8-ra elment, áttanulmányozta az új történéseket, minimális feladatokat megpróbált elvégezni, próbálgatta, mennyit és mit bír.

Ugye, a reumatoid artritis pont arról híres, hogy nem igazán lehet kiszámítani az állapot változásokat, illetve a változás, a kezelés hatására folyamatos, de nagyon lassú. Figyelni kell a fizikai megterhelés és a stressz hatásait, a terhelhetőség növekedését, a túlterhelés veszélyeit.

Ennek okán, nem maradt egész napra, nagyjából csak tájékozódás szintjén tart a dolog.
Tegnap újabb infúziós nap volt, a "csavarszámlálás" jelentős mennyiségű fájdalmas ízületszám csökkenést mutat, a süllyedés normális tartományban van.
Ez mind a javulás jele.

Az infúzió után a szokásos "ki vagyok ütve" állapot újra meg volt. Csak van valami abban az infúzióban!
Valószínűleg a feles adagot kapja.
A már ismert, folyamatos magas pulzus miatt újabb gyógyszer adagolása vált szükségessé, végre foglalkoztak vele. Most közelít a normál tartományhoz, egy hónap múlva áttekintik, és ha kell, emelik a gyógyszer adagot.

Még a januári infúzió során találkoztunk egy hölggyel, Ő volt az első aki tőlünk bekerült a kutatásba tavaly májusban. Neki akkor már december végétől fel volt függesztve a kezelése, akkor még nem tudtuk, hogy miért.
Sajnos szegényt kizárták a kutatásból, allergiás lett a hatóanyag valamely összetevőjére.
Plusz egy aggódni való.

De mi optimisták vagyunk, a tapasztalt javulás fényében, már most lassan elérhető célnak tűnik Ember teljes munkába állása.
A héten megpróbál teljes munkaidőben helyt állni, abban maradtunk, ha sikerül két hétig gond nélkül folyamatosan dolgoznia, akkor megszünteti a táppénzt.

Bízom benne, hogy a sok rossz után, végre el kezd a jó is a nyakunkba szakadni!

Bízom!

Pörgés

Kemény napok állnak mögöttem, de most végre túl vagyok rajta.
Ma volt az írásbeli utolsó napja, most leereszteni kéne. De én most kezdtem pörögni igazán.

Egy nagyon jó ötletem támadt hazafelé a buszon, de még meg kell beszélnem nagyon NAGYON FONTOS EMBEREKKEL. Addig pszt! Várakoznom kell, és azt én nagyon nem tudok most.
Ember betegsége kapcsán sok mindent megtanultam, azt gondoltam, megtanultam várakozni is. És erre megint pörgök, agyalok ezerrel, és türelmetlen vagyok, mert a FONTOS EMBER még nem ér rá meghallgatni az ötleteimet.

A vizsga az eddigiekhez képest meglepően korrekt volt. Legalábbis annak éreztem, de ne kiabáljuk el!

Jövő hét közepe, vége felé várható az eredmény.

Mai nap a lazításé, aztán kezdődik a 18-án tartandó szóbelire való felkészülés.

Szerintem innom kéne valamit, hogy csendesedjek kicsit!

A macska nem iszik alkoholt, várnom kell, míg hazajön Ember, vagy Zs, mert ökör iszik magában.

Ehh, már megint várnom kell.