Bátorság

Gyerekkoromban nem ismertem a halászlét. A szomszédunk szenvedélyes horgász volt, ha sokat fogott, mindig megajándékozott legalább egy vacsorányi hallal. De hát azt anyu mindig megsütötte puliszkalisztbe forgatva.

Aztán kedves barátnőmmel összekerülve, egyik karácsonykor megkóstoltam a halászlevét. Nagyon finomnak találtam, de a bátorságot nem vettem, hogy én is főzzek. Pláne nem, hogy nálunk semminek nincs keletje, ami csontos, szálkás, zsíros, cupákos. Én hiába szeretem, magamnak nem főzögetek pluszban.
Minden karácsonykor, 24-én, úgy dél felé, mire elkészülünk, felsétálunk Zs.-val a barátnőmhöz, visszük a külön számára sütött kalácsot, a füstölt lazacos- pisztrángos hidegtálacskát, némi sütit, ha van, az ajándékainkat, és elhozzuk a halászlevet.
Ez az egész séta elmaradhatatlan, azt jelenti, itthon minden rendben, kész vagyunk a készülődésekkel, ragyog a ház, már csak a fa díszítés és az ünnepi asztal megterítése van hátra, pont jó arra, hogy hangulatba kerüljünk.

A legnagyobb fia néha eljár horgászni, olyankor nyáron a kertben is készül bográcsban halászlé.

Egyik hétvégén, pont a legnagyobb munka kellős közepén csörgött a telefonom, hogy Joci fogott egy rakat halat, kérek-e belőle? Naná! Egyik gyerek lehozta, azzal a lendülettel ugrott a hűtőbe, bele sem néztem a zacsiba.
Amikor végre befejeztük a munkát, mondom Embernek, nekem még dolgom van, meg kell pucolni a halat. Nézem, hát persze, hisz a barátnőmtől kaptam, teljesen konyhakész pontyocska nézne ki a zacskóból, már ha lenne feje! Hurrá! Csináltam egy kis helyet a fagyasztóban, beugrott.

Szombaton csörög, hogy főzött halászlevet, küldjön-e belőle.

Ember azt mondja, miért nem megyek fel én magam, úgyse járok sehová, lassan teljesen antiszociális leszek, csak a kutyával járkálok ki a szőlőbe.

Úgyhogy felöltöztem, elindultam, mondjuk jó sokára értem oda, útközben ismerősökkel meg- meg állva nem igen lehet haladni.
Ez lett a vesztem, mert időközben arra szédültek néhányan, és a halászléből csak egy kicsi alja maradt, egy kis keszeg darabbal. Nem baj, majd belefőzöm a pontocskát, úgyis fázik már a fagyasztóban.


Haza jöttem, kiolvasztottam, csak járt az agyam, gondolkodtam, mi legyen.

Régóta izgatta a fantáziámat a bajai halászlé, azt tudom, hogy nincs az a pénz, amiért én passzírozgatnék, meg ráadásul nem is szeretem a passzírozott halászlét!
Nosza, barátom, mond meg nekem, bajai halászlé, hogyan, miből!

Jó barátom meg is mondta az igazit, csak annyi történt, hogy negyedeltem az adagot, nem volt itthon 5 éhes ember, aki megette volna, meg hát a pontyocska se igen volt több 75 dekánál.

Jó tanonchoz méltóan betartottam az előírást.

Először jó másfél ujjnyi darabot levágtam, aztán rájöttem, hogy be kéne irdalni.
hát, a többit már egészben irdaltam be, de mivel még soha nem ettem irdalt halat, így a hal csak egyik oldalát vágtam be, majd másfél ujjnyi szeletekre vágtam.
Besóztam, és békén hagytam egy órán át.
Amikor letelt, meghámoztam és felaprítottam két kisebbfajta vöröshagymát, a halat fazékba tettem, felöntöttem 1,5 liter vízzel, rászórtam a hagymát és nagy lángon elkezdtem főzni. Mondjuk, utána leszedtem, kb 3 deci vizet róla, amit amúgy kár volt.
Forrástól számítva kb 10 perc múlva megszórtam egy púpos teáskanál édes- nemes paprikával,kis csípős őrölt paprikával és jó tűzön forraltam.

Összesen 40 perc alatt készre főztem, picit sóztam, és kész voltam vele.
Időközben kifőztem a házi metéltet, mondjuk, nem gyufa, vékonyabbra volt nyújtva,de a célnak megfelelt.

És akkor kitálaltam, stílusosan a megfelelő tálkába, már csak épp a nyálam nem csepegett bele a fotózkodás alatt, amikor Ember kijött, beleszimatolt a levegőbe, és megkérdezte, mi a vacsi, mert nagyon jó illata van.
Nagy kelletlenül oda adtam neki a csak levet és tésztát tartalmazó tányért, hogy biztos nem fog neki ízleni, de ha már megkívánta, hadd kóstolja meg.

Hát nem volt vele elégedett. Ugyanis csak kevés volt a tányérban!
Úgy bevert még egy tányért, hogy azt hittem, a tányért is megeszi.

Annyira jó lett, hogy ezután már nem vacogok a halászlé főzéstől. Ha sikerül finom tiszai halhoz jutni, máskor is fogok csinálni.

Az irdalt fele az nagyon jó lett, ezután mindig irdalni fogom a pontyot. Abszolút nem volt szálkás, simán lehetett enni!

Amit meg a barátnőmtől elhoztam, azt beraktam a fagyasztóba a pontyocska helyére, majd egyszer előkerül.

Szappanopera 3.0

ÉSSSSSSSSSS! Igen!

Volt értelme a gyűrődésnek!

Megjött a levél, jogosult a szociális ösztöndíjra!

Szappanopera 2.0

Tegnap reggel egy gyors csapolás után, átballagtunk az Apehbe, és meglepően gyorsan, simán hozzájutottunk Ember 2009-es adóigazolásához.

Ő visszaballagott a kórházba, én berohantam a munkahelyére, az igazolást beszkenneltük, átküldtük a cég ottani irodájába, majd Zs. egyik laborját hamarabb befejezve átugrott érte.

Csak halkan mondom, úgy néz ki, hogy happy end!

Ha majd megjött, akkor elhiszem!

És megvolt a 28 heti infúzió is.
És mostantól a vérvételek is ritkulnak, következő alkalommal már nem lesz, utána megint lesz, aztán az 52 hétig megint nem, akkor majd újra nagy kivizsgálás.

Hogy most változott-e valami, ki tudja?

Szappanopera

Előre szólok, csak erős idegzetűek olvassák!
És hosszú is lesz!

Ugye meséltem már, hogy villámcsapásként ért a diagnózis, egész pontosan tavaly szeptember 13-án.

Akkor elkeseredtünk, keveset tudtunk, ismeretlen volt minden.
De bíztunk, reméltünk, hogy az új gyógyszer majd segít, és majd lesz valami.
Amire nem készültünk fel, az az, hogy anyagilag ilyen mértékben padlóra kerülünk, hogy nekem még újabb nyolc hónap alatt sem lesz munkám. Sőt, eljött az is, egész pontosan a februári szóbeli napján, amikor megszűnt mindenféle ellátásom.

Még októberben, amikor eljött a Bursa Hungarica beadási határideje, az önkormányzat tájékoztatott, hogy van ilyen helyzetre különféle segélytípusa, kérjem!
Ennek kapcsán, Zs.-t a város jegyzője rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesítette, egyszeri 5 200 Ft értékben :D és védelembe vette.

Ugye az első félévi szociális ösztöndíj igénylésről lemaradtunk, azt valamikor augusztusban kellett volna igényelni, így gondoltuk, azért van a rendkívüli szociális segély. Na, azt decemberben bővebb indoklás nélkül forráshiány címen elutasították.

Eljött a második félév, utána néztünk az Egyetem honlapján, kiírás szerint, azok, akiket a jegyző védelembe vett, azok jogosultak a szociális ösztöndíjra. Összeszedtük a szükséges iratokat, kórházi zárót, OEP igazolásokat, M30 2009-es és 2010-es nyomtatványt, még a táppénz utolsó csekkjét is.
Tekintélyes kis paksaméta lett.

Határidőre szépen be is adta, és vártunk. Egyszer csak jött a neptunban egy rövid üzenet, hogy nem jogosult rá.
Indoklás nincs.

Azt tudni kell, hogy a beadás pillanatában, és jelenleg is a teljes bevételünk összesen az Ember táppénze, 71 390 Ft.

Ehhez van két háztartásunk. Mert hogy Zs. kollégiumot sem igényelt augusztusban, mert tavalyelőtt onnan is elhajtották. Így albérletben lakik.

Az elutasító határozatot megfellebbezte, és csütörtökön volt a rektori meghallgatás.

És kiderült, hogy azért utasították el, mert az egyetem nem fogadja el az Ember M30-as nyomtatványát, csak az M29-est. De ezt áprilisban, amikor elutasították, akkor nem közölték, illetve nem kértek hiánypótlást.
Mivel önadózók vagyunk, így bement tegnap az Apehhez, hogy kér adóigazolást, no problem.

És jött a bibi. Olyan értelmes fazont fogott ki,hogy jól beleverte a frászt, plusz nem megoldást kínált, hanem csak mondta mint a papagáj, hogy bibi van az adóbevallással.
Kétségbe esve jött értem Ember, hogy menjek el vele, mert az ürge valami 300 e Ft hiányt talált.
Visszamentünk, üldögéltünk vagy másfél órát, és mikor sorra kerültünk, kiderült, hogy az OEP-től kapott egyik igazolás nem egyezik a bevallással.
Átlag 2 havonta küld igazolást az OEP az addig kifizetett táppénzekről, levont adóelőlegről. És egy ilyen okozta a bajt. Ugyan a címe szerint a 2011-re kifizetett járandóság a neve, de tételes bontásban tartalmazza kétheti intervallumokban a bruttó összeget, a levont adóelőleget, kiutalás dátumát. És a legelső sor a táblázatban a 2010.12.20-2011.01.02 intervallumra jutó, 2011.01.13-án kiutalt táppénz.
Ugye jogkövető, viszonylag tanult emberként számomra egyértelmű volt, hogy az a 2010 évet érinti, egyértelműen ott veszem figyelembe- mivel nem tudom eldönteni, hogy a dokumentum neve, vagy tartalma az erősebb.
Szépen hozzá adtam, elküldtem, adóhivatal szépen ki is utalta az adó visszatérítést, pont.

És most kiderült, hogy ezt a 44 975 Ft összeget csak a 2011-es bevallásban kell szerepeltetnem. Hm, a decemberi fizetést, amit januárban fizetnek ki, azt vajon miért kell előző évben bevallani? Vagy a táppénz az annyira különleges eset, akkor miért nem ordít harsányan a kitöltési útmutatóban?
Summa summarum van 44 975 Ft-al több jövedelem bevallva, utána az adó megfizetve, de az adatok nem egyeznek az OEP által közöltekkel, így önrevízió, addig nincs adóigazolás.
Önrevízió május huszadika után. Pont.
És ha engem nem zavar,hogy többet vallottam be, több jövedelem után fizettem adót, akkor sem. Rendnek kell lenni. Rendet kell tenni.
Adóigazolás addig, amíg az adatok nem egyeznek, nuku.

Max hitelesített másolat az adóhivataltól a bevallásról. Oldalanként 100 Ft illetékbélyeg fejében. De csak holnap, mert lejárt az ügyfélfogadás.

Haza jőve felhívtam az Apeh központi számát, nem voltam biztos abban, amit az ügyfélszolgálaton hallottam, kb 10 perc után sikerült emberi lénnyel beszélni, vázoltam a helyzetet,és igen érdekes dolgokat tudtam meg. Elméletileg ha 15-ig megtörténik a kifizetés, akkor előző év. Ha utána, akkor következő év.
Na, itt meg patthelyzet, mert kiutalás 01.13-án volt.
De hogy erről miért nincs a bevallás segédletében egy büdös hang se, jó kérdés.

Napi mérleg: 4 óra várakozás az Apeh székein, +16 km autózás, kisebbfajta szívinfarktus lábon kihordása, 600 Ft parkolás, 400 Ft illetékbélyeg.

Mindegy, csak haladjunk, lényeg, a lényeg, ma reggel újra Apeh, kis idő alatt elintézve, hurrá, haladjunk, jó, hogy a cég ottani irodája az Egyetemmel szemben van, Zs. átszaladt napközben, hurrá, viszi boldogan a hitelesített adóbevallást.

Aha, ahogyan azt Móricka elképzeli.

Ez nem jó. Akkor legyen 2009-es adóigazolása Embernek. Mindezt 11.15-kor.
Apeh ügyfélszolgálat 11-ig.


Az én irataim rendben vannak, állítólag, mert a Munkaügyi központ által küldött M30 nyomtatvány számukra releváns volt. Emberé azért nem, mert hátha volt más jövedelme is, mondjuk ingatlan bérbeadásból. És nekem?

Értitek!

Csak ha az ember alkalmazott, és ráadásul van olyan pofátlan, hogy önadózó, akkor mindjárt az Apehhez küldjük minden szarért.

Mondjuk, valaki felvilágosíthatna, hogy mi világlik ki 2011. április 29-én, vagy május 2-án egy 2009-es évi adóigazolásból.

Tényleg, kíváncsi vagyok, mi az a releváns információ benne, a mostani anyagi helyzetünkre tekintettel.

Ember még nem tudja, hogy hétfőn nem csak a 28-ik heti infúzió vár rá, hanem még egy kis Apeh túra is.

Elveszve

Elveszve a bürokrácia útvesztőiben. Ez a mai állapotom.
Ha megrágott, lenyelt, megemésztett, és végül kiokádott, majd jövök.

Fehérje

Rövid képriportunk következik:

Hab formázás:

Csak gyöngyözik a víz:

Körbe értem:

máris máris megfordítva:

Csepegés közben:

Tálalva:

Madártej.

Balek

Máskor ilyenkor már felfordítva volt a ház, fejben kész volt a süti lista, izgatottan vártam, hogy már neki láthassak a főzés- sütésnek.

És idén nem megy. Akár mit csinálok, nem haladok.

Kellene csinálni ezt- azt, süthetném már mondjuk a zserbót, vagy a mézes krémest.
Kinn hever a dió fél napja a konyhapulton, darálni kéne, magától a zserbó soha nem készül el.

De nem, nem haladok semmivel.


Lehet, amiatt, mert én is belementem a csőbe?

Büszke vagyok magamra, hogy nem vásárolok, nem eszek, nem etetek szemetet a családdal.

És most mégis beleléptem a csapdába.
Igaz, nagyon szakszerű és alapos volt a csapda állítás.

Lehetőségeim szerint próbáltam felkészülni a közelgő húsvétra, plusz nekem nehezített pálya, hogy Ember rengeteg kekszet, rágcsát igényel. Na, azt nem győzőm pénztárcával, meg jobb, ha nem olvasom végig a kekszes csomagolást, amikor nagy ritkán megveszem.
Mióta beteg, erre kitaláltuk azt, hogy hetente legalább egyszer sütök valami elállós, kekszet, rágcsát, amit bepakolok két kekszes dobozba, aztán Ő rájár.
Van néhány bejáratott receptem, vetésforgószerűen ismétlődnek, jók, beváltak.

Csak van egy bibi.
Én margarint nem engedek be a házba!

Tavaly, december előtt sűrűn előfordult, hogy a suliból jövet két busz között ráérésemben beugrottam a Spar-ba, és durván hetente volt vagy leárazott- 25%-50%, vagy csak simán egy hétvégére lerángatott árú vaj. Karácsony előtt így vettem valami 5 kiló vajat 800 Ft/kg áron. Nem is volt gond, simán bevágtam a fagyasztóba, amikor kellett csak kikaptam, aztán hajrá!

Aztán szép lassan megfogyatkoztak az alkalmak, már a zöld Spar 25 dkg-os vaj is eltűnt a polcokról, az itthoni készletek meg csak fogytak, fogytak.

A múlt héten benn jártam a városban, és beszédültem kis városunk egyik legfelkapottabb boltjába. Mostanában Reál névre hallgat, de volt már CBA, meg egyéb neve is. Igazából csak a cégér változik, a tulaj ugyanaz.

Nem igazán kedvelem, de ha a belvárosba járok, be szoktam nézni, igazán jó dolgokat is ki lehet fogni alkalomszerűen.

És lőn, találtam is vajat, igaz, kicsi, 10 dkg csomagolásban, gyors fejszámolás, 1 100 Ft/kg, még mindig jobb, mint az addigi legjobb 1900 Ft/kg. Haza is hoztam belőle fél kilót.

A múlt héten Axelt, ezen a héten Embert is leterítette egy heveny bélgyulladás, egyikük sem bírt enni.

Mondjuk, Ember megúszta két nap koplalással, a kutya rosszabbul járt, egy hétig diétáztattam, de tegnapra már olyan rossz lett a helyzet, úgy éreztem, mint akit visszaküldtek a startvonalra, kidobhattam a sok kínlódást az ablakon. Komolyan, többet főztem egy hét alatt a kutyára, mint magunkra. De most már jobb, tegnaptól antibión van a kuty, most már úgy nézem rendben lesz.
Diétás főzés során előkerült a szokásos párolt rizs, csupasz tészta, végül vagy húsz év kihagyás után a pirított gríz is.

Tegnap este úgy rákívánkoztam egy kis hajában sült krumplira, harmadnap már Ember is éhes volt, plusz nem tudta az üres gyomrára bevenni a Medrolt, meg a többit. De hajában sült krumplit ő is ehet, hurrá van vaj is hozzá!

Megsült a krumpli, és mivel ő úriember, csak késsel villával hajlandó enni, így preparáltam neki a krumplit, magyarán kereszt alakban felvágtam, megsóztam, és két forgács vajat rárakva szervíroztam.

Mondjuk, már akkor furcsa volt, hogy nem olvadt el a vaj, amíg bevittem neki a hálóba.
Utána végre én is neki láttam, csak furcsa,valahogy nem a jól megszokott vajíz. Nézem, kis hangyaf@sznyi betűk az oldalán, egyre inkább fáraszt már a sok apró betű bogarászása, kicsit nagyobb betűkkel 65%. Na, mondom megvan, nem márkázott vajat vettem, hanem az olcsóbb teavajat.
Ma újabb körúton járva, szembe jött a nagyobb testvére, a hűtőpultban a vajak között, 20 dkg-os csomagban, kissé nagyobb betűkkel:
Maslová chut- HU Krém Mix 65% vegyes zsírtartalmú krém mix. Összetevők: pasztőrözött tejszín, ehető növényi zsír. Összes zsírtartalom: 65%, növényi zsír 70 tömegszázalék, tejzsír 30 tömegszázalék. Szlovák termék.

Én, a balek!

És hogy megint ne csak a nyígás legyen, mondok jót is.
Ha valaki akarja, még megsütheti a kalácsot a sonka mellé.

Én kenyérsütőben kevertetem össze, de amíg nem volt kenyérsütőm, simán ment kézzel is.
Régen nekem soha sem volt elég édes a kalács, ha meg annyi cukrot raktam bele, amennyitől már finom volt, mindig tömör, nehéz tésztát kaptam. Tudom a kémiát, és mégis nehéz, keletlen, nem jó kalácsaim voltak.
Anyánál mindig olyan finom édes, könnyű volt a kalács, sose értettem.
Aztán kiderült, hogy azért finom, mert apu miatt- aki cukorbeteg, édesítőszerrel süti.
Kipróbáltam, működött, azóta így sütöm. Már elég régóta.

50 dkg liszt
2,5 - 3 dl langyos tej- inkább lágyabb legyen, mint kemény!
2 tojás sárgája,
egy bio citrom reszelt héja,
2 teáskanál cukor,
18 - 20 szem édesítő tabletta pici forró vízben feloldva, nálam Süssina
0,5 kocka élesztő

Mivel kenyérsütővel dagasztom, minden az előírás szerint belekerül az üstbe, aztán dagasztó, vagy normál programon elindítom.
Az utolsó dagasztás után 15 perccel kiveszem a tésztát, 1/3- 2/3 arányban elvágom.
Az egyik darabot félre teszem, a másikat nyújtófával vékonyra, a nagyobb darabot kb 65x35 méretű téglalappá, a kisebbet értelemszerűen kb fele hosszúra, de ugyanolyan szélesre nyújtom.

És most jön a varázslat. Vajat olvasztok, és vékonyan megkenem a kinyújtott tésztát, és ha nem apunak készül, akkor megszórom vaníliás cukorral és feltekerem, mint a bejglit. A következő darabbal, ugyanígy, végül a hosszú rudat a közepénél kicsit elvékonyítom a tenyerem élével, és beillesztve a rövidet, hármas fonattal összefonom.

Sütőpapírral kibélelem a nagyimtól örökölt zománcos tepsit, és a kalácsot beleteszem kelni. Kb egy órát kelesztem, de van hogy többet.
Volt egyszer egy öreg szakácsnő, egyik konyhán, ahol dolgoztam. Gyönyörű, és isteni kelt tészták kerültek ki a keze alól, mindig lestem, hogy csinálja.
Ő mondta, hogy amikor úgy érzem, gondolom, hogy meg kelt már a kalács, akkor még hagyjam békén legalább egy fél óráig, és csak azután kezdjem el sütni.

Azóta ezt én mindig betartom, és működik.
Amikor megkelt, egy tojás sárgájával megkenem, és hideg sütőben kezdem sütni.
Itt már megkelve:

Ilyen magas nyersen:

Megkenve:

Végül megsülve:

És szeletelve:

Valamikor egy hónapja körül készült, megtaláltam a rahátot, amit anyósom hozott karácsonykor.

Máskor mazsolát szórok a vaníliás cukor után, és akkor mazsolás kalácsot kapok.

Szombaton meg is sütöm, egy bögre kakaóval, kis valódi vajjal, isteni reggeli lesz vasárnap.


És, hogy mi lesz a sok összegyűlt fehérjével?
Hát, azt majd holnap!

Morc

Tanulom, hogy hogyan legyek türelmes.
Kisebb- nagyobb sikerrel.

Grrrrrrhhhhhhhhrrrrrrrrrrrrrr!

Most már születhetne valamilyen döntés!

RA 9

Bréking!

Feltehetően minden raktáron lévő gyógyszerkészítmény megsérült a Roche Magyarország Kft. törökbálinti raktárában

Remélem, Ember hétfőn esedékes 24 heti infúziójához a cucc már itt van a kórházban, és nem a lángok martaléka lett.


Jaj!

Lazac 3.0

Kicsit el havazódtam, főleg, hogy kinyitották a játszóterem:D ki sem látszom a sok teendőből. De a kert fele bevetve, a másik fele felásva!

De azért a füstölést megejtettem, akkor, amikor esedékes volt, a lazac egy kicsit hőkezelődőtt, hát bambultam, na! Mellette meg kutyát etettem macskával. De mégsem, Dömi megúszta, a lazac meg jó lesz így is, el fog fogyni.

A pisztráng meg valami isteni lett!

A füst pont nem látszik, a szemem, majd az ízlelőbimbóim azért érezték.

A pisztráng pedig vacsora lett.

És hogy a mai nap se teljen el hiába:

Előtte...

Utána...

Végül...

Amíg nincs melóm, jutányos áron halfüstölést és kárpitozást vállalok!

Híd

Még januárban elromlott a kávégépem, kénytelen- kelletlen visszatért a kotyogó.

Gyűrtem, gyűrtük, kínoztuk.

Két hete betévedtem a város egyik ócsó boltjába, és azt hittem, hogy instant kávé van a dobozba, vettem két doboz kávét. Na igen, el kéne olvasni az oldalán levő bötüt :D


Espresso darálású, olasz kávé volt benne, mint kiderült felbontás után.

Két napig meditáltam, hogy vissza kéne vinni a bontatlan dobozt. Áhh, egyszer élünk felkiáltással maradt. Pedig csak cikinek éreztem.

Pénteken nagy ráérésemben két év után felmentem a Vaterára, és kicsit szétnéztem ott. És mi jött velem szembe? Na mi?
Hát egy kis egyszerű karos espresso gép! Pont olyan, mint amilyen már egyszer volt, és nagyon bevált. Csak áldozatául esett Ember automata gép iránti vágyának.

Bejelöltem aukciófigyelésre, meg kérdezősködtem kicsit az eladótól még péntek éjjel. Aztán szombaton válaszolt, elfogadható árat mondott. Emberrel összenéztünk, akár meg is vehetjük. Vasárnap reggel kómásan kitámolyogtam a konyhába, főztem egy kotyogós kávét, bekapcsoltam a gépet, szokásos e-mail vizslatás, hoppá, fél órán belül lejár.
Akkor licitáljunk!
Ésssssss igen! Megnyertem! Az enyém!
Postával együtt 6 500 Ft.

Hétfőn befizettem az eladó számlájára, és kedden tízkor megállt a postás autó a ház előtt.

Még hogy nincsenek tudatalatti döntések!

Ezért vettem két hete megfelelő darálású kávét tévedésből!


Kocka! Jöhetsz kávézni! Végre megint rendes kávéval tudok szolgálni!

És hogy miért híd a címe?
Hát azóta felmegyek néha a Vaterára, nem mintha akarnék venni valamit, csak nézelődök, és két nap alatt többet tanultam, mint tíz év alatt.

Csak ámulok- és bámulok, mi mindent próbálnak eladni az emberek, például házi süteményt, díszített mézeskalácsot, lekvárt.

És igen, anyám! Lemegyek hídba, hogy az a szúrós folyton növő, számtalanszor sok munkát adó bokorfajta, minek ki irthatatlan gyökeréből minduntalan új hajtás bújik elő, ami félig lebontotta a támfalamat, amivel tizenegy éve elkeseredetten küzdök, de még mindig nyerésre áll, annak a bokornak a termése khm, hogy is mondjam, hogy ne legyek vulgáris drága táplálékkiegészítő, immunerősítő, megy mittudomén milyen haszos!

A kép innen.

Áhhhh, anyám! Lemegyek hídba! Komolyan!

Aranyhal

Vagy valami ilyesmi.

Szombaton délutánra hazaért Zs. is, kihasználva a hosszú hétvégét. Még akkor expressz kiautóztunk Anyáékhoz, szegény Tati úgy várta már az unokáját. Legyen meg néki az Ő akarata szerint.

Így viszont felszabadult a tegnapi nap teljesen.
Zs. keresett valamit, így megfűzött, hogy sétáljak vele a Tesco-ig. Mostanában nagyon ritkán járok, ugye, válság, meg pénzhiány, meg úgy egyáltalán.
Pikk-pakk megnézte, amit keresett, nem talált, csavarogjunk be a Tesco-ba. Úgyis valami sajt féle kéne itthonra.
Ugye, kis város, kis Tesco, kis kínálat, a halpult csak csütörtöktől vasárnapig van nyitva. Nem állt senki előtte, a szokásos körök közepette, odapillantottam.
És lecövekeltem eléje, lévén, nem volt eladó a pultban. Kisebb várakozás után előkerült az eladó, és én a magamévá tettem két lazac derék darabot, és némi pisztrángot.

Találós kérdés, hány a pisztráng :D


Annyira örültem, hogy a só ki is ment a fejemből. Kissé pánikszerűen hagytuk el a Tesco-t, mint aki nem biztos abban, hogy nem változtatják meg az árakat, addig, amíg a pénztárhoz ér. A lazac kilója 1 079 Ft volt, a pisztráng a hihetetlen 809 Ft-os áron került kifizetésre.

Írtam már a lazac pácolásról, füstölésről, adós vagyok a karácsonyi lazac és pisztráng füstöléssel.

A tavalyelőtt könnyű dolgom volt, pácoltam a lazacot, és a szalonnával együtt lett megfüstölve, akkor ígértem, hogy kipróbálom a pisztrángot is.

A tavaly az anyagi helyzetünk okán a malac visítás elmaradt, de karácsony előtt sikerült beújítani kis lazacot. Szokásos módon pácolásra került, de nekem nagyon hiányzott a füst íze róla. Kattogott az agyam, aztán zseniális ötletem támadt. Nekünk két grill alkalmatosságunk van, az egyik négyszögletes, kiválóan alkalmas kürtős kalács sütésére, de most nem azt sütünk, a másik kerek kis grill kályha. Hmmm, talán a wok fedele jó lehet rá. Nem baj, hogy december volt, ki lehet bírni pár percet az udvaron. Kértem pár marék forgácsot a barátnőmtől, és egyik este csináltam egy kis tüzet a grillben. Amikor a fa már jól égett, és volt parázs, lefojtottam a nedves forgáccsal, és a lazac darabokat a bőrös felületükkel ráraktam a grill rácsára, és az egész cuccot befedtem a wok fedelével. Öt perc múlva ellenőriztem, hiszen nem akartam a lazacot sütni, csak azt akartam, hogy jó füstös aromája legyen. Újabb öt percre visszafedtem, teljesen jól alakult.
Amíg arra vártam, hogy kész legyen, eszembe jutott, hogy van pisztráng a fagyasztóban, és gyorsan bevágtam a mikróba olvasztásra. SOS pisztráng füstölés is legyen, legfeljebb Axel jót vacsizik.
A lazacot kivettem, a pisztrángot betettem, befedtem, és ott hagytuk.
A lazacot áttöröltem papírtörlővel, és felakasztottam a kamrába. A pisztráng kicsit több időt töltött a grillben a füstben. De a hagyományos füstölt pisztráng állaga amúgy is hőkezelt.
Jelentem, a kísérlet abszolút sikeres volt, a lazac egyszerűen tökéletes, a pisztráng meg hát, hogy is mondjam, hiányolta az előkészületet, úgymint a fűszeres sóban való két napos tartózkodást. Kicsit vizenyős volt a húsa, biztos nem tett neki jót a fagyasztóból mikróba, expressz füstre kerülés.

Na, de vissza az aranyhalakhoz. Hazaértünk, és rájöttem, hogy a nagyszemű, kristályos tengeri sót elfelejtettem megnézni a Tesco-ban, itthon van egy bontott doboz, de túl sok a hal. Eldőlt, hogy a pisztrángokból hármat ugyanúgy bepácolok, mint a lazacot, a többit testvériesen elosztjuk Zs.-val.

Délután Zs. ment a barátjához, győzködött, kísérjem el a belvárosba, meg keressek sót. Hát, elsétáltam vele, csavarogtunk, de só, az nem volt, se a Spar-ban, se a kis Tesco-ban.

A tegnap volt összesen vagy tíz km a lábamban, haza vonszoltam magam, és neki láttam az aranyhalak feldolgozásának.
Lefiléztem a lazacot, befűszereztem a rendelkezésre álló nagyszemű sót kis színes borssal, citromhéjjal, és bepakoltam egy dobozba a lazacra, a többit feltöltöttem sima durva sóval. A pisztrángok hasüregébe került egy kis fűszeres só, és lerétegeztem sima durva sóval. Mentek a hűtőbe.

Ma megnéztem, lucskosra ázott a só, a pisztrángokat megforgattam, a tetejére megint száraz sót öntöttem, holnap kiszedem, lemosom őket, és mennek egy napra pihenni a kamrába. Füstölés valószínűleg szerdán lesz.
És

És hogy bebizonyítsam, ufó a macskám, rakok be egy fürdős képet, és jelentem, nem ette meg a lazac leeső alkatrészeit.

Biztos nem volt konzerv szaga.

RA 8

Tegnap megvolt a hatodik infúziós kezelés, ami a protokoll szerint a 20-ik hetet jelöli.
Különleges segítőként tegnap rám is hárultak feladatok.

A reggeli szokásos rutin, a vérvétel, kérdőív, csavarszámlálás mind megszokott módon történt. Csavarok száma még mindig jelentős, de ez most különlegesen nem túl nagy baj, közeledik a 24-ik hét, amikor is, az eredmények függvényében, reményeink szerint a kutatásvezető átállítja a gyógyszerezést. Mert hogy a javulás lassú. Lassúbb, mint kellene. Tehát az elkövetkező négy hét arról fog szólni, hogy minél rosszabbak legyenek az eredmények. Mondjuk, van mód rá, elég lesz tíz nappal korábban visszamenni alkalomszerűen dolgozni, a stressz és a megterhelés majd megteszi a magáét. Az elmúlt időszakban megpróbált visszamenni, önkéntes alapon, saját magát ellenőrizve, hogy bírná-e, de két hét alatt kudarcot vallott, nagyon durván visszaesett. Látszott is a "csavarok" számán. Ez van, ebből kell gazdálkodni.
A következő infúzió előtt újra készülnek majd röntgen felvételek, el ne felejtsük, hogy 31-én be kell menni a papírokért.

A délután szokásos módon telt, hazaértünk, és beájult az ágyba.

És mivel tegnap volt a jelenés, nem mondjuk huszadikán, elkerülhetetlen volt a para átadása:

Ezek a mi paraszolvenciáink.

El kell mondanom, hatalmas sikerük volt.

Tegnap a kórházban eszméletlen nagy forgalom volt, és mindenki a virágokat csodálta.




Kicsit megmelengette a szívem!

Szerelem

Mondtam már, hogy elvarázsolsz? Ha csak meglátlak, izgatottan dobogni kezd a szívem, hogy maradj meg nekem, senki ne nézzen rád. Ne szólj senkihez, én, én vagyok akire vársz!

Ne légy hűtlen, ne nézz más ember fiára, hiszen csak én, én tudlak igazán értékelni. Azonnal a magaménak akarlak tudni, nem akarom, hogy mással menj haza!

Jól van, így kell elfordulni másoktól. Várd csak meg, amíg megérkezem.

Az enyém vagy!

Nehéz az út, míg haza érkezem veled, vágyam egyre csak fokozódik, engedd, hogy érezzelek, hogy tudjam, velem vagy. Csak velem. Érezzem bársonyos, selymes bőröd hűvös tapintását, ó bárcsak otthon lehetnénk. Te meg én!

Illatod, akár egy téli reggel. Hűvös és tiszta. Régi emlékek tolulnak számra, az izgalomtól kiszáradt a szám, végignyalom, és elemi vágyat érzek, hogy beléd harapjak, érezzem kicsorduló nedveid, marcangol a vágy, mely oly perzselő, talán soha nem érzek többé ilyet. Izgalomba hoz, ahogy nedvesen csillogsz, több rétegű tömör gyönyör,tiszta izom, kis édes zsír a bőr alatt, imádni való édes semmiség, és mégis, a világmindenség.

Hát van ettől szebb dolog a világon?

Gastro

Hogy ne csak mindig a nyígás legyen, meg a panaszkodás.
Olvasom Maimoninál, hogy gyors reggeli, ebéd, vacsora recepteket vár.

Van erről egy jó kis szaftos történetem. Még amikor egy négy csillagos szálloda konyháján nyomtam az ipart, a vezetőség fejébe vette, hogy fellendíti az étterem forgalmát. Ennek keretében vendég szakácsokat hívott és tematikus vacsora esteket szervezett.

Egyik alkalommal Sri Lanka tiszteletbeli magyarországi konzulja volt a vendégszakács, aki civilben orvos, és elkötelezett ínyenc, aki kiválóan tud főzni és nagyon szépen beszél magyarul.

Kellőképpen lázban égett a vezetőség, hogy milyen illusztris vendéget várunk, a főrecepciós, a szálloda igazgató és a londiner a bejárattal szemben stratégiai pozíciót foglalva, lankadatlan figyelemmel tekintett a bejárati ajtóra, és várta a kedves vendéget.

Mi odabenn végeztük a szokásos napi dolgainkat, amikor megszólalt a csengő a gazdasági bejáratnál. Mivel nem volt gazdasági portás, minden csengetésre a konyhából ment ki valaki. Séf úr kezei épp szabadok voltak, kinyitott. Kis alacsony, barna férfi volt a kapuban. Bemutatkozott, hogy ő a Dr.XX YY WW és bepakolná a konyhába azokat amit hozott. Idő értesíteni a vezetőséget nem volt, azonnal mindenki segített a cuccot behordani, lepakoltunk.
Próbáltuk neki mondani, hogy kívülről kerülje meg a szállodát, és a bejáraton menjen be, már várják, de ő ragaszkodott, hogy a hátsó, sötét, levegőtlen személyzeti folyosón keresztül közelíti meg a recepciót.

Nagyon vicces volt, ahogy a vezetőség meredten nézi a bejárati ajtót, hátulról meg jön egy kis barna fickó, rózsaszín nyelvvel, és mindenáron kezet akar rázni velük.

A hímsovinizmusról, etikettről meg csak egy halvány szösszenet- a recepció vezető behozta újra a konyhába, és bemutatott mindenkit. Kivéve engem. Véleménye szerint én kis senki, és ráadásul nő vagyok, engem nem kell. Hogy velem is fog dolgozni, hogy tudnia kell a nevem, ha meg akar kérni valamire, az szerinte lényegtelen. Kis cuki volt a fickó, otthagyta a recepció vezetőt, odajött hozzám, és bemutatkozott külön nekem.

Na, de a lényeg, a lényeg, csináltunk egy csomó különleges indonéz- indiai- ceyloni kaját, hozott egy rakat fűszert, különleges teákat, akkor láttam először kardamomot, csillagánizst. Másnap nagylelkűen ránk hagyományozta az egész rakomány különleges fűszerét, teáját.

Volt egy köret, étel, ami nekem nagyon tetszett, és eszméletlen finom volt.
Egyszerűen kockákra vágott krumplit sós, szerecsendiós tejben főzött meg. Mártásos és szaftos volt.

Itthon egyszer megpróbáltam elkészíteni, simán gázon nem lehet, leég a tej. A nagy konyhákon megszokott gőzzel fűtött üstben lehet, ott nem olyan magas a hőfok.

De csak nem hagyott nyugodni, és kitaláltam a magam verzióját.
Hajában főtt krumplit pucolás után karikákra vágom, kevés vajat melegítek serpenyőben, beleszórom a krumpli karikákat, felöntöm annyi tejszínnel, hogy ellepje, sózom, szerecsendióval ízesítem, és addig forralom, amíg a tejszín nagy részét beissza a krumpli, de még mártásos állagú.

Azóta a család nagy kedvence, nem egy diétás falat, de sültekhez remekül megy, és néha belefér a büdzsébe. Ünnepi asztalon mindenképpen helye van.

Meg ha különlegesség, akkor főztünk egy izgi desszertet is, valójában édesített tojáskocsonya, karamellel bevont tepsiben sütve, kiborítva, a tetején csurgott a karamell.

Séf úr ugyanakkor érdekes felfedezést tett. Rozmaringos kézzel bekapott egy falat tojáskocsonyát- eszméletlen finom volt. Utána feltettük étlapra, úgy, hogy pici őrölt rozmaringot szórtunk a tányérra, arra borítottuk a karamelles tojáskocsonyát, így a vendégek soha nem jöttek rá, mitől volt különlegesen finom a desszert.

Néha jó a nagy pillanatok részese lenni.

Nem történik semmi különös, kicsit magamra hagyottnak érzem magam, bújom az álláshirdetéseket, küldtem már önéletrajzot, amire nagyon gyorsan megkaptam az elutasító választ. Evvan.

Közösen hoztunk egy nagyon nehéz döntést.

A családi tanács úgy döntött, ha belátható időn belül itt, a városban, vagy a környéken nem találok munkát, akkor kénytelenek leszünk elmenni a munka után.

Ez a környék halott. Nem tudom, a világ boldogabbik felén élő bloggerek hogy látják, hol tart a válság, de én azt gondolom, itt, a szűken vett környéken javában tart. Nem látok semmi változásra irányuló jelet.

Sok időm van, elég sokat kellett mennem az elmúlt napokban, és sok emberrel találkoztam.
Saját külön bejáratú statisztikám azt mutatja, hogy olyan emberrel nem találkoztam , akinek a családjában ne lenne legalább egy tartósan munkanélküli. Olyanokkal találkozom rendszeresen, akik arról panaszkodnak, hogy semmi, az ég világán semmi munkalehetőség nincs.

Valahol hihetetlen számomra, hogy a mai világban nincs szükség a munkánkra, munkámra. Hogy csak 45 kilós, 18 éves, sokdiplomás, 10 év gyakorlattal rendelkező munkavállalóra van igény.
A középosztály mint olyan megszűnt, két véglet van: a segélyért sorban állók- rengetegen, és a nagyon jól élők picinyke kis szelete.
A segély, hát hogy is mondjam: eddig soha nem kellett megtapasztalnom, hogy merre nyílik az ajtó. Most meg, miután sikeresen levizsgáztunk, azonnal megszűnt minden ellátásunk, maradt a segély.
Hordákba verődve megleptük a PH szociális irodáját, és ott szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a mi esetünkben például 70 eFt. sok. Túl sok. Hármunkra.
De van olyan ismerős, aki önkormányzati bérlakásban- úgymond fecskeházban lakik, kötelező lakás előtakarékossággal, piaci bérleti díjjal, a párja hivatásos tűzoltó, nettó 100e Ft környékén, a kifizetni való 80 körül. Vagy a másik, gyessel,családi pótlékkal, két picivel, négyen.

Látok olyant is, ahol a pénz folyik ki világgá. Ahol a "dolgozók" kétségbeesetten próbálják igazolni a saját létjogosultságukat. Látok közalkalmazottakat, köztisztviselőket, akik sikertelenül imitálják a lázas munkát, kényelmesen ülnek a saját asztaluknál, és a leltári szám a fülükben fityeg. Mindeközben öt forintot nem ér a munkájuk, és még azt is szarul végzik.
Látok olyant, hogy a huszadik fénymásolóra pályáznak, mert erre lehet, és meg is nyerik. Ahol töménytelen pénz ömlik ki az ablakon. Látom az állam ezer fejű gorgó szörnyét.
Nem látom a kéziféket. Nem látom az önnön megszorítást.
Nekem már nincs lyuk a nadrágszíjon. Már nem tudok honnan lecsípni.

Mondanám, hogy mindent elvállalok, de a kulimunkára túlképzett vagyok és az sincs, sokan vannak képzetlenek, a végzettségemnek megfelelőekre, már ami akad, a kamu főiskolát végzetteket veszik fel. Van két, viszonylag keresett képzettségem,nyelvtudásom, sok gyakorlatom, és mégsem férek bele sehová se.

Volt ötletem vállalkozásra, még tavaly előtt. Aztán a válság azt is ellehetetlenítette.

Szeretném látni a fényt az alagút végén.

Kisszínes2.0

Szép hosszú bejegyzést megírtam, aztán meg mégsem dobtam ki koncnak.
Vizsga megvan, agyam zombi, kilöktek a fészekből, pedig még csak épp kinőtt a tollam. De már tollas a hátam, 70e Ft túl sok 3 embernek. Pont.
Biztató, mi?

De van három, ha a mai másodikat is komolyan veszem( á, dehogy) akkor négy állás infóm. Hát, a cimbik tudják, mi kell nekem.

Szép az élet.

Valakié biztos!

Pillangók

Kinézek az ablakon, szállingózó hópelyheket látok.

Idebenn jó, puha akolmeleg, dörgölőző, doromboló macska. A kávém langyos még a bögrében.
Vár rám még egy kis varrás, vasalás. Minden békés, kiszámítható. Nincs kapkodás, rohanás. Mintha megállt volna az idő.

Holnap reggel szóbelizek...


Csak azok a rohadt pillangók ne rebegtetnék a szárnyukat a gyomrom tájékán!

facebook

Van facebook profilom, minimális adattal, és egy ugyanilyen avatárral, mint itt. Mivel én Ember nevét csak viselem, de nem hordom, saját néven (XXXX) vagyok fenn.
Ma a méljeimet nézegetve, kaptam egy üzenetet, hogy XXXX Zoltánné barátkozna velem. Mivel rendelkezem ugyanilyen nevű unokatesóval , illetve van neki neje, anélkül fogadtam el, hogy megnéztem volna a profilját.

Aztán felmentem a facebook-ra, és látom, hogy még véletlenül sem az, akire gondoltam. Először arra gondoltam, hogy törölni kéne a kapcsolatot, de én járatlan vagyok a facebookon, így segítséget kértem egy épp chat-en lévő cimbitől, de amíg válaszolt, azért csak megnéztem a profilt.

Aztán írtam egy levelet, olvassátok:

"Biztos, tuti, hogy nem ismerjük egymást, azért fogadtam el a jelölést, mert az egyik unokatesóm feleségének hittelek:D
Mondjuk, érdekes, a nevünkkel kapcsolatban: a lányod XXXX Ágnes, a tesóm lányát ugyanígy hívják, a te lányod ismerősei között találtam egy XXXX Zsuzsát, így meg az én lányomat hívják :D De tuti nem ő van az ismerősök között, mert mindkét nevét viseli. Na, ez így szombat estére teljesen jó volt, eddig világvége hangulatom volt, ez felderített"

Mivel az XXXX név eléggé ritka, az adott hölgy nem képezi részét a családunknak,csak esetlegesen közös pont lehet a családfánkon valahol a messzi évszázadokban, azért azon elgondolkodtam, hogy mekkora eséllyel választanak emberek egy vezetéknévhez ugyanolyan keresztneveket. Vagy van valahol egy kollektív tudat, amiről elvileg semmi tudomásunk, aztán szépen előjön különböző helyzetekben.


Update!

Vasárnap reggel válaszolt a hölgy. És még a keresztnevünk is azonos!

Izgi!

Front van

Nem tudom, hogy éhes vagyok- vagy szomjas, álmos vagyok-e, vagy éber, egyek-e húslevest, vagy inkább főtt húst, melegem van-e, vagy fázom, igyak-e egy gin tonikot, vagy utálom az alkoholt,lefeküdjek-e aludni, vagy menjek egyet sétálni, tanuljak, vagy blogokat olvassak, kivágjam-e a macskát a hóra, vagy ölbevegyem, süssek-e kiflit, vagy inkább sajtosat, vagyméginkább sósperecet, istenem, most már tudom, mit érez a gyerek, mikor semmi nem jó!

Csak valami brutál front lehet ennek az oka!

Bréking!

Most kaptam a hírt, beépített ügynökömtől, hogy a számvitel és könyvvezetés írásbelim megvan!

RA 7

Mostanában annyira leköt az én vizsgasorozatom, hogy nem számoltam be az Emberrel kapcsolatos eseményekről.

Ugye, utolsó említés szerint elment dolgozni!
Egész pontosan azt takarja ez az állítás, hogy ugyan táppénzen van, de a múlt héten minden reggel 8-ra elment, áttanulmányozta az új történéseket, minimális feladatokat megpróbált elvégezni, próbálgatta, mennyit és mit bír.

Ugye, a reumatoid artritis pont arról híres, hogy nem igazán lehet kiszámítani az állapot változásokat, illetve a változás, a kezelés hatására folyamatos, de nagyon lassú. Figyelni kell a fizikai megterhelés és a stressz hatásait, a terhelhetőség növekedését, a túlterhelés veszélyeit.

Ennek okán, nem maradt egész napra, nagyjából csak tájékozódás szintjén tart a dolog.
Tegnap újabb infúziós nap volt, a "csavarszámlálás" jelentős mennyiségű fájdalmas ízületszám csökkenést mutat, a süllyedés normális tartományban van.
Ez mind a javulás jele.

Az infúzió után a szokásos "ki vagyok ütve" állapot újra meg volt. Csak van valami abban az infúzióban!
Valószínűleg a feles adagot kapja.
A már ismert, folyamatos magas pulzus miatt újabb gyógyszer adagolása vált szükségessé, végre foglalkoztak vele. Most közelít a normál tartományhoz, egy hónap múlva áttekintik, és ha kell, emelik a gyógyszer adagot.

Még a januári infúzió során találkoztunk egy hölggyel, Ő volt az első aki tőlünk bekerült a kutatásba tavaly májusban. Neki akkor már december végétől fel volt függesztve a kezelése, akkor még nem tudtuk, hogy miért.
Sajnos szegényt kizárták a kutatásból, allergiás lett a hatóanyag valamely összetevőjére.
Plusz egy aggódni való.

De mi optimisták vagyunk, a tapasztalt javulás fényében, már most lassan elérhető célnak tűnik Ember teljes munkába állása.
A héten megpróbál teljes munkaidőben helyt állni, abban maradtunk, ha sikerül két hétig gond nélkül folyamatosan dolgoznia, akkor megszünteti a táppénzt.

Bízom benne, hogy a sok rossz után, végre el kezd a jó is a nyakunkba szakadni!

Bízom!

Pörgés

Kemény napok állnak mögöttem, de most végre túl vagyok rajta.
Ma volt az írásbeli utolsó napja, most leereszteni kéne. De én most kezdtem pörögni igazán.

Egy nagyon jó ötletem támadt hazafelé a buszon, de még meg kell beszélnem nagyon NAGYON FONTOS EMBEREKKEL. Addig pszt! Várakoznom kell, és azt én nagyon nem tudok most.
Ember betegsége kapcsán sok mindent megtanultam, azt gondoltam, megtanultam várakozni is. És erre megint pörgök, agyalok ezerrel, és türelmetlen vagyok, mert a FONTOS EMBER még nem ér rá meghallgatni az ötleteimet.

A vizsga az eddigiekhez képest meglepően korrekt volt. Legalábbis annak éreztem, de ne kiabáljuk el!

Jövő hét közepe, vége felé várható az eredmény.

Mai nap a lazításé, aztán kezdődik a 18-án tartandó szóbelire való felkészülés.

Szerintem innom kéne valamit, hogy csendesedjek kicsit!

A macska nem iszik alkoholt, várnom kell, míg hazajön Ember, vagy Zs, mert ökör iszik magában.

Ehh, már megint várnom kell.

Vizsga

Naná, hogy változott!

Új év, új kormány, új államtitkár.

Basszus, olyan kérdések voltak benne, hogy a közgázon nincsenek ilyenek. De még a tankönyvben sem:(

Meglássuk!

A vak is azt mondta:o)

zabszem

Kevesebb, mint 24 órám van az írásbeli vizsgák megkezdéséig.

Hát, hogy is mondjam, kezdek aggódni!
Vajon holnapra sikerül még megnyugodnom? Erősen kétlem. Csak azután fogok, hogy a vizsgafeladat a kezemben lesz. Akkor majd arra fogok koncentrálni, hogy a maximális teljesítményt kihozzam magamból.
Ma még átnézem az elmúlt idők feladatsorait, hátha a vizsgafeladat összeállító személye nem változott, a nagy tisztogatás során. A sokadik feladatsor már annyira jellemző!

És szombaton hazajött az én egyetlenem, végre- végre, hat vizsgájából öt megvan, még hátra van egy nagyon durva élettan vizsga, most várja, hátha a Neptunban felraknak egy újabb időpontot. Durván széttanulta magát, a hátralevő vizsgán már isten kezében vagyunk.

Mindketten.


És a nap híre, hogy Ember ma elment dolgozni!

Remélem, bírni fogja!

Szurkoljatok!

Vége

Hát ez is eljött.
Ezelőtt nyolc hónappal, csak félve mertem erre az időre gondolni. Olyan ismeretlen, olyan félelmetes volt.
És holnap az utolsó nap. Már csak bemegyünk, elbúcsúzni Anditól, aki profin számtechet tanított, és egy tündér volt. Ma volt utoljára óránk Tüncikével, akit az elején senki nem szeretett a csoportból. És Ő lett a legjobb tanárunk!
Holnap még élünk egy kis társasági életet, szertartásosan kávézunk egyet a kávézóban, elköszönünk Anditól. És már csak kedden reggel, a vizsga előtt találkozunk.

Kicsit aggódom!

Segítség, nyakamon az írásbeli!

Statisztika

Az elmúlt hetekben nagyon sok találat mutatott a blogra, mindenki rajtam kereste a Spar vödrös narancs akcióját. Tavaly volt egy bejegyzés, melyben megemlítettem, és a Google elég előkelő helyen hozott a találatokban.
Ezért, csak most, csak a statisztika javítására:

Vödrös narancs 2011

Nicsak, nicsak, csak nem blogszületésnap esete forog fenn?

Ennek örömére hoztam egy kis ajándékot:

Nézzétek, mit találtam itt!





Két napja a gép előtt ülök, képeket válogatok, meg naptárat szerkesztek.
Nagyon jó kis program, könnyű használni.

Évek óta dühöngök, hogy nem találok égen- földön gombás naptárat. Hát most van. És olyan, ami a kedvemre való.
Most még egy csomó egyéb tematikus naptár is ingerkedik velem, csak az a kár, hogy elmúlt már Karácsony.
De vannak, akik attól függetlenül kapni fognak egy személyre szabott naptárt.

És, hogy minden jó legyen, ma modulzárót írtam gazdálkodásból.

Csend

Ma újra kiürült a ház, és most nagyon hiányzik. Annyira utálom a vonatot. Mert mindig elviszi itthonról.
Aztán szépen lassan megszokom, hogy csak ketten vagyunk itthon Emberrel.
De most annyira jó volt. Itthon volt, melegsége betöltötte az egész házat, napfényt hozott a sötétségbe.

Napsugaras kis madaram!
Járj szerencsével, és hidd el, azt amit ésszel tudsz. Minden akadályt legyőzöl, minden sikerülni fog, csak hinned kell benne.
És ha te hiszed, más is hinni fogja, hogy képes vagy!
Tündökölj, ragyogj, és szárnyára kap a siker!

Várom is meg nem is a vizsgaidőszak végét.
Mert ha vége, akkor újra itthon lesz.
Nekem meg akkor kezdődik.

Új év, új élet, új remények

Nincsenek elvárásaim, nem tervezgetek, nem fogadok meg semmit, leszel, amilyen leszel, csak a most van, a pillanat. Múlt és jövendő nem értelmezhető, csak ma van. Mindig csak jelenidő.

Mivel itt vagy már, hát Isten hozott 2011!

RA 6

Mit is mondtam az év elején? Hogy új élet, új remények?
Basszus, nem így gondoltam!

Rendben, itt az idei év mérlegének az ideje, habár tudom, a pénzügyi mérleg leadási határideje csak május vége.

Hát, az új élet összejött, soha ennyi időt nem töltöttünk együtt Emberrel. És remekül megvagyunk ketten. Sajnos nagyon nagy ára van ennek, mert nem jódolgunkban héderelünk együtt itthon. Ára az ő folyamatos szenvedése, a reménytelensége, nem utolsó sorban a katasztrofális anyagi helyzetünk, mivel nekem továbbra sincs munkám.
De pánikra semmi ok, a bajban ismerszik meg a jó barát. Vagyis a család.

Akik nélkül mi most a teljes kétségbe esés szélén lennénk. De Ők vannak nekünk. Soha nem kérdezik azt, hogy mikor, miből fogjuk tudni megadni, hanem csak azt kérdezik, van-e szükségünk pénzre. Hogy tudnak- e segíteni bármiben.

Mondjuk, nem bánnám, ha látnám végre az alagút végét, nekem borzasztóan nehéz, hogy már ígérni sem tudok.

Ember megkapta a harmadik infúzióját, most nagyon szkeptikusak vagyunk, lehet szopóágba kerültünk. Egyelőre nincs arra remény,hogy januárban vissza tudjon menni dolgozni. Ha igen, akkor léteznek csodák.

A jó hír az, hogy a cége visszavárja, nem vettek fel helyette senkit.

És hogy a címbeli harmadik újról- a reményről is ejtsek pár szót, várjuk a 24-ik hetet, talán akkor átállítják a gyógyszerezését.


A baj nem jár egyedül, két hete Apukám elesett, combnyaktöréssel mostanáig kórházban feküdt.
Mondjuk, szerencse, hogy Anyukám okosan mentőt hívott, és nem minket, meg hogy első éjszaka kapacitás hiányában nem műtötték meg.
Mert másnap délelőtt a főorvos- aki az én kezemet is műtötte- vette észre, hogy a gyógyszerei között van egy nagyon durva vérhígító, amit ugyan az SBO-n bediktáltunk, de az ügyeletes orvos akkor este el sem olvasta a kórtörténetet- műteni akarta.
Hálistennek a főorvos volt másnap ügyeletben, azonnal törölte a műtétet, rendelt valami különleges anyagot, amit menetrend szerinti Volán járat hozott Pestről, és miután azt infúzióba beadta, csak azután műtötte meg.
Mikor kiderült, hogy elsőre sztornó a műtét, kérdem a főorvostól, hogy tegnap este még azt mondta az ügyeletes, hogy éjszaka megműti- akkor nem látták?
Azt mondta, örüljek, hogy nem volt rá idő, mert elvérzett volna a műtét alatt.
Amúgy az itteni traumatológiai osztály katasztrófa, azóta váltott műszakban Anyukámmal ápoltuk Apát, a nővérek még azt sem tudták, hogy adtak-e neki gyógyszert, vagy csak akartak. Volt olyan este, hogy 10 órakor még nem volt kiosztva a gyógyszer a szobában. Ezért voltunk folyamatosan ott, Anya mérte a cukrát, adta az inzulint, én műtét utáni reggel nyolckor balhéztam egyet a nővérekkel, mert állították, hogy az éjszakás nővér 6 órakor adott fájdalomcsillapítót, Apu és a szobatársak állították, hogy csak ígérte, de nem vitt. Tőlem kérdezte meg a nővér, hogy milyen fájdalomcsillapítót adjon. Szerencsére fájdalomcsillapítóból már nagyon kiművelt vagyok, a választékban volt olyan is, ami itthon is van, Embernek rengeteg féle fájdalomcsillapító volt felírva. Úgyhogy azt is mi vittünk be, plusz a saját gyógyszereit.

Azért most már minden jó, ma hazakerült. Már száguldozik a porchéval.
Mondjuk, most örülök, hogy tavaly rá vettük a fürdőszoba felújítására, mert így most a zuhanyfülke minden pénzt megér. Betegszállító vitte haza, kimentünk mi is utána, eltakarítottuk a havat az udvarról, erre legalább Anyunak nem lesz gondja, meg vittem sütiket, mert Anyu keze még mindig nem jó a műtét után, meg már ideje sincs csinálni sok mindent. Apa ellátása szerintem igénybe veszi teljesen.

Jó kis két hét volt, ingáztam a kórház, a suli, itthon között, Emberrel az infúzióra, ja, még én is jártam fizikoterápiára, heti három nap. Kivagyok. Tanulnom kéne, nyakamon a vizsga, lehet a karácsonyfa alatt fogok majd. De legalább kitört a szünet.

Örömünnep

Már néhány napja tudom, hogy kiválasztották!

Már az elmúlt napokban nehezemre esett, nem elújságolni, hogy mi készül. Már néhány napja 10 centivel a föld fölött járok, úgy örülök, mint kisgyerek korom óta talán csak néhányszor.

És, ma végre eljött a nap. Lehullt a titok leple, végre nem kell magamba tartani.

Novemberben egyszer a kezembe került a Hot! magazin, és találtam benne egy felhívást, miszerint a Ringier kiadó nehéz sorsú családokat kíván megajándékozni. Mindössze egy rövid levélben kell ajánlani, bemutatni azt a rászoruló családot, aki szerintem megérdemli, és rászorul egy kis segítségre, így Karácsony táján.

Írtam már róla a blogban, szerintem, ha valaki megérdemli, akkor ők igen. Az elmúlt egy év alatt az anyagi helyzetük nagyon sokat romlott, a mindennapi megélhetésük is egyre nehezebb lett, így a Ringier kiadó felhívására beneveztem őket.

És igen, ők lettek a 100 család egyike, akit a kiadó megajándékozott 50 000 Ft értékben különféle tartós élelmiszerből, tisztítószerből, édességből, játékokból, könyvekből álló ajándékcsomaggal.

Ma eljöttek a kiadó munkatársai, és egy nagyon boldog délutánt töltöttünk el együtt.
Elhozták a rengeteg ajándékot, a gyerekek alig tudtak betelni a sok szebbnél- szebb, hasznos, jó holmival.

Külön köszönöm a munkatársaknak, Kirának, Violának és Krisztának- hú, csupa gyönyörű nevű, gyönyörű fiatal hölgy, hatalmas nagy szívvel és empátiával, - hogy olyan jó ízléssel és odafigyeléssel válogatták össze a család ajándékát, amiből mindenki bőséggel talált magának ajándékot, amit majd a karácsonyfa alá tehet.

Mert nekik már lesz boldog karácsonyuk, mindenkinek lesz ajándék, lesz szaloncukor a fán, lesz ünnepi vacsora az asztalon. És ha csak egy kis időre, de nem fogom látni az én drága barátnőm homlokán a gondok felhőjét. Pillanatnyi lélegzethez jutott, és szilárd lett újra a hite, hogy érdemes csinálni azt, amit csinál, és hogy a mai, embert próbáló időkben az egyedüli kiút a jóság, az összefogás. Van remény, mert az emberekből nem veszett ki az egymásra figyelés, a jó szándék, és a segíteni akarás.

Igen, szeretem az adventet.
A várakozást, a készülődést, az odafordulást.

Mégis a legnagyobb ajándékot én kaptam . Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyelés mekkora segítség lehet.

Adni jó, tapasztaltam eddig is. De ez most más, és olyan boldog vagyok tőle. Valami nagy dolgot sikerült csinálni.


Ez volt az én karácsonyi ajándékom. Ennyi tellett tőlem.

RA 5.0

Az első infúziós nap nagyon hosszú volt.

Mire végre lejárt, addigra más alig bírt hazavezetni, a garázstól hazáig majdnem összeesett. Volt fülzúgás, látászavarok, szédülés, és aluszékonyság. Hála Istennek, szerencsésen hazaértünk, evett, és bezuhant az ágyba. Este annyi időre kelt fel, hogy bevegye az első sorozat metotrexátot, majd aludt tovább másnap reggelig.

Az infúzió összesen 250ml folyadék. Na most ennyi fiziológiás sóoldattól nem igazán valószínűek ezek a tünetek.

Másnapra aztán összeért az ég a földdel, újra nagy fájdalmai voltak, amik egész héten többé- kevésbé vele maradtak.

Jött a düh, az elkeseredettség, a panasz. Hogy feladja, hogy nem bírja, hogy ez volt az utolsó remény.

Szerencsére csütörtökön háziorvoshoz kellett mennie, és ott a dokink leült vele, átbeszélték, megnyugtatta, lecsillapította.

Köszönet itt is érte, Józsi!

Aztán a következő héten, napról napra egyre jobban volt, egyre könnyebben mozgott.

Infúzió után 14 nappal volt a köztes vérvétel, de akkor már elég jól volt. Akkor derült ki, hogy a sorstárs, aki Emberrel egyszerre kezdett, ő is hasonló gondokkal küzd, neki sem lett rögtön jobb. A levett vérből egyedül a sülyedést nézték, és rendkívül jó eredménye lett. A többi minta irány Glasgow, via DHL szárazjégben.
Infúziós nővérke szerint a metotrexát önmagában nem tud ilyen mértékű sülyedést produkálni két hét alatt.

A következő két hét is a folyamatos javulásról, egyre kevesebb fájdalomról, egyre növekvő állóképességről szólt.

Hogy a tocilizumab-e, vagy a metotrexát működik, azt senki nem tudja, de hogy valami működik, az biztos.

RA 4.0

Reumatoid artritis

Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".

Ez a kezelés pillanatnyilag az elérhető legjobb, így szerintem nincs annak értelme, hogy azon meditáljunk, hogy melyik ágba került, és mit kap.

A kezelés 4 hete egy újabb masszív vérvétellel, ízületszámlálással, teljes vizsgálattal, állapotra vonatkozó kérdőívekkel, és egy egy órás infúzióval kezdődött. Szigorú szabályai vannak, fix egy óra alatt kell lecsepegjen, folyamatos ellenőrzés mellett. Utána volt egy újabb vérvétel, majd egy fél órás megfigyeléssel zárult.
Megkapta a kis dobozt, tele nagy, piros kapszulákkal. A felirat szerint vagy 2,5mg metotrexát, vagy placebo, melyből minden héten hétfőn kell a második infúzióig 3 darabot bevennie. A második infúzióra magával kell vigye a dobozt a maradék kapszulákkal, majd akkor új dobozt kap.

Amúgy az infúziós kezelés ambuláns, most az elején egy egész délelőttöt igénybe vesz, mindenféle vizsgálatok, megfigyelés miatt, később ez csökken állítólag.

A kutatásban való részvételnek azért vannak árnyoldalai is.
Mivel az új hatóanyag immun szupresszáns, így különösen figyelni kell minden fertőzésre, azonnal orvoshoz kell menni, nem kaphat bármilyen gyógyszert, bármi más orvosi beavatkozáskor szükséges a kezelőorvossal konzultálni.

Ennek nyomán a Medrol adag nem mehet 8 mg fölé, fájdalomcsillapítóként napi 1500 mg paracetamol alkalmazható csak max. Más nem.
Semmi.


Viszont 24 órán át elérhető a Juditka, ha bármi gond van...

Olyan, de olyan rizottót ettünk, hogy nem bírom magamba tartani.

Most, miután megfőztem harmadjára, és még mindig szerelmes vagyok belé, el sem tudom képzelni, hogy hogyan maradhatott ki az életemből eddig.

Igazából én nem is szeretem a rizst.
Lábrázást kapok, főleg a pergős rizstől.


Elég sok főzős műsort nézek, meg sok gasztroblogot olvasok és mindig ámultam, ahogy áradoztak a rizottóról. Csak beleült a bogár a fülembe, addig- addig, hogy a maradék húslevest méregettem, aztán döntöttem.

Márpedig én rizottót fogok főzni.

Először vettem Tesco-s kerek szemű rizottó rizst, á 400 Ft/ 500 g, mit nekem, egyszer élünk!

A többi megvolt itthon.

Én először vargányát pirítottam olivaolajon, ment rá kakukkfű, tekertem rá színes borsot, fagyasztott zöldborsót, sárgarépa kockát, a végén még párolt rókagomba, kis chili, és az egészet húslevessel felöntve összepároltam.

Én mindig úgy főzök, hogy előkészítek mindent, összevágok, aprítok, előveszek, kiadagolom, kezem ügyébe készítek, és csak utána fogok neki főzni.

Hiába, a régi vendéglátós beidegződés.
Pontos mennyiségek nincsenek, nálam a mértékegység a sacc/kb, az meg mindenkinek van otthon.

Vaj- olivaolaj keverékén megpároltam a karikákra vágott póréhagymát, amikor az megpárolódott, hozzáadtam a kerek szemű rizst, átforrósítottam és nyakon öntöttem egy pohár fehérborral.

És innentől nem mozdultam a lábasom mellől, csak kevertem, kevertem.

Amikor a bort elfőtte, kezdtem a forrásban lévő húslevest merőkanalanként hozzákeverni.

Felhúztam a főzőórámat, kíváncsi voltam, mennyi idő.

Tizenöt perc után, nekem még nem volt teljesen jó, de ekkor hozzá kevertem az időközben megpárolódott gombás keveréket, majd folytattam a húsleves hozzáadását.

A huszadik perc után késznek nyilvánítottam, hozzákevertem egy kis vajat, lefedtem, és annyi időre hagytam magára, amíg aprítottam egy kis petrezselymet a tálaláshoz és kivettem a Grana Padano-t ( régi idők fénye) a hűtőből.

Tálaltam, reszeltem rá egy kis sajtot.

Kész, amikor belekóstoltam, én is kész voltam.

Szenzációs.

Most már bánom, hogy annyi évet elpazaroltam rizottó nélkül.

Azóta még kétszer megfőztem, itthon volt Zs. neki is nagyon ízlett.
Fel is csomagoltam a drága kerek szemű rizst neki, remélem azóta ő is főzött rizottót.

Azóta vettem sima kerek szemű rizst, á 260 Ft/ kg, teljesen jó az is hozzá.

Egyelőre, amíg meg nem unjuk, a gombás rizottó műsoron marad!

Rizottó

Mondjuk, van annak valami diszkrét bája, ahogyan a nagy szegénységünkben és nyomorúságunk közepette fejedelmi kajákat eszünk.

Még régebben Moni kérdezte, hogyan lettem foodie.

Hát így!

Bennem valami állandó páni félelem dolgozik, hogy neadj Isten éhen halunk! Vagy csak a paraszt vérem üt ki, amikor nem bírom elnézni, hogy valami pocsékba menjen.

Az idei év elkényeztetett gomba szempontjából. Volt olyan hét, hogy gombásztunk kedden, csütörtökön és szombaton. Szegény Ember amikor csak meg tudott mozdulni, azon ügyködött, hogy engem gombászni vigyen. Sőt! Amikor megérkeztünk a szokásos helyünkre, rendszerint már 3-5 autó állt. De nem tántorított el, és én mindig bementem a kis vacak erdőrészbe.

Nagyjából egy és két óra közötti időt töltöttem benn, azt nem mindig volt türelme végig ülni a kocsiban, én meg nem mertem noszogatni, hogy jöjjön be velem, elég megpróbáltatás volt neki néha a vezetés is.

De azért csak besétált ide, oda, aztán mire nekem megtelt a kosár, meg a rendelkezésre álló nagy papírszatyrok, addigra ő is teleszedett egy katicát.

Rettentő büszke vagyok rá, nagyon ügyes tanítvány, kifogástalanul felismerte a gombákat, igaz, csak azt szedte, amit már látott tőlem.
Mondjuk sötét trombitagombát, vargányát.

Ennyi vargányát, rókagombát és sötét trombitagombát soha nem láttam egy helyen.
Az elején, még a vadászat, zsákmány lelés hevében szedtem én a kevésbé értékes gombákat is, aztán ahogy telt a kosár, szatyor, és még mindig friss, ropogós vargányákon, rókákon estem keresztül, bizony, leültem az erdő közepén, és kiválogattam a zsákmányt, és volt, hogy már a pólómba szedtem, mert a szatyor leszakadt a zsákmány alatt.

A sötét trombitagomba számomra különösen kedves lény, évek óta alig láttam a piacon, erdőben kb 10 éve találkoztunk utoljára. Volt egy asszony, aki időnként nekem szedett, ha véletlenül talált, errefelé nem nagyon ismerik, itt csak a róka, vargánya a gomba.

Valami szenzációs szerzet, igazából ahhoz túl vékony, aromás, hogy önállóan felhasználjuk. De amint nem gombaként, hanem fűszerként tekintünk rá, megváltozik a helyzet.
Amióta ismerem, azóta a húsleves elengedhetetlen része, nélküle üres, jellegtelen ízű a leves, természetes umami forrás. Használom pörköltekbe, mindenféle húsos és zöldséges fogásba, tartok belőle darálva, ha nem kívánatos magának a gombának a jelenléte. A fagyasztóban dugdostam belőle egy-egy kisebb csomagocskát, családom hangos méltatlankodással vette tudomásul, hogy már megint csak egy kisujjnyi szeletet vágtam a szorosan fóliába csomagolt ínyencségből, majd össze verekedtek a tálaláskor, hogy kinek jusson több levesbe főtt trombi. Hiába, kincs, ami nincs!

Nade az idén!

Hegyekben állt a trombi, a vargánya és mindig lőttünk hozzá pár rókát is.

Már három fagyasztó fiók tele pirított vargányával, sok- sok mosott trombitacsomaggal, kevés rókával. És még mindig tele volt az erdő trombitával, vargányával.
Az új tető a kert felől pont jó magasságban volt, extra gyorsan száradt rajta a vargánya és a trombita, már nem aggódtam a fagyasztó miatt.

Imádtam.


Az idén, a szokatlanul esős nyár miatt túltermelés lépett fel zöldbab, uborka, cukkini és borsó esetében, így azok is mind beugrottak a fagyasztóba. Aztán eljött az ősz, és a suli udvarán kibújt a rizike, a fenyőpereszke és a fenyő tinórú. Naná, hogy nem hagyhattam ott, pláne, hogy akkor már Ember kórházban volt, esélyem sem volt erdőbe jutni. Csoporttársaim igen élvezték a helyzetet, hogy érkezés után én azonnal ki az udvarra, majd kezdés előtt vissza egy szatyor gombával.

Aztán a kapirgálós csirkéim sorsa is beteljesedett, amik a barátnőmnél nevelkedtek, kénytelenek voltunk nagy mészárlást rendezni.

Aztán eljött a sárgarépa, gyökér ásás, és bizony, szakadt meg a szívem a kisebb darabokért. Ha úgy teszem el télire, úgy összefonnyad, hogy nem bírom megpucolni.
Meditáltam fölöttük egy kis időt, aztán leültem és az apraját felpucoltam, és kis blansírozás után ugrott a fagyasztóba. Sok munka most, kevés főzéskor.

Végül munkásra sikerült ez az ősz, de az éhhalál réme egy kissé távolabb került.

Igaz is, ma Márton nap van, és aki Márton napkor libát nem eszik, egész évben éhezik!

Megyek is, gyorsan, kenek egy- egy libazsíros kenyeret Embernek és nekem, más libaság ugyanis nincs itthon!

Hogy hogyan jutott mindez most eszembe?

Ja, a rizottó!

Hát arról majd holnap.

RA 3.0

Mi is ez?

A reumatoid artritis autoimmun betegség, valamikor- valahogy, külső hatásokra, pl. bakteriális fertőzés, vírus, vagy egyéb miatt a szervezet védekező rendszerébe hiba csúszik, és a saját ízületi szöveteket is ellenségnek érzékeli, megtámadja és elpusztítja azokat.

Kezdődik a kéz, láb kisízületeinek duzzanatával, fájdalmas gyulladásával, mindig szimmetrikus, magas c-reaktív protein, vagy rheumatoid faktor jellemzi, komplex kórkép, a kezdeti stádiumban elég nehéz diagnosztizálni, laborvizsgálat, röntgen és fizikai vizsgálat együttesen adnak diagnózist.
A betegség háromszor gyakoribb a nők körében, mint a férfiak között.

Ha sikerül kezdeti stádiumban diagnosztizálni, amikor még az ízületi porc még nem szenvedett maradandó károsodást, akkor van esély megfelelő terápiával a betegség előre haladását lelassítani, illetve különleges esetekben megállítani.
Az RA-s beteg nem gyógyul meg, a tudomány jelen állása szerint, csak időben adott kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása, a súlyos mozgáskorlátozottság nem alakul ki, illetve kitolható az aktív időszakok közötti idő, illetve nagy mértékben csökkenthető a fájdalom.

A prednisolon és társai korticosteroidok a gyulladás és a fájdalom csillapításában vesznek részt, magát a betegség előre haladását nem befolyásolják számottevően.

A bázis- vagy hagyományos terápiát jelenleg a protokollban a metotrexátra alapozzák, évtizedek óta, ami amúgy magas dózisban a kemoterápia egyik alkotója, súlyosan toxikus.

Az elmúlt években végzett kutatások nyomán, fedezték fel az ún biológiai terápiák hatásosságát, mely nagyobb mértékben javítja a betegek állapotát, illetve hatékonyabban lassítja, esetenként állítja meg a betegség előrehaladását, vagy magukban, vagy metotrexát-tal kombinálva.

Jelenleg azok kaphatnak biológiai terápiát a protokoll szerint, akik a metotrexát-ra nem reagálnak megfelelően, vagy a metotrexát mellékhatásait nem tolerálják.
Természetesen, az egészségügyben tapasztalt pénzügyi helyzet miatt külön TB engedélyezésre van szükség, érthető, hiszen ezek a kezelések még rettentő drágák!

A biológiai terápiák két típus szerint különülnek el, az egyik, és szélesebb körben használt a TNF gátlók (tumor nekrózis faktor) a másik az interleukin 6 . De innen már ez nekem túl magas, a hatásmechanizmust nem értem.

Namost az a kutatás, amelyben Ember részt vesz, a második csoportba tartozó hatóanyagot vizsgálja, azért négy ágú, mert négy féle összetételben kapják a kezelést a kutatásban részt vevő betegek.

A gyógyszer hatóanyaga Magyarországon törzskönyvezett, volt már 2- illetve 3 ágú kutatás közepes és súlyos állapotú betegekkel Magyarországon és világszerte, az eredmények nagyon pozitívak.

A jelenlegi kutatás kimondottan olyan betegek részvételével zajlik, akik kezdeti stádiumúak, elváltozás rtg felvételen nem látható, illetve akik még nem kaptak semmilyen kezelést, nem szedtek metotrexátot.

Emlékeim szerint a következő módon alakulnak a lehetséges terápiák:
8 mg tocilizumab- 0 metotrexát
8 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
4 mg tocilizumab- egész adag metotrexát
0 mg tocilizumab- egész adag metotrexát

Mivel kutatás, így természetesen nem tudja senki, csak a gyógyszergyárban a kutatást végzők, hogy melyik beteg éppen mit kap.

Mivel a negyedik ágban nincs új hatóanyag, így a korrektség jegyében 52 hét után fordul, és garantáltan mindenki kap hatóanyagot. Aki az elején kapott, az a kutatás második felében fog placebo-t kapni az infúzióban és metotrexátot a kapszulában, aki metotrexátot kapott a kutatás során kapszulában, és placebo-t az infúzióban, az majd a kapszulában fogja a placebo-t kapni, az infúzióban pedig a hatóanyagot.
A teljes kutatás 104 hetet jelent, 4 hetente egy infúzióval, hetente x számú tablettával.

Így biztosított, hogy mindenki, aki részt vesz a kutatásban, hozzáférjen a hatóanyaghoz. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem marad senki kezelés nélkül, tehát valamilyen formában kezelve van a betegsége.

Barátom segítségével a található kevés információt próbáltam bővíteni, és amit találtam, az több mint biztató.

Pillanatnyilag az elérhető legjobb kezeléshez fér hozzá.


Az urban legend szerint az azok, akik a maxi hatóanyagot kapják valószínűleg, azok "eldobják a mankóikat, felkelnek és járnak".

Reménykedünk!

RA 2.0

Reumatoid artritis


Szerencse a sok nyomorúságban, hogy helyben van a 20 artritis centrum közül az egyik, hogy kiváló a reumakórház, hogy ilyen lelkiismeretes orvosokkal, nővérekkel hozott össze a szerencse, mint itt. Szerencse, hogy nem kell Pestre vagy Debrecenbe menni, mert amilyen állapotban volt, nem bírta volna ki az utat és itt is megkapja ugyanazt a kezelést, vagy még jobbat is.
De odafigyelést, törődést, emberi szót mindenképp.

Azonnal befektették, és elkezdték egyelőre a steroid kúrát, kiegészítve fizikoterápiával, gyógytornával, fürdővel.


Azt a nyugalmat, emberi hozzáállást, amit a reumakórházban tapasztaltunk, nem sok magyarországi eü intézményben láthatjuk.

Két hét bennfekvés után olyan állapotba hozták, hogy hazakerült. Ezzel párhuzamosan a főorvos asszony, és a kezelőorvosa elkezdték szervezni egy gyógyszerkutatásban való részvételét.

Szerencse, hogy pont a kezdeti stádiumú betegekkel folyik a Roche-nak egy négy ágú gyógyszerkísérlete.

Szerencse, hogy helyben van akkreditált RA centrum, amely részt vehet a kísérletben.

Szerencse, hogy az orvosa tudott a folyó kísérletről.

Szerencse, hogy érdekelte a beteg későbbi életkilátása.

Szerencse, hogy önzetlenül mindent megtett, hogy Embert bejuttassa a kísérletbe, hogy mihamarabb lábra állhasson.

Ennek az volt az ára, hogy időlegesen lecsökkentették a Medrolt (korticosteroid), volt egy teljes screening- bocs, nem találok hozzá magyar megfelelőt- ízületszámlálás, 80 liter vér levétele, különféle vizsgálatokra, Mantoux tüdőpróba a TBC kizárására, tüdőröntgen, összehasonlító kéz és láb rtg felvétel, kérdőív, egyéb.



Nem minden vizsgálatot végeztek a reuma kórházban, át kellett ballagni a város különböző pontjaira, elég izgi volt, ahogyan csigalassúsággal araszoltunk az utcán. Mivel reggel a screening-el kezdtek, a Medrol-t csak 10 óra felé vehette be, hogy ne kapjanak fals eredményt. Medrol nélkül meg ugye lábra se tudott állni. Kocsiba ülni, meg vezetni meg pláne nem.
Az elmúlt hetekben annyi segítséget kellett kérni barátoktól a szállításban, hogy már nem volt pofám zaklatni valakit.

De a Medrol elkezdett dolgozni, így sétáltunk.
Szerencse, hogy kicsiny városunkban emberiek a távolságok.

Mondjuk az vicces volt, hogy bármely vizsgálatra mentünk, mindig mondani kellett a kartonozóban, vagy a recepción, hogy study miatt jöttünk. Na, ez aztán varázsszó volt, azonnal ugrottak, intézkedtek, ha várakozni kellett, rögtön szereztek ülőhelyet, mondjuk onnan felállni nagy mutatvány volt Embernek, kérték szaporán az elnézést, ha mondjuk a röntgen foglalt volt éppen.

Hja, kérem, ha a gyógyszergyár fizeti a számlát, mindjárt más!


Majd feszült 2 hét várakozás következett, hogy miután elkészültek a leletek, és a dr. nő -továbbiakban Juditka - elküldte őket e-mailen Svájcba, a kutatásvezető jóváhagyja-e Ember bevonását a kísérletbe, hogy megfelel-e a kritériumoknak.

Két hét után hívott Juditka.

Benn vagyunk!

Hurrá!

RA 1.0

Ziebinek kellett kommentelni, hogy rávegyem magam, foglalkozni a blogommal.

Túl sűrű volt a nyár, a sulival is bajok vannak, írtam róla, aztán kitöröltem, túl sok a személyes dolog benne. Nem velem van a baj, bírom, kisebb- nagyobb döccenők vannak, de nincs gond vele. Csapat, meg beosztás, meg néha az emberi hülyeség miatt nyűglődök vele. Pedig milyen szuper is lehetett volna. De hát ami elromlott, azt már nem lehet megjavítani, így kell túlélni, elfogadni.

Végül is vannak nagyobb gondok, mint némely embernek látszó lények -80 IQ-ja.

Májusban még tele voltam tervvel, hittel, reménnyel. Aztán jöttek rossz dolgok.
Június végén váratlanul elveszítettünk egy jóbarátot. Siratja fiatal felesége, 8 éves kisfia, és mi, mindannyian, akiknek része volt az Ő igazi barátságában.

Ekkor valami elromlott az életünkben.

Szándékosan nem szóltunk Embernek, amikor megtörtént a tragédia, hadd élvezze a messzi távolban a régen várt, nagyon vágyott baráti találkozót. Természetesen akadt, aki a rossz hírt feltétlen meg kellett ossza, aki nem volt képes várni egy hetet, amíg hazaér.
A temetésre haza ért, de azóta nem volt jól.

Pedig hogy reménykedtem, hogy ez az év jó lesz. Terveim voltak, képesnek éreztem magam arra, hogy megváltoztassam a két évtizedes tapasztalatot. Nem féltem, azt gondoltam, most egy ilyen helyzet van, túl kell élni, majd jön jobb idő. Amíg a kezét fel bírja emelni én nem félek, megleszünk valahogy.
A szavak teremtő ereje!


Július- augusztusban 5 hétig nem tudott dolgozni, nagyon nagy fájdalmai voltak. Házidoki kezelgette, aztán augusztus végén megpróbált visszamenni dolgozni. Újabb gyógyszerek, újabb kezelés, majd szeptember elejére újra rémes állapotba került.

Mozgásképtelen állapotban volt, amikor a reumatológián az orvos meglátta, azonnal szerzett két nappal későbbre időpontot a reumakórház főorvosához. Azt az éjszakát alig bírtuk túlélni.

Eddigi életünk egy perc alatt összeomlott, amikor meghallottuk a diagnózist.

Reumatoid artritis

Kezdődik!

Apaaa! Apaaaaa! Kezdődik! Keezdőődik!

Puff! Elkezdődött!

Szóval.
Tegnap: Adózás.
Ma: Számvitel.
Holnap: Gazdálkodás.

És profik vagyunk, mert elkértük a tantónénitől elektronikusan az anyagot, és átküldjük egymásnak. Mert könyvünk, az nincs. Jóhogy!

Pali tréner azt mondta a motivációs tréningen, legyünk proaktívak, merjünk úgy tekinteni magunkra, mint szolgáltatás igénybe vevőkre.

Igyekszünk. Igyekszünk.

Huhhh

Hol is kezdjem?

Mióta kinyitották a játszóterem, azóta igen hanyagolódik ez a blog.
De!
A kert gyönyörű, gaz nem sok benne, minden kikelt, nő, gyarapodik, és jelentem, van egy szem piros eper! Szerintem a mai nap szedtem az utolsó adag tövisalja gombát. Lassan három hete azt eszünk, meg zöldhagymát.
Csak ha így folytatja az időjárás, lehet búvárpipát is kell adnom a kertnek.

Embernek van mindennap meleg étel, vasalt ing, Zs lerakta a három éve cipelt terhet, szárnyal, mosolygós, és 49 kiló. Kutya megsétáltatva, alaposan kiütve, csak hever a szőlős túra után.













Nem mertem eddig írni róla, de voltam két hete felvételizni.
Jelentkeztem a Munkaügyi központ által meghirdetett pénzügyi-számviteli ügyintéző tanfolyamra. Az én képzettségem ugyan magasabb, de a mai piaci kínálat nem igen fedi le.
Két hete volt a felvételi, és igen-igen nehéznek éreztem. Továbbá összesen 16 helyet hirdettek meg, voltunk vagy 75-en jelentkezők.

Éssssssssssss! Igen, felvettek!

Szerdán megyek egy psziho tesztre, hátha kiderül, hogy szociopata vagyok:o)), majd csapatépítő tréning, szerződés kötés, majd 25-én gyí!!

Volt még valami, ami egy gyereknek nagy-nagy örömet szerzett, de azt majd egy következő postban fejtem ki.

Most már csak valami nasit kéne gyártani, mire Ember hazaér, mert a folyamatos antibio kúra mellékhatásaként végre eszik, és hízik is.

Turbolya

Kicsit elhavazódtam így tavasz elején:o))


Vagyok olyan elvetemült, hogy megkóstolok minden vadon termő zöldet, termést, bármit, ami ehetőnek tűnik, miután utána néztem a barátom segítségével. Évek óta, ilyen tájt, amikor kemény harcot vívok a kertembe betörni készülő, különféle magról, gyökérről, miegymásról kibújó gazzal, találkoztam a turbolyával. Hogy hogyan történt a bemutatkozás, a fene sem emlékszik, csak a kertem egy pontján tudom, hogy van turbolya. Minden évben, a friss hajtásból téptem, morzsolgattam, szagolgattam a biztos meghatározást segítő ánizsos illatot, aztán itt elakadt a dolog, lévén túl napsütötte helyen van, gyorsan sárga, száraz lesz, soha olyan harsogó zöld.

Az idén tavasszal sokat jártunk a kutyával a szőlőbe sétálni, és minden alkalommal a lépcsőt használtuk, ami a lakóparkba visz fel, ami mögött már a szőlős van. Nézegettem, hogy a lépcső mellett vastag, turbolyához hasonló szőnyeg van, de ugye ezzel a nyakli kamasszal nem igen lehet megállni legelészni. Főleg, hogy a lépcsőn nagy a forgalom.

Kicsit késve, de megjött a húsvéti gida. Mindösszesen 6 és fél kiló, nettó gyönyörűség. A család kissé jobban is szereti, mint a bárányt. Valahogy az ünnepi menüben konzervatív vagyok, ragaszkodom a jól megszokott menüsorhoz. Ezért volt nálunk húsleves, bárány( gida) sült, és tojásos gida.

Furcsa szerzet ez a tojásos gida. A bárány, gida sütésénél és minimalista vagyok, szerintem a kevesebb, több. Az elősütött, piros-ropogós darabokat megszórtam borssal, sóval, kis apróra vágott fokhagymával. Na jó, inkább többel, ugyanis fokhagyma függő vagyok:o)), majd kevés vízzel, fedő alatt puhára pároltam a gerincből, bordákból, hasaaljából darabolt nagyobbacska húsokat. Amikor puha volt, újra zsírjára sütöttem, és tojásból sok tejszínnel rántotta alapot készítettem. Itt tértem el az eredeti, anyukám készítette bárány( gida) recepttől. Ennél a fázisnál kellene sok-sok apróra vágott petrezselyem zöldet hozzákeverni, majd a sülő húsra borítva lágy rántottává sütni.


Végre kiürült a ház, és Emberrel bevásárlás után elmentem én is a garázsba, letenni az autót. Hazafelé, a lépcsőn lejövet, volt időm, és gyorsan leszedtem egy nagy csokor turbolyát. Most, hogy a vendégek elhúztak, már nyugodtan kísérletezhetek, legfejjebb Axel finomat vacsorázik. Volt még otthon egy kevés tojásosnak előkészített gida, egy életem, egy halálom, kipróbálom.

Egy pici tojásba apróra vágott turbolyát kevertem, és a gida zsírján sütöttem egy falatot. Nem mertem egyből az egészet turbolyával csinálni, de a legfőbb minőségellenőr és tojásos gida specialista- Zsebi- extra jónak ítélte. Így született a tojásos gida turbolyával.

Ugató Axel legyek, ha leánykorában nem turbolyás volt a tojásos bárány( gida)!:o)))

Csak valahol a századok során a kollektív tudatból kikopott a turbolya, és maradt helyette a petrezselyem zöld.

Ecetes, hagymás krumplisalátával ettük, mint a bárányt(gidát) mindig.

Amíg ilyen friss turbolya van, mindig azzal fogom csinálni.

Tegnap hoztam egy újabb csokrot, Zsebi kért, hogy fagyasszak neki le egy hengert.
Petrezselyem, kapor, zeller zöldet szoktam nagyon apróra vágni és annyi vajjal keverem össze, hogy éppen összefogja, folpack-ba tekerem, és fagyasztom, mint a fűszervajat. Amikor szükségem van rá, kiveszem, egyik végét kibontom, és karikákat vágok belőle. A többi megy vissza a helyére. Amibe ezeket teszem, abba nem árt egy néhány grammnyi vaj, felhasználható akár a friss. Így megspórolom a fagyasztó takarítást, mert nem szóródik szana- és széjjel, nagyobb mérgem nincs, mint a szétszóródott zöldfűszert a fagyasztóból takarítani.